Készüljetek fel lélekben a fény befogadására!

  (Mária tanácsokat ad mindnyájunk számára arra vonatkozóan, hogy mit tanulhatunk Zakariás esetéből. A látnok 1944. április 4-én kapta ezeket a tanácsokat, valamivel nagypéntek előtt.)

               Mária mondja:

-- Isten megbocsát annak, aki beismeri bűnét, megbánja azt, és alázatos, őszinte szívvel vádolja magát. Nemcsak megbocsát neki, hanem kárpótolja őt a veszteségért. Ó, az én Uram nagyon jó azokhoz, akik alázatosak és őszinték! Azokhoz, akik hisznek és bíznak benne. Távolítsátok el lelketekből, ami tisztátalanná és lustává teszi azt! Készüljetek fel a Fény befogadására! Ő, mint egy világítótorony vezet titeket a sötétben és eltölt szent vigasszal.

Ó, az Isten barátsága, az ő híveinek boldogsága, semmivel össze nem hasonlítható gazdagság! Akt Őt birtokolja, az sosincs egyedül, és nem érzi a csüggedés keserűségét! Te nem veszed el a fájdalmat, szent barátság, mert a megtestesült Isten sorsa is szenvedés volt, és az lehet az ember sorsa is. De megédesíted ezt a fájdalmat keserűségében, és fénnyel, kedvességgel vegyíted, amely égi érintésként megenyhíti a keresztet.

               Amikor az isteni Jóság kegyelmet ad nektek, használjátok fel azt Isten dicsőítésére. Ne legyetek olyanok, mint az ostobák, akik egy jó dologból ártalmas fegyvert készítenek, vagy mint a tékozlók, akik nyomorúsággá változtatják a gazdagságot.

Túl sok szenvedést okoztok nekem, gyermekeim, akik mögött látom feltűnni az ellenséget, azt, aki ráveti magát Jézusomra. Túl sok szenvedést! Mindnyájatok számára a kegyelem forrása szeretnék lenni! De közületek sokan nem akarják a kegyelmet. Kértek ,,kegyelmet'', de kegyelemtől megfosztott lélekkel. Hogyan segíthet titeket a Kegyelem, ha ellenségei vagytok?

               Közeledik a nagypéntek titka. Minden templomban megemlékeznek róla, ünneplik. De meg kellene emlékeznetek róla szívetekben is, és ünnepelni kellene, melleteket verve, mint azok, akik lejöttek a Golgotáról... Azt kellene mondanotok: ,,Ez valóban Isten Fia, az Üdvözítő!'' És azt mondani: ,,Jézus, nevedért ments meg minket!'', ,,Atyám, bocsáss meg nekünk!'' ,,Uram, nem vagyok méltó, de ha te megbocsátasz nekem, és hozzám jössz, meggyógyul az én lelkem, és én nem akarok, nem akarok többé vétkezni, nehogy ismét megbetegedjek és gyűlöljelek téged!''

Imádkozzatok, gyermekeim, a fiam szavaival! Mondjátok az Atyának ellenségeitekért: ,,Atyám, bocsáss meg nekik!'' Hívjátok az Atyát, aki visszavonult bűneitek miatt: ,,Atyám, Atyám, miért hagytál el engem? Én bűnös vagyok. De ha te elhagysz, elveszek. Térj vissza, Szent Atyám, hogy megments engem!'' Bízzátok magatokat az egyetlenre, aki sértetlenül meg tud őrizni titeket az ördögtől, aki megőrzi örök javatokat, lelketeket: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!''

               Ó, ha alázatosan és szeretettel átadjátok lelketeket Istennek, úgy vezet titeket, mint egy atya a kisgyermekét. Nem engedi meg, hogy bármiféle szellem ártson nektek. Jézus haláltusájában imádkozott, hogy megtanítson titeket imádkozni.

Ezekben a napokban emlékeztetlek téged a szenvedésre. Te láttad anyai örömömet. Fontold meg, és ne felejtsd el, hogy Istent állandóan növekvő szenvedés által birtokoltam. Leszállt belém Isten Magva, és mint egy hatalmas fa növekedett egészen addig, amíg elérte csúcsa az eget, és gyökere a poklot. Amikor (Jézus halála után) ölembe vettem az én testemből származó, élettelen testét, láttam és megszámláltam sebeit, megérintettem átdöfött Szívét, hogy az utolsó cseppjéig átéljem a fájdalmát...

(1-158)