Mária iskolája

Mária szobája József műhelye mellett van. A műhelyből kihallatszik a fáradhatatlan munka zaja. Mária szobájában csend van. Mária varr valamit, ami úgy látszik egy köntös lesz József számára. A nyitott ajtón keresztül ki lehet látni a kertbe, ahol szép virágok vannak. Egy fa alatt Jézus játszik két gyermekkel, akik körülbelül egyidősek vele. Az egyik fekete hajú, a másik sötétbarna. Kis kocsikkal játszanak, amelyek tele vannak különféle árukkal: levelekkel, kavicsokkal, forgáccsal, fadarabokkal. Az egyik az eladó, a másik a vevő. Jézus a mamája számára vásárol dolgokat, s hol ezt, hol azt viszi be neki a szobába. Mária mosolyogva veszi át tőle a szerzeményeket.

Utána mást játszanak. A két gyermek közül az egyik azt ajánlja:

-- Játsszunk kivonulást Egyiptomból! Jézus lesz Mózes, én Áron, te... Mária.

-- De én fiú vagyok!

-- Az nem számít, egyre megy. Te vagy Mária és táncolni fogsz az aranyborjú előtt, ami az a méhkas lesz ott.

-- Én nem táncolok. Férfi vagyok, és nem akarok egy nő lenni. Hűséges vagyok, és nem akarok táncolni egy bálvány előtt.

               Jézus közbeszól:

-- Nem ezt fogjuk eljátszani, hanem azt, amikor Józsuét megválasztják Mózes utódjául. Így nem lesz benne a bálványimádás csúnya bűne, és Júdást kielégíti, hogy férfi lesz és az én utódom. Ugye, így szerinted is jó lesz?

-- Igen, Jézus. De akkor neked meg kell halnod, mert Mózes meghal utána. Én nem akarom, hogy te meghalj! Te, aki mindig jót akarsz nekem.

-- Mindenki meghal... de én halálom előtt megáldom majd Izraelt, és mivel csak ti vagytok itt, bennetek áldom meg egész Izraelt.

               Ezt elfogadják. De utána felmerül egy kérdés. Az, hogy Izrael népének, miután oly nagy utat tettek meg, voltak-e még kocsijai, amelyekkel kijöttek Egyiptomból. Ellenkező véleményen vannak. Máriához futnak.

-- Mama, én azt mondom, hogy az izraelitáknak még voltak kocsijaik. Jakab azt mondja, nem voltak. Júdás nem tudja, kinek adjon igazat. Te mit mondasz?

-- Igen, fiam, a nomád népnek még voltak kocsijaik. Amikor megálltak valahol, megjavították azokat. Azokra szálltak fel a gyengébbek, és azzal szállították az élelmet és az egyéb dolgokat, amelyekre a népnek nagy szüksége volt. Kivéve a Szövetségszekrényt. Azt kézben vitték, minden egyebet kocsikkal.

               A kérdés megoldódott. A gyermekek elmennek a kert végébe, és onnan zsoltárokat énekelve jönnek a ház felé. Jézus megy elől, és énekli a zsoltárokat. Utána megy Júdás és Jakab egy talicskát hordozva, amit előléptetnek Szövetségszekrénynek. De mivel nekik kell játszaniuk a nép szerepét is Áron és Józsue szerepén kívül, kioldott övükhöz kötöttek más apró kocsikat is, s azokat lábukhoz kötve húzzák maguk mögött, mintha igazi szereplők lennének. Végigmennek a lugason, elmennek az ajtó előtt, ahol Mária szobája van, és Jézus azt mondja:

-- Mama, üdvözöld a Szövetségszekrényt, amely itt elhalad!

               Mária mosolyogva feláll, és meghajlik a fia előtt, aki elhalad a napfénytől ragyogva.

               Jézus megáll a domb előtt, amely a kert szélén, a barlang felett emelkedik. Felmegy rá, és beszél... Izraelhez. Beszél Isten parancsairól és ígéreteiről, kijelöli Józsuét vezérül, és magához hívja őt. Utána egy táblácskát kér (egy nagy fügefalevelet adnak neki), és arra felírja az éneket, majd felolvassa. Nem az egészet, de jó részét, és valóban úgy látszik, mintha a levélről olvasná. Utána elbúcsúzik Józsuétől, aki sírva átöleli és feljebb megy, egészen a kiemelkedés tetejéig. Ott megáldja egész Izraelt, azaz a két földre borult fiút, utána elterül a füvön, behunyja a szemét és... meghal.

Mária, aki az ajtónál maradt, mosolyogva, amikor látja, hogy Jézus a földön marad, mereven, felkiált:

-- Jézus, Jézus! Kelj fel! Ne maradj úgy! Mamád nem akar halottnak látni téged!

               Jézus mosolyogva feláll, hozzá fut, és megcsókolja őt. Jön Jakab és Júdás is. Mária őket is megsimogatja:

-- Hogyan tudott Jézus visszaemlékezni arra az oly hosszú és nehéz énekre, és mindezekre az áldásokra? -- kérdi Jakab.

               Mária mosolyog, és egyszerűen azt válaszolja:

-- Nagyon jó emlékezete van, és nagyon figyel, amikor olvasok neki.

-- Én az iskolában figyelek. De utána elálmosít a sok panaszkodás... Akkor sose fogom megtanulni?

-- Légy nyugodt, meg fogod tanulni.

               Kopogtatnak az ajtón. József gyorsan átmegy a kerten, a szobán, és ajtót nyit.

-- Béke veled, Mária, Alfeus felesége!

-- És veled is, és áldás!

               József testvére jött a feleségével egy parasztkocsin, amelyet erős szamár húz. Megálltak az úton.

-- Jól ment minden?

-- Jól. A gyerekek?

-- A kertben vannak Máriával.

               De a gyermekek már futnak is, hogy üdvözöljék a mamájukat. Mária is jön, kézen fogva Jézust. A rokonok megcsókolják egymást.

-- Jól viselkedtek?

-- Nagyon jól, és nagyon kedvesek. A rokonok mind jól vannak?

-- Mind. Üdvözölnek titeket, és sok ajándékot küldenek Kánából. Tojást, almát, sajtot, olajbogyót és mézet. És... József, valóban megtaláltam azt, amit Jézus számára kívántál. A kocsin van, abban a kerek kosárban.

               Alfeus felesége nevet. Lehajol Jézushoz, aki nagy szemekkel néz rá. Megcsókolja őt, és megkérdi:

-- Tudod-e, mit hoztam neked? Találd ki!

               Jézus gondolkodik, de nem találja ki. Azt hiszem, szándékosan teszi, hogy megörvendeztesse Józsefet, aki meg akarja őt lepni. József belép, hozva a kerek kosarat. Leteszi a földre Jézus elé. Elvágja a zsinórt, ami a fedelet lekötve tartja, felemeli... Egy teljesen fehér bárányka!

Egy valódi gyapjúköteg alszik a tiszta szénán...

               Jézus csodálkozva és boldogan felkiált: ,,Oh!'', és a kis állat felé ugrik, de aztán megfordul, Józsefhez fut, aki még a föld felé hajlik. Megöleli, megcsókolja őt hálálkodva.

               Az unokatestvérek csodálkozva nézik a kis állatot, amelyik felébred, és felemeli rózsaszínű orrocskáját, és béget a mamáját keresve. Kiveszik őt a kosárból, és adnak neki egy maroknyi lucernát. Rágni kezdi, s közben szelíd szemeivel körülnéz. Jézus mondogatja:

-- Az enyém! Van nekem báránykám! Atyám, köszönöm!

-- Nagyon tetszik neked?

-- Ó, nagyon! Fehér, tiszta... egy bárányka... ó!

               És átöleli a bárányka nyakát, szőke fejét annak fejére teszi, és úgy áll ott boldogan.

-- Nektek is hoztam kettőt -- mondja Alfeus a gyermekeinek. -- De azok sötétek, mert ti nem vagytok olyan rendszeretők, mint Jézus, és nem tartanátok olyan tisztán, ha fehér lenne. Ez lesz a ti nyájatok, s együtt legeltethetitek. Így nem lézengtek többé az úton köveket dobálva ti ketten, kis kópék!

               A gyerekek odafutnak a kocsihoz és nézik a két másik állatot, amelyek inkább feketék, mint fehérek.

               Jézus az övénél marad. Elviszi a kertbe, inni ad neki. A kis állat úgy követi őt, mintha mindig ismerte volna. Jézus elnevezi ,,Hó''-nak. Hó ünnepélyesen béget, mintegy válaszolva neki.

A vendégek asztalhoz ülnek. Mária felszolgálja nekik a kenyeret, az olajbogyót és a sajtot. Tesz oda egy kancsó italt is, talán mézes víz vagy almabor lehet benne. Látom, hogy világossárga színe van. Beszélgetnek egymással, miközben a gyermekek játszanak a három állattal, amelyeket Jézus együtt akar látni, hogy a többieket is megitassa és elnevezze.

-- Júdás, a tiedet ,,Csillag''-nak fogjuk nevezni, mert az a jel van a homlokán. A tiedet pedig ,,Láng''-nak, mert olyan színe van, mint a halódó avarfüvek lángjának.

-- Elfogadjuk.

-- Remélem, hogy ezzel megoldódik a gyerekek közötti viszálykodás -- mondja Alfeus. -- A te ötleted volt, József, ami megvilágított engem. Azt mondtam: ,,Testvérem egy kis állatot szeretne Jézus számára, hogy játsszon vele. Én veszek kettőt ezeknek a kisgyerekeknek, hogy egy kicsit megnyugodjanak, és ne legyen mindig baj a többi szülővel a betört fejek és a felsebzett térdek miatt. Egy kis iskola, egy kis idő az állatokkal meg fogja nyugtatni őket.'' De ebben az évben Jézust is iskolába kell küldened. Itt az ideje!

-- Én sose fogom iskolába küldeni Jézust -- mondja Mária határozottan. Nemigen lehet hallani, hogy így beszél, főleg, mielőtt még József megszólalhatott volna.

-- Miért? A gyermeknek tanulnia kell, hogy annak idején képes legyen megfelelni a nagykorúak vizsgáján...

-- A gyermek tudni fogja, amit tudnia kell. De iskolába nem megy. Ez el van döntve!

-- Te leszel az egyetlen Izraelben, aki így tesz!

-- Az egyetlen leszek, de így fogok tenni, igaz, József?

-- Ez igaz. Nincs szüksége Jézusnak arra, hogy iskolába járjon. Mária a templomban nevelkedett, és igazi doktor a Törvény ismeretében. Ő lesz a tanítónője. Így akarom én is.

-- Ti elkényeztetitek a gyermeket.

-- Ezt nem mondhatod. Ő a legjobb Názáretben. Sose hallottad sírni, akaratoskodni, megtagadni az engedelmességet, tiszteletlenül beszélni.

-- Ez így van. De milyen lesz, ha továbbra is elkényezteted?

-- Nem elkényeztetés, ha valaki magánál tartja a gyermekét. Ez a józan szeretet és a jó szív jele. Mi így szerettük Jézusunkat, és mivel Mária a legképzettebb tanítónő, ő fogja tanítani Jézust.

-- És amikor felnő, Jézusod egy kisasszony lesz, aki még a légytől is fél.

-- Nem lesz az. Mária erős asszony, és ért a férfias neveléshez. Én sem vagyok hitvány, és tudok példát adni a férfiasságra. Jézusnak nincsenek testi vagy erkölcsi fogyatékosságai. Biztos lehetsz arról, Alfeus, hogy ő nem fog szégyent hozni a családra. És miután elhatároztam, ez így lesz.

-- Mária határozta el, és te...

-- És ha így lenne? Nem szép, hogy ketten, akik szeretik egymást, készek arra, hogy ugyanúgy gondolkodjanak és ugyanazt akarják, mert kölcsönösen az egyik felkarolja a másik kívánságát és magáévá teszi? Ha Mária valami ostobaságot akarna, azt mondanám: ,,Nem!'' De bölcsességgel teljes dolgokat kér, és én helyeslem, magamévá teszem. Úgy szeretjük egymást, mint az első napokban... és így fogunk tenni, amíg csak élünk. Ugye, Mária?

-- Igen, József. És sose történjék meg, de ha egyikünk meghalna a másik előtt, még akkor is szeretni fogjuk egymást.

József úgy simogatja Mária fejét, mintha a kisleánya lenne, ő meg nyugodt és szeretetteljes szemmel néz rá. Alfeus felesége közbeszól:

-- Valóban igazatok van. Bárcsak én is jó tanító lennék! Az iskolában jót és rosszat tanulnak a gyermekeink. Otthon csak jót. De én nem vagyok erre képes... Ha Mária...

-- Mit akarsz mondani, rokonom? Mondd ki szabadon! Tudod, hogy szeretlek téged, és örülök annak, ha javadra lehetek.

-- Azt mondtam... Jakab és Júdás csak kissé idősebbek Jézusnál. Már iskolába járnak... de mit tudnak? Ezzel szemben Jézus már jól ismeri a Törvényt... Szeretném... ha megkérhetnélek arra, hogy tartsd magadnál őket is, amikor Jézust tanítod. Azt gondolom, jobbak és képzettebbek lennének. Végül is unokatestvérek, és úgy szeretik egymást, mint a testvérek, igazán... olyan boldog lennék!

-- Ha József akarja, és a te férjed is, én kész vagyok rá. Egynek vagy háromnak beszélni egyre megy. Öröm ismét végigmenni az egész Szentíráson. Jöjjenek csak!

               A három gyermek, akik csendben bejöttek, hallgatóznak, és várják a döntést.

-- El fognak keseríteni téged, Mária -- mondja Alfeus.

-- Nem. Velem mindig jók. Ugye jók lesztek, ha én tanítalak titeket?

               Mind a kettő odafut, az egyik a jobbjára, a másik a baljára. A vállára teszik a kezüket és a fejecskéjüket, és mindent megígérnek.

-- Engedd őket megpróbálni, Alfeus, és engedd, hogy én is megpróbáljam. Azt hiszem, nem leszek elégedetlen a próbával. Jöjjenek mindennap este hatkor. Úgy gondolom, ez elég lesz. Én ismerem a fáradtság nélküli tanítás művészetét. A gyermekek egyszerre fognak figyelni. Szükség van megértésükre, szeretetükre és szeretetük elnyerésére, hogy ezt elérjük náluk. És ti szerettek engem, ugye?

Két nagy puszival válaszolnak.

-- Látod?

-- Látom. Nem mondhatok mást, csak: ,,Köszönöm!'' És Jézus mit mond majd, látva, hogy a mamája másokkal törődik? Mit mondasz, Jézus?

-- Azt mondom: ,,Boldogok, akik hallgatnak rá, és lakóhelyüket az övé mellé építik fel. (Vö. Péld 8,34) Mint ahogy a Bölcsesség mondta, boldog az, aki Anyám barátja, és én boldog vagyok, hogy azok, akiket szeretek, az ő barátai.

-- De ki ad ilyen szavakat a gyermek szájára? -- kérdi Alfeus csodálkozva.

-- Senki, testvérem. Senki, aki e világról való.

Jézus magyarázatként hozzáteszi:

-- És Mária tanítónőm volt nekem, Jakabnak és Júdásnak. Íme, ezért szerettük egymást testvérekként, jobban, mint a rokonság révén, mert az együtt tanulás és felnövés által olyanok voltunk, mint három hajtás, amely egy karóra támaszkodik. A mamára. Nem volt még egy olyan doktor Izraelben, mint az én drága Anyám. A Bölcsesség Széke, az igazi Bölcsességé oktatott minket a világ és az ég számára. Azt mondtam: ,,oktatott minket'', mert én ugyanúgy tanítványa voltam, mint az unokatestvéreim. És a ,,pecsét'' lezárta Isten titkát, hiába próbálta felfedni azt a sátán, a közös élet elfedte azt előle.

(1-266)