Isten aj�nd�k�nak egyre jobbakk� kell tennie minket

M�ria mondja mindenkinek sz�l�an:

-- A felebar�ti szeretetet els�sorban a felebar�t ir�nt kell gyakorolnunk. Ne t�nj�k ez sz�j�t�knak sz�modra. Szeretn�nk kell Istent �s a felebar�tot. A felebar�t szeretete mag�ba foglalja �nmagunk szeretet�t is. De ha magunkat jobban szeretj�k, mint a felebar�tunkat, akkor nem vagyunk szeretetteljesebbek. �nz�k vagyunk.

               A megengedett dolgokban is oly szenteknek kell lenn�nk, hogy mindig el�nyben r�szes�ts�k felebar�tunk sz�ks�gleteit.

               Legyetek biztosak, gyermekeim, hogy Isten a nagylelk�nek megadja, amire sz�ks�ge van, mert � hatalmas �s j�s�gos. Ez a biztons�g �szt�nz�tt engem, hogy Hebronba menjek seg�teni rokonomat, aki �ldott �llapotban volt. �s az �n emberi seg�ts�gemhez Isten, szok�sa szerint, hozz�csatolta a nem rem�lt term�szetfeletti seg�ts�get.

�n az�rt mentem, hogy anyagi seg�ts�get ny�jtsak, �s Isten meg�ldotta j�sz�nd�komat azzal, hogy Erzs�bet m�h�ben megszentelte annak gy�m�lcs�t. Ez �ltal a megszentel�s �ltal, amely el�re szentt� tette a Keresztel�t, megsz�ntette a szokatlan korban fogant id�s asszony testi szenved�s�t.

               Erzs�bet rend�thetetlen�l hitt �s bizalommal r�hagyatkozott Isten akarat�ra. Ezzel ki�rdemelte, hogy felfogja a bennem rejl� titkot. A L�lek besz�lt hozz� a gyermek ujjong�sa �ltal a m�h�ben. A Keresztel� elmondta els� besz�d�t, mint az Ige Hirdet�je.

               �n sem tagadtam le az el�tt, aki m�lt� volt r�, �s akinek a F�ny kinyilatkoztatta, hogy az �r Anyja vagyok. Ennek letagad�sa megtagadta volna Istent�l a dics�retet, amelyet igazs�gos volt megadni neki. Magamban hordtam ezt a dics�retet, mert nem tudtam megmondani senkinek. De elmondtam a n�v�nyeknek, a vir�goknak, a csillagoknak, a napnak, az �nekes madaraknak, a t�relmes b�r�nyoknak, a dalolva csobog� v�znek, az aranyos f�nynek, amely megcs�kolt engem, lesz�llva az �gb�l. De kellemesebb kettesben im�dkozni, mint egyed�l mondani im�nkat. Szerettem volna, ha az eg�sz vil�g ismerte volna sorsomat. Nem magam�rt, hanem az�rt, hogy egyes�lj�n velem Uram dics�ret�ben.

Az okoss�g megtiltotta, hogy felfedjem Zakari�s el�tt az igazs�got. G�tolta volna Isten m�k�d�s�t. �n az � Jegyese �s Anyja voltam. Mindig szolg�l�le�nya voltam. Mivel � m�rt�ken fel�l szeretett engem, nem engedhettem meg, hogy �tvegyem az � hely�t �s helyette hat�rozzak. Erzs�bet, aki szent volt, meg�rtette ezt, �s hallgatott. Mert aki szent, az mindig enged�keny �s al�zatos.

               Isten aj�nd�k�nak egyre jobbakk� kell tennie minket. Min�l t�bbet kapunk t�le, ann�l t�bbet kell adnunk. Az, hogy t�bbet kapunk t�le, annak a jele, hogy benn�nk �s vel�nk van. �s min�l ink�bb benn�nk �s vel�nk van, ann�l ink�bb kell t�rekedn�nk az � t�k�letess�g�nek az el�r�s�re. �n is ez�rt halasztottam el a saj�t munk�mat �s dolgoztam Erzs�bet�rt.

Nem f�ltem att�l, hogy nem lesz id�m a saj�t dolgaimra. Isten az id� ura. Aki b�zik benne, a megszokott dolgokban is, arr�l � gondoskodik. Az �nz�s nem siet, az k�slekedik. A szeretet nem k�slekedik, hanem siet. Tarts�tok ezt mindig szemetek el�tt!

               Mily nagy b�ke uralkodott Erzs�bet h�z�ban! Ha nem gondoltam volna J�zsefre �s arra, ami a gyermekemre v�r, aki a vil�g Megv�lt�ja volt, boldog lettem volna. De a kereszt m�r r�vetette �rny�k�t az �letemre, �s gy�szos hangokk�nt hallottam a pr�f�t�k hangj�t... M�ri�nak h�vtak engem. A keser�s�g mindig belevegy�lt az �r�mbe, amit Isten a sz�vembe �nt�tt, �s ez mindig gyarapodott, eg�szen a fiam hal�l�ig...

De amikor Isten arra h�v minket, hogy �ldozatokk� v�ljunk az � dics�s�g��rt, akkor �des, hogy �sszet�r�nk, mint a mag a malomk� alatt, hogy f�jdalmunkb�l keny�r k�sz�lj�n, amely meger�s�ti a gyeng�ket �s k�pess� teszi �ket az �g el�r�s�re

(1-145)