K�sz�ljetek fel l�lekben a f�ny befogad�s�ra!

  (M�ria tan�csokat ad mindny�junk sz�m�ra arra vonatkoz�an, hogy mit tanulhatunk Zakari�s eset�b�l. A l�tnok 1944. �prilis 4-�n kapta ezeket a tan�csokat, valamivel nagyp�ntek el�tt.)

               M�ria mondja:

-- Isten megbocs�t annak, aki beismeri b�n�t, megb�nja azt, �s al�zatos, �szinte sz�vvel v�dolja mag�t. Nemcsak megbocs�t neki, hanem k�rp�tolja �t a vesztes�g�rt. �, az �n Uram nagyon j� azokhoz, akik al�zatosak �s �szint�k! Azokhoz, akik hisznek �s b�znak benne. T�vol�ts�tok el lelketekb�l, ami tiszt�talann� �s lust�v� teszi azt! K�sz�ljetek fel a F�ny befogad�s�ra! �, mint egy vil�g�t�torony vezet titeket a s�t�tben �s elt�lt szent vigasszal.

�, az Isten bar�ts�ga, az � h�veinek boldogs�ga, semmivel �ssze nem hasonl�that� gazdags�g! Akt �t birtokolja, az sosincs egyed�l, �s nem �rzi a cs�gged�s keser�s�g�t! Te nem veszed el a f�jdalmat, szent bar�ts�g, mert a megtestes�lt Isten sorsa is szenved�s volt, �s az lehet az ember sorsa is. De meg�des�ted ezt a f�jdalmat keser�s�g�ben, �s f�nnyel, kedvess�ggel vegy�ted, amely �gi �rint�sk�nt megenyh�ti a keresztet.

               Amikor az isteni J�s�g kegyelmet ad nektek, haszn�lj�tok fel azt Isten dics��t�s�re. Ne legyetek olyanok, mint az ostob�k, akik egy j� dologb�l �rtalmas fegyvert k�sz�tenek, vagy mint a t�kozl�k, akik nyomor�s�gg� v�ltoztatj�k a gazdags�got.

T�l sok szenved�st okoztok nekem, gyermekeim, akik m�g�tt l�tom felt�nni az ellens�get, azt, aki r�veti mag�t J�zusomra. T�l sok szenved�st! Mindny�jatok sz�m�ra a kegyelem forr�sa szeretn�k lenni! De k�z�letek sokan nem akarj�k a kegyelmet. K�rtek ,,kegyelmet'', de kegyelemt�l megfosztott l�lekkel. Hogyan seg�thet titeket a Kegyelem, ha ellens�gei vagytok?

               K�zeledik a nagyp�ntek titka. Minden templomban megeml�keznek r�la, �nneplik. De meg kellene eml�keznetek r�la sz�vetekben is, �s �nnepelni kellene, melleteket verve, mint azok, akik lej�ttek a Golgot�r�l... Azt kellene mondanotok: ,,Ez val�ban Isten Fia, az �dv�z�t�!'' �s azt mondani: ,,J�zus, neved�rt ments meg minket!'', ,,Aty�m, bocs�ss meg nek�nk!'' ,,Uram, nem vagyok m�lt�, de ha te megbocs�tasz nekem, �s hozz�m j�ssz, meggy�gyul az �n lelkem, �s �n nem akarok, nem akarok t�bb� v�tkezni, nehogy ism�t megbetegedjek �s gy�l�ljelek t�ged!''

Im�dkozzatok, gyermekeim, a fiam szavaival! Mondj�tok az Aty�nak ellens�geitek�rt: ,,Aty�m, bocs�ss meg nekik!'' H�vj�tok az Aty�t, aki visszavonult b�neitek miatt: ,,Aty�m, Aty�m, mi�rt hagyt�l el engem? �n b�n�s vagyok. De ha te elhagysz, elveszek. T�rj vissza, Szent Aty�m, hogy megments engem!'' B�zz�tok magatokat az egyetlenre, aki s�rtetlen�l meg tud �rizni titeket az �rd�gt�l, aki meg�rzi �r�k javatokat, lelketeket: ,,Aty�m, kezedbe aj�nlom lelkemet!''

               �, ha al�zatosan �s szeretettel �tadj�tok lelketeket Istennek, �gy vezet titeket, mint egy atya a kisgyermek�t. Nem engedi meg, hogy b�rmif�le szellem �rtson nektek. J�zus hal�ltus�j�ban im�dkozott, hogy megtan�tson titeket im�dkozni.

Ezekben a napokban eml�keztetlek t�ged a szenved�sre. Te l�ttad anyai �r�m�met. Fontold meg, �s ne felejtsd el, hogy Istent �lland�an n�vekv� szenved�s �ltal birtokoltam. Lesz�llt bel�m Isten Magva, �s mint egy hatalmas fa n�vekedett eg�szen addig, am�g el�rte cs�csa az eget, �s gy�kere a poklot. Amikor (J�zus hal�la ut�n) �lembe vettem az �n testemb�l sz�rmaz�, �lettelen test�t, l�ttam �s megsz�ml�ltam sebeit, meg�rintettem �td�f�tt Sz�v�t, hogy az utols� cseppj�ig �t�ljem a f�jdalm�t...

(1-158)