J�zsef bocs�natk�r�se

M�ria s�padt arccal, s�r�st�l felduzzadt, karik�s szemmel dolgozik a kertben a nagy melegben. Er�s kopogtat�s a kapun. M�ria odamegy, hogy kinyissa.

               J�zsefet l�tja maga el�tt. M�ri�nak m�g a sz�ja sz�le is feh�rr� v�lik. Arca eg�szen s�padt, v�rtelen. Szomor�, k�rd� tekintettel n�z J�zsefre. J�zsef k�ny�rg� szemmel n�z M�ri�ra. Hallgatnak, egym�st n�zve. Ut�na M�ria megk�rdi:

-- Ebben az �r�ban, J�zsef? Sz�ks�ged van valamire? Mit akarsz mondani nekem? Gyere!

               J�zsef bel�p, becsukja az ajt�t. M�g nem besz�l.

-- Besz�lj, J�zsef! Mit k�v�nsz t�lem?

-- A te bocs�natodat!

               J�zsef meghajol, mintha le akarna t�rdelni. De M�ria, aki mindig oly tart�zkod� volt meg�rint�s�ben, hat�rozottan megfogja a v�ll�n�l, �s megakad�lyozza a let�rdel�sben.

               M�ria felv�ltva elpirul �s els�pad.

-- Az �n bocs�natomat? Nincs semmi megbocs�tanival�m, J�zsef. Csak h�l�lkodnom kell mindaz�rt, amit itt tett�l t�voll�tem alatt, �s ir�ntam val� szereteted�rt.

               J�zsef r�n�z, �s k�t nagy k�nnycsepp g�rd�l ki szem�b�l, �s lepereg az arc�n a szak�ll�ra.

-- Bocs�ss meg, M�ria! Nem b�ztam meg benned. Most tudom. M�ltatlan vagyok arra, hogy ily nagy kincs birtok�ban legyek. V�tettem a szeretet ellen, v�doltalak t�ged a sz�vemben, igazs�gtalanul v�doltalak t�ged, mert nem k�rdeztelek meg az igazs�gr�l. V�tettem Isten t�rv�nye ellen, nem szeretve t�ged �gy, amint, amennyire magamat szerettem...

-- �, nem! Nem v�tett�l!

-- De igen, M�ria. Ha engem v�doltak volna ilyen b�nnel, �n megv�dtem volna magam, te pedig... Nem engedtem meg neked, hogy megv�dd magad. D�nteni akartam an�lk�l, hogy t�ged megk�rdeztelek volna. V�tettem ellened, b�n�l r�va fel neked, amire puszt�n csak gyanakodtam. M�r a puszta gyan� is b�n, M�ria. Aki gyanakszik, az nem ismeri a dolgot. �n nem ismertelek t�ged �gy, amint kellett volna. De a szenved�s, amit ki�lltam... h�rom napig gy�tr�dtem... Bocs�ss meg nekem, M�ria!

-- Nincs semmi megbocs�tanival�m, s�t, �n k�rlek t�ged, bocs�sd meg, hogy ilyen szenved�st okoztam neked.

-- �, igen, milyen szenved�s volt ez! Milyen f�jdalom! N�zd, ma reggel mondt�k nekem, hogy hal�nt�kaimon meg�sz�ltem, �s r�ncos az arcom. T�bb mint t�z �vvel �regedtem ez alatt a n�h�ny nap alatt! De mi�rt, M�ria, mi�rt volt�l olyan al�zatos, mi�rt hallgattad el el�ttem, jegyesed el�tt dics�s�gedet, �s mi�rt engedted meg, hogy gyanakodjam r�d?

               J�zsef nem t�rdel, de meghajolva �ll. M�ria r�teszi kez�t a fej�re �s mosolyog. �gy t�nik, mintha feloldozn�. �s azt mondja:

-- Ha al�zatoss�gom nem lett volna t�k�letes, nem �rdemeltem volna meg, hogy megfoganjam azt, akit v�rnak, aki elj�n megsemmis�teni a kev�lys�g b�n�t, amely t�nkretette az embert. �s azut�n, engedelmeskedtem... Isten k�rte t�lem ezt az engedelmess�get. Oly sokba ker�lt nekem... miattad, a te szenved�sed miatt, amely ebb�l sz�rmazott. De nem kellett m�st tennem, csak engedelmeskednem. Isten szolg�l�le�nya vagyok, �s a szolg�k nem vitatj�k meg a parancsokat, amelyeket kapnak. Teljes�tik azokat, J�zsef, akkor is, ha v�res k�nnyeket s�rnak miatta.

M�ria csendesen s�r, mik�zben ezt mondja. Olyan csendesen s�r, hogy a meghajolt J�zsef ezt nem veszi �szre eg�szen addig, am�g k�nnyei a f�ldre nem hullanak.

               Akkor felemeli a fej�t -- ezt el�sz�r l�tom n�la -- megszor�tja M�ria kezecsk�it er�s, barna kez�vel, �s megcs�kolja finom, r�zsasz�n� ujjainak a hegy�t.

-- Most sz�ks�g van arra, hogy gondoskodjunk... -- J�zsef nem mond t�bbet, csak M�ria test�re n�z, �s � elpirul, �s hirtelen le�l, hogy ne tegye ki annyira alakj�t az �t figyel� tekintet�nek. -- Gyorsan meg kell tenni. Ide j�v�k... Teljess� tessz�k a h�zass�got... A k�vetkez� h�ten. Rendben van?

-- Minden j�l van, amit te teszel, J�zsef. Te vagy a h�z feje, �n a te szolg�d.

-- Nem. �n vagyok a te szolg�d. �n vagyok Urunk boldog szolg�ja, Urunk�, aki m�hedben n�vekszik. �ldott vagy te Izrael minden asszonya k�z�tt! Ma este �rtes�tem a rokonokat. �s ut�na... amikor itt leszek, dolgozni fogunk, hogy mindent elk�sz�ts�nk a fogad�s�ra... �, hogyan fogadhatom be a h�zamba az Istent? Hogy vehetem karjaimba az Istent? Meghalok majd az �r�mt�l... Nem merem majd meg�rinteni �t...

-- Meg�rintheted majd te �pp�gy, ahogy �n, Isten kegyelm�b�l.

-- De te, te vagy. �n pedig egy szeg�ny ember vagyok, a legszeg�nyebb Isten gyermekei k�z�tt!

-- J�zus hozz�nk, szeg�nyekhez j�n, hogy gazdagokk� tegyen minket Istenben. Az�rt j�n mi kett�nkh�z, mert mi vagyunk a legszeg�nyebbek, �s elismerj�k, hogy azok vagyunk. �rvendezz, J�zsef! D�vid t�rzse megkapta a v�rt Kir�lyt, �s a mi h�zunk pomp�sabb� v�lik Salamon kir�lyi palot�in�l, mert itt lesz az �g, �s mi megosztjuk Istennel a b�ke �r�m�t, amelyet k�s�bb majd megismernek az emberek. K�z�tt�nk fog feln�ni, �s karunk fogja ringatni a Megv�lt�t, aki n�vekszik, �s mi adjuk neki f�radoz�sainkkal a kenyeret... �, J�zsef! Halljuk majd Isten hangj�t, amint minket pap�nak �s mam�nak h�v! �...! -- M�ria s�r �r�m�ben. Olyan boldogan s�r!

J�zsef, aki most a l�b�hoz t�rdel, szint�n s�r, fej�t mintegy elrejtve M�ria b� ruh�j�ban, amely red�kben omlik a szeg�nyes f�ldre.

(1-168)