Jézus nagykorú lesz 1. rész

  Mária egy dézsa fölé hajol, amibe kever valamit, ami gőzölög a názáreti kert hideg levegőjében. Tél lehet, mert az olajfákon kívül minden fa csupasz. Az ég derült és a nap szépen ragyog, de nem melegíti fel a levegőt.

               A Szűzanya meleg ruhát visel, ami sötétbarna színű, majdnem fekete, és egy falusi kötény van rajta, hogy megvédje a ruháját. Kiveszi a folyadékból a keverő rudat, amelyről szép piros cseppek hullanak alá. Mária megfigyeli, megnedvesíti az egyik ujját a cseppekkel, és kipróbálja a színt a kötényen. Megelégedettnek látszik.

Bemegy a házba, kihoz onnan egy csomó fehér gyapjúköteget. Ezeket türelmesen és óvatosan egymásután beteszi a ruhafestő kádba.

               Miközben ezt teszi, kijön József műhelyéből rokona, Mária, Alfeus felesége. Üdvözlik egymást és beszélgetnek.

-- Jól megy? -- kérdi Alfeus felesége.

-- Remélem.

-- A pogány nő, akitől a festéket vettem, biztosított, hogy ezt használták Rómában is. Éppen azért adta el nekem, mert tudja, hogy te még a rómaiaknál is jobban értesz a színezéshez. A munka, amit számára végeztél, nagyon tetszett neki...

               Mária mosolyog, és fejének egy mozdulatával mintegy ezt mondja: ,,Szóra sem érdemes!''

Rokona figyeli a fonalat, mielőtt odaadja Máriának az utolsó köteget.

-- Hogyan fontad?! Hajszálnak látszik, annyira finom és egyenletes. Te mindent jól csinálsz... és gyorsan! Ez az utolsó világosabb lesz?

-- Igen, a ruhának való. A köpenyé sötétebb.

               A két asszony együtt dolgozik a festőkádnál. Kiveszik a kötegeket, amelyek szép bíborpiros színűek, és gyorsan belemártják a jéghideg vízbe, amely egy edényben van, majd ismét megforgatják, leöblítik és kiakasztják száradni a fák ágaira kötött nádakra.

-- Jól és gyorsan megszáradnak majd ebben a szélben -- jegyzi meg Alfeus felesége.

-- Menjünk Józsefhez! Ott ég a tűz. Biztosan átfagytál -- mondja Mária. -- Kedves tőled, hogy segítesz nekem. Így gyorsabban végeztem és kevesebb fáradsággal. Hálás vagyok érte.

-- Ó, Mária! Mit meg nem tennék érted! A te közeledben lenni ünnep számomra. És azután... mindez a munka Jézusért van. És a te fiad oly kedves! Úgy tűnik nekem, hogy én is édesanyja vagyok, ha segítelek téged előkészülni az ő nagykorúságának ünnepére.

               A két asszony bemegy a műhelybe, amely tele van a gyalult fa szagával, ami jellemző az ácsműhelyekre.

* * *

Látom Jézust, mikor elindulnak vele Jeruzsálembe. Nagyon szép, és annyira megnőtt már, hogy fiatal édesanyja öccsének látszik. Már annak válláig ér. Göndör szőke haja nem rövid, mint kiskorában, hanem a füle aljáig ér. Világos rubinvörös ruhába van öltözve. Egészen a bokájáig ér, csak szandálos lába látszik ki alóla. A ruha nyakánál, a hosszú ujjak végén és alján nagyon szép, sokszínű szegély van. József szeretettel mosolyog rá. Unokatestvérei csodálják, Alfeus felesége simogatja... Jézus boldog. Boldog, amikor szeretik.

-- Íme, a mi fiunk -- mondja Mária, felemelve jobbkezét, amellyel fogja Jézus balkezét. József mosolyog. Mária hozzáteszi: -- Áldd meg őt, József, mielőtt elindulunk Jeruzsálembe. Nem volt szükség szertartásos áldásra, amikor iskolás korba lépett, és megtette az első lépést az életbe. De most, hogy a templomba megy, ahol nagykorúvá nyilvánítják, tedd meg! És vele együtt áldj meg engem is! A te áldásod... -- Mária gyengén felsóhajt -- megerősíti őt, és erőt ad nekem arra, hogy később elszakadjak tőle...

-- Mária, Jézus mindig a tiéd lesz. Ez a szertartás nem változtat a mi viszonyunkon. Én sem fogom őt elidegeníteni tőled. Senki sem érdemli meg nálad jobban, hogy vezesse őt az életben, én szentem!

               Mária meghajol, kézbe veszi József kezét és megcsókolja. Milyen tisztelettel és szeretettel teljes ez a jegyes az élettársához!

               József méltóságteljesen fogadja a tiszteletnek és a szeretetnek ezt a jelét, de utána felemeli a megcsókolt kezét és Jegyese fejére teszi e szavak kíséretében:

-- Igen. Megáldalak téged, te áldott, és veled együtt Jézust. Jöjj, egyetlen örömöm, dicsőségem és életcélom!

József ünnepélyes. Kiterjesztett karokkal, föld felé fordított tenyérrel a két meghajtott fej fölött elmondja az áldást:

-- Őrködjön felettetek az Úr, és áldjon meg titeket! Legyen irgalmas hozzátok, és adja nektek az Ő békéjét! Áldjon meg titeket az Úr! -- És utána azt mondja: -- Most menjünk! Az óra kedvező az utazáshoz.

               Mária fog egy nagy, gránátvörös kendőt, és beburkolja vele a fiát. Milyen kedvesen teszi!

               Kimennek a házból, és bezárják az ajtót. Elindulnak. Más zarándokok is mennek ugyanabba az irányba. A városon kívül az asszonyok különválnak a férfiaktól. A gyermekek bármelyikükkel mehetnek. Jézus a mamájával marad.

A zarándokok többnyire zsoltárokat énekelnek menet közben. A vidék nagyon szép, tavasz van. Frissek a mezők és frissek a levelek a fákon, frissek az ágak, amelyek épphogy kivirágoztak. Az ágak között a madarak együtt énekelnek a zarándokokkal. A mezőn a kisbárányok ugrándoznak anyjuk mellett. Béke és öröm uralkodik a szép áprilisi ég alatt.

* * *

A templomban ünnep van, sok nép jár be és ki. Jézus családja a kísérőkkel együtt halkan, zsoltárokat énekelve lép be. Elől mennek a férfiak, utánuk az asszonyok. Miután imádták a Magasságbelit, József Jézussal együtt belép egy nagy, zsinagógaszerű terembe. Beszél egy levitával, aki utána eltűnik egy függöny mögött, majd visszatér öreg papokkal, akik bizonyára mesterek a Törvény ismeretében, és ők vizsgáztatják a híveket.

               József és Jézus mélyen meghajolnak a vizsgáztatók előtt, akik méltóságteljesen ülnek alacsony, támla nélküli székükön. Utána József bemutatja Jézust.

-- Íme -- mondja -- ő az én fiam. Három hónapja és tizenkét napja belépett abba a korba, amelyet a Törvény a nagykorúság idejeként jelöl meg. Azt akarom, hogy Izrael parancsai szerint legyen az. Kérlek titeket, figyeljétek meg, hogy termete mutatja, kilépett a gyermekkorból és a kiskorúságból. És kérlek titeket, vizsgáztassátok le jóságosan és igazságosan, hogy lássátok, igaz, amit én, az ő atyja állítok. Én felkészítettem őt erre az órára, erre a méltóságra, hogy a Törvény fia legyen. Ismeri a parancsokat, a hagyományokat, a határozatokat, a ruhaszegély és az imaszíj szokásait, el tudja mondani az imákat és a mindennapos áldásokat. Ismeri a Törvényt önmagában és három ágazatában és a rabbik magyarázataiban, férfiként tud viselkedni. Azért kívánom, hogy mentsenek fel engem a felelősség alól, az ő cselekedeteit és bűneit illetőleg. (József úgy beszél, mint ahogy bármelyik zsidó beszélne a fiáról.) Mostantól kezdve alá lesz vetve a parancsolatoknak és bűnhődni fog, ha áthágja azokat. Vizsgáljátok meg őt!

-- Megtesszük. Jöjj előre, gyermek! A neved?

-- Jézus. József fia, Názáretből.

-- Názáretből... Tudsz tehát olvasni?

-- Igen, rabbi. El tudom olvasni a leírt szavakat, és azokat, amelyeket a szavak magukban foglalnak.

-- Mit akarsz mondani ezzel?

-- Azt akarom mondani, hogy megértem a képletes, jelképes jelentést is, amely a látszat alatt rejtőzik, úgy, mint ahogy a gyöngy nem látható, hanem a durva és bezárt kagylóban van.

-- Nem közönséges, és nagyon bölcs válasz. Ritkán hall az ember ilyet felnőttek ajkáról is, de egy gyermektől, aki ráadásul még Názáretből való...!

A tízek érdeklődése felébred. Szemüket egy pillanatra sem veszik le a szép szőke gyermekről, aki magabiztosan néz rájuk, kihívás és félelem nélkül.

-- Dicséretére válsz tanítódnak, aki bizonyára nagyon képzett.

-- Isten Bölcsessége van igaz szívében.

-- Halljátok csak! Boldog vagy te, aki ilyen fiúnak vagy az atyja!

               József, aki távol áll, a terem végén, mosolyog és meghajol. Három tekercset adnak Jézusnak, s azt mondják:

-- Olvass abból, amelyik arany szalaggal van lezárva.

               Jézus kinyitja a tekercset és olvas. A Tízparancs. Az első szavak után az egyik bíró elveszi a tekercset tőle, és azt mondja:

-- Folytasd emlékezetből!

               Jézus olyan biztosan mondja, mintha olvasná. Valahányszor az Urat említi, mélyen meghajol.

-- Ki tanított téged erre? Miért teszed?

-- Mert szent ez a Név, és a külső és belső tisztelet jelével kell kiejteni. Az alattvalók meghajolnak a király előtt, aki csak rövid ideig király, mert porból van. A királyok Királyának, Izrael Magasságos Urának, aki jelen van akkor is, ha nem látható, csak a szellem számára, nemde meg kell hajolnia, minden teremtménynek, aki tőle függ örökké alárendelve neki?

-- Bravo! Ember, tanácsoljuk neked, hogy taníttasd fiadat Hillellel vagy Gamáliellel. Názáreti... de válaszaiból remélni lehet, hogy egy új, nagy doktorrá válik.

-- A fiú nagykorú. Úgy fog tenni, amint ő akarja. Én, ha becsületes dolgot akar, nem fogok ellentmondani neki.

-- Gyermek, ide figyelj! Azt mondottad: ,,Emlékezzél meg az ünnepek megszenteléséről! De nemcsak te magad, hanem gyermekeid és szolgáid, szolgálóid, sőt, még igás barmod is tartózkodjék a pihenőnapon a munkától.'' Nos, mondd meg nekem, ha egy tyúk tojást tojik szombaton, vagy egy juh ellik, szabad-e felhasználni méhének ezt a gyümölcsét, vagy pedig ez kárhozatos?

-- Tudom, hogy sok rabbi, mint a még élő Sciammai is, azt mondja, hogy a szombaton tojt tojás ellenkezik a paranccsal. De én azt gondolom, hogy más az ember és más az állat, vagy az állati cselekmény, mint a szülés. Ha én kényszerítem az igásállatot a munkára, én is vétkezem, mert kényszerítem őt a munkára. De ha egy tyúk tojást tojik, amely megérett benne, vagy egy állat ellik szombaton, mert már megérett ivadéka a születésre, nem, ez a munka nem bűn, se nem bűnös Isten szemében a szombati tojás vagy bárány.

-- Miért nem, ha szombaton minden munka bűn?

-- Azért, mert a foganás és a szülés megfelel a Teremtő akaratának és az általa minden teremtménynek adott törvény szabályozza azokat. Vagyis a tyúk nem tesz mást, csak engedelmeskedik annak a törvénynek, amely azt mondja, hogy bizonyos órák elteltével a tojás teljesen kialakult és le kell rakni. Az állat pedig nem tesz mást, csak engedelmeskedik annak a törvénynek, amelyet az adott, aki mindent teremtett, és amely megállapítja, hogy évente kétszer, amikor rámosolyog a tavasz a virágos mezőkre és amikor megfosztja az erdőt lombjától és a hideg szorítja az ember mellét, az állatok menjenek és párosodjanak, hogy utána, a kijelölt időben, tejet, húst és sajtot adjanak azokban a hónapokban, amikor az emberek nehéz munkát végeznek az aratással, vagy jobban szenvednek nyomorukban a hidegtől. Ha tehát, amikor eljön az ideje, egy állat leteszi szülöttjét, ez szent lehet még az oltár számára is, és a Teremtőnek való engedelmesség gyümölcse.

-- Én nem vizsgáztatnám őt tovább. Bölcsessége felülmúlja a felnőttekét és bámulatos.

-- Nem. Azt mondta, képes megérteni a jelképeket is. Halljuk!

-- Előbb mondjon el egy zsoltárt, az áldásokat és az imákat!

-- És a parancsokat is!

-- Igen. Mondd el a magyarázatot!

               Jézus biztonságosan elmond egy litániát: ,,Ne tedd ezt...''

-- Elég! Nyisd fel a zöld szalaggal átkötött tekercset!

               Jézus felnyitja és olvasni kezdi.

-- Menj előbbre, még előbbre!

               Jézus engedelmeskedik.

-- Elég. Olvasd el, és magyarázd meg, ha úgy tűnik neked, hogy jelkép van benne.

-- A Szent Igében ritkán hiányzik. Mi nem tudjuk meglátni és alkalmazni. Olvasom: Királyok negyedik könyve (ma 2Kir) huszonkettedik fejezet, tizedik verse: ,,Aztán ezt is jelentette Sáfán írnok a királynak: Egy könyvet adott át nekem Hilkija, és Sáfán felolvasta a királynak. Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháját. Utána parancsot adott...''

-- Ugord át a neveket!

-- ,,... Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva.''

-- Elég. Ez a tény sokszáz évvel ezelőtt történt. Milyen jelképet találsz a régi krónika egy tényében?

-- Azt találom, hogy nincs idő annak számára, aki örök. Örök az Isten és a mi lelkünk, örök az érintkezés Isten és a lélek között. Azért az, ami akkor büntetést vont magára, ugyanaz, ami ma kihívja a büntetést, és a bűnnek azonos a következménye.

-- Azaz?

-- Izrael többé nem ismeri a Bölcsességet, amely Istentől jön. És Tőle, nem pedig a szegény emberektől kell kérni a világosságot, és nem nyer világosságot az, aki nem igaz és nem hűséges az Istenhez. Azért ha vétkezik, Isten, haragjában megbünteti.

-- Mi nem ismerjük többé? Mit mondasz, te gyerek?! És a hatszázharminc parancs?

-- Parancsok, azok vannak. De ezek csak szavak. Megtanultuk, de nem élünk azok szerint. Ezért nem ismerjük. A jelkép ez: mindenkinek, minden időben szüksége van arra, hogy tanácsot kérjen az Úrtól azért, hogy megismerje akaratát és ahhoz tartsa magát, nehogy magára vonja a haragját.

-- A gyermek tökéletes. Még a fogós kérdések csapdája sem zavarta meg válaszában. Vezessék be az igazi zsinagógába!

               Átmennek egy még nagyobb és pompásabb terembe. Itt először megrövidítik a haját. József összegyűjti a hajfürtjeit. Utána piros ruháját derekánál többször körülcsavart övvel átkötik.

Rátűzik a szalagokat ruhájának az elejére, karjára és a köpenyére. Ezeket valami kapocsfélével erősítik fel. Utána zsoltárokat énekelnek, és József egy hosszú imával dicséri az Urat, és minden jót kér tőle a fia számára.

               A szertartás véget ér. Jézus kimegy Józseffel. Visszatérnek oda, ahonnan jöttek, csatlakoznak férfirokonaikhoz. Vesznek egy bárányt és felajánlják. Utána a megölt báránnyal csatlakoznak az asszonyokhoz.

               Mária megcsókolja Jézusát. Úgy tűnik neki, hogy évek teltek el, amióta utoljára látta. Nézi őt, aki férfiasabbá vált ruhájában és a hajával. Megsimogatja...

(1-273, 275, 278)  

* * *

Jézus nagykorú lesz 2