M�ria gyermek�r�l besz�l

  M�ria gyorsan dolgozik a sz�v�g�pen a lugasban, ahol m�r sz�pen �rik a sz�l�. M�g vacsor�ra v�rnak, M�ria tov�bb sz�.

-- De igaz�n nem f�raszt ez t�ged? -- k�rdezi Erzs�bet a sz�v�sz�kre mutatva.

-- Nem. Biztos lehetsz benne.

-- Nekem elveszi az er�met ez a meleg...

-- Erzs�bet! �n alig tudom kiv�rni az �r�t, amikor any�v� leszek. Az �n gyermekem! J�zusom! Milyen lesz!

-- Sz�p, mint te, M�ria.

-- �, nem! Sokkal szebb! � Isten. �n csak a szolg�l�le�nya vagyok. Azt k�rdezem, sz�ke lesz vagy barna? Olyan lesz a szeme, mint a nyugodt �g�, vagy mint a hegyi szarvasok�? �n szebbnek k�pzelem �t, mint egy kerubot, d�s hajjal, arany sz�n�vel, szeme olyan sz�n�, mint a mi Galileai-tenger�nk, amikor a csillagok kezdenek visszat�kr�z�dni benne az �gbolt alj�n, kis ajka piros, mint egy szelet gr�n�talma, amely �ppen felpattant, miut�n a nap meg�rlelte. Arca r�zs�s, mint ez a halov�ny r�zsa, k�t kezecsk�je, amely belef�rne egy liliom kelyh�be, oly kicsi �s sz�p, k�t l�bacsk�ja, amely elf�rne a tenyeremen, puha �s gyeng�d, mint egy vir�gszirom. L�tod! A f�ldi sz�ps�gekr�l alkotom meg a r�la val� elk�pzel�semet. �s hallom a hangj�t. S�r�sa, mert egy kicsit s�rni fog az �hs�g vagy a f�radts�g miatt az �n kisgyermekem, mindig nagy f�jdalmat okoz majd a mam�j�nak, aki nem tudja an�lk�l hallani s�r�s�t, hogy a sz�v�t �t ne d�fn�. S�r�sa olyan lesz, mint ez a b�get�s, ami a n�h�ny �r�s b�r�nyk�t�l j�n.

Mosolya, amellyel a sz�vemet mennyorsz�gg� teszi, olyan lesz, mint a boldog, j�llakott galamb �nnep�lyes turb�kol�sa meleg f�szk�ben. Az els� l�p�seire gondolok... egy vir�gz� r�ten ugr�ndoz� mad�rk�hoz hasonl�tva. A r�t mam�j�nak a sz�ve lesz, amelyet szeretettel r�zs�s l�bacsk�ja al� tart, hogy ne �sse bele semmibe, ami, f�jdalmat okozhatna neki. Mennyire fogom szeretni az �n kisgyermekemet! A fiamat! J�zsef is szeretni fogja!

-- De m�g meg kell mondanod J�zsefnek!

               M�ria arca elkomorul. Fels�hajt.

-- M�g meg kell mondanom neki... Jobb szeretn�m, ha az �g nyilatkoztatn� ki neki, mert nagyon neh�z megmondani.

-- Akarod, hogy �n megmondjam?

-- Nem. Istenre b�ztam, hogy tudassa vele boldog sors�t. Isten Fi�nak a nevel�atyja lehet, �s � meg fogja tenni ezt. A L�lek mondta nekem azon az est�n: ,,Ne sz�lj! B�zd r�m a feladatot, hogy igazoljalak t�ged.'' �s � megteszi. Isten sohasem mond val�tlant. Nagy megpr�b�ltat�s ez, de az �r�kk�val� seg�ts�g�vel le fogom gy�zni. Az �n ajkamr�l senkinek sem szabad megtudnia, rajtad k�v�l, akinek a L�lek kinyilatkoztatta, mit tett az �r j�s�ga szolg�l�le�ny�val.

-- Mindig hallgattam r�la, m�g Zakari�s el�tt is, aki �r�lt volna neki. � azt hiszi, hogy term�szetes m�don vagy anya.

-- Tudom, �gy akarja az okoss�g. Isten titkai szentek. Az �r angyala nem nyilatkoztatta ki Zakari�snak isteni anyas�gomat. Megtehette volna, ha Isten akarja, mert Isten tudta, hogy m�r k�zel van Ig�j�nek megtestes�l�se bennem. Isten azonban elrejtette ezt az �r�msugarat Zakari�s el�l, aki lehetetlennek tartotta a te k�s�i fogan�sodat. L�tod, te meghallottad a bennem �l� titkot, de � semmit sem vett �szre. Am�g nem hull le hitetlenked�s�nek h�lyoga Isten hatalma el�tt, addig nem l�tja meg a term�szetfeletti f�nyt.

               Erzs�bet fels�hajt, �s hallgat.

               Bel�p Zakari�s. K�n�lja a tekercseket M�ri�nak. A vacsora el�tti esti ima ideje van. M�ria im�dkozik hangosan Zakari�s helyett, azut�n asztalhoz �lnek.

-- Amikor nem leszel t�bb� itt, nagyon fogunk szomorkodni, hogy nincs, aki im�dkozz�k �rt�nk -- mondja Erzs�bet, n�ma f�rj�re tekintve.

-- Akkor majd te im�dkozol, Zakari�s -- mondja M�ria.

               � a fej�t r�zza, �s ezt �rja:

-- Soha t�bb� nem tudok majd im�dkozni m�sok�rt. M�ltatlann� v�ltam arra, amikor k�telkedtem Istenben.

-- Zakari�s, te im�dkozni fogsz. Isten megbocs�t neked.

               Az �reg felsz�r�t egy k�nnyet, �s fels�hajt.

               Vacsora ut�n M�ria visszat�r a sz�v�sz�khez.

-- El�g! -- mondja Erzs�bet. -- Te t�ls�gosan kif�radsz.

-- Nem... Gyermeked sz�m�ra olyan ruh�csk�t k�sz�tek, ami m�lt� ahhoz, aki megel�zi D�vid t�rzs�nek Kir�ly�t...

(1-142)