Szent József, az Istennek szenteltek védnöke

  Mária a következőket fűzte hozzá Zakariás látogatásához:

               -- Megmutatom most neked József szentségét. Ő ember volt, azaz nem volt más segítsége lelkének, mint az életszentsége. Én rendelkeztem Istennek minden ajándékával szeplőtelen fogantatásom révén. Nem tudtam, hogy szeplőtelenül fogantattam. De ezek az ajándékok tevékenyek voltak a lelkemben, és lelki erővel töltöttek el. Ő azonban nem volt szeplőtelenül fogantatott. Ránehezedett az emberiségnek súlyos terhe, és neki ezzel a teherrel kellett felemelkednie a tökéletesség magasságába. Ez állandóan fárasztotta minden képességét, mert el akart jutni a tökéletességre, hogy tessék Istennek.

Ó, az én szent Jegyesem! Szent minden dologban, az élet legalacsonyabb dolgaiban is. Szent angyali tisztasága által. Szent emberi becsületessége által. Szent türelme által, fáradhatatlansága által, mindig egyforma békéje által, szerénysége által, minden által. Életszentsége ragyog ebben az eseményben is. Egy pap azt mondja neki: ,,Jó, hogy itt letelepedsz'', és ő, jóllehet tudja, mennyivel több fáradsággal jár ez, azt mondja: ,,Számomra ez semmi. Mária fájdalmára gondolok. Csak emiatt gyötrődöm. Nekem elég, hogy jó lesz Jézus számára.'' Jézus és Mária az, akiket angyali szeretettel szeret. Az én szent Jegyesem nem szeretett mást a földön, és ez a szeretet szolgává tette.

Ez tette meg őt a keresztény családok, a munkások, és sok más csoport pártfogójává. De nemcsak a családok, a jegyesek, a munkások, a haldoklók, hanem az Istennek szentelt egyének is pártfogójuknak kell, hogy tekintsék. Hol van a földön az az Isten szolgálatának szentelt egyén, bárki legyen is, aki annyira Isten szolgálatára szentelte magát, mint ő, elfogadva mindent, lemondva mindenről, elviselve mindent, készségesen teljesítve mindent, vidám lélekkel, állhatatosan? Nem, nincs más ilyen.

               Figyelj meg még egy-két dolgot! Zakariás pap. József nem. De figyeld csak meg, hogy az, aki nem pap, inkább rendelkezik az ég szellemével, mint a pap. Zakariás emberi módon gondolkozik, emberi módon értelmezi a Szentírást, és nem először teszi ezt, mert túlságosan hagyja vezettetni magát a józan emberi észtől. Ezért részesült büntetésben. De most ismét visszaesik, bár nem olyan súlyosan. Azt mondta János születését illetően: ,,Hogyan történhet ez, hiszen én öreg vagyok, és a feleségem terméketlen?'' (Vö. Lk 1,18) Most azt mondja: ,,Azért, hogy könnyebb legyen az útja, Krisztusnak itt kell felnőnie.'' Azzal a belégyökerezett kevélységgel, ami még a jobbakban is megtalálható, azt gondolja, hogy ő hasznos tud lenni Jézus számára. Nem olyan módon akar hasznos lenni, mint József, szolgálva őt, hanem azáltal, hogy tanítómesterévé teszi magát... Isten megbocsátotta ezt neki, jószándéka miatt. De szüksége volt-e a Mesternek a mesterekre?

Én törekedtem megláttatni vele a világosságot a jövendölésekben. Ő azonban okosabbnak érezte magát nálam, és ezt a maga módján éreztette is. Erősködhettem volna, és meggyőzhettem volna őt. De -- íme a második pont, amire fel akarom hívni a figyelmedet -- tiszteltem benne a papi méltóságot, ha a tudását nem is.

               A pap, általában, mindig világosságban részesül az Istentől: Azt mondtam: ,,általában''. Ez a helyzet, amikor igazi a pap. Nem a ruha teszi őt szentté, hanem a lélek. Azt, hogy valaki igazi pap-e, abból lehet megállapítani, hogy mi jön a lelkéből. Mint Jézusom mondta, a lélekből jönnek a dolgok, amelyek megszentelnek vagy megfertőznek, amelyek minden módon kialakítják egy egyénnek a cselekvésmódját. (Vö. Mt 15,11.18-19; Mk 7,15) Azaz, amikor valaki igazi pap, általában minden esetben Isten sugalmazza. A többiek iránt, akik nem azok, gyakorolnunk kell a természetfeletti szeretetet, és imádkoznunk kell értük.

Az engedelmesség mindig üdvös. Akkor is, ha a tanács, amit kaptunk, nem teljesen tökéletes. Látod, mi engedelmeskedtünk. És jó volt. Heródes csak Betlehemre és környékére korlátozta a kisdedek megölését. De a sátán ugye megtehette volna, hogy a haragnak ezt a hullámát másfelé is kiterjeszti, és hasonló bűntényre bírhatta volna rá Palesztina hatalmasait, hogy elnyomják a zsidók jövendő Királyát? Megtehette volna. Ez megtörténik majd Krisztus első idejében, amikor az ismételt csodák magukra vonják a tömeg figyelmét és a hatalmasok tekintetét. De ha ez történt volna, akkor hogyan tudtunk volna a távoli Názáretből keresztül menni egész Palesztinán, hogy elérjünk Egyiptomba, az üldözött zsidókat befogadó földre, az üldözés közepette, a kisgyerekkel? Sokkal könnyebb volt a menekülés Betlehemből, bár ez ugyancsak fájdalmas volt. Az engedelmesség mindig üdvös. Ne felejtsd el ezt! És a pap iránt tanúsított tisztelet mindig a keresztény neveltetés jele.

Jaj -- és Jézus mondta ezt --, jaj a papoknak, akik elvesztik apostoli lángjukat! (Vö. Mt 5,13-16; Lk 12,49) Mert ők változtatják át és osztják szét az Igazi Kenyeret, aki az égből száll alá. És ez a kapcsolat szentekké teszi őket, amint a kehely is szent, még akkor is, ha ők maguk nem szentek. Majd felelnek ezért Istennek: Ti tekintsétek őket ilyeneknek, és mással ne törődjetek! Ne kívánjatok többet, mint Uratok, Jézus, aki az ő parancsukra, elhagyja az eget, és leszáll, hogy ők kezükkel felmutassák őt. Tanuljatok tőle! És ha vakok, ha süketek, ha béna a lelkük, beteg a gondolkozásmódjuk, ha leprásak a bűnöktől, amelyek nagyon ellenkeznek küldetésükkel, ha sírban fekvő Lázárok, hívjátok Jézust, hogy ő gyógyítsa meg, támassza fel őket.

Hívjátok imáitokkal, szenvedéseitekkel, ti, áldozati lelkek! Aki megment egy lelket, az saját lelkének biztosítja a mennyet. De aki egy pap lelkét menti meg, az nagyon sok lelket üdvözít, mert minden szent pap olyan, mint egy háló, amely Istenhez vonzza a lelkeket. És egy pap megmentése, azaz megszentelése, újból való megszentelése felér egy titokzatos háló teremtésével. Minden zsákmánya fényleni fog örök koronátokon.

(1-211)