A sz�zanya altat�dala

A betlehemi h�z szob�j�ban M�ria ringatja J�zust, hogy elaltassa. M�ria el�z�leg megszoptatta J�zust, kicser�lte a pelenk�j�t. J�zus hat-nyolc h�naposnak l�tszik. Esteledik. A nap m�r majdnem teljesen lenyugodott, bearanyozva az eget. A ny�jak m�r visszat�rtek a kar�mba, miut�n ler�gt�k a r�t utols� kivir�gzott n�v�nyeit is, �s most orrukat felemelve b�getnek.

               A gyermek igyekszik elaludni. Kiss� nyugtalannak l�tszik, tal�n a foga n�, vagy valami m�s kisgyermekkori f�jdalma van. M�ria altat�dalt �nekel neki, a k�vetkez� tartalommal:

A teljesen aranyos kis felh�csk�k olyanoknak l�tszanak, mint az �r ny�jai. A vir�gba borult r�t f�l�tt egy m�sik ny�j �ll �rt. De ha eny�m lenne a vil�g minden ny�ja, a legkedvesebb b�r�nyka akkor is mindig te lenn�l... Aludj, aludj, aludj, aludj... ne s�rj t�bbet...

               Ism�t felragyogtak a csillagok ezrei �s r�nk n�znek az �gr�l. Ne s�rjanak tov�bb kedves szemeid. A te k�k szemeid az �n sz�vem csillagai. A te s�r�sod f�jdalmat okoz nekem! �, ne s�rj tov�bb... Aludj, aludj, aludj, aludj, ne s�rj tov�bb...

               A mennyorsz�g minden f�nyes angyala a te koron�dat alkotja, hogy arcod l�t�sa boldogg� tegye �ket, de te s�rsz. A mam�t akarod, a mam�t akarod, a mam�t. A mama itt van, hogy altat�dalt �nekeljen neked. Aludj, aludj, aludj, aludj... Ne s�rj tov�bb...

Ut�na az �g megpirkad, visszat�r a hajnal, �s a mama m�g nem nyugszik le, nehogy s�rj�l. Amikor fel�bredsz, azt mondod majd: ,,Mama!'' �s �n azt mondom: ,,Fiam!'' Aludj, aludj, aludj, aludj. Ne s�rj tov�bb...

               A mama n�lk�l nem tudsz meglenni, m�g akkor sem, ha az �gr�l �lmodsz. J�jj, j�jj! F�tylam alatt elaltatlak. Keblem lesz a p�rn�d, karom a b�lcs�d. Semmit�l sem kell f�lned. �n itt vagyok veled... Aludj, aludj, aludj, aludj... Ne s�rj tov�bb...

               �n mindig veled leszek. Te vagy sz�vem �lete... � alszik... Olyannak t�nik, mint egy vir�g a keblemen... Alszik... Csendben legyetek!... Tal�n Szent Atyj�t l�tja... Annak l�tv�nya felsz�r�tja s�r�s�t az �n �des J�zusomnak. Alszik, alszik, alszik, alszik, �s nem s�r m�r.

Lehetetlen elmondani a jelenet kedvess�g�t. Nem egy k�z�ns�ges anya altatja kicsiny�t, hanem ez az Anya ezt a Kicsiny�t! Az emberek el sem tudj�k gondolni, mily kedvess�g, mily szeretet, mily tisztas�g, mily mennyorsz�g van ebben a kedves jelenetben... Mily sz�p p�sztor�nek ez a kar�csonyi j�szolhoz!

               A mama el�sz�r lassan ringatta a f�b�l k�sz�lt b�lcs�t. De amikor l�tta, hogy J�zus nem nyugszik meg, karj�ba vette �t, le�lt vele a nyitott ablak mell�, �s lassan ringatva az altat�dal dallam�ra, k�tszer elism�telte azt, m�g a kis J�zus lez�rta a szem�t, �s lehajtotta a fejecsk�j�t anyj�nak a sz�v�re. �gy aludt el, r�zsasz�n� arcocsk�j�val a mam�hoz b�jva, egyik kezecsk�j�vel az arca mellett, a m�sikat anyja �l�be ny�jtva. M�ria f�tyla betakarta a gyermeket. Ut�na M�ria fel�llt, �s v�gtelen gonddal betette J�zus�t a b�lcs�be, letakarta kis ruh�kkal, egy f�tylat tett f�l�je, hogy megv�dje a legyekt�l �s a leveg�t�l, �s elmer�lt alv� kincs�nek szeml�let�ben.

Egyik karj�t sz�v�n tartja, a m�sikkal a b�lcs�t fogja, k�szen a ringat�s�ra, ha fel�bredne a gyermeke. Boldogan mosolyog r�, kiss� f�l�je hajolva, am�g az �rnyak elbor�tj�k a f�ldet �s M�ria szob�j�t.

               Milyen b�ke! Milyen sz�ps�g!

(1-221)