A Szentcsalád Egyiptomban

Egy kis ház, sík területen. A távolból idelátszik egy piramis. A terület egészen fehér. A ház olyan, amilyenben nagyon szegény emberek laknak. A falak épphogy be vannak vakolva, egy réteg mész fedi őket. A kis háznak két ajtaja van, közel egymáshoz, amelyek két helyiségbe vezetnek. Gyenge kerítés veszi körül a házat, amely legfeljebb kóbor kutyákat és macskákat tart távol, de a rablók ellen nem ad védelmet. De ki akarna betörni oda, ahol szemmel láthatólag még árnyéka sincs a gazdagságnak? A ház mellett egy erőteljes, virágzó jázmin és egy rózsatő, amelyet türelmesen gondoztak a száraz talaj ellenére. Van egy fa is, ez ad némi árnyékot a háznak és a kiszáradt talajnak. A fához odakötöttek egy fehér-fekete kecskét, amely a földre vetett ágakat rágcsálja.

Közelében, egy földre terített gyékényen ott van a gyermek Jézus. Kétévesnek látszik, legfeljebb két és fél évesnek. Játszik néhány faragott fadarabbal, amelyek juhoknak vagy lovaknak látszanak és néhány fehér forgáccsal, amelyek kissé meg vannak csavarodva, mint az aranyos hajfürtök. Kis kezecskéivel igyekszik rátenni ezeket a nyakörveket a kis állataira.

               A kisfiú jóságos és vidám. Nagyon szép. A szeme eleven, ragyogó, élénk kék. Ruhája hosszú ingecskéhez hasonlít, fehér, könyökig érő ujjakkal. Lábán most nincs semmi. Az apró szandálok a gyékényen vannak, azok is játékszerül szolgálnak a gyermeknek, aki kis kocsiként húzatja az egyik szandált két állatával. A szandálok nagyon egyszerűek, egy talp és két szíj, amelyek közül az egyik a saroktól indul ki, a másik az orrától. Az, amelyik az orrából indul ki, később kettéágazik. Egyik része átmegy a sarokból kiinduló szíjon levő lyukon, majd pedig összeköthető a másik ággal, kört alkotva a bokánál.

Kissé odébb a fa árnyékában Mária sző egy falusi szövőszéken, és vigyáz a gyermekre. Mária feje fedetlen, látszik, hogy a haja középen van elválasztva. Tunikája mályvaszínű, rózsaszín és lila keveréke. Ruhájának ujja hosszú és szűk. Nincs rajta semmi díszítés. Mária nagyon szép, arckifejezése kedves. Húszévesnek látszik. Odamegy a gyermekhez, felteszi a lábára a kis szandált és gondosan megköti. Utána megsimogatja és megcsókolja a fejét és a szemét. A gyermek mond neki valamit csicsergő hangján. Utána Mária visszatér a szövőszékhez, betakarja azt egy terítővel, veszi a széket, amelyen ült, és beviszi a házba. A gyermek követi őt tekintetével.

A nap lemenőben van és vörös fénye a piramis mögül elárasztja a homokos tájat. Mária visszatér, kézen fogja Jézust, és felállítja a gyékényre. Jézus minden ellenállás nélkül engedelmeskedik. Közben a mamája összeszedi a játékokat és a gyékényt, és beviszi a házba. Jézus a kecskéhez megy és átöleli a nyakánál. A kecske mekeg és orrával Jézus vállát dörzsöli.

               Mária visszatér. Most hosszú fátyol van a fején és egy kancsó a kezében. Kézen fogja Jézust és együtt mennek el ketten a házak között kanyargó úton. A kútnál megállnak, mintha Mária várna valakit. Az úton feltűnik József, bal vállán valami fűrészfélével és gyaluval, kezében mesterségének egyéb szerszámait tartva, amelyek némileg különböznek a ma használatos szerszámoktól. Úgy látszik valakinek a házában dolgozott, s onnan tér vissza. Amint észreveszi Jézust és Máriát, meggyorsítja lépteit. Körülbelül negyvenévesnek látszik. Ruhája gesztenyebarna, nem nagyon hosszú, könyékig érő ujjakkal. Derekán bőrszíj. Munkásruha. Lábán szandál, bokájánál megkötve.

Mária mosolyog, a gyermek pedig örömmel kiált fel, és feléje tárja szabad kezét. Amikor József odaér, egy gyümölcsöt nyújt neki, ami almához hasonló. Mária átveszi Józseftől a szerszámokat, hogy ő szabadon átölelhesse a gyermeket. József leguggolva várja Jézust, kitárva kezeit. A gyermek otthagyja mamáját és József karjaiba fut. A nyakába ugrik. Ő megcsókolja, Jézus meg viszonozza. Nagyon kedves, szeretetteljes jelenet.

               Utána József feláll, balkezébe veszi szerszámait, jobbkarjában pedig tartja a kis Jézust. Elindul a házuk felé. Közben Mária a kúthoz megy, hogy megtöltse kancsóját.

Amikor beér a házuk udvarába, József leteszi a gyermeket, fogja Mária szövőszékét, és beviszi a házba. Utána megfeji a kecskét. Jézus mindezt figyelmesen nézi, s azt is, miként zárja be József a kecskét egy kis ólba, amely a ház oldalánál van.

               Leszáll az éj. A vörös napnyugta ibolyaszínűvé válik a homok felett, sugarai remegnek a hőségtől. A piramis sötétebbnek tűnik.

               József belép a házba, abba a szobába, amely egyúttal műhely, konyha és ebédlő. Van egy másik helyiség is, amely alvásra szolgál. Egy alacsony tűzhelyen ég a tűz. Van ott egy gyalupad, egy kis asztal támla nélküli székkel, néhány polc edényekkel és két olajmécsessel. Egy sarokban áll Mária szövőszéke. Minden nagyon tiszta, és mindenütt nagy rend uralkodik. Nagyon szegényes lakás, de a lehető legtisztább. Ruháik is mindig szerények, egyszerűek és tiszták, ami szinte úri modor.

Mária visszatér a kancsóval. Bezárják az ajtót. Az éj hirtelen beállt. A szobát egy lámpás világítja meg, amit József gyújtott meg, és gyalupadjára tette, amely fölé hajolva még dolgozik valamin, miközben Jézus kezével a gyalupadhoz támaszkodva, felemelt fejjel figyeli, mit csinál József.

               Utána imádkoznak és asztalhoz ülnek. Természetesen nem vetnek keresztet, de imádkoznak. József mondja az imát és Mária válaszol rá. Valami zsoltár lehet. (A látnok nem érti a nyelvét.)

               Most a mécses az asztalon van. Jézus Mária ölében ül, és a kecsketejet issza, amibe Mária kis kenyérdarabokat márt bele. Kis kerek cipóból töri le ezeket, amelynek héja és belseje is sötét. Rozs és árpa keverékéből készült kenyérnek látszik. Héja hamuszürke. József kis sajtot eszik sok kenyérrel. Utána Mária leülteti Jézust egy mellette lévő székre, és főtt zöldségeket hoz az asztalra. Ad belőle Józsefnek, és utána ő is eszik. Jézus nyugodtan harapdálja az almáját és nevet, miközben látszanak apró fehér fogacskái. A vacsora olajbogyó- vagy datolyaszerű gyümölccsel fejeződik be. Bort nem isznak. Ez a szegény emberek vacsorája.

De oly nagy béke uralkodik ebben a szobában, amilyet a legpompásabb királyi palotában sem lehet látni. És micsoda összhang!

(1-250)  

Jézus később a következő magyarázatot fűzte az előző látomáshoz:

-- Az, amit láttál, megtanít téged és másokat is az alázatosságra, az Isten akaratában való megnyugvásra és az összhangra. Példát ad minden keresztény családnak, de főleg azoknak, amelyek hasonló korban élnek.

               Láttál egy szegény házat, egy idegen országban.

               Sokan meglehetősen jó hívőnek tartják magukat, mert imádkoznak és magukhoz fogadnak engem a szentáldozásban. Imádkoznak és áldoznak saját szükségleteikért, de nem a lelkekért és nem Isten dicsőségéért. Nagyon ritka ugyanis, aki nem önző módon imádkozik. Sokan szeretnének könnyű, anyagi gondoktól mentes életet élni, a legkisebb szenvedés nélkül, jó módban, boldogan.

József és Mária gyermekükként birtokoltak engem, az igaz Istent. Nem részesültek azonban a szegények szerencséjében, akik saját hazájukban élnek, olyan vidéken, ahol ismerik őket, ahol legalább van saját kis házuk, ahol könnyen találnak munkát és szerezhetik meg az életükhöz szükséges dolgokat. Nekik azért kellett elmenekülniük, mert én velük voltam. Más éghajlat várt rájuk, más ország, amely oly szomorú Galilea kedves vidékeivel összehasonlítva, más nyelv, más szokások. Olyan emberek között kellett élniük, akik nem ismerték őket, és akik nem bíztak a menekültekben és az ismeretlenekben.

               Meg voltak fosztva kényelmes és kedves bútoraiktól, a sok apró és szükséges dologtól, amelyek otthonukban megvoltak nekik, amelyek azonban itt, ahol a semmiség vette körül őket, egyenesen szépeknek és feleslegeseknek látszottak, mint amelyeket csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. Vágyakoztak hazájuk és otthonuk és a szegényes tárgyak után, amiket otthagytak, a kis kertre, amelyet talán senki sem gondoz, a szőlőtőre, a fügére és többi hasznos fára. Itt naponta kellett gondoskodniuk a mindennapos élelemről, a ruhákról, a tüzelőanyagról, rólam, a gyermekükről, akinek nem adhatták ugyanazt a táplálékot, amit ők ettek. Hogy fájt a szívük! A honvágy miatt, az ismeretlen holnap miatt, az emberek bizalmatlansága következtében, akik -- főleg az első időkben -- nem adtak munkát a két ismeretlennek.

Mégis, amint láttad, abban a házban derűs lelkület, mosoly és egyetértés uralkodik. Közös erővel igyekeztek minél szebbé tenni a nyomorúságos helyet is, hogy minél hasonlóbbá váljék ahhoz, amit elhagytak, és minél kényelmesebb legyen. Csak egyre gondolnak, rám, hogy számomra, aki az Atyától jöttem, kevésbé ellenségesnek lássék ez az ország. A hívők és a szülők szeretete ez, ami ezernyi gondoskodásban mutatkozik meg, kezdve a kecskétől, amelyet csak sok órás többletmunka árán tudtak megvenni, a kis játékszerekig, amelyeket fából faragtak és a gyümölcsökig, amelyet csak nekem szántak, megtagadva maguktól a finom falatot.

Kedves földi atyám, mennyire szeretett téged az Isten, a magasságos egek Atyaistene, és az Isten Fia, aki Üdvözítővé lett a földön!

               Ebben a házban nincs idegesség, morgolódás, elsötétült arc, nincs kölcsönös szemrehányás, és még kevésbé zúgolódás Isten ellen azért, mert nem halmozta el őket anyagi javakkal. József nem panaszkodik Máriára, hogy ő az oka a szerencsétlenségének, és Mária nem okolja Józsefet azért, mert nem tud anyagilag jobban gondoskodni róluk. Szentül szeretik egymást, és ezért nem saját javukkal törődnek, hanem az élettársukéval. Az igazi szeretet nem ismeri az önzést. Az igazi szeretet mindig tiszta, akkor is, ha nem olyan tökéletes a tisztasága, mint a két szűz jegyesé volt. A szeretethez társuló tisztaság magával hozza a többi erényt és azért tökéletes házaspárt alakít azokból, akik tisztán szeretik egymást.

Anyám és József szeretete tökéletes volt. Azért melegágya volt minden más erénynek és főleg az istenszeretetnek. Mindig áldották Istent, akkor is, ha az Ő szent akarata fájdalmas volt a test és a szív számára. Áldották, mert a test és a szív fölött a két szentben mindig a lélek uralkodott. Lelkük magasztalta az Urat azért, mert őket választotta ki arra, hogy egyszülött Fiát őrizzék.

               Ebben a házban imádkoztak. Manapság nagyon keveset imádkoznak az otthonokban. Elkezditek és befejezitek a napot, munkába álltok, leültök az asztalhoz anélkül, hogy gondolnátok az Úrra, aki megengedte nektek, hogy megérjétek az új napot, elérjetek újból az estéhez, aki megáldotta fáradozástokat és módot adott nektek a kenyérkeresetre, a tűzhelyre, a ruhákra, a fedélre, amelyek csak emberi szükségletek. Ami a jó Istentől jön, az mindig jó. Még akkor is, ha szegényes és csekély, a szeretet ízletessé és elégségessé teszi. Ez a szeretet megláttatja veletek az örök Teremtőben a benneteket szerető Atyát.

Ebben a házban kevéssel beérik. Akkor is így élnének, ha nem hiányozna a pénz. Azért táplálkoznak, hogy éljenek, nem pedig azért, hogy ínyüket kielégítsék a falánkok mohóságával és az ínyencek szeszélyességével, akik azért töltik meg a gyomrukat, hogy élvezzék az evést. Ezek elpocsékolják pénzüket a költséges ételekre, nem is gondolva azokra, akiknek alig van ennivalójuk, vagy egyáltalán nincs. Nem fontolják meg, hogy ha ők mérsékelten táplálkoznának, sokakon tudnának segíteni azok éhségének csillapításával.

Ebben a házban szeretik a munkát. Akkor is szeretnék, ha bőségesen lenne pénzük, mert a munka végzésével az ember engedelmeskedik Isten parancsának, és megszabadul a bűntől, amely szívós vadborostyánként rátekeredik a henyélőkre és megfojtja őket. Jó a táplálék, kellemes a pihenés, megelégedett a szív, amikor valaki derekasan dolgozott. Annak a házában és lelkében, aki szereti a munkát, nem ver gyökeret a bűn sokféle fajtája. Ezek helyett virágzik a szeretet, a nagyrabecsülés, a kölcsönös tisztelet, és a tiszta légkörben növekednek a gyengéd hajtások, amelyekből a jövőben a szent családok származnak.

Ebben a házban uralkodik az alázatosság. Milyen lecke ez számotokra, ti kevélyek! Emberileg Máriának ezernyi oka lett volna kevélységre és arra, hogy imádtassa magát a házastársával. A nők közül olyan sokan megteszik ezt pusztán azért, mert egy kissé műveltebbek vagy nemesebb származásúak, vagy gazdagabbak a férjüknél. Mária Istennek Jegyese és Anyja, mégis kiszolgálja házastársát, s nem szolgáltatja ki magát vele. Teljes a szeretete iránta. József a ház feje. Isten olyan méltónak tartotta őt, hogy a család feje legyen, hogy rábízza a megtestesült Igét és a Szentlélek Jegyesét. Mégis igyekszik megkönnyíteni Mária fáradozását és munkáit, és elvégzi a legalacsonyabb házimunkákat, hogy Mária ne fáradjon ki azoktól. Még többet is tesz, s amennyire tudja, felüdíti őt és törekszik kényelmessé tenni a házat és felvidámítani a kis kert virágaival.

Ebben a házban nagyra becsülik a rendet természetfeletti, erkölcsi és anyagi síkon egyaránt. Isten a Legfőbb Fő, Őt tisztelik és szeretik: ez a természetfeletti rend. József a család feje, s őt szeretik, tisztelik, engedelmeskednek neki: ez az erkölcsi rend. A ház Isten ajándéka, akárcsak a ruhák és a bútorok, Isten Gondviselése megnyilatkozik mindenben. Azé az Istené, aki gondoskodik a juh gyapjáról, a madarak tolláról, a rét füvéről, az állatok takarmányáról, a madarak számára a magról és az ágakról, és aki a gyöngyvirág ruháját szövi. A ház, a ruhák, a bútorok kiváltják hálájukat, áldják az isteni kezet, amely azokat rendelkezésükre bocsátja. Tiszteletben tartják azokat, mint az Úr ajándékait. Nem kedvetlenek amiatt, hogy szegények, nem szidják, nem élnek vissza a Gondviseléssel: ez az anyagi rend.

Ezek a dolgok nagy leckét foglalnak magukban. Elmélkedjetek róla mindnyájan, akik most szenvedtek azért, mert oly sok dologban vétettetek Isten ellen, és ezek között olyanokban is, amelyeket a Szent Jegyesek, akik az én Anyám és atyám voltak, sohasem vétettek.

(1-256)