M�ria felfedi J�zus nev�t Erzs�betnek

M�ria egy f�ldszinti szob�ban varr valamit, mik�zben Erzs�bet j�r-kel, a h�zi munk�kat int�zve. Odamegy M�ri�hoz, f�l�je hajol, hogy l�ssa, mit csin�l. M�ria h�mez, �s Erzs�bet megdics�ri, hogy milyen sz�p.

-- Van hozz� fonalam is, hogy megsz�jem -- mondja M�ria.

-- A te gyermekednek?

-- Nem. Azt m�r elk�sz�tettem, amikor m�g nem is gondoltam... -- M�ria nem mond t�bbet, de �n meg�rtem: ... amikor m�g nem gondoltam, hogy Isten Anyj�v� leszek.

-- De most fel kellene haszn�lnod sz�m�ra. Tudod, hogy a gyermekeknek a legpuh�bb anyagra van sz�ks�g�k.

-- Tudom.

-- �n is elkezdtem... k�s�n, mert biztos akartam lenni benne, hogy nem a gonosz cselvet�s�r�l van sz�. Addig v�rtam, am�g oly nagy �r�m�t nem �reztem, ami nem j�hetett a s�t�nt�l. Ut�na... sokat szenvedtem. �n m�r �reg vagyok, M�ria, ahhoz, hogy ilyen �llapotban legyek. Sokat szenvedtem. Te nem szenvedsz?

-- Nem. Soha nem �reztem magam ilyen j�l.

-- Te szepl�telen vagy, ha Isten Anyj�v� v�lasztott. �s az�rt nem vagy al�vetve �va szenved�seinek. Akit te hordozol, az szent...

-- �gy t�nik nekem, hogy sz�rny van a sz�vemben, nem teher. �gy t�nik, mintha bens�m tele lenne vir�gokkal, madarakkal, amelyek tavasszal �nekelnek, tele van m�zzel, naps�t�ssel... �, boldog vagyok!

-- �ldott vagy! Ami�ta megl�ttalak, �n sem �rzek t�bb� terhet, f�radts�got �s f�jdalmat. �gy t�nik, mintha meg�jultam, megifjodtam, megszabadultam volna n�i testem nyomor�s�gait�l. Miut�n gyermekem boldogan ugr�ndozott a hangodra, megnyugodott �r�m�ben. Mintha egy �l� b�lcs�ben megel�gedetten �s boldogan aludna, �gy l�legzik, mint egy boldog kismad�r anyja sz�rnya alatt... Most munk�hoz l�tok. Nem l�tok j�l, de...

-- Hagyd, Erzs�bet! �n majd fonok �s sz�v�k neked �s a gyermekednek. Gyorsan dolgozom, �s j�l l�tok.

-- De neked a tiedre kellene gondolnod...

-- �, arra m�g van b�ven id�m! El�sz�r r�d gondolok, aki hamarosan megsz�l�d a kicsidet, �s ut�na gondolok majd J�zusomra.

               M�ria nagyon kedves arckifejez�ssel �s hanggal ejti ki ezt a nevet, boldog k�nny l�tszik a szem�ben, mik�zben mosolyogva n�z fel a ragyog�an k�k �gre. �gy t�nik, hogy elragadtat�sba esik puszt�n J�zus nev�nek kiejt�s�re.

-- Milyen sz�p n�v! -- ki�lt fel Erzs�bet. -- Az Isten Fi�nak, �dv�z�t�nknek a neve!

-- �, Erzs�bet! -- M�ria elszomorodik, �s megragadja Erzs�bet kez�t. -- Mondd meg nekem te, aki, amikor ide j�ttem, az �r Lelk�t�l eltelve megj�vend�lted azt, amir�l a vil�g nem tud. Mondd meg nekem, mit kell tennie gyermekemnek, hogy megv�ltsa a vil�got? A pr�f�t�k... �, a pr�f�t�k mit mondanak az �dv�z�t�r�l! Izaj�s... eml�kszel Izaj�sra? ,,� a f�jdalmak embere. Az � sebei szereztek nek�nk gy�gyul�st. A mi b�neink�rt sz�rt�k �t, a mi gonoszs�gaink�rt t�rt�k �ssze... �gy tetszett az �rnak, hogy �sszet�ri a szenved�ssel... Hal�lra �t�l�se ut�n felmagasztalt�k...'' Mif�le felmagasztal�sr�l besz�l? B�r�nynak h�vj�k, �s �n arra gondolok... �n a h�sv�ti b�r�nyra gondolok, a m�zesi b�r�nyra, �s �sszek�t�m ezt a M�zes �ltal egy kereszten felemelt k�gy�val. Erzs�bet!... Erzs�bet!... Mit tesznek majd a gyermekemmel? Mit kell neki elszenvednie, hogy megv�ltsa a vil�got?

M�ria s�r.

               Erzs�bet vigasztalja:

-- M�ria, ne s�rj! � a te fiad, de Isten Fia is. Isten gondoskodik majd a Fi�r�l, �s r�lad is, aki az anyja vagy. Ha sokan lesznek, akik kegyetlenek hozz�, sokan viszont szeretni fogj�k. Sokan...! Sz�zadokon �s sz�zadokon kereszt�l. A vil�g Sz�l�ttedre tekint, �s vele egy�tt �ld majd t�ged is. T�ged, a forr�st, akib�l a megv�lt�s �rad. Mi lesz a te fiad sorsa? Az eg�sz teremtett vil�g Kir�lyak�nt fogj�k felmagasztalni. Gondolj erre, M�ria! Kir�lyk�nt, mert megv�ltotta az eg�sz teremtett vil�got, �s mint olyan, a vil�gegyetem Kir�lya lesz. �s id�vel a f�ld�n is szeretik majd. Az �n sz�l�ttem a ti�d el�tt fog j�rni, �s szeretni fogja �t. Ezt mondta az angyal Zakari�snak. � le�rta ezt nekem... �, milyen f�jdalom n�m�nak l�tnom Zakari�somat! De rem�lem, hogy amikor a gyermek megsz�letik, az atya is megszabadul b�ntet�s�t�l. Im�dkozz �rte te, aki Isten Erej�nek Sz�ke �s a vil�g �r�m�nek Oka vagy. Az�rt, hogy el�rjem ezt, amint tudom, felaj�nlom az �rnak gyermekemet, mert az �v�. � adta meg szolg�l�le�ny�nak az �r�m�t, hogy ,,any�nak'' nevezik. Arr�l tan�skodva, amit Isten tett velem, J�nosnak akarom h�vni �t. (A J�nos n�v jelent�se: ,,Isten kegyes.'') Nem kegyelemb�l van �, az �n gyermekem? �s nem Istent�l kaptam?

-- �s �n meg vagyok gy�z�dve arr�l, hogy Isten kegyes lesz hozz�d. Im�dkozom ez�rt... veled egy�tt.

-- Olyan f�jdalmas n�m�nak l�tnom!... -- Erzs�bet s�r. -- Amikor �r, mert nem tud t�bb� besz�lni hozz�m, �gy t�nik nekem, mintha hegyek �s tengerek lenn�nek k�ztem �s az �n Zakari�som k�z�tt. Olyan sok �ven �t besz�lt kedvesen hozz�m, most pedig mindig hallgatag az ajka. �s �ppen most, amikor olyan sz�p lenne arr�l besz�lni, ami j�nni fog. Visszatartom magam att�l, hogy besz�ljek, mert nem akarom l�tni, mik�nt er�lk�dik mozdulataival v�laszolni nekem. Annyit s�rtam! Mennyire v�gyakoztam ut�nad! Az emberek figyelik, pletyk�znak �s b�r�lgatj�k. Ilyen a vil�g. Amikor valakinek f�jdalma vagy �r�me van, arra van sz�ks�ge, hogy meg�rts�k, nem pedig arra, hogy b�r�lgass�k. Most �gy t�nik sz�momra, hogy eg�sz �letem jobbra fordult. �r�m t�lt el, mi�ta te velem vagy. �rzem, hogy megpr�b�ltat�som hamarosan elm�lik, �s akkor eg�szen boldog leszek. �gy lesz, ugye? Mindenbe belenyugszom, csak Isten bocs�tana meg jegyesemnek! B�rcsak hallan�m �t im�dkozni, mint azel�tt!

M�ria simogatja �s vigasztalja �t, �s hogy elterelje a figyelm�t, h�vja, menjenek ki egy kicsit a kertbe a napra.

               J�l gondozott lugas alatt mennek eg�szen egy kis toronyig, amelyben galambok f�szkelnek.

               M�ria nevetve sz�tsz�rja a mad�reles�get, mire a galambok nagy turb�kol�ssal lesz�llnak k�r�je. R�sz�llnak a fej�re, a v�ll�ra, a karj�ra, a kez�re, ny�jtogatj�k r�zsasz�n� cs�r�ket, hogy kiegy�k a magokat a tenyer�b�l. M�ria vesz egy s�rga magokkal teli zs�kocsk�t, �s sz�vb�l nevet fal�nks�gukon.

-- Mennyire szeretnek t�ged! -- mondja Erzs�bet. -- N�h�ny napja vagy csak vel�nk, �s m�ris jobban szeretnek, mint engem, aki mindig gondoskodtam r�luk.

Tov�bb s�t�lnak eg�szen egy z�rt ker�t�sig a gy�m�lcs�s v�g�n, ahol vagy h�sz kecske van a kicsinyeivel.

-- Visszat�rt�l a legel�r�l? -- k�rdi M�ria a kis p�sztort�l, akit megsimogat.

-- Igen, mert ap�m mondta: ,,Menj haza, mert hamarosan esni fog, �s n�h�ny �llat k�zel �ll az ell�shez. Gondoskodj sz�mukra sz�raz f�r�l �s k�sz fekhelyr�l!'' Ott j�n ap�m! -- �s az erd� fel� mutat, ahonnan b�get�s hallatszik.

               M�ria �gy simogat egy sz�ke b�r�nyt, mintha kisgyermek lenne, �s k�zben Erzs�bettel egy�tt iszik a frissen fejt tejb�l, amit a p�sztorfi�cska ny�jt nekik.

J�n a ny�j a p�sztorral, aki bozontos, mint egy medve. De j� embernek kell lennie, mert egy b�get� juhot visz a v�ll�n. Lassan leteszi, �s elmagyar�zza: ,,B�r�nyk�ja lesz hamarosan. F�radt, �s nem tudott m�r j�rni. Az�rt hoztam ide. Futottam, hogy idej�ben ide�rjek.'' A fi� az akolba vezeti a juhot.

               M�ria le�l egy k�re �s tr�f�lkozik a kiskecsk�kkel �s a b�r�nyk�kkal, vir�gokat aj�nlva fel r�zsasz�n� orrocsk�iknak. Egy feh�r-fekete kiskecske egyik v�ll�ra teszi a pat�j�t, �s szagl�ssza a haj�t.

-- Nem keny�r -- mondja nevetve M�ria. -- Holnap majd hozok neked egy keny�rh�jat. Most l�gy j�!

Erzs�bet is felvidulva nevet.

(1-138)