Mária bizalma

A názáreti házban József az asztalnál ül. Egyik könyökével az asztalon, fejét kezébe téve gondolkozik, miközben a másik kezével a szakállát simogatja.
-- Valami gondolat gyötör? -- kérdi tőle Mária. -- Meg tudlak vigasztalni?
-- Te mindig vigaszomra szolgálsz, Mária. De most nagy gondom van... miattad.
-- Miattam, József? Ugyan miért?
-- Kitettek a zsinagóga ajtajára egy rendeletet. Népszámlálás lesz egész Palesztinában. Mindenkinek oda kell mennie, ahonnan származik. Nekünk Betlehembe kell mennünk...

-- Ó! -- szakítja félbe Mária, egyik kezét az ölére téve.
-- Kellemetlenül érint? Fájdalmas. Tudom.
-- Nem, József. Nem arról van szó. Eszembe jut a Szentírás, Ráchel, Benjámin anyja és Jákob felesége, akitől születik majd a Csillag: az Üdvözítő. Ráchelt Betlehemben temették el, s azt mondja az írás: ,,És te, Betlehem Efrátában, bár a legkisebb vagy Juda földjén, de belőled származik majd az Uralkodó.'' (Vö. Szám 24,17; Ter 35,18-20; 48,7; Mikeás 5,2) Az Uralkodó, aki az ígéret szerint Dávid törzséből származik. Ő ott fog születni...

-- Úgy gondolod... úgy gondolod, már itt az ideje? Mit tegyünk? -- József nagyon megijed. Részvéttel néz Máriára.
-- Nem tudom, József. Nagyon közel van az idő. De nem tudja az Úr késleltetni, hogy megmentsen téged ettől a gondtól? Ő mindent meg tud tenni. Ne félj!
-- De az út...! Ki tudja, milyen tömeg lesz! Találunk-e jó szállást? Lesz-e időnk a hazatérésre? És ha... ott kell anyává lenned, mit csinálunk? Nincs ott házunk... Nem ismerünk senkit sem...
    József aggódik, hogy mit csinálnak majd Betlehemben, ha ott születik meg a gyermek. Mária így vigasztalja:
-- Ne félj! Minden jó lesz... Ha Isten talál menedéket egy ellő állatnak, gondolod, hogy nem talál majd a te Messiásodnak? Bízunk benne, igaz? Mindig bízunk benne. Minél nagyobb a megpróbáltatás, annál inkább bízunk benne. Mint két gyermek, az Atya kezébe tesszük a kezünket. Ő irányít minket. Egészen rá hagyatkozunk. Nézd, miként vezetett minket eddig is szeretettel. Egy apa, még a legjobb sem lett volna képes jobban gondoskodni. Mi az ő gyermekei és szolgái vagyunk. Az ő akaratát teljesítjük. És ugyan ki a császár? Istennek egy eszköze. Attól kezdve, hogy az Atya elhatározta, megbocsát az embernek, előre elrendelte a dolgokat, hogy az ő Krisztusa Betlehemben szülessen. Judának ez a legkisebb városa nem létezett még, és máris bejelentette dicsőségét. Mert ez a dicsőség eljön. Isten szava nem bizonyul hazugnak. Annak bizonyulna, ha a Messiás másutt születne. Íme, egy hatalmas uralkodó támadt, oly messze innen, és minket uralma alá hajtott, és most meg akarja ismerni alattvalóit, most, amikor a világ békének örvend... Ó, mit számít a mi kis fáradalmunk, ha megfontoljuk, milyen szép a békének ez a pillanata? Fontold meg, József! Egy idő, amelyben nincs gyűlölet a világon! Lehet-e szerencsésebb idő a ,,Csillag'' felkelésére, amelynek fénye isteni és hatása a megváltás? Ó, ne félj, József! Ha az út bizonytalan, ha a tömeg megnehezíti a járást, az angyalok megvédenek minket. Nem minket, az ő Királyukat. Ha nem találunk menedéket, az ő szárnyuk alatt verünk sátrat. Semmi rossz nem fog érni minket. Nem érhet minket, mert Isten velünk van.

József nézi őt, és boldogan hallgatja. Elsimulnak a redők a homlokán, és visszatér arcára a mosoly. Feláll, már nem fáradt, nem szenved. Mosolyog.
-- Te áldott, lelkemnek Napja! Áldott vagy, mert mindent a kegyelmen keresztül tudsz nézni, amellyel el vagy telve! Akkor ne veszítsünk időt! Minél előbb el kell indulnunk, és mielőbb vissza kell térnünk, mert itt minden készen van a...
-- A mi fiunk számára, József. Ne felejtsd el, hogy annak kell látszania a világ szemében. Az Atya eltakarta jövetelének ezt a titkát, és nekünk nem szabad felemelnünk a leplet. Ő, Jézus, megteszi majd azt, amikor eljön az ideje...

Leírhatatlan Mária arcának, tekintetének, kifejezésének a szépsége, amikor kiejti Jézus nevét. Máris elragadtatásban van.
 

(1-176) 

 
Mária szavai:
-- Nem teszek hozzá sokat, mert szavaim már elégséges tanítást foglalnak magukban.
    Felhívom azonban a feleségek figyelmét egy pontra. Sok házasság felbomlik a feleség hibájából, ha annak szeretete nem foglal magába mindent, gyöngédséget, kedvességet, vigasztalást a férje iránt. A férfira nem nehezedik rá az a testi szenvedés, ami megterheli az asszonyt. De ránehezednek az összes erkölcsi gondok. A kenyérkereset, a döntések, a felelősség a hatóságok iránt és a saját családja iránt. Ó, mennyi minden terheli a férfit! És mennyire rászorul ő is a vigasztalásra! Mégis, az önzés annyira nagy, hogy a fáradt, elcsüggedt, megalázott, gondoktól terhelt férfira az asszony rárakja még a haszontalan terheket is, amelyek néha igazságtalanok is, a panaszkodásokat. Mindezt azért, mert önző, mert nem szeret.

A szeretet nem azt jelenti, hogy valaki kielégíti saját érzéki vágyait és haszonnal járó kívánságait. A szeretet azt jelenti, hogy az érzéki és hasznos vágyakon kívül kielégíti azt, akit szeret, megadva neki a lelki segítséget, amire szüksége van, hogy az ég felé szárnyalhasson reménykedve és békében.
    A másik pont, amire fel akarom hívni a figyelmet, az Istenbe vetett bizalom. A bizalom magába foglalja az isteni erényeket. Ha valakinek van bizalma, az annak a jele, hogy hisz. Akinek bizalma van, az remél is. Aki bízik, az szeret. Amikor valaki szeret valakit, remél és hisz valakiben, az bízik is az illetőben. Isten megérdemli ezt a bizalmunkat. Ha megadjuk azt a szegény embereknek, akik vétkezhetnek, miért kellene megtagadnunk Istentől, aki sose vétkezik?

A bizalom egyúttal alázatosság is. A kevély azt mondja: ,,Magamtól megteszem! Nem bízom benne, mert tehetetlen, hazug, hatalomra vágyik...'' Az alázatos azt mondja: ,,Bízom. Miért ne bíznék? Miért gondolnám azt, hogy jobb vagyok nála?'' És még több oka van rá, hogy ezt mondja Istenről: ,,Miért kételkednék abban, aki jó? Miért gondolnám azt, hogy én magam képes vagyok megtenni valamit?'' Isten önmagát adja az alázatosnak, de visszavonul a kevélytől.
    A bizalom engedelmesség is. Isten szereti az engedelmest. Az engedelmesség annak a jele, hogy mi az ő gyermekének tekintjük magunkat, és Istent Atyánknak ismerjük el.

Egy igazi atya pedig csak szeretetre képes. Isten igazi Atya, tökéletes Atya.
    Szeretném, hogy egy harmadik ponton is elgondolkozzatok. Ez is a bizalmon alapul. Semmi sem történhet meg, ha Isten nem engedi meg. Hatalmas vagy? Azért vagy az, mert Isten megengedte. Alattvaló vagy? Azért vagy az, mert Isten megengedte.
    Törekedj azért arra, te hatalmas, hogy hatalmad ne váljék károdra, mert a te károdra válik akkor is, ha kezdetben úgy látszik, hogy csak másnak ártasz vele. Mert ha Isten meg is enged valamit, de nem enged meg mindent. Ha valaki túllépi a határokat, megállítja. Törekedj azért, te, alattvaló, arra, hogy helyzetedet mágnessé tedd, ami levonzza rád az Isten oltalmát. És sose átkozódjál! Bízd Istenre a büntetést. Tőle, a mindenség Urától várd, hogy megjutalmazza vagy megbüntesse teremtményeit.

(1-178)