M�ria lelki anyas�g�nak v�rtan�s�ga

 M�ria mondja a Keresztel� megsz�let�se ut�n:

-- Jelenl�tem megszentelte a Keresztel�t, de nem vette le Erzs�betr�l az �v�t�l kezdve meglev� �t�letet. ,,F�jdalommal sz�l�d gyermekeidet'' -- mondotta az �r�kk�val�. Egyed�l �n, szepl�telen, akinek nem volt emberi kapcsolatom, voltam mentes a sz�l�s f�jdalm�t�l. A szomor�s�g �s a f�jdalom a b�n gy�m�lcsei. �n b�ntelen voltam, nekem is meg kellett azonban ismernem a f�jdalmat �s a szomor�s�got, mint T�rsmegv�lt�nak. De nem ismertem meg a vaj�d�s f�jdalm�t. Nem. Ezt nem ismertem meg.

               Hidd el nekem, l�nyom, hogy nem volt �s nem lesz soha olyan sz�l�si f�jdalom, amely hasonl� lenne a lelki anyas�g v�rtan�s�g�hoz, amely a legkem�nyebb �gyon, az �n keresztemen, a haldokl� fiam keresztj�nek l�b�n�l vett er�t rajtam. Hol van az az anya, aki ilyen m�don k�nyszer�l sz�lni? Akinek bensej�t t�pik haldokl� gyermek�nek hal�lh�rg�sei, �s ehhez t�rs�tania kell f�jdalm�t, amelyet az�rt �rez, mert fel�l kell m�lnia irt�zat�t, �s azt kell mondania fia gyilkosainak ,,Szeretlek titeket. J�jjetek hozz�m, mert any�tok vagyok!'' Amikor azt a fi�t �lik meg, aki az �g �ltal l�tott legfens�gesebb szeretetb�l sz�letett, egy Istennek szeretet�b�l egy Sz�z ir�nt, a T�z cs�kj�b�l, a F�ny �lel�s�b�l, amely Testt� lett �s Isten Tabern�kulum�v� v�ltoztatta egy asszonynak a m�h�t!

,,Mily f�jdalmas any�v� lenni!'', mondta Erzs�bet. Nagyon f�jdalmas! De ez semmi az eny�mhez k�pest!

               ,,Engedd, hogy kezemet a m�hedre tegyem!'' (K�rte Erzs�bet vaj�d�sa k�zben M�ri�t�l) �, ha szenved�seitekben mindig ezt k�rn�tek!

               �n vagyok J�zus �r�k�s Hordoz�ja. � a m�hemben van. Aki hozz�m j�n, megtal�lja �t. Aki engem �rint, �t �rinti. Aki hozz�m fordul, vele besz�l. �n vagyok az � ruh�ja. � az �n Lelkem. Most m�g jobban egyes�l�k vele, mint a kilenc h�nap alatt, amikor a m�hemben n�vekedett. Fiam egyes�lt a mam�j�val. M�rs�kel minden f�jdalmat, fel�leszt minden rem�nyt, elnyer minden kegyelmet az, aki hozz�m j�n �s �lembe helyezi a fej�t.

�n im�dkozom �rtetek. Ezt ne felejts�tek el! A mennyei boldogs�g, az Isten f�ny�ben val� �let nem felejteti el velem a f�ld�n szenved� gyermekeimet. �s �n im�dkozom. Az eg�sz �g im�dkozik. Mert az �g szeret. Az �g az �l� szeretet. �s a Szeretet irgalmas hozz�tok. De ha csak �n voln�k, akkor is el�gs�ges lenne m�r az ima azok sz�ks�gletei�rt, akik Istenben rem�lnek. Mert �n nem sz�n�k meg im�dkozni mindny�jatok�rt: a szentek�rt �s a gonoszok�rt is, hogy a szenteknek �r�m�t adjak, a gonoszoknak pedig b�nb�natot, ami �dv�z�ti �ket.

               J�jjetek, j�jjetek, f�jdalmam gyermekei! V�rlak titeket a Kereszt l�b�n�l, hogy kegyelmet adjak nektek...

(1-153)