Betlehem fel�

Az utak zs�foltak. J�nnek �s mennek az emberek a teherhord� szamarakkal. Az �g tiszta, de a t�li leveg� �les. A vid�k f�in nincs lev�l, a f� r�vid, de m�g legelnek rajta a b�r�nyok. M�ria egy sz�rke szam�r h�t�n �l. Eg�szen be van burkolva egy vastag k�penybe. A szam�r egy kis l�d�t is visz, benne a sz�ks�ges holmikkal. J�zsef a sz�m�r mellett megy, a gyepl�t fogva.
    -- F�radt vagy? -- k�rdi id�nk�nt.
    M�ria mosolyogva n�z r�, �s nemmel v�laszol. A harmadik alkalommal hozz�teszi:
    -- Teneked ink�bb f�radtnak kell lenned, mert gyalogolsz.

-- �, sz�momra ez semmi! Azt gondolom, ha tal�ltam volna egy m�sik szamarat, k�nyelmesebb lett volna az �t, �s gyorsabban haladtunk volna, de nem tal�ltam... M�r hamarosan Betlehemben lesz�nk. A m�g�tt a domb m�g�tt ott van Efr�ta.
    Hallgatnak. M�ria, amikor nem besz�l, mintha �sszeszedetten im�dkozna. Szel�den mosolyog n�ha... Arra gondol, akit csak � l�t.
    -- F�zol? -- k�rdi J�zsef, mert sz�l kerekedett.
    -- Nem. K�sz�n�m.
    J�zsef azonban nem hiszi el. Megtapintja szand�los l�b�t, �s hidegnek �rzi, mert a fej�t cs�v�lja. Bebugyol�lja egy takar�ba, amelyik eg�szen M�ria derek�ig �r, �gyhogy a kez�t is eltakarja.

Tal�lkoznak egy p�sztorral, aki �tv�g ny�j�val az �ton az egyik legel�r�l a m�sikra. J�zsef lehajol, �s mond neki valamit. A p�sztor b�lint. J�zsef fogja a szamarat �s a ny�j m�g� vezeti, a r�tre. A p�sztor megfej egy k�v�r juhot, �s a csuprot J�zsefnek adja, aki felaj�nlja M�ri�nak.
    -- Isten �ldjon meg mindkett�t�ket! -- mondja M�ria. -- T�ged a szereteted�rt, t�ged meg a j�s�god�rt. Im�dkozni fogok �rted.
    -- T�volr�l j�tt�k? -- k�rdi a p�sztor.
    -- N�z�retb�l -- v�laszolja J�zsef.
    -- �s hov� mertek?
    -- Betlehembe.
    -- Hossz� �t az �llapotos asszony sz�m�ra. A feles�ged?

-- Igen.
    -- Van hov� mennetek?
    -- Nincs.
    -- Kem�ny dolog! Betlehem tele van minden�nnen j�v� n�ppel, hogy feliratkozzanak, vagy m�shov� menjenek a n�psz�ml�l�sra. Nem tudom, tal�ltok-e sz�ll�st. Ismered a helyet?
    -- Nem nagyon.
    -- Akkor figyelj... kioktatlak t�ged... miatta (�s M�ri�ra mutat). Keress�tek meg a vend�gfogad�t. Tele lesz, de mondom, hogy tudj�tok. Egy t�ren van, a legnagyobbon. Ez a f��t odavezet. Nem t�veszthetitek el. Egy k�t van el�tte, �s nagy kapuja t�gas �s alacsony. Tele lesz. De ha nem tal�ltok semmilyen helyet a vend�gfogad�ban vagy a h�zakban, forduljatok be a sz�ll� m�g�tt a r�t fel�. Ott ist�ll�k vannak a hegyben, s n�ha a keresked�k, akik nem tal�lnak helyet a fogad�ban, oda k�tik be �llataikat. Ist�ll�k, �rtitek? A hegyben, nedvesek, hidegek, ajt� n�lk�l. De m�gis mened�ket ny�jtanak, mert az asszony... nem maradhat az �ton. Tal�n ott tal�ltok egy helyet... �s sz�n�t alv�sra meg a szam�rnak. Isten legyen veletek!

-- �s Isten �rvendeztessen meg t�ged! -- v�laszol M�ria. J�zsef viszont ,,B�ke veled!''-del k�sz�n el t�le.
    Folytatj�k az utat. Meg�rkeznek Betlehembe.
    -- �me, itt vagyunk D�vid f�ldj�n, M�ria. Most megpihenhetsz. Nagyon f�radtnak l�tszol...
    -- Nem. Azt gondoltam... azt gondolom... -- M�ria megfogja J�zsef kez�t �s boldog mosollyal mondja: -- Azt gondolom, hogy az id� el�rkezett.
    -- Irgalmas Isten!
    -- Ne f�lj, J�zsef! T�relem! L�tod, milyen nyugodt vagyok?
    -- De sokat szenvedsz!
    -- �, nem! Elt�lt az �r�m. Olyan �r�m, olyan er�s, olyan sz�p, olyan ki�rad�, hogy a sz�vem er�sen ver, �s azt mondja: ,,Megsz�letik! � megsz�letik!'' Ezt mondja minden sz�vdobban�ssal. A gyermekem kopogtat a sz�vemen �s azt mondja: ,,Mama, itt vagyok, j�v�k �s Isten cs�kj�t adom neked!'' �, milyen �r�m, J�zsefem!

De J�zsef nem osztozik az �r�m�ben. Arra gondol, hogy s�rg�sen mened�ket kell tal�lniuk, �s meggyors�tja a l�pteit. Ajt�r�l ajt�ra megy, mened�ket k�r. Semmi eredm�ny. Minden el van foglalva. El�rkeznek a fogad�hoz. Zs�fol�sig tele van eg�szen a falusi torn�cokig, amelyek k�r�lveszik a nagy, bels� udvart. Az emberek a szabadban t�boroznak.
    J�zsef az udvarban hagyja M�ri�t a szam�ron �s kimegy, hogy m�s h�zakban keressen sz�ll�st. Cs�ggedten t�r vissza. Hely nincs sehol. A t�li alkonyat gyorsan k�zeledik. J�zsef k�ny�r�g a fogad�snak, k�ny�r�g az utasoknak. �k f�rfiak �s eg�szs�gesek. Itt van egy sz�l�shez k�zel�ll� asszony, legyenek irgalmasok! Semmi. Ott van egy gazdag farizeus, aki leplezetlen megvet�ssel n�zi �ket, �s amikor M�ria fel�je k�zeledik, �gy elt�nik, mintha lepr�s lenne. J�zsef l�tja, �s el�nti arc�t a v�r a m�ltatlankod�st�l. M�ria megfogja J�zsef csukl�j�t �s lecsillap�tja �t:

-- Ne er�ltesd! Menj�nk! Isten majd gondoskodik r�lunk!
    Kimennek, �s k�vetik a fogad� fal�t. Befordulnak egy kis utc�ba, amely a fogad� �s a szeg�nyes h�zak k�z�tt vezet. A fogad� m�g� jutnak. Keresnek. �me, a barlangok, amelyek alacsonyak �s nedvesek. A legszebbeket m�r elfoglalt�k. J�zsef cs�ggedt.
    -- H�, galileai! -- ki�lt m�g�tt�k egy �reg. -- Ott, ennek a szakad�knak a v�g�n van egy barlang. Tal�n m�g nincs benne senki.
    Odasietnek ehhez a barlanghoz. Val�ban barlang. Vagy ink�bb egy hegyoldalba v�jt lyuk, ahov� �p�teni akartak valamit. K�darabokb�l �sszet�kolt alacsony fal, rajta durva gerend�k.

J�zsef el�veszi a kov�t �s az ac�lt, meggy�jt egy l�mp�t, hogy jobban l�sson. Bel�p. �k�rb�g�s �dv�zli.
    -- Gyere, M�ria! �res. Nincs itt m�s, csak egy �k�r. -- J�zsef mosolyog. -- Jobb a semmin�l...
    M�ria lesz�ll a szam�rr�l �s bel�p.
    J�zsef felakasztja a l�mp�t egy gerend�b�l ki�ll� sz�gre. L�tszik, hogy a mennyezet tele van p�kh�l�val, a d�ng�lt padl� eg�szen �ssze van t�redezve, tele lyukakkal, kavicsokkal, hullad�kkal �s tr�gy�val, �s be van sz�rva szalm�val. Az �k�r megfordul, �s nyugodt szemmel n�zi �ket, mik�zben: sz�na cs�ng a sz�j�b�l. Van ott egy durva sz�k, �s k�t k� egy sarokban, a szell�z�ny�l�s mellett. A sarok fekete sz�ne el�rulja, hogy ott szoktak t�zet rakni.

Hideg van. M�ria odamegy az �k�rh�z, amely k�r�dzve a f�ld�n fekszik �s n�zi �ket. R�teszi kez�t a nyak�ra, hogy kiss� felmelegedj�k. Az �k�r meg�rt�en hagyja. J�zsef a sz�n�b�l �gyat k�sz�t M�ri�nak. Megeteti a szamarat. A k�zeli patakb�l vizet hoz neki �s megitatja. T�zet gy�jt egy k�m�nyny�l�s k�zel�ben. K�nt�s�t a bej�ratra akasztja ajt�k�nt. J�zsef a t�zet �lesztgeti, t�pl�lja, s biztatja M�ri�t, hogy pr�b�ljon aludni. M�ria megpr�b�lja. J�zsef n�ha odan�z, �s megnyugszik, amikor l�tja, hogy nem mozdul...

M�ria azonban nem alszik. Egy id� m�lva felt�rdel �s �gy im�dkozik. A hold bes�t egy ny�l�son, f�nye �ppen �r� esik. M�ria mosolyog, mintha l�tna, hallana valamit. Test�b�l mindink�bb er�s�d� f�ny �rad. De minden m�s is f�nyleni kezd az ist�ll�ban. A f�ny mintegy f�tyolba bor�tja M�ri�t.
    J�zsef eleinte nem veszi ezt �szre, mert a t�z el�tt t�rdelve, kit�rt karral im�dkozik, hogy el ne aludj�k. Id�nk�nt rak egy fadarabot a t�zre. Im�ds�g�ban elragadtat�sba esik, s �gy nem veszi �szre a barlangot el�raszt� f�nyt.
    A f�ny annyira er�s�dik, hogy m�r b�ntja a szemet, s benne elt�nik M�ria. Amikor a f�ny ism�t al�bbhagy, M�ria m�r a kez�ben tartja �jsz�l�ttj�t. A gyermek r�zsasz�n�, k�v�rk�s, mozgatja a kez�t, l�b�t, gyenge hangot ad ki, mint egy b�r�nyka. M�ria im�dattal n�zi, k�nnyezve �s mosolyogva egy�ttal, megcs�kolja a mell�n, a sz�ve f�l�tt.

A nagy f�nyre az �k�r fel�bred, nagy zajjal fel�ll �s elb�d�l, a szam�r is felemeli fej�t �s ord�t egyet. Mintha az �llatvil�g nev�ben �dv�z�ln�k Teremt�j�ket!
    J�zsef is mag�hoz t�r elragadtat�s�b�l, s kez�vel eltakarja a szem�t, hogy megv�dje a nagy f�nyt�l. Az �k�rt�l nem l�tja M�ri�t, de hallja h�v�s�t:
    -- J�zsef, gyere ide!
    Odasiet. Amikor megl�tja, meg�ll, �s a tisztelett�l t�rdre esik. De M�ria er�sk�dik:
    -- Gyere, J�zsef! Gyere, hogy J�zust felaj�nljuk az Aty�nak!
    M�ria felemeli gyermek�t �s mondja:
    -- �me, itt vagyok! Istenem, helyette mondom ezeket a szavakat. �me, itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat. �s vele egy�tt �n, M�ria �s J�zsef, az �n jegyesem. �me a te szolg�id, Uram. T�rt�nj�k vel�nk minden �r�ban �s minden esem�nyben a te akaratod, a te dics�s�gedre, szereteted�rt.

Ut�na M�ria lehajol a t�rdepl� J�zsefhez �s azt mondja:
    -- Vedd �t, J�zsef! -- �s odany�jtja neki a gyermeket.
    -- �n? Nekem? �, nem! Nem vagyok r� m�lt�!
    M�ria mosolyogva er�s�ti:
    -- Te nagyon is m�lt� vagy. Senki sem m�lt�bb n�lad, ez�rt v�lasztott ki t�ged a Magass�gbeli. Vedd �t, J�zsef, �s tartsd, am�g �n megkeresem a p�ly�kat.
    J�zsef erre �tveszi a kisdedet, �s k�nnyezve mondja:
    -- �, Uram, Istenem! -- �s megcs�kolja a l�bacsk�j�t. �rzi, hogy az hideg, az�rt le�l, �s betakarja a kisdedet a ruh�j�val. M�ria m�r el�kereste a p�ly�kat, odamegy a t�zh�z �s megmeleg�ti. Beburkolja gyermek�t, majd megk�rdezi:

-- Most hov� tegy�k?
    J�zsef azt aj�nlja, hogy tegy�k a j�szolba, �s el� is k�sz�ti azt. M�ria felaj�nlja a k�peny�t, hogy azzal b�lelj�k ki, mert az meleg �s puha. J�zsef agg�dik, hogy M�ria f�zni fog, de � kijelenti:
    -- Nem hi�ba fogok f�zni. F�, hogy � ne szenvedjen tov�bb!
    Elk�sz�l a kisded els� �gya, M�ria beleteszi, betakarja k�peny�nek sz�l�vel. Ut�na J�zseffel egy�tt J�zus f�l� hajol �s �gy n�zi csendesen alv� gyermek�t...

(1-180) 

 

M�ria szavai J�zus sz�let�s�nek l�tom�sa ut�n
    -- �n M�ria, isteni anyas�gommal megv�ltottam az asszonyt. De az az asszony megv�lt�s�nak csak a kezdete volt. Ki�rdemeltem Isten kegyelm�t azzal, hogy megtagadtam magamt�l minden ,,emberi'' jegyess�get sz�zess�gi fogadalmammal. De ez m�g nem volt el�g. Mert b�ne f�j�nak n�gy �ga volt: a kev�lys�g, a f�sv�nys�g, a telhetetlens�g �s a bujas�g. E f�nak mind a n�gy �g�t le kellett t�rni ahhoz, hogy gy�ker�t�l kezdve term�ketlenn� v�ljon.
    Azzal, hogy m�lys�gesen megal�ztam magam, legy�ztem a kev�lys�get. Mindenki el�tt megal�ztam magam. Nem az Isten ir�nt tan�s�tott al�zatoss�gomr�l besz�lek. Erre minden teremtm�ny k�teles a Magass�gbeli el�tt. Az � Ig�je is megtette ezt. Nekem, az asszonynak is meg kellett tennem. De gondolt�l-e valaha arra, hogy milyen megal�ztat�sokat kellett elviselnem az emberek r�sz�r�l an�lk�l, hogy b�rmik�ppen is megv�dtem volna magam?

M�g az igaz J�zsef is v�dolt engem sz�v�ben. M�sok, akik nem voltak igazak, v�tkeztek sz�besz�ddel az �llapotomr�l, �s szavaik keser� hull�mk�nt ver�dtek vissza embers�gemr�l. Ezek voltak az els� megal�ztat�sok, amelyeket elszenvedtem az�rt, mert J�zusnak �s az emberi nemnek anyja voltam. Megal�ztat�sok a szeg�nys�g miatt, a sz�m�zet�s miatt, a rokonok �s bar�tok fedd�sei miatt, akik nem ismert�k az igazs�got, �s gyenges�ggel v�doltak engem fiam, J�zus ir�nt, amikor � fiatalember volt. Az � h�rom�ves szolg�lata alatt engem �rt megal�ztat�sok, a K�lv�ria kegyetlen megal�ztat�sai, megal�ztat�sok az�rt, mert nem volt vagyonom, amib�l fiam temet�s�hez s�rt �s f�szereket v�s�rolhattam volna.

Legy�ztem az �ssz�l�k kapzsis�g�t az�ltal, hogy el�re lemondtam a gyermekemr�l.
    Egy anya sose mond le a gyermek�r�l, hacsak nem k�nyszer�tik erre. Ezt k�ri t�le a haza, a jegyes szeretete vagy maga az Isten, �s � hadakozik a t�le val� elszakad�s ellen. Ez term�szetes. A gyermek, aki a m�hben n�vekszik, sose szak�tja el t�k�letesen a k�tel�ket, amely szem�ly�t �sszek�ti az anyj�val. M�gha elszak�tj�k is az �ltet� k�ld�kzsin�rt, akkor is megmarad mindig egy ideg, amely az anya sz�v�b�l indul ki. Egy szellemi ideg, amely elevenebb �s �rz�kenyebb a testi idegn�l, amely a fi� sz�v�vel �sszekapcsolja az any�t. �s a vonagl�sig megfesz�l, ha az Istennek vagy egy teremtm�nynek a szeretete, vagy a haza k�vetelm�nye elt�vol�tja a fi�t az any�t�l. �s ha elszakad, mert a hal�l elszak�tja a fi�t az any�t�l, akkor sz�vett�p� f�jdalmat okoz.

�s �n lemondtam a fiamr�l att�l a pillanatt�l kezdve, amikor az eny�m lett. Odaadtam Istennek. Odaadtam nektek. �n megfosztottam magam a m�hem Gy�m�lcs�t�l, hogy j�v�tegyem �va lop�s�t, aki Isten gy�m�lcs�t lopta el.
    Legy�ztem a telhetetlens�get a tud�st �s az �lvezetet illet�leg, elfogadva egyed�l azt a tud�st, amit Isten akart, hogy ismerjem an�lk�l, hogy t�bbet k�rjek magamt�l vagy t�le ann�l, amit nekem adott. Hittem kutat�s n�lk�l.
    Legy�ztem a telhetetlens�get az �lvezetet illet�leg, mert megtagadtam magamt�l az �rz�kek minden �z�t. Testemet h�tt�rbe szor�tottam. A testet, a s�t�n eszk�z�t a s�t�nnal egy�tt l�bbal tapostam, hogy rajta �llva k�zelebb ker�ljek az �ghez. Az �ghez! A c�lomhoz, ahol Isten volt. Akire egyed�l �heztem. Ez az �hs�g nem torkoss�g, hanem Istent�l meg�ldott sz�ks�g, mert � azt akarja, hogy v�gyakozzunk r�.

Legy�ztem a bujas�got, ami a moh�s�gig vitt telhetetlens�g. Mert minden meg nem f�kezett b�n egy nagyobb b�nh�z vezet. �v�nak m�r rov�sra m�lt� telhetetlens�ge a fajtalans�ghoz vezetett. Nem volt t�bb� el�g sz�m�ra, hogy � egyed�l el�g�lt ki. B�n�t ravaszul fokozni akarta �s a bujas�g mestern�j�v� tette mag�t a t�rsa ir�nt. �n helyre�ll�tottam a felford�tott rendet, �s ahelyett, hogy les�llyedtem volna, mindig felfel� emelkedtem. T�rsamat is ahelyett, hogy les�llyesztettem volna, mindig a magasba vontam: a becs�letesb�l angyalt csin�ltam.

Most, hogy J�zust birtokolva birtokoltam Istent, �s vele egy�tt az � v�gtelen gazdags�g�t, siettem megfosztani magamat, mondv�n: ,,�me, legyen meg a te akaratod �ltala �s rajta kereszt�l.'' Tiszta az, aki nemcsak a testet tart�ztatja meg, hanem az �rzelmeket �s gondolatokat is. Nekem a Tiszt�nak kellett lennem, hogy megsemmis�tsem a test szem�rmetlenj�t, a sz�v �s az �rtelem szem�rmetlens�g�t. Nem sz�nt meg a tart�zkod�som, �s nem mondtam a fiamnak, aki egyed�l�ll� m�don az eny�m volt a f�ld�n, amint egyed�l�ll�an Isten� volt az �gben: ,,Ez az eny�m, ezt akarom!''
    De m�g nem volt el�g visszanyerni az asszony sz�m�ra az �va �ltal elvesztett b�k�t. Azt a kereszt l�b�n�l nyertem el sz�motokra. Amikor l�ttam meghalni azt, akit l�ttam megsz�letni. Amikor �reztem haldokl� gyermekem ki�lt�sakor, hogy kit�pik a bens�met. M�ria, a L�leknek eljegyzett Sz�z meghalt abban a pillanatban. Megmaradt a Kegyelem Anyja, aki gy�trelmei �ltal megsz�lte a Kegyelmet �s nektek adta. A n�, akit kar�csony �jszak�j�n �jra megszenteltem, a kereszt l�b�n�l elnyerte a kegyelmet, hogy az �g gyermek�v� v�lj�k.

Ezt tettem �rtetek, megtagadva magamt�l mindent. �va titeket az �llatok szintj�re s�llyesztett le. �n -- felt�ve, hogy akarj�tok -- Isten szentjeiv� tettelek ism�t titeket. Mint J�zsefet, magasabbra vittelek titeket. A K�lv�ria szikl�ja az �n Olajf�k-hegyem. Onnan emelkedtem fel az �gbe, hogy oda vigyem az asszony �jra megszentelt lelk�t az �n testemmel egy�tt, amely megdics��lt az�ltal, hogy hordozta Isten Ig�j�t, �s megsz�ntette bennem is �va utols� nyom�t. Utols� gy�ker�t annak a f�nak, amelynek n�gy m�rgez� �ga �s gy�kere volt. Az vitte buk�sba az emberis�get, �s az id�k v�g�ig gy�t�rni fogja bensej�ben az utols� asszonyt is. Onnan, ahol most ragyogok a Szeretet sugar�ban, h�vlak titeket �s megmutatom nektek az orvoss�got, amellyel legy�zhetitek magatokat: az �n Uram kegyelm�t �s a fiam szents�ges v�r�t.

(1-191)