J�zus dolgozni kezd

J�zus k�r�lbel�l �t�vesnek l�tszik. Egyszer�, �gsz�nk�k ruh�ja l�bsz�ra k�zep�ig �r. A n�z�reti h�z kertj�ben j�tszadozik. A f�ldb�l kis kupacokat csin�l, azokra miniat�r erd�t �ltet kis �gakb�l. K�vekb�l utat �p�t, �s szeretne egy kis tavat is csin�lni az apr� dombok t�v�ben. Fog egy t�r�tt t�lat, s azt be�ssa eg�szen a perem�ig, ut�na megt�lti v�zzel egy kis kors�b�l, amit belem�rt egy tart�lyba, amelyet val�sz�n�leg mosd�sra vagy �nt�z�sre haszn�lnak a kis kertben. De csak annyit �r el, hogy bevizezi a ruh�j�t, f�leg az ujj�n�l. A v�z kifolyik az �sszet�rt t�lb�l, �s... ,,a t�'' kisz�rad.

J�zsef megjelenik az ajt�ban, �s csendben figyeli egy ideig a gyermek munk�j�t �s mosolyog. A l�tv�ny val�ban mosolyt csal az arcra. Ut�na, hogy J�zus ne �zzon el jobban, nev�n sz�l�tja �t. J�zus mosolyogva megfordul, �s amikor megl�tja J�zsefet, kit�rt karokkal odafut hozz�. J�zsef ruh�j�nak egy r�sz�vel megsz�r�tja, majd megcs�kolja a kis kezeket. B�k�sen, kedvesen besz�lgetnek egym�ssal.

               J�zus elmagyar�zza munk�j�t, j�t�k�t �s a neh�zs�geket, amelyekbe �tk�z�tt. Egy olyan tavat akart csin�lni, mint a n�z�reti t�. Itt fekszik Tib�ri�s, ott Magdala, amott Kafarnaum. Ez az �t, amely K�n�n kereszt�l N�z�retbe vezet. Kis b�rk�kat akart v�zre bocs�tani. Ezek a levelek b�rk�k, amelyekben �t lehet menni a m�sik partra. De a v�z elt�nt.

J�zsef figyelemmel hallgatja, mint valami komoly dolgot. Ut�na azt aj�nlja, hogy holnap csin�l neki egy kis tavat, de nem �sszet�rt t�ny�rb�l, hanem egy kis faed�nyb�l, amelyet bevon gipsszel �s szurokkal. Ezen J�zus majd v�zre bocs�thatja kis b�rk�it, amelyeket J�zsef utas�t�sa szerint majd f�b�l elk�sz�thet. �pp most hozott neki kis szersz�mokat, amelyek megfelel�ek lesznek sz�m�ra, hogy f�rads�g n�lk�l megtanulja haszn�lni azokat.

-- �gy seg�tek majd neked! -- mondja J�zus mosolyogva.

-- �gy seg�teni fogsz nekem �s der�k �ccs� leszel. Gyere, n�zd meg, mit hoztam!

Bemennek a m�helybe. J�zsef megmutat J�zusnak egy kis kalap�csot, egy kis f�r�szt, kis csavarh�z�kat, egy kis gyalut, amelyek egy J�zus magass�g�nak megfelel� kis gyalupadon vannak.

-- N�zd, a f�r�szel�shez �gy helyezi el a deszk�t az ember. �gy kell megfogni a f�r�szt �s figyelni kell arra, hogy ne �rintse a f�r�sz az ujjadat. Pr�b�ld meg!

               �s elkezd�dik a lecke. J�zus arca kiv�r�s�dik az er�lk�d�st�l, amint a sz�ja sz�l�t �sszeszor�tva, figyelmesen f�r�szel. Ut�na gyaluval lesim�tja a kis fadarabot, ami ha kiss� cs�mp�s is, neki sz�pnek t�nik. J�zsef megdics�ri �t, �s buzd�tja, hogy t�relemmel �s szeretettel dolgozzon.

M�ria visszat�r a h�zba az utc�r�l. Meg�ll a k�sz�b�n. A bentiek nem l�tj�k �t, mert h�ttal �llnak fel�je. A mama mosolyog, amikor l�tja, milyen buzg�n dolgozik J�zus a gyaluval, �s mekkora szeretettel oktatja �t J�zsef.

               J�zus azonban �gy l�tszik, meg�rzi a mosolyt. Megfordul, �s megl�tja a mam�j�t. Odafut hozz� a f�lig legyalult fadarabk�j�val, �s megmutatja neki. M�ria megcsod�lja, �s lehajol, hogy megcs�kolja J�zust. Helyreigaz�tja felborzol�dott haj�t, felsz�r�tja arc�r�l az izzads�got. Szeretettel hallgatja, amint J�zus meg�g�ri neki, hogy k�sz�t majd egy kis zs�molyt, hogy k�nyelmesebb legyen neki az �ll�s, amikor dolgozik. J�zsef kez�t cs�p�j�re t�ve a kis gyalupad mellett �ll. Figyel �s mosolyog...

(1-260)  

J�zus a k�vetkez� magyar�zatot f�zte az el�z� jelenethez

-- Azt mondj�k, J�zsef t�pl�lt engem. �, ha mint f�rfi, nem is volt k�pes tejet adni nekem, mint M�ria, � t�rte mag�t a munk�ban, hogy kenyeret adjon nekem, �s k�nyelmess� tegye az �letemet. Az � kedvess�ge �s szeretete olyan volt, mint egy igazi any��. T�le tanultam meg mindent, ami egy gyermeket f�rfiv� tesz. Egy f�rfinak meg kell keresnie a kenyer�t. �s senkinek sem volt jobb mestere, mint nekem.

               J�llehet �rtelmem t�k�letes volt, mint Isten Fi��, meg kell azonban fontolni �s hinni kell, hogy nem akartam felt�nni koromnak nem megfelel� magatart�ssal. Az�rt lesz�ll�tottam isteni �rtelmem t�k�letess�g�t az emberi �rtelem t�k�letess�g�nek sz�nvonal�ra. Engedelmeskedtem egy embernek, aki tan�tott, �s sz�ks�gem volt egy tan�t�ra. Az, hogy gyorsan �s j�akarattal tanultam, nem vette el �rdememet egy embernek val� engedelmess�gem�rt. Nem vette ez el annak az igaz embernek az �rdem�t sem, aki kis �rtelmemet t�pl�lta az �lethez sz�ks�ges ismeretekkel.

M�g most, amikor az �gben vagyok, sem felejtem el azokat a kedves �r�kat, amelyeket J�zsef oldal�n t�lt�ttem, aki mintegy j�tszva megtan�tott engem arra, hogy k�pes legyek dolgozni. �s amikor r�tekintek nevel�aty�mra, ism�t l�tom a kis kertet �s a hom�lyos m�helyt, �s �gy t�nik nekem, hogy l�tom az ajt�ban felt�nni a mam�t, mosoly�val, amely bearanyozta a helyet �s boldogg� tett minket.

               Mily sokat tanulhatn�nak a csal�dok ett�l a k�t t�k�letes jegyest�l, akik �gy szerett�k egym�st, mint senki m�s a vil�gon!

               J�zsef volt a csal�d feje. Az � csal�di tekint�lye elvitathatatlan volt. Az Isten Anyja �s Jegyese mindig tisztelettel meghajolt el�tte. Az Isten Fia al�vetette mag�t neki. Minden j� volt, amit J�zsef elhat�rozott. Nem volt vita, s�rt�d�tts�g, ellen�ll�s. Az � szava volt a mi kis t�rv�ny�nk. �s ennek ellen�re, milyen al�zatos volt! Sose �lt vissza hatalm�val, sose akart valami �sszer�tlent csak az�rt, mert � volt a f�. Jegyes�t az � kedves tan�csad�j�nak tekintette. �s ha m�ly al�zatoss�g�ban az t�rsa szolg�l�le�ny�nak tekintette mag�t, az � t�rsa meg a Kegyelemmel Teljes b�lcsess�g�ben f�nyt �s ir�ny�t�st kapott minden helyzetben.

�gy n�vekedtem, mint egy vir�g k�t sud�r fa v�delm�ben. Ez a k�t szeretet �sszefon�dott felettem, hogy megv�djen, �s szeressen.

               Nem, mialatt korom miatt ismeretlen volt sz�momra a vil�g, nem s�rtam vissza a Paradicsomot. Az Atyaisten �s a Szentl�lek nem volt t�vol, mert M�ria el volt telve vel�k. �s vel�nk voltak az angyalok, mert semmi sem t�vol�thatta el �ket abb�l a h�zb�l. �s azt mondhatn�m, egyik�k testet �lt�tt J�zsefben. Ez az angyali l�lek szabad volt a test s�ly�t�l �s egyed�l Isten szolg�lat�val t�r�d�tt �s az � �gy�vel. �gy szerette �t, mint ahogyan a szer�fok szeretik. J�zsef tekintete! B�k�s �s tiszta, mint egy csillag�, amely nem ismeri a f�ldi v�gyakat. Fel�d�l�st �s er�t jelentett sz�munkra.

Sokan azt gondolj�k, hogy �n emberileg nem szenvedtem, amikor a hal�l kioltotta ezt a szent, �rk�d� tekintetet otthonunkban. Mint Isten ismertem J�zsef boldog sors�t, �s az�rt nem szomorkodtam t�voz�sa miatt, hiszen tudtam, hogy a limbusban val� r�vid tart�zkod�s ut�n megny�lik majd sz�m�ra az �g. De mint ember s�rtam, mert a h�z �res maradt, hi�nyzott az � szeretetteljes jelenl�te. Megsirattam elhunyt bar�tomat. �s nem kellett-e s�rnom amiatt a szentem miatt, akinek kebl�n aludtam kisdedkoromban, �s akinek szeretet�t oly sok �ven kereszt�l �lveztem?

Megjegyzem v�g�l a sz�l�k sz�m�ra, hogy J�zsef minden pedag�giai seg�ts�g �s kik�pz�s n�lk�l �rtett ahhoz, hogy engem der�k munk�ss� neveljen.

               Alig �rkeztem el abba a korba, amelyben m�r kezelni tudtam a szersz�mokat, nem engedte, hogy t�tlen�l heny�ljek, hanem munk�ba �ll�tott. �s M�ria ir�nti szeretetem volt az els� seg�ts�gem, ami munk�ra �szt�nz�tt. A mama sz�m�ra hasznos t�rgyakat k�v�ntam k�sz�teni. �me, �gy m�ly�lt el bennem a mama ir�nti k�teles tisztelet, amelynek minden gyermekben meg kell lennie. Erre a tiszteletteljes �s szeretetteljes �szt�nz�sre t�maszkodott a j�vend� �cs kik�pz�se.

Hol vannak most a csal�dok, amelyekben a kicsinyekkel megszerettetik a munk�t, mint eszk�zt, amellyel kedveskedhetnek sz�leiknek? A mai gyermekek zsarnokai az otthonnak. Kem�nysz�v�ek, k�z�mb�sek sz�leik ir�nt, akiket szolg�iknak tekintenek. Rabszolg�iknak. Nem szeretik �ket, �s azok se igen szeretik �ket. Mert mik�zben lobban�kony zsarnokokk� teszik gyermekeiket, elt�volodnak t�l�k sz�gyenletes k�z�mb�ss�g�kkel.

               Mindenki befoly�solta gyermekeiteket, csak ti nem, huszadik sz�zad sz�l�i! Befoly�solja �ket a dajka, a tan�t�, az egyetem, ha gazdagok vagytok. Befoly�solja �ket a t�rs, az utca, az iskola, ha szeg�nyek vagytok. Csak ti nem. Ti, any�k, csak megsz�litek �ket, s ez el�g nektek. Ti, ap�k ugyanezt teszitek. De egy gyermeknek nemcsak teste van. �rtelme, sz�ve, lelke is van. Higgy�tek el teh�t, hogy senkinek se ink�bb k�teless�ge �s joga alak�tani ezt az �rtelmet, ezt a sz�vet, ezt a lelket, mint az ap�nak �s az any�nak.

A csal�d l�tezik �s l�teznie kell. Nincs az az elm�let vagy halad�s, amely le tudn� rombolni ezt az igazs�got an�lk�l, hogy pusztul�st ne okozna. Ha a csal�d int�zm�ny�t sz�tmorzsolj�k, akkor elker�lhetetlen, hogy a j�v� f�rfiai �s n�i mind romlottabbakk� ne v�ljanak, �s mind nagyobb pusztul�st ne id�zzenek el�. Igaz�n mondom nektek, hogy jobb lenne, ha t�bb� nem h�zasodn�nak �s nem lenn�nek t�bb� gyermekek a f�ld�n, mint az, hogy a csal�dokban m�g annyi egys�g se legyen, mint amennyi a majmok t�rzsei k�z�tt van. Nincs sz�ks�g az olyan csal�dokra, amelyek nem az er�ny, a munka, a szeretet, a vall�s iskol�i, hanem ahol z�rzavar uralkodik, ahol mindenki �gy �l, mint a fogaskerekek, amelyek t�bb� nem kapcsol�dnak egybe, s amelyek v�g�l �sszet�rnek.

Csak t�rjetek, z�zzatok, majd megl�tj�tok annak gy�m�lcs�t, ha �sszet�ritek a t�rsadalmi �letnek azt a legszentebb form�j�t, �s majd szenvedni fogtok miatta! Csak folytass�tok, ha akarj�tok! De ne sir�nkozzatok, ha ez a f�ld mindink�bb pokoll� v�lik, sz�rnyek lak�hely�v�, akik felfalj�k a csal�dokat �s a nemzeteket. Ti akarj�tok!

(1-263)