Zakariás látogatása

Mária éppen a kis Jézust szoptatja, amikor Zakariás megérkezik. Már egy házban laknak, a ház úrnője nyit ajtót Zakariásnak. Elvezeti őt egy ajtóhoz, amelyen bekopog, és utána tapintatosan visszavonul.

               József örvendezve felkiált, amikor meglátja Zakariást. Betessékeli őt egy kis szobácskába, amely olyan, mint egy folyosó. ,,Mária szoptatja a gyermeket. Várj egy kicsit! Foglalj helyet, mert fáradt vagy.'' Helyet készít vendégének a fekvőhelyén, majd leül mellé.

               József a kis János iránt érdeklődik. Zakariás válaszol:

-- Növekszik, virul, mint egy kiscsikó. De most szenved kissé a fogai miatt. Ezért nem akartuk elhozni. Nagyon hideg van. Ezért nem jött Erzsébet sem. Nem hagyhatta őt tej nélkül. Bánkódik miatta, de olyan hideg ez az évszak!

-- Valóban nagyon hideg -- válaszolja József.

-- Elmondta nekem az az ember, akit hozzám küldtetek, hogy nem volt házatok, amikor ő megszületett. Ki tudja, mennyit kellett szenvednetek!

-- Valóban sokat, de félelmünk nagyobb volt, mint a nélkülözés. Attól féltünk, hogy árthat a gyermeknek. Az első napokban ott kellett maradnunk. Semmink sem hiányzott, mert a pásztorok elvitték a jóhírt a betlehemieknek, és sokan jöttek ajándékokkal. De hiányzott egy ház, hiányzott egy védelmet nyújtó szoba, egy ágy... és Jézus sokat sírt, főleg éjjel a szél miatt, ami mindenütt befújt. Csináltam egy kis tüzet, de csak kicsit, mert a füst megköhögtette a gyermeket, a hideg pedig megmaradt. Két állat csak kis meleget ad, főleg ott, ahol minden oldalról bejön a levegő. Hiányzott a melegvíz a mosdatására, hiányzott a száraz fehérnemű a cseréhez. Ó, sokat szenvedett! És Máriának szenvedést okozott, hogy látta őt szenvedni. Én pedig mindkettőjük szenvedésének láttán szenvedtem. Mária adott neki tejet és könnyeket, tejet és szeretetet... Most itt jobb a helyzetünk. Készítettem neki egy nagyon kényelmes bölcsőt, és Mária kibélelte azt egy puha matraccal, de ezek Názáretben vannak! Ó, ha ott született volna, milyen más lett volna minden!

-- De a Krisztusnak Betlehemben kellett születnie! Megjövendölték.

               Belép Mária, aki hallotta, hogy beszélnek. Fehér gyapjúruhában van. Karjában a kis Jézus, aki alszik, miután jóllakott tejjel. Fehér pólya burkolja.

               Zakariás tiszteletteljesen feláll és meghajol. Utána közelebb megy, és a legnagyobb tisztelet jelével nézi Jézust. Meghajolva áll, nem annyira azért, hogy jobban lássa, hanem hogy kifejezze tiszteletét. Mária felajánlja neki Jézust, és Zakariás átveszi őt oly imádással, mint ahogy egy szentségmutatót emelne fel. Valóban, az Áldozat van a karjában, a már felajánlott Áldozat, aki beteljesíti azt, miután a szeretet és a megváltás táplálékául adja majd magát az embereknek.

Zakariás visszaadja Jézust Máriának. Mindnyájan leülnek. Zakariás megismétli, miért nem jött el Erzsébet, és milyen fájdalmas ez neki.

-- Elkészítette ezekben a hónapokban a gyolcsokat a te áldott fiadnak. Elhoztam neked. A kocsiban vannak.

               Kimegy és visszatér egy nagy göngyöleggel meg egy kisebbel. Kibontja azokat, és átadja ajándékait: egy puha ágytakarót, amelyet kézzel szőttek, gyapjúból, gyolcsokat és kis ruhákat. A másik csomagból mézet, lisztet, olajat és almát tesz ki és Erzsébet által sütött pogácsákat, meg sok egyéb apróságot, amelyek beszélnek unokatestvérének anyai érzelmeiről a fiatal anya iránt.

-- Mondd meg Erzsébetnek, hogy hálás vagyok, és neked is nagyon köszönöm. Nagyon szívesen láttam volna őt viszont, de megértem a helyzetét. És szerettem volna viszontlátni a kis Jánost is...

-- Majd meglátjátok őt tavasszal. Eljövünk hozzátok.

-- Názáret nagyon messze van -- mondja József.

-- Názáret? De nektek itt kell maradnotok! A Messiásnak Betlehemben kell felnőnie. Az Dávid városa. A Magasságbeli ide vezetett titeket Cézár akarata által, hogy Dávid földjén szülessék, Júdea szent földjén. Miért vinnétek őt Názáretbe? Tudjátok, hogy elítélik a názáretiek a júdeaiakat! Maholnap ez a gyermek népének Üdvözítője lesz. Nincs szükség arra, hogy a főváros megvesse Királyát, mert olyan területről jön, amelyet az megvet. Tudjátok, akárcsak én is, hogy milyen szőrszálhasogató a Nagytanács, és milyen megvetéssel kezeli az embereket a három vezető osztály... És azután itt a közelemben segíteni tudok valamennyire nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsi támogatásommal és az újszülöttnek a szolgálatával is. És amikor elérkezik az értelmi fejlettség korába, boldogan tanítom majd őt, mint saját fiamat, hogy ezzel elérjem áldását, amikor megnő. Gondolnunk kell arra, hogy ő nagy jövőre hivatott és ezért rendelkeznie kell a győzelemhez minden kártyával, hogy könnyen betölthesse a szerepét. Ő bizonyára birtokában lesz a Bölcsességnek. De már pusztán az a tény, hogy egy pap a tanítómestere, megkönnyíti elfogadtatását a nehézkes farizeusok és írástudók részéről, és elősegíti a küldetését...

Mária Józsefre néz, és József Máriára... A rózsás képű, alvó gyermek felett kölcsönösen kicserélik kérdő tekintetüket. Szomorúság fátyolozza be kérdéseiket. Mária kis házacskájára gondol, József pedig a munkájára. Itt mindent újból kell kezdeni, egy olyan helyen, ahol néhány napja még nem ismerték őket. Itt nincs semmi azokból a kedves dolgokból, amelyeket oly nagy szeretettel készítettek elő a gyermek számára.

               Mária megkérdezi:

-- De hogyan tegyük? Otthagytunk mindent. József annyit dolgozott Jézusomért, nem kímélve a fáradtságot és a pénzt. Éjjel dolgozott, hogy nappal mások számára dolgozhasson, és így elég pénze legyen, amin megvehesse a legszebb fát, a legpuhább gyapjút, a legfehérebb vásznat, hogy mindent elkészítsünk Jézusnak. Méhkasokat épített, és végül kőművesként dolgozott, hogy máshogy ossza be a házat. A konyhából szobát készített számomra, hogy ott tartózkodhassam addig, amíg Jézus nagyobb lesz, és legyen benne hely az ágynak, mert Jézus velem lesz majd egészen addig, amíg fel nem cseperedik.

-- József elmehet, hogy magához vegye azt, amit otthagyott.

-- És hová tegyük? Tudod, Zakariás, hogy szegények vagyunk. Nincs másunk, mint a munka és a ház. Eddig ezek biztosították, hogy nem kellett éheznünk. De itt... talán találunk majd munkát, de mindig gondolnunk kell egy házra is. Ez a jó asszony nem adhat nekünk állandó szállást. És én nem kívánhatok Józseftől többet annál, mint amit már értem tesz.

-- Ó, számomra ez semmi! De Mária fájdalmára gondolok, hogy nem élhet a házában...

               Máriának könnyel telt meg a szeme...

-- Úgy gondolom, hogy az a ház olyan kedves a számára, mint a Paradicsom, mert ott teljesült a csoda... Keveset beszélek, de nagyon sokat megértek. Ha nem ez lenne az ok, nem gyötrődnék. Kétszeres erővel dolgoznék. Erős vagyok és fiatal a kettőzött munkára. Én, ha Mária nem szenved nagyon... és ha te azt mondod, hogy így van rendjén... részemről... kész vagyok. Megteszem, ami neked jobbnak látszik. Elég, hogy Jézus számára jó legyen.

-- Biztosan jó lesz. Gondolkodjatok rajta és belátjátok!

-- De azt is mondják, hogy a Messiást názáretinek fogják nevezni... -- veti ellen Mária. (Vö. Mt 2,23, Bír 13,5)

-- Igaz. De legalább addig, amíg felnő, tegyétek meg, hogy Júdeában növekedjék. Azt mondja a Próféta: ,,És te, Efráta Betlehemje, a legnagyobb leszel, mert belőled származik az Üdvözítő. (Vö. Mik 5,2; Mt 2,6) Nem beszél Názáretről. Nem tudjuk, miért fogják őt názáretinek nevezni. De az ő földje ez.

-- Te, a pap mondod ezt, és mi fájdalommal hallgatunk... Mikor látom majd meg azt a házat, ahol anyává lettem?

Mária csendesen sír.

(1-207)