Jézus dolgozni kezd

Jézus körülbelül ötévesnek látszik. Egyszerű, égszínkék ruhája lábszára közepéig ér. A názáreti ház kertjében játszadozik. A földből kis kupacokat csinál, azokra miniatűr erdőt ültet kis ágakból. Kövekből utat épít, és szeretne egy kis tavat is csinálni az apró dombok tövében. Fog egy törött tálat, s azt beássa egészen a pereméig, utána megtölti vízzel egy kis korsóból, amit belemárt egy tartályba, amelyet valószínűleg mosdásra vagy öntözésre használnak a kis kertben. De csak annyit ér el, hogy bevizezi a ruháját, főleg az ujjánál. A víz kifolyik az összetört tálból, és... ,,a tó'' kiszárad.

József megjelenik az ajtóban, és csendben figyeli egy ideig a gyermek munkáját és mosolyog. A látvány valóban mosolyt csal az arcra. Utána, hogy Jézus ne ázzon el jobban, nevén szólítja őt. Jézus mosolyogva megfordul, és amikor meglátja Józsefet, kitárt karokkal odafut hozzá. József ruhájának egy részével megszárítja, majd megcsókolja a kis kezeket. Békésen, kedvesen beszélgetnek egymással.

               Jézus elmagyarázza munkáját, játékát és a nehézségeket, amelyekbe ütközött. Egy olyan tavat akart csinálni, mint a názáreti tó. Itt fekszik Tibériás, ott Magdala, amott Kafarnaum. Ez az út, amely Kánán keresztül Názáretbe vezet. Kis bárkákat akart vízre bocsátani. Ezek a levelek bárkák, amelyekben át lehet menni a másik partra. De a víz eltűnt.

József figyelemmel hallgatja, mint valami komoly dolgot. Utána azt ajánlja, hogy holnap csinál neki egy kis tavat, de nem összetört tányérból, hanem egy kis faedényből, amelyet bevon gipsszel és szurokkal. Ezen Jézus majd vízre bocsáthatja kis bárkáit, amelyeket József utasítása szerint majd fából elkészíthet. Épp most hozott neki kis szerszámokat, amelyek megfelelőek lesznek számára, hogy fáradság nélkül megtanulja használni azokat.

-- Így segítek majd neked! -- mondja Jézus mosolyogva.

-- Így segíteni fogsz nekem és derék áccsá leszel. Gyere, nézd meg, mit hoztam!

Bemennek a műhelybe. József megmutat Jézusnak egy kis kalapácsot, egy kis fűrészt, kis csavarhúzókat, egy kis gyalut, amelyek egy Jézus magasságának megfelelő kis gyalupadon vannak.

-- Nézd, a fűrészeléshez így helyezi el a deszkát az ember. Így kell megfogni a fűrészt és figyelni kell arra, hogy ne érintse a fűrész az ujjadat. Próbáld meg!

               És elkezdődik a lecke. Jézus arca kivörösödik az erőlködéstől, amint a szája szélét összeszorítva, figyelmesen fűrészel. Utána gyaluval lesimítja a kis fadarabot, ami ha kissé csámpás is, neki szépnek tűnik. József megdicséri őt, és buzdítja, hogy türelemmel és szeretettel dolgozzon.

Mária visszatér a házba az utcáról. Megáll a küszöbön. A bentiek nem látják őt, mert háttal állnak feléje. A mama mosolyog, amikor látja, milyen buzgón dolgozik Jézus a gyaluval, és mekkora szeretettel oktatja őt József.

               Jézus azonban úgy látszik, megérzi a mosolyt. Megfordul, és meglátja a mamáját. Odafut hozzá a félig legyalult fadarabkájával, és megmutatja neki. Mária megcsodálja, és lehajol, hogy megcsókolja Jézust. Helyreigazítja felborzolódott haját, felszárítja arcáról az izzadságot. Szeretettel hallgatja, amint Jézus megígéri neki, hogy készít majd egy kis zsámolyt, hogy kényelmesebb legyen neki az állás, amikor dolgozik. József kezét csípőjére téve a kis gyalupad mellett áll. Figyel és mosolyog...

(1-260)  

Jézus a következő magyarázatot fűzte az előző jelenethez

-- Azt mondják, József táplált engem. Ó, ha mint férfi, nem is volt képes tejet adni nekem, mint Mária, ő törte magát a munkában, hogy kenyeret adjon nekem, és kényelmessé tegye az életemet. Az ő kedvessége és szeretete olyan volt, mint egy igazi anyáé. Tőle tanultam meg mindent, ami egy gyermeket férfivá tesz. Egy férfinak meg kell keresnie a kenyerét. És senkinek sem volt jobb mestere, mint nekem.

               Jóllehet értelmem tökéletes volt, mint Isten Fiáé, meg kell azonban fontolni és hinni kell, hogy nem akartam feltűnni koromnak nem megfelelő magatartással. Azért leszállítottam isteni értelmem tökéletességét az emberi értelem tökéletességének színvonalára. Engedelmeskedtem egy embernek, aki tanított, és szükségem volt egy tanítóra. Az, hogy gyorsan és jóakarattal tanultam, nem vette el érdememet egy embernek való engedelmességemért. Nem vette ez el annak az igaz embernek az érdemét sem, aki kis értelmemet táplálta az élethez szükséges ismeretekkel.

Még most, amikor az égben vagyok, sem felejtem el azokat a kedves órákat, amelyeket József oldalán töltöttem, aki mintegy játszva megtanított engem arra, hogy képes legyek dolgozni. És amikor rátekintek nevelőatyámra, ismét látom a kis kertet és a homályos műhelyt, és úgy tűnik nekem, hogy látom az ajtóban feltűnni a mamát, mosolyával, amely bearanyozta a helyet és boldoggá tett minket.

               Mily sokat tanulhatnának a családok ettől a két tökéletes jegyestől, akik úgy szerették egymást, mint senki más a világon!

               József volt a család feje. Az ő családi tekintélye elvitathatatlan volt. Az Isten Anyja és Jegyese mindig tisztelettel meghajolt előtte. Az Isten Fia alávetette magát neki. Minden jó volt, amit József elhatározott. Nem volt vita, sértődöttség, ellenállás. Az ő szava volt a mi kis törvényünk. És ennek ellenére, milyen alázatos volt! Sose élt vissza hatalmával, sose akart valami ésszerűtlent csak azért, mert ő volt a fő. Jegyesét az ő kedves tanácsadójának tekintette. És ha mély alázatosságában az társa szolgálóleányának tekintette magát, az ő társa meg a Kegyelemmel Teljes bölcsességében fényt és irányítást kapott minden helyzetben.

Úgy növekedtem, mint egy virág két sudár fa védelmében. Ez a két szeretet összefonódott felettem, hogy megvédjen, és szeressen.

               Nem, mialatt korom miatt ismeretlen volt számomra a világ, nem sírtam vissza a Paradicsomot. Az Atyaisten és a Szentlélek nem volt távol, mert Mária el volt telve velük. És velünk voltak az angyalok, mert semmi sem távolíthatta el őket abból a házból. És azt mondhatnám, egyikük testet öltött Józsefben. Ez az angyali lélek szabad volt a test súlyától és egyedül Isten szolgálatával törődött és az Ő ügyével. Úgy szerette Őt, mint ahogyan a szeráfok szeretik. József tekintete! Békés és tiszta, mint egy csillagé, amely nem ismeri a földi vágyakat. Felüdülést és erőt jelentett számunkra.

Sokan azt gondolják, hogy én emberileg nem szenvedtem, amikor a halál kioltotta ezt a szent, őrködő tekintetet otthonunkban. Mint Isten ismertem József boldog sorsát, és azért nem szomorkodtam távozása miatt, hiszen tudtam, hogy a limbusban való rövid tartózkodás után megnyílik majd számára az ég. De mint ember sírtam, mert a ház üres maradt, hiányzott az ő szeretetteljes jelenléte. Megsirattam elhunyt barátomat. És nem kellett-e sírnom amiatt a szentem miatt, akinek keblén aludtam kisdedkoromban, és akinek szeretetét oly sok éven keresztül élveztem?

Megjegyzem végül a szülők számára, hogy József minden pedagógiai segítség és kiképzés nélkül értett ahhoz, hogy engem derék munkássá neveljen.

               Alig érkeztem el abba a korba, amelyben már kezelni tudtam a szerszámokat, nem engedte, hogy tétlenül henyéljek, hanem munkába állított. És Mária iránti szeretetem volt az első segítségem, ami munkára ösztönzött. A mama számára hasznos tárgyakat kívántam készíteni. Íme, így mélyült el bennem a mama iránti köteles tisztelet, amelynek minden gyermekben meg kell lennie. Erre a tiszteletteljes és szeretetteljes ösztönzésre támaszkodott a jövendő ács kiképzése.

Hol vannak most a családok, amelyekben a kicsinyekkel megszerettetik a munkát, mint eszközt, amellyel kedveskedhetnek szüleiknek? A mai gyermekek zsarnokai az otthonnak. Keményszívűek, közömbösek szüleik iránt, akiket szolgáiknak tekintenek. Rabszolgáiknak. Nem szeretik őket, és azok se igen szeretik őket. Mert miközben lobbanékony zsarnokokká teszik gyermekeiket, eltávolodnak tőlük szégyenletes közömbösségükkel.

               Mindenki befolyásolta gyermekeiteket, csak ti nem, huszadik század szülői! Befolyásolja őket a dajka, a tanító, az egyetem, ha gazdagok vagytok. Befolyásolja ôket a társ, az utca, az iskola, ha szegények vagytok. Csak ti nem. Ti, anyák, csak megszülitek őket, s ez elég nektek. Ti, apák ugyanezt teszitek. De egy gyermeknek nemcsak teste van. Értelme, szíve, lelke is van. Higgyétek el tehát, hogy senkinek se inkább kötelessége és joga alakítani ezt az értelmet, ezt a szívet, ezt a lelket, mint az apának és az anyának.

A család létezik és léteznie kell. Nincs az az elmélet vagy haladás, amely le tudná rombolni ezt az igazságot anélkül, hogy pusztulást ne okozna. Ha a család intézményét szétmorzsolják, akkor elkerülhetetlen, hogy a jövő férfiai és női mind romlottabbakká ne váljanak, és mind nagyobb pusztulást ne idézzenek elő. Igazán mondom nektek, hogy jobb lenne, ha többé nem házasodnának és nem lennének többé gyermekek a földön, mint az, hogy a családokban még annyi egység se legyen, mint amennyi a majmok törzsei között van. Nincs szükség az olyan családokra, amelyek nem az erény, a munka, a szeretet, a vallás iskolái, hanem ahol zűrzavar uralkodik, ahol mindenki úgy él, mint a fogaskerekek, amelyek többé nem kapcsolódnak egybe, s amelyek végül összetörnek.

Csak törjetek, zúzzatok, majd meglátjátok annak gyümölcsét, ha összetöritek a társadalmi életnek azt a legszentebb formáját, és majd szenvedni fogtok miatta! Csak folytassátok, ha akarjátok! De ne siránkozzatok, ha ez a föld mindinkább pokollá válik, szörnyek lakóhelyévé, akik felfalják a családokat és a nemzeteket. Ti akarjátok!

(1-263)