J�zsefem is szenvedett...

 Miut�n bemutatt�k a kis Keresztel� J�nost a templomban, M�ria J�zseffel egy�tt �jszaka �trakel N�z�retbe. J�zsef �szreveszi M�ria �ldott �llapot�t, amikor felseg�ti �t a szam�r nyerg�be. Els�pad, de nem sz�l semmit. M�ria tudja, hogy J�zsef nagyon szenved, �s ezt mondja r�la:

-- J�zsefem is r�szes�lt a szenved�sben att�l kezdve, hogy Jeruzs�lemben �szrevette �llapotomat. �s napokig tartott mind J�zus sz�m�ra, mind nekem. Lelkileg sem volt az kev�sb� f�jdalmas. �s csak az �n igaz jegyesem �letszents�g�nek k�sz�nhet�, hogy az oly m�lt�s�gteljes �s titkos maradt. Erre �vsz�zadokon kereszt�l nemigen figyeltek fel.

 �, a mi els� szenved�s�nk! Ki tudn� elmondani annak bens�s�ges �s titokteljes nagys�g�t! Mily nagy volt a f�jdalmam, amikor felfogtam, hogy az �g m�g nem hallgatott meg engem, �s nem fedte fel J�zsef el�tt a titkot! Azt, hogy nem tudott err�l, �reztem, amikor l�ttam, hogy a szok�sos tiszteletet tan�s�totta ir�ntam. Ha tudta volna, hogy az Isten Ig�j�t hordozom magamban, im�dta volna a m�hembe z�rt Ig�t az Istennek kij�r� tisztelettel. � nem mulasztotta volna el ezt, amint �n sem haboztam volna elfogadni, nem miattam, hanem, aki bennem volt, �s akit �gy hordoztam, mint ahogyan a Sz�vets�g L�d�ja hordozta a k�be v�sett t�zparancsolatot �s a manna ed�nyeit.

 Ki tudn� elmondani, mit k�zd�ttem a kishit�s�g ellen, amely er�t akart venni rajtam, �s meg akart gy�zni arr�l, hogy hi�ba rem�ltem az �rban? Hiszem, hogy a s�t�n d�h�ng�se volt ez! �reztem a h�tam m�g�tt felt�madt k�telyt, �s kiny�lni j�ghideg karj�t, hogy rabb� tegye lelkemet, �s megg�tolja im�j�t. A k�tely, amely annyira vesz�lyes, hal�los a l�lek sz�m�ra! Hal�los, mert els� megnyilv�nul�sa a hal�los betegs�gnek, amit cs�gged�snek neveznek, �s amelynek teljes er�nkb�l ellen kell �llnunk, hogy ne vesz�ts�k el a lelk�nket �s Istent.

 Ki tudn� megmondani pontosan, mit szenvedett el J�zsef gondolataiban, �rzelmeinek zavar�ban? Mint egy kis cs�nak, amelyet nagy vihar kap el, az ellent�tes gondolatok �rv�ny�be ker�lt, a megfontol�sok zavar�ba, amelyek egyike jobban t�pdeste mint a m�sik, �s f�jdalmas volt. L�tsz�lag egy ember volt, akit a feles�ge el�rult. L�tta, amint egyszerre omlik �ssze a j�h�re, a vil�g �ltal �lvezett nagyrabecs�l�se, l�tta m�r, amint ujjal mutogatnak r�, �s r�szv�ttel n�zik. L�tta, mik�nt hal meg ir�ntam �rzett �rzelme �s nagyrabecs�l�se a nyilv�nval� t�ny hat�s�ra.

 Az � �letszents�ge itt m�g jobban ragyog, mint az eny�m. �s �n a jegyes �rzelm�vel tan�skodom err�l, mert azt akarom, hogy szeress�tek az �n J�zsefemet, ezt a b�lcs �s okos embert, ezt a t�relmes �s j� f�rjet, aki nincs elv�lasztva a megv�lt�s titk�t�l, s�t, bens�s�ges kapcsolatban �ll vele. Felem�sztette �t annak f�jdalma. �ldozata �s nagy �letszents�ge �ltal megmentette sz�motokra az �dv�z�t�t. Ha nem lett volna ilyen nagy szent, emberi m�don cselekedett volna, feljelentve engem, mint h�zass�gt�r�t, hogy megk�vezzenek �s b�n�m gyermeke elvesszen velem egy�tt. Ha nem lett volna ekkora szent, Isten nem vezette volna �t f�ny�vel ebben a megpr�b�ltat�sban.

 De J�zsef szent volt. Tiszta lelke Istenben �lt. Szeretete l�ngolt �s er�s volt. �s szeretete �ltal megmentette nektek az �dv�z�t�t, amikor nem v�dolt be engem a v�nekn�l, amikor k�szs�ges engedelmess�ggel mindent elhagyott �s kimentette J�zust Egyiptomba. H�rom nap nem sok, de rettenetesen er�s f�jdalmat okozott J�zsefnek. �s nekem is ez volt az els� szenved�sem. Mert felfogtam az � szenved�s�t, de semmi m�don sem tudtam enyh�teni, mivel engedelmeskedtem Isten hat�rozat�nak, aki azt mondta nekem: ,,Ne sz�lj!''

               Amikor meg�rkezt�nk N�z�retbe, l�ttam, hogy elmegy egy r�vid �dv�zl�s ut�n, megg�rnyedve �s mintegy r�vid id� alatt meg�regedve. Nem is j�tt el hozz�m este, mint mindig szokta. Sz�vem akkor nagyon �les f�jdalomt�l s�rt. Bez�rk�zva h�zamba, egyed�l, a h�zba, ahol minden az angyali �dv�zletre �s a megtestes�l�sre eml�keztetett engem, ahol minden J�zsefre eml�keztetett, aki eljegyzett engem a s�rtetlen sz�zess�gben. Ellen kellett �llnom minden cs�gged�snek, a s�t�n minden v�daskod�s�nak, �s rem�lnem, rem�lnem, rem�lnem kellett. �s im�dkoznom, im�dkoznom, im�dkoznom. �s megbocs�tanom, megbocs�tanom, megbocs�tanom J�zsef gyan�j�t �s jogos m�ltatlankod�s�nak l�zong�s�t.

 Gyermekeim, sz�ks�g van a rem�nyre, im�ra �s megbocs�t�sra ahhoz, hogy el�rj�k Isten k�zbel�p�s�t a mi javunkra. A ti �letetekben is vannak szenved�sek. Meg�rdemelt�tek azokat b�neitekkel. �n megtan�tlak titeket arra, hogyan kell fel�lemelkedni rajtuk �s �r�mm� v�ltoztatni azokat. Rem�ljetek m�rt�ktelen�l! Im�dkozzatok bizalmatlans�g n�lk�l! Bocs�ssatok meg, hogy nektek is megbocs�ssanak! Isten bocs�nata meghozza nektek az �hajtott b�k�t, gyermekeim.

(1-165)