Zakari�s is kinyilatkoztat�st kap

Zakari�s n�mas�ga megold�dik, amikor a t�bl�ra �rja: ,,J�nos az � neve''. Elmondja az Evang�liumban is olvashat� h�laad� �nek�t �s j�vend�l�s�t.

               A k�r�lmet�l�s ut�n a kis J�nos torkaszakadt�b�l s�r, �s m�g anyj�nak a teje sem nyugtatja meg. Rugdal�zik, mint egy kiscsik�. Akkor M�ria veszi karj�ba �s ringatja. Erre elhallgat �s megnyugszik.

               Miut�n a n�p elsz�led, a szob�ban egyed�l marad M�ria, karj�ban a kicsivel �s a boldog Erzs�bet. Bel�p Zakari�s is, �s becsukja az ajt�t. K�nnyes szemmel n�zi M�ri�t. Besz�lni akar, de hallgat. El�bbre megy. Let�rdel M�ria el�tt:

-- �ldd meg az �r nyomorult szolg�j�t -- mondja. -- �ldd meg, mert te megteheted, te, aki �t hordozod a m�hedben. Az sz�lt hozz�m, amikor felismertem hib�mat �s elhittem mindazt, amit nekem mondott. L�tlak t�ged �s boldog sorsodat. Im�dom benned J�kob Isten�t. Te vagy az �n els� templomom, ahov� visszat�rt a pap �s �jb�l tud im�dkozni az �r�kk�val�hoz. Te �ldott, aki elnyerted a kegyelmet a vil�g sz�m�ra, �s elhozod neki az �dv�z�t�t. Bocs�ss meg szolg�dnak, hogy nem l�tta meg el�bb fens�gess�gedet. Minden kegyelmet ide hozt�l j�veteleddel. Ahov� te m�sz, �, Kegyelemmel Teljes, ott Isten csod�kat m�vel. Szentek azok a falak, amelyek k�z� bel�psz. Szentek a f�lek, amelyek hallj�k a te hangodat �s a testek, amelyeket te meg�rintesz. Szentek a sz�vek, mert te kegyelmeket adsz, Magass�gbelinek az Anyja, megj�vend�lt Sz�z, akit v�rtak, hogy Isten n�p�nek megadd az �dv�z�t�t.

M�ria al�zatosan mosolyog �s �gy sz�l:

 -- Dics�ret az �rnak! Egyed�l neki! T�le j�n hozz�m minden kegyelem. �s � adja neked, mert te szereted �t �s t�k�letesen szolg�lod h�tralev� �veidben, hogy ki�rdemeld az � Orsz�g�t, amelyet Fiam megnyit majd a p�tri�rk�knak, a pr�f�t�knak, az �r igazainak. �s te, aki most a szent el�tt tudsz im�dkozni, im�dkozz a Magass�gbeli szolg�l�le�ny��rt. Mert boldog sors Isten Fia Anyj�nak lenni, de kegyetlen�l f�jdalmas sors a Megv�lt� Anyj�nak lenni. Im�dkozz �rtem, aki �r�r�l �r�ra �rzem n�vekedni f�jdalmamnak a s�ly�t. Egy eg�sz �leten kereszt�l kell hordoznom. Ha nem is l�tom r�szleteiben, de �rzem, hogy nagyobb teher lesz, mintha az eg�sz vil�got kellene n�i v�llamon hordoznom �s felaj�nlanom az �gnek. �n, szeg�ny asszony, egyed�l! Az �n gyermekem, a fiam! A te gyermeked nem s�r most, ahogy �n ringatom, de ringathatom-e majd az eny�met, hogy enyh�tsem a f�jdalm�t?... Im�dkozz�l �rtem, Isten papja! Sz�vem remeg, mint a vir�g a viharban. N�zem az embereket �s szeretem �ket. De arcuk m�g�tt l�tom felt�nni az ellens�get, aki �ket Isten, J�zus, az �n fiam ellens�g�v� teszi...

M�ria s�padt arc�n k�nnyek folynak lefel�...

(1-155)