J�zsef hal�la

  J�zus J�zsef m�hely�ben dolgozik egy nagy gyalupadon. Egyed�l van. Kitart�an, kim�rten dolgozik. Nincs egyetlen felesleges, t�relmetlen mozdulata sem.

               Id�nk�nt felemeli a fej�t �s a z�rt ajt� fel� n�z, mintegy hallgat�zva. Majd odamegy az utc�ra ny�l� ajt�hoz, kinyitja, mintha v�rna valakit. Ut�na visszat�r a munk�j�hoz. Nem szomor�, de komoly.

               Bel�p az �desanyja. S�t�tk�k ruh�ban van f�tyol n�lk�l. Odasiet J�zushoz. Szomor�an h�vja a fi�t, �s megragadja a karj�t mindk�t kez�vel, k�ny�rg�, f�jdalmas mozdulattal. J�zus megsimogatja a v�ll�t, �s vigasztalja �t, majd kimegy vele egy�tt, azonnal otthagyva munk�j�t �s let�ve k�t�ny�t. M�ria csak annyit mondott neki:

-- �, J�zus! Gyere! Gyere! Rosszul van!

               Remeg� ajakkal mondta ezt, �s k�nnyek csillogtak kiv�r�s�d�tt, f�radt szem�ben. J�zus csak annyit mondott: ,,Mama!'', de ebben a sz�ban minden benne volt.

               Bel�pnek a szomsz�dos szob�ba, amelybe bes�t a nap a nyitott ablakon, amely a kertre ny�lik. A szoba szeg�nyes, de rendezett. Van benne egy alacsony fekv�hely. Rajta fekszik J�zsef, sok p�rn�val felt�masztva. Haldoklik. Vil�gosan l�tszik ez sz�rke arc�r�l, f�nytelen szem�r�l, leveg� ut�n kapkod� mell�r�l, eg�sz test�nek elernyed�s�r�l.

M�ria baloldal�ra megy, megfogja r�ncos kez�t, amely v�ral�fut�sos a k�rm�n�l. Simogatja, megcs�kolja, egy kend�vel let�rli ver�t�k�t beesett hal�nt�k�r�l, k�nny�t szem�nek sark�b�l. Egy v�zbe m�rtott ruh�val megnedves�ti az ajk�t.

               J�zus a jobb oldal�ra �ll. Megigaz�tja v�nkosait, gondosan felemelve a test�t, �s M�ria seg�ts�g�vel k�nyelembe helyezi �t. Megsimogatja a haldokl� homlok�t, �s igyekszik lelket �nteni bele.

               M�ria csendesen, hangtalanul s�r. A k�nnyek leg�rd�lnek s�padt arc�r�l a ruh�j�ra.

               J�zsef kiss� fel�l�nk�l �s J�zusra n�z. Megfogja a kez�t, mintha mondana valamit, �s az�rt is, hogy kapcsolatban legyen az istenivel, er�t mer�tsen az utols� megpr�b�ltat�sban. J�zus lehajol J�zsef kez�hez �s megcs�kolja. J�zsef mosolyog: Ut�na M�ria fel� fordul, az � tekintet�t keresve, �s �r� is r�mosolyog. M�ria let�rdel az �gy mell�, igyekszik mosolyogni, de nemigen siker�l neki. Lehajtja fej�t. J�zsef M�ria fej�re teszi a kez�t, megsimogatja, amely �ld�snak l�tszik.

J�zus az �gy m�sik oldal�ra megy, vesz egy sz�ket, �s le�lteti M�ri�t, ism�t egyetlen sz�val, ,,Mama''. Ut�na visszat�r a hely�re, ism�t kez�be veszi J�zsef kez�t. Majd a haldokl� f�l� hajolva egy zsolt�rt suttog:

-- V�delmezz, Istenem, hozz�d menek�l�k... Bel�d helyezem rem�nyemet... �ldom az Urat, aki tan�csot ad nekem... Mindig szemem el�tt lebeg az �r. � �ll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ez�rt �r�l a sz�vem, �s ujjong a lelkem, s testem is b�k�ben fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak orsz�g�nak, s nem hagyod, hogy szented megl�ssa a roml�st. Az �let �tj�ra tan�tasz engem. Sz�ned el�tt az �r�m teljess�ge. (Zsolt 16)

J�zsef eg�szen fel�l�nk�l, �s r�mosolyog J�zusra, megszor�tva a kez�t. J�zus egy mosollyal v�laszol a mosoly�ra, �s simogat�ssal a k�zszor�t�s�ra, �s nevel�atyja f�l� hajolva, kedvesen folytatja:

-- Mily szeretetrem�lt�ak hajl�kaid, �, Uram! Lelkem v�gyakozva eped az �r udvaraiba... A ver�b is otthont tal�l mag�nak, a fecske f�szket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, olt�raidn�l, Seregek Ura, �n Istenem �s kir�lyom! Boldogok, akik a h�zadban laknak... Boldog az az ember, akinek ereje benned gy�keredzik, sz�v�ben elhat�rozza, hogy felmegy a siralmak v�lgy�b�l a v�lasztott helyre. �, Uram, hallgasd meg im�mat... �, Isten, ford�tsd fel�m arcodat, �s l�sd felkented arc�t... (V�. Zsolt 84)

J�zsef egy s�hajjal J�zusra n�z, �s olyan mozdulatot tesz, mintha �ld�st akarna adni, de nem k�pes r�. Nem tud besz�lni. M�gis boldog, �s �l�nken, bizalommal n�z J�zus�ra.

-- Kegyelmedet, Uram, ki�rasztottad f�ldedre, J�kob sors�t j�ra ford�tottad... Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, adj nek�nk kegyesen szabadul�st! Hadd hallom, mit hirdet az �r, a mi Isten�nk! Val�ban, � a b�k�t hirdeti. B�k�t n�p�nek �s minden szentj�nek, mindenkinek, aki sz�vb�l megt�r hozz�. Igen, k�zel az �dv�ss�g azokhoz, akik �t f�lik, s dics�s�g lakik majd f�ldj�k�n... Igazs�g �s h�s�g tal�lkoznak, az igazs�goss�g �s a b�ke cs�kot v�lt. A f�ldr�l kisarjad a h�s�g, az �gb�l igazs�goss�g tekint le. Igen, az �r ki�rasztja �ld�s�t, �s f�ld�nk meghozza term�s�t. Igazs�goss�g j�r el�tte, �s b�ke a l�ba nyom�ban. (Zsolt 85)

Aty�m, te l�ttad ezt az �r�t, �s ez�rt f�radozt�l. Te el�seg�tetted, hogy ez az �ra elj�jj�n, �s az �r megjutalmaz �rte. �n mondom ezt neked -- teszi hozz� J�zus, felsz�r�tva egy �r�mk�nnyet, amely leg�rd�lt J�zsef arc�n.

               Ut�na folytatja:

-- Eml�kezz�l, Uram, kegyesen D�vidra, eml�kezz�l minden f�radoz�s�ra. Hogy esk�d�tt meg az �rnak, hogyan tett �g�retet J�kob Er�s�nek: ,,Nem l�pek addig h�zam belsej�be, �s nem fekszem le nyugv�helyemre, nem engedek addig �lmot a szememnek �s szempill�mnak nyugalmat, am�g helyet nem tal�lok az �rnak, lak�st J�kob Er�s�nek...'' Indulj el Uram, nyugalmad hely�re, te �s hatalmad l�d�ja. (M�ria meg�rti, �s s�r�sban t�r ki.) Papjaid �lt�zzenek igazs�gba, akik h�ek hozz�d, �r�m�kben ujjongjanak! Szolg�dnak, D�vidnak kedv��rt, ne vesd meg f�lkented arc�t! Az �r megesk�d�tt D�vidnak igaz esk�vel �s att�l nem �ll el: ,,Testedb�l ut�dot emelek tr�nodra...'' Az �r kiszemelte lak�hely�t... D�vid hatalm�t ott meger�s�tem, f�kly�t �ll�tok f�lkentemnek. (Zsolt 131)

-- K�sz�netet mondok neked, Aty�m, az�rt, amit �rtem �s Any�m�rt tett�l. Te igaz �let� Aty�m volt�l, �s az �r�kk�val� t�ged b�zott meg Krisztus�nak �s Sz�vets�gl�d�j�nak �rz�s�vel. Te volt�l a meggy�jtott f�klya sz�m�ra, �s szeretted a szent m�h Gy�m�lcs�t. Menj b�k�ben, Aty�m! Az �zvegy nem marad seg�ts�g n�lk�l. Az �r el�re rendelkezett, hogy ne maradjon egyed�l. Menj nyugodtan nyugv�helyedre! �n mondom neked.

               M�ria s�r a takar�k f�l� hajolva (amelyek k�nt�s�knek l�tszanak), amelyekbe J�zsef test�t beburkolt�k, mert f�zott. J�zus meggyors�tja vigasztal�s�t, mert J�zsef l�legzete mind nehezebb� v�lik, �s szeme elf�tyolosodik.

-- Boldog az az ember, aki f�li az Urat, kinek �r�me telik t�rv�ny�ben... igazs�ga megmarad �r�kre. A j�knak vil�g�t, mint f�ny a s�t�tben, kegyes, igazs�gos �s irgalmas... az igaz �r�k eml�kezetben marad... igazs�ga megmarad �r�kre. Feje dics�s�gesen felemelkedik. (Zsolt 112)

               Neked r�szed lesz ebben a dics�s�gben, Aty�m. Hamarosan elj�v�k, hogy t�ged felvigyelek a p�tri�rk�kkal, akik megel�ztek t�ged, a dics�s�gbe, ami r�d v�r. �rvendezz�k lelked szavamnak.

               -- Aki a F�ls�ges v�delm�ben lakik, aki a Mindenhat� �rny�k�ban �l... Te ott vagy, Aty�m... � szabad�t ki az �letedre t�r� vad�sz csapd�j�b�l. Sz�rnyaival oltalmaz, tollai alatt mened�kre lelsz, h�s�ge v�d�pajzsod. Nem kell f�lned az �ji k�s�rtett�l... t�ged nem �r baj... mert elk�ldi angyalait hozz�d, hogy v�delmezzenek minden utadon. A kez�k�n hordoznak majd t�ged, nehogy k�be botolj�k l�bad. Oroszl�nok �s k�gy�k k�z�tt l�pdelsz, oroszl�nk�lyk�t �s s�rk�nyt tiporsz el. Mert rem�lt�l az �rban, mondja neked, Aty�m, hogy megszabad�t �s megv�d t�ged. Mert hozz� emelted fel szavadat, meghallgat t�ged, veled lesz az utols� megpr�b�ltat�sban, megdics��t t�ged ez ut�n az �let ut�n, megl�ttatja m�r veled �dv�ss�g�t. Bel�psz a m�sik �letbe, az �dv�ss�g �ltal, aki most megvigasztal t�ged, �s hamarosan, �, hamarosan elj�n, ism�tlem neked, hogy isteni �lel�s�vel �tkaroljon t�ged �s mag�val vigyen az �sszes p�tri�rk�k �l�n oda, ahol hajl�kot k�sz�tett Isten Igaz�nak, aki az �n �ldott aty�m volt. (V�. Zsolt 90)

-- Menj el�ttem, mondd meg a p�tri�rk�knak, hogy az �dv�ss�g a vil�gon van �s Isten orsz�ga hamarosan megny�lik sz�mukra. Menj, Aty�m! �ld�som k�s�r t�ged!

               J�zus hangosabban besz�l, hogy hangja behatoljon J�zsef �rtelm�be, aki elmer�l a hal�l k�d�ben. K�zeli a v�g. J�zsef fulladozik a f�radts�gt�l. M�ria simogatja. J�zus �gy�nak sz�l�re �l, �s mag�hoz vonja a haldokl�t, aki �sszeroskad �s csendesen meghal.

               A jelenet �nnep�lyes b�k�t sug�roz. J�zus visszateszi az �gyba a p�tri�rk�t, �s �t�leli M�ri�t, aki az utols� pillanatokban J�zus k�zel�be ment, amikor elhatalmasodott rajta a f�jdalom.

(1-296)  

J�zus hozz�f�zi a fenti jelenethez:

-- Megtan�tok minden feles�get, akit f�jdalom gy�t�r, hogy k�vesse M�ri�t �zvegys�g�ben: egyes�lj�n J�zussal.

               T�vednek azok, akik azt gondolj�k, hogy M�ria nem szenvedett sz�v�ben. Any�m szenvedett. �rts�tek meg! De szent�l szenvedett, mert benne minden szent volt, de nagyon �lesen.

               Azok, akik azt gondolj�k, hogy M�ria lagymatag szeretettel szerette jegyes�t, mert l�lekben volt jegyese �s nem testben, hasonl�k�ppen t�vednek. M�ria bens�s�gesen szerette J�zsef�t, akivel harminc �ven kereszt�l �lt h�s�gesen. J�zsef atyja, jegyese, testv�re, bar�tja, v�delmez�je volt neki.

Most egyed�l �rezte mag�t, mint a sz�l�vessz�, amelyet lev�gtak a sz�l�t�r�l, amely �ltette. Mintha csak vill�m csapott volna a h�z�ba. Kett�v�lt. Azel�tt egys�g volt, amelyben a tagok egym�st t�mogatt�k. Most hi�nyzott a tehervisel� f�fal, az els� csap�s, amely ezt a csal�dot �rte, jelezve szeretett J�zus�nak k�zel�ll� elveszt�s�t. Az �r�kk�val� azt akarta, hogy jegyess� �s any�v� legyen. Most �zveggy� tette, �s azt akarta, hogy gyermeke is elhagyja. M�ria k�nnyek k�z�tt mondja ki: ,,Igen, Uram, legyen nekem a te Ig�d szerint.''

               �s az�rt, hogy ereje legyen ehhez az �r�hoz, �t�lel engem. M�ria mindig k�zel volt Istenhez, �let�nek legs�lyosabb �r�iban is. A templomban megh�vta az eljegyz�sre, N�z�retben az anyas�gra, szint�n N�z�retben, k�nnyek k�z�tt, az �zvegys�gre, N�z�retben a fi�t�l val� elszakad�sra, a K�lv�ri�n a gy�trelmekre, amikor meghajolni l�tott engem.

Tanuljatok t�le ti, akik s�rtok. �s tanuljatok ti, akik meghaltok. Ti, akik �ltek, tanuljatok meg meghalni. T�rekedjetek ki�rdemelni azt, amit J�zsefnek mondtam. B�k�t fog adni nektek hal�lk�zdelmetekben. Ti, akik haldokoltok, tanulj�tok meg ki�rdemelni, hogy J�zus a k�zeletekben legyen, �s vigasztaljon meg titeket. �s ha nem �rdemelt�tek ki, akkor is legyen b�tors�gtok magatok mell� h�vni engem. �n elj�v�k, kezem tele lesz kegyelmekkel �s vigasztal�ssal, Sz�vem tele lesz megbocs�t�ssal �s szeretettel, ajkam feloldoz �s b�tor�t titeket.

               A hal�l elveszti minden zords�g�t, ha karjaim k�z�tt �r titeket. Higgy�tek el! Nem tudom elt�r�lni a hal�lt, de �dess� teszem azok sz�m�ra, akik bennem b�zva halnak meg.

Krisztus mindny�jatok nev�ben mondotta a keresztj�n: ,,Aty�m, kezedbe aj�nlom lelkemet!'' (V�. Lk 23,46 Zsolt 31,6) Amikor ezt mondta, gondolt a saj�t hal�l�ra, a ti hal�ltus�tokra, a ti retteg�stekre, a ti t�ved�seitekre, a ti f�lelmetekre, a ti v�gyatokra a bocs�nat ut�n. Megt�rt sz�vvel mondta ezt, m�g miel�tt l�ndzs�val �td�ft�k volna, �s ink�bb szenvedett lelk�ben, mint test�ben az�rt, hogy azok hal�ltus�j�t, akik re� gondolva halnak meg, az �r meg�des�tse, �s lelk�k a hal�lb�l az �letbe menjen, a f�jdalomb�l az �r�k �r�mbe.

(1-302)