Menek�l�s Egyiptomba

�jszaka van. J�zsef a kis szob�j�ban alszik. Nyugodtan pihen, mint az, aki kif�radt a becs�letes munk�ban.

               �lm�ban mosolyog, mint akinek valami kellemes l�tom�sban van r�sze. Azt�n mosolya szomor�s�gra v�ltozik. M�lyen fels�hajt, mint akinek nyomaszt� gondja van, �s hirtelen fel�bred.

               Fel�l az �gyban, megd�rzs�li a szem�t �s k�r�ln�z. Az ablakra n�z, ahol besz�r�dik a holdsug�r. M�g �jjel van, de � felveszi a ruh�j�t, amit az �gy l�b�hoz tett le.

               Bekopog a mellette l�v� szoba ajtaj�n. Kez�ben l�mp�ssal bel�p a h�v� hangra. Ez a szoba alig nagyobb az �v�n�l. Egy �gy van benne, mellette b�lcs�vel, amelyn�l m�r �g egy l�mp�s. M�ria a b�lcs� mellett t�rdel �s im�dkozik virrasztva nyugodtan alv� fia mellett.

-- Nem alszol? -- k�rdi J�zsef halk, csod�lkoz� hangon. -- Tal�n J�zus nem �rzi j�l mag�t?

-- �, nem, � j�l van. Im�dkozom. Majd k�s�bb alszom. Mi�rt j�tt�l, J�zsef? -- M�ria t�rden�llva marad, mik�zben besz�l.

               J�zsef nagyon halkan besz�l, hogy ne �bressze fel a gyermeket, de izgatottan.

-- Azonnal el kell menn�nk innen... K�sz�tsd el a l�d�t �s egy zs�kot mindazzal, amit csak bel�j�k tudsz tenni. �n elk�sz�tem a t�bbit, amennyit el tudok vinni... Hajnalban elmenek�l�nk. M�r el�bb is induln�nk, de besz�lnem kell a h�z �rn�j�vel...

-- De mi�rt ez a menek�l�s?

-- Ut�na majd elmondom. J�zus miatt. Egy angyal azt mondta nekem: ,,Vedd a gyermeket �s anyj�t, �s menek�lj vel�k Egyiptomba!'' Ne vesz�ts�nk id�t! Megyek elk�sz�teni, amit tudok.

               Nem sz�ks�ges mondani, hogy M�ria nem vesztegeti az id�t. Amint hallja, hogy az angyal J�zusr�l �s menek�l�sr�l besz�lt, felfogja, hogy gyermeke vesz�lyben van. Fel�ll, arca a viaszn�l is feh�rebb. Agg�dva sz�v�re szor�tja a kez�t. Azonnal csomagolni kezd.

               Aggodalma ellen�re sem vesz�ti el a fej�t. Gyorsan, de rendszerezve tesz mindent. Valah�nyszor elmegy a b�lcs� mellett, r�n�z a gyermekre, aki alszik.

-- Seg�tsek? -- k�rdi �jra meg �jra J�zsef, ben�zve az ajt�n.

-- Nem, k�sz�n�m! -- v�laszolja mindig M�ria.

               Csak amikor megtelik a zs�k, ami neh�z lehet, h�vja J�zsefet, hogy seg�tsen bek�tni �s leemelni az �gyr�l. J�zsef nem akarja, hogy M�ria is emelje a zs�kot, � maga leemeli azt �s a szob�j�ba viszi.

-- Vigy�k a gyapj�takar�kat is? -- k�rdi M�ria.

-- Vigy�nk mindent, amit tudunk. A t�bbit elvesz�tj�k. De amit lehet, vegy�k magunkhoz. Hasznos lesz sz�munkra, mert nagyon hossz� �t �ll el�tt�nk.

               J�zsef nagyon szomor�an mondja ezt. M�ria m�lyet s�hajtva �sszehajtja saj�t pokr�c�t �s J�zsef�t is, �s �sszek�ti egy k�t�llel. J�zsef mondja:

-- Itt hagyjuk a paplant �s a gy�k�nyt. A szamarakat sem terhelhetj�k meg t�ls�gosan. Hossz� �s neh�z lesz az utunk, r�szben a hegyeken, r�szben sivatagon kereszt�l. Burkold be j�l J�zust! Az �jszak�k nagyon hidegek a hegyekben �s a sivatagban. Magamhoz vettem a b�lcsek aj�nd�kait, mert azokra sz�ks�g�nk lesz ott lenn. Minden p�nz�nket �ldozzuk fel, hogy vehess�nk k�t szamarat. Meg kell v�s�rolnunk azokat, mert nem tudjuk �ket visszak�ldeni. Megyek, nem v�rom meg a hajnalt. Tudom, hol keressem. Te meg fejezd be az el�k�sz�letet.

               J�zsef kimegy.

M�ria m�g �sszeszed n�h�ny dolgot, ut�na J�zusra n�z, majd kimegy �s visszat�r a kis ruh�kkal, amelyek m�g vizesnek l�tszanak. Tal�n tegnap mosta ki �ket. Nincs semmi t�bb. K�r�ln�z, �s egy sarokban megl�tja J�zusnak egy j�t�k�t, egy f�b�l faragott kisb�r�nyt. A f�n megl�tszanak J�zus kis fogainak a nyomai, �s a b�r�ny f�lei eg�szen le vannak r�gva. M�ria megsimogatja az �rt�ktelen dolgot, amely szeg�nyes puhaf�b�l k�sz�lt, de amely oly �rt�kes sz�m�ra, mert tan�skodik J�zsef szeretet�r�l J�zus ir�nt, �s gyermek�r�l besz�l neki. R�teszi ezt is a bez�rt l�d�ra a t�bbi holmi mell�.

Most m�r val�ban nem maradt kint semmi, csak J�zus a b�lcs�ben. M�ria arra gondol, hogy j� lesz felk�sz�teni az �tra a gyermeket is. Odamegy a b�lcs�h�z �s meg�rinti egy kicsit, hogy fel�bressze, de � csak ny�sz�r�g, megfordul, azt�n tov�bb alszik. J�zus kinyitja a sz�jacsk�j�t, �s �s�t egyet. M�ria f�l�je hajol, �s megcs�kolja az arc�t. J�zus fel�bred. Kinyitja a szem�t. L�tja a mam�j�t, r�mosolyog, �s fel� ny�jtja a kezecsk�it.

-- F�l�bredt a mama kincse! Itt van a tejecske. A szokottn�l kor�bban... Ad a mama enni, aranyos, szent b�r�nyk�m!

J�zus nevet �s j�tszadozva mozgatja l�bacsk�j�t a takar�n k�v�l, �s mozgatja a kezeit is a kisdedek vid�ms�g�val, amit olyan j� l�tni. Kis ingecsk�j�ben nagyon sz�p, r�zs�s, mint egy gy�ny�r� vir�g.

               M�ria f�l�je hajlik, mintegy v�dve �t. S�r �s mosolyog egyszerre, mik�zben a gyermek csicsereg a kisdedek m�dj�n olyan szavakkal, amelyeknek l�tszatra nincs �rtelm�k, kiv�ve a k�zt�k gyakran megism�tl�d� sz�t: ,,Mama!'' Csod�lkozva n�zi, hogy a mama s�r. Egyik kez�vel a csillog� k�nnyek fel� ny�l, �s megsimogatja anyja arc�t, majd a sz�v�re simul, megsimogatva �t.

M�ria megcs�kolja a haj�t, karj�ba veszi, le�l, fel�lt�zteti. �me, a kis gyapj�ruh�t m�r r�tette �s a kis szand�lokat is. Tejet ad neki, �s J�zus moh�n sz�vja mam�j�nak j� tej�t. Amikor �gy l�tszik, hogy jobb mell�b�l m�r csak kev�s j�n, megkeresi a balt �s nevet k�zben, feln�zve a mam�j�ra. Ut�na elalszik anyja �l�ben.

               M�ria csendesen fel�ll, �s leteszi �t �gy�nak paplanj�ra. Betakarja a k�nt�s�vel. Odamegy a b�lcs�h�z, �sszehajtja a kicsiny pokr�cot. Azon gondolkodik, j� lenne mag�val vinni a kis matracot is, hiszen olyan kicsi! Ezt elvihetn�! Odateszi a p�rn�val egy�tt a l�d�ra, �s s�r az �res b�lcs� f�l�tt. Szeg�ny mama, akinek a gyermek�t m�ris �ld�zik...

J�zsef visszat�r.

-- K�szen vagy? �s J�zus is? Magadhoz vetted a pokr�c�t �s a kis �gy�t? Nem vihetj�k el a b�lcs�t, de legal�bb lesz kis matraca a szeg�ny kicsinknek, akit hal�lra keresnek!

-- J�zsef! -- M�ria felki�lt, mik�zben megfogja J�zsef kez�t.

-- Igen, M�ria, hal�lra. Her�des a hal�l�t akarja, mert f�l t�le... F�lti emberi orsz�g�t ett�l az �rtatlant�l. Nem tudom, mit tesz majd, amikor felfogja, hogy elmenek�lt, de akkor mi m�r messze lesz�nk. Nem hiszem, hogy megbosszulja mag�t eg�szen Galile�ig keresve �t. T�l neh�z lenne sz�m�ra kider�teni, hogy mi galileaiak vagyunk, �s m�g ink�bb, hogy N�z�retb�l val�k, �s hogy kik vagyunk pontosan. Hacsak a s�t�n nem seg�ti �t, megh�l�lva neki, hogy oly h�s�ges szolg�ja. De ha ez t�rt�nne, Isten maga fog megseg�teni minket. Ne s�rj, M�ria! T�ged s�rni l�tni f�jdalmasabb sz�momra, mint az, hogy sz�mkivet�sbe kell menn�nk.

-- Bocs�ss meg, J�zsef! Nem magamat siratom, sem azt a csek�ly j�t, amit elvesz�tek. Miattad s�rok... M�r oly sok �ldozatot kellett hoznod! �s most nem lesz t�bb� se munk�d, se otthonod. Milyen sokba ker�l�k neked, J�zsef!

-- Sokba? Nem, M�ria. Nem ker�lsz nekem sokba, te mindig megvigasztalsz engem. Mindig. Ne gondolj a holnapra! N�lunk van a b�lcsek gazdag aj�nd�ka. Az kiseg�t majd az els� id�kben. Ut�na tal�lok magamnak munk�t. Egy becs�letes �s j� munk�s hamarosan boldogul. L�ttad itt is. T�bb munk�m lesz, mint amennyit el tudok v�gezni.

-- Biztos, de ki enyh�ti majd a honv�gyadat?

-- �s a te honv�gyadat ki enyh�ti a sz�modra oly kedves h�z ut�n?

-- J�zus. Am�g � velem van, velem van az, akit ott fogantam.

-- J�zus mellett �n is otthon �rzem magam. Velem van az �n Istenem. L�tod, semmit sem vesz�tek el abb�l, ami sz�momra mindenn�l �rt�kesebb. El�g J�zust megmenten�nk, �s akkor semmit sem vesz�tett�nk. Akkor sem, ha t�bb� nem l�thatn�nk ezt az eget, ezt a vid�ket, sem a m�g kedvesebb Galile�t, m�gis mindig minden�nk meglesz, mert � a mi�nk lesz. M�ria, m�r pirkad a hajnal. Itt az ideje, hogy �dv�z�lj�k vend�gl�t�nkat �s levigy�k a holmikat. Minden j�l fog menni!

M�ria engedelmesen fel�ll. Beburkol�dzik a k�peny�be, mik�zben J�zsef elk�sz�ti az utols� batyut �s kiviszi.

               M�ria gyeng�den felemeli a gyermeket, beburkolja egy kend�be, �s a sz�v�re szor�tja. N�zi a falakat, amelyek h�napokon kereszt�l befogadt�k �ket, �s egyik kez�vel meg�rinti azokat. Boldog h�z, amely meg�rdemelte, hogy M�ria megszeresse �s meg�ldja!

               Kimegy. �tmegy J�zsef kis szob�j�n, bel�p a nagy szob�ba. A h�z �rn�je k�nnyezve megcs�kolja �t �s �dv�zli. Felemeli a kend� egyik sark�t, �s megcs�kolja a gyermek homlok�t, mik�zben az nyugodtan alszik. Lemennek a k�ls� l�pcs�n.

Alig �szrevehet� m�don hajnalodik. A sz�rk�letben l�tj�k a h�rom szamarat. A leger�sebb viszi a felszerel�st, a m�sik kett�n nyereg van. J�zsef j�l meger�s�ti a l�d�t az els� h�t�n. R�k�ti a zs�kot �s az �csszersz�mait. Megint �dv�zlik egym�st �s k�nnyeznek, ut�na M�ria felsz�ll a szamar�ra. Ezalatt az �rn� J�zust a karj�ban tartja, �s ism�t megcs�kolja, majd visszaadja M�ri�nak. J�zsef is felsz�ll.

               Megkezd�dik a menek�l�s, mik�zben Betlehem m�g a b�lcsek fantasztikus jelenet�r�l �lmodik. Nyugodtan alszik, nem tudva, mi v�r r�...

(1-239)  

J�zus a k�vetkez� magyar�zatot f�zte az el�z�kh�z:

               Megmutattuk neked azokat a jeleneteket, amelyek megel�zt�k, kis�rt�k �s k�vett�k elj�vetelemet.

               Tett�k ezt az�rt, mert b�r j�l ismertek ezek az esem�nyek, a sz�zadok folyam�n azonban olyan elemek rak�dtak r�juk, amelyek emberi megfontol�sokb�l eredtek. Istent akart�k jobban megdics��teni ezzel, �s az�rt megbocs�that�k, de a val�s�gnak meg nem felel�kk� tett�k azt, ami �gy sz�p, ha meghagyj�k a maga eredetis�g�ben. Mert ezek nem cs�kkentik az �n embers�gemet �s Any�m�t, amint nem s�rtik istens�gemet, sem Aty�m fens�g�t �s a Szenth�roms�g szeretet�t. Amikor ezeket a dolgokat a maguk val�s�g�ban l�tj�k, m�g jobban ragyognak Any�m �rdemei �s az �n t�k�letes al�zatoss�gom, valamint az �r�k �r mindenhat� j�s�ga. Az�rt is mutattuk meg ezeket a jeleneteket, hogy term�szetfeletti m�don magatokra alkalmazhass�tok azokat, �s ir�nyt adjanak �letetek sz�m�ra.

A T�rv�ny a T�zparancs, �s az Evang�liumom jobban megvil�g�tja ezt a T�rv�nyt, hogy sz�vesebben k�vess�tek. Ez a T�rv�ny �s ez a tan�t�s el�gs�ges ahhoz, hogy szentekk� tegye az embereket.

               Annyira akad�lyoz azonban titeket ember-voltotok, hogy nem tudj�tok k�vetni ezt az utat, �s elbuktok. Az emberi term�szet nagyon uralkodik ugyanis bennetek a l�lek f�l�tt. Vagy ha nem buktok is el, elcs�ggedtek �s meg�lltok. Azt mondj�tok magatokban, �s azoknak, akik az Evang�liumot id�zve el�re akarnak vinni titeket: ,,De J�zus, M�ria �s J�zsef (�s �gy tov�bb az �sszes szentek) nem olyanok voltak, mint amilyenek mi vagyunk. �k er�sek voltak, a szenved�s k�zepette azonnal megvigasztal�dtak, �s nem is nagyon szenvedtek, nem �rezt�k a szenved�lyek szav�t. �k m�r e vil�gon k�v�l �ltek!''

Nem nagyon szenvedtek! Nem �rezt�k a szenved�lyeket!

               A szenved�s h�s�ges bar�tunk volt �s a legk�l�nb�z�bb m�dokon �s nevekkel jelentkezett. A szenved�lyek... Ne haszn�lj�tok helytelen�l ezt a sz�t, s ne nevezz�tek a szenved�lyeket b�n�knek, amelyek rossz utakra vezetnek titeket! Nevezz�tek a titeket f�lrevezet� dolgokat �szint�n b�n�knek, m�gpedig f�b�n�knek!

               A szenved�lyeket mi is ismert�k. Volt szem�nk, �s f�l�nk, l�ttunk �s hallottunk, �s a s�t�n t�ncoltatta el�tt�nk �s k�r�l�tt�nk a b�n�ket, megmutatta nek�nk azok szennyes m�k�d�s�t, �s megk�s�rtett minket is sugallataival. De mi csak Istennek akartunk tetszeni akaratunkkal, �s az�rt ez a szenny, ezek a sugallatok nem a s�t�nt�l k�v�nt c�lt �rt�k el benn�nk, hanem annak �ppen az ellenkez�j�t. Min�l ink�bb f�radozott �, mi ann�l ink�bb Isten f�ny�be menek�lt�nk, megvetve a szennyes s�t�ts�get, amelyet � mutatott meg nek�nk test�nk �s lelk�nk szem�n kereszt�l.

Mi ismert�k a b�lcseleti �rtelemben vett szenved�lyeket. Szerett�k haz�nkat, �s haz�nkban a mi kis N�z�ret�nket Palesztina minden m�s v�ros�n�l jobban szerett�k. �rezt�k a v�gyakoz�st h�zunk, rokonaink, bar�taink ut�n. Mi�rt ne kellett volna �rezn�nk ezt? De nem v�ltunk rabszolg�v�, mert Istenen k�v�l semminek sem szabad uralkodnia felett�nk. Ezek az �rzelmek j� bar�taink voltak.

               Any�m felki�ltott �r�m�ben, amikor k�r�lbel�l n�gy �v m�lva visszat�rt N�z�retbe �s bel�pett a h�z�ba. Megcs�kolta a falakat, amelyek k�z�tt ,,Igen''-je megnyitotta m�h�t Isten Ig�j�nek befogad�s�ra. J�zsef �r�mmel �dv�z�lte rokonait �s azok gyermekeit, akiknek sz�ma megn�vekedett �s akik felcseperedtek. �r�lt annak, hogy polg�rt�rsai eml�keztek r� �s r�gt�n felkerest�k, hogy munk�t adjanak neki. �n is �rvendeztem az emberek bar�ts�g�nak, �s J�d�s �rul�sa a lelki keresztrefesz�t�s gy�trelmeit okozta nekem. �s mi k�vetkezik ebb�l? Sem Any�m, sem J�zsef nem helyezte otthonunk vagy rokonaink szeretet�t Isten akarata el�.

�s �n nem hallgattam el azokat a szavakat sem, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy magamra vonj�k a zsid�k gy�l�let�t �s J�d�s rosszakarat�t. Tudtam �s megtehettem volna, hogy p�nzzel megv�s�roljam a szolg�latukat. Nem, mint a Megv�lt�, hanem mint a gazdag ember szolg�lat�t. �n, aki megszapor�tottam a kenyeret, megszapor�thattam volna a p�nzt is, ha akartam volna. De nem az�rt j�ttem, hogy az emberi v�gyakat el�g�tsem ki. Senki�t sem. Legkev�sb� azok�t, akiket megh�vtam. �ldozathozatalt, elszakad�st, tiszta �letet, al�zatoss�got ig�nyl� helyzetek keres�s�t hirdettem. Milyen Mester, milyen Igaz lettem volna, ha valakinek p�nzt adtam volna, mert csak ezzel tudtam volna megtartani �t, hogy kiel�g�thesse szellemi �s testi �rz�kis�g�t?

Az�ltal v�lnak naggy� az emberek orsz�gomban, hogy kicsinyekk� lesznek. Aki ,,nagy'' akar lenni, a vil�g szem�ben, az nem alkalmas arra, hogy az �n orsz�gomban uralkodj�k. A vil�g nagys�ga ellent�tben �ll az Isten T�rv�ny�vel.

               A vil�g ,,nagyoknak'' h�vja azokat, akik szinte mindig tilos eszk�z�kkel jutottak el a ,,jobb helyek'' elfoglal�s�hoz, �s ennek �rdek�ben zs�molyukk� tett�k embert�rsaikat, hogy azokat letaposva emelkedjenek fel. ,,Nagyoknak'' nevezik azokat, akik �rtenek hozz�, hogy gyilkoljanak hatalmuk birtokl�sa �rdek�ben. Erk�lcsileg vagy testileg gyilkolnak, �s kicsikarj�k az �ll�sokat �s orsz�gokat �s meggazdagodnak az�ltal, hogy ,,eltulajdon�tj�k'' az egy�nek vagy k�z�ss�gek vagyon�t. A vil�g gyakran ,,nagyoknak'' nevezi a b�n�z�ket. Nem! A ,,nagys�g'' nem a b�n�z�sben van. A j�s�gban van, a becs�letess�gben, a szeretetben, az igazs�goss�gban. N�zz�tek csak meg ,,nagyjaitokat'', milyen m�rgezett gy�m�lcs�ket ny�jtanak nektek, amelyeket �rd�gi gonoszs�guk bels� kertj�ben termeltek!

Az utols� jelenetr�l akarok besz�lni, nem t�r�dve a t�bbivel. Az haszontalan lenne, mert a vil�g nem akarja hallani a r�juk vonatkoz� igazs�got. Meg akarok vil�g�tani egy id�zetet, amelyet M�t� Evang�liuma k�tszer is eml�t: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket �s anyj�t, �s t�rj vissza Izrael f�ldj�re!'' (Mt 2,13.20) �s l�ttad, hogy M�ria egyed�l volt szob�j�ban a gyermekkel.

               Azok, akik szennyben �lik le �let�ket, sokat hadakoznak M�ria sz�l�s ut�n is meg�rz�tt sz�zess�ge �s J�zsef tisztas�ga ellen, mert nem tudj�k elfogadni, hogy k�z�l�k valaki is felfel� tudjon sz�rnyalni �s f�nny� tudjon v�lni.

Ezek a szerencs�tlenek annyira megromlottak lelk�kben, �s annyira eladt�k a test�ket, hogy k�ptelenek m�g elgondolni is, hogy egy hozz�juk hasonl� ember tisztelni tudja a n�t, a lelket �s nem a testet l�tva benne, �s fel tudjon emelkedni a term�szetfeletti l�gk�rbe, nem az ut�n v�gyakozva, ami a test�, hanem arra, ami az Isten�.

               Nos, ezek, akik megtagadj�k a legszebbet, ezeknek a f�rgeknek, akik k�ptelenek pillang�kk� v�lni, akik k�ptelenek felfogni a liliom sz�ps�g�t, �n mondom, hogy M�ria sz�z volt �s az is maradt, �s csak l�lekben jegyezte el mag�t J�zseffel, amint kiz�r�lag csak l�lekben egyes�lt Isten Lelk�vel, �s annak m�ve r�v�n foganta meg az Egyetlent, akit m�h�ben hordozott, engem, J�zus Krisztust, Isten �s M�ria egysz�l�ttj�t.

Ez nem olyan hagyom�ny, amely csak k�s�bb keletkezett a Boldognak szeretetteljes tisztelet�b�l, aki Any�m volt. Ez az els� id�kt�l fogva ismert igazs�g volt.

               M�t� nem �vsz�zadokkal k�s�bb sz�letett. � M�ria idej�ben �lt. Nem erd�kben �l� szeg�ny tudatlan volt, aki k�nnyen elhisz minden kital�lt mes�t. Egy v�mhivatalnok volt, amint ma mondj�tok, egy v�mos, amint mi nevezt�k annak idej�n. �rtett ahhoz, hogy megl�sson, meghalljon, meg�rtsen dolgokat, hogy sz�tv�lassza az igazat att�l, ami nem igaz. M�t� nem a harmadik egy�nt�l hallotta a dolgokat, hanem M�ria ajk�r�l jegyezte fel, akit kik�rdezett, mert erre �szt�n�zte a Mester �s az igazs�g ir�nt �rzett szeretete.

Nem hiszem, hogy azok, akik tagadj�k M�ria sz�zess�g�t, felt�telezn�k, hogy M�ria hazudott. Maguk a rokonaim hazudtolt�k volna meg �t, ha m�s gyermekei lettek volna. Jakab, J�d�s, Simon �s J�zsef M�t�val egy�tt tan�tv�nyaim voltak. Ezek k�nnyen �sszehasonl�thatt�k volna a v�ltozatokat, ha k�l�nf�le v�ltozatok lettek volna. Azt mondja: ,,Vedd anyj�t.'' El�bb azt mondta: ,,A J�zseffel eljegyzett Sz�z,'' ,,J�zsef jegyese''. (Mt 1,16.18)

               Ne mondj�k nekem ezek, hogy egy zsid� sz�l�sm�d volt, mert a ,,feles�g'' sz� rosszul hangzott volna! Nem. Ti, akik tagadj�tok a tisztas�got, a K�nyvben az els� szavakn�l ezt olvashatj�tok: ,,... �s egyes�l feles�g�vel'' (Ter 2,24) ,,T�rs�nak'' nevezi a h�zass�g �rz�ki beteljes�t�s�t�l kezdve, �s ut�na ,,feles�g�nek'' a k�l�nb�z� fejezetekben. �s �gy besz�lnek �d�m fiainak asszonyair�l is. S�r�t �brah�m feles�g�nek nevezik: ,,S�ra a te feles�ged''. (Ter 17,15) �s: ,,Vedd feles�gedet �s k�t l�nyodat'' -- mondja L�tnak. (Ter 19,15) �s Rut k�nyv�ben ezt mondja: ,,Megkaptam feles�g�l Rutot'' (Rut 4,10) (M�g t�bb p�lda szerepel az �- �s �jsz�vets�gb�l.)

Az angyal, amikor azt mondta: ,,a gyermeket �s anyj�t'', megmutatja nektek, hogy M�ria igazi anyja volt, de nem volt J�zsef feles�ge. M�ria mindig ,,a Sz�z, aki el volt jegyezve J�zsefnek.'' Ez ennek a l�tom�snak utols� tan�t�sa. �s ez a dicsf�ny ragyog M�ria �s J�zsef feje f�l�tt. A s�rtetlen Sz�z. Az igaz �s tiszta f�rfi. K�t liliom, akik k�r�l csak a tisztas�g illata n�vekedett.

(1-245)