Mária Erzsébetnél

A názáreti házat látom, benne Máriával, aki oly fiatal, mint amikor Isten angyala megjelent neki.... Kopogtatás hallatszik az ajtón. Mária felkel és kinyitja. József lép be. Üdvözlik egymást. Utána József leül egy támla nélküli székre Máriával szemben az asztalnál.

               Egy ideig beszélgetnek egymással. Amikor Mária megtudja, hogy József még nem vacsorázott, megkínálja tejjel, olajbogyóval és sajttal, utána egy almával.

               Mária, mint aki elhatározott valamit, ölébe teszi a hímzést, amin dolgozott, és azt mondja:

-- József, van valami mondanivalóm neked. Ma hírt kaptam. Hírt kaptam arról, hogy rokonunk, Erzsébet, Zakariás felesége, gyermeket vár...

József meglepődve kérdezi:

-- Abban a korban?

-- Abban a korban -- válaszolja mosolyogva Mária. -- Az Úrnak minden lehetséges. És most meg akarta adni ezt az örömöt rokonunknak.

-- Honnan tudod? Biztos a hír?

-- Egy hírnök jött. Olyan, aki nem tud hazudni. Szeretnék Erzsébethez menni, hogy szolgáljak neki, és megmondjam, vele együtt örülök. Ha te megengeded...

-- Mária, te az én úrnőm vagy, és én a te szolgád. Te mindent jól teszel. Mikor szeretnél elindulni?

-- Minél előbb. De hónapokig távol leszek.

-- És én számolni fogom a napokat, várakozva rád. Menj nyugodtan. Én majd gondoskodom a házról és a kertről. Virágaidat oly szépeknek fogod találni, mintha te gondoztad volna őket. De... várj csak! Húsvét előtt Jeruzsálembe kell mennem, hogy beszerezzek egyet s mást a munkámhoz. Ha vársz néhány napig, elkísérlek téged odáig. Tovább sajnos nem, mert sürgősen vissza kell térnem. De addig együtt mehetünk. Nyugodtabb vagyok, ha nem egyedül utazol. Amikor haza akarsz jönni, értesíts, és eléd megyek.

-- Nagyon jó vagy, József. Az Úr megjutalmaz téged áldásával, és távol tartja tőled a fájdalmat. Mindig ezért imádkozom.

* * *

Amikor elérkezett az indulás ideje, József hozott két szürke szamarat, egyet Máriának, egyet saját magának. Együtt tették meg az utat Jeruzsálemig, ott József megkérte egyik idős ismerősét, hogy kísérje tovább Máriát Hebronig, ahol Zakariás és Erzsébet lakott.

               Zakariás egy nagy házban lakik. Máriának egy öreg szolga nyit ajtót. Ő a kertész.

-- Joakim és Anna Máriája vagyok Názáretből, uradnak unokatestvére -- mutatkozik be neki Mária.

               A kertész kinyitja a kaput és bevezeti a szamarat. Elújságolja Máriának az örömhírt, hogy Erzsébet gyermeket vár, és a szomorú hírt, hogy Zakariás megnémult. Megtudja tőle azt is, hogy Erzsébet nagyon vágyakozott Mária társasága után, és gyakran beszélt Máriáról a kertész feleségének, Sárának. Míg egymással beszélgetnek, megjelenik Erzsébet, akin bő ruhája ellenére jól látszik, hogy áldott állapotban van. Amikor meglátja Máriát, csodálkozva és örvendezve, ég felé emelt karral felkiált:

-- Ó!

               Mária, aki mindig nyugodtan mozog, most gyorsan elébe fut, és átöleli örömében könnyező rokonát.

               Erzsébet mintha hirtelen valami fájdalmat és örömöt érezne egyszerre, felkiált: ,,Ah!'' és kezét a gyomrára teszi. Elsápad, majd kipirosodik, de hamarosan megint jól érzi magát. Oly elragadtatással néz Máriára, mintha egy angyalt látna, rámosolyog és mélyen meghajolva előtte mondja:

-- Áldott vagy te az asszonyok között! Áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan érdemeltem meg, hogy Uramnak Anyja jöjjön hozzám, szolgáló leányodhoz? Íme, hangod hallatára örömében mintegy ugrott egyet a gyermek a méhemben, és amikor átöleltelek, az Úr Lelke mélységes igazságot közölt szívemmel. Boldog vagy, mert hitted, hogy Istennek lehetséges az is, ami az emberi értelem számára lehetetlennek látszik. Boldog vagy, mert hited által teljesülnek azok a dolgok, amelyeket az Úr rólad megjövendölt, és amelyeket a próféták megjövendöltek a mai idők számára. Áldott vagy az Üdvösség miatt, amely Jákob törzséből születik. Áldott vagy, mert elhoztad a Szentséget fiamnak, aki, érzem, ugrándozik, mint az ünneplő kisgida az örömtől a méhemben, mert érzi, hogy megszabadult a bűn terhétől. Hallja, hogy hívja őt az, akit megelőz, szentté lett a megváltás előtt a Szent által, aki benned növekszik!

Mária szeméből két könnycsepp gördül le, mosolygó arcát és karját az égre emelve felkiált:

-- Lelkem magasztalja az Urat...

               És folytatja, amint az az utókorra maradt (ld. Lk 1,46-56).

               Az utolsó szavaknál mellére tett kézzel, térdenállva meghajol a földig, imádva az Urat.

               Most megérkezik Zakariás is, és Mária mély meghajlással üdvözli őt, megcsókolva ruhájának a szegélyét. Zakariás mozdulataival jelzi, hogy szívesen látja, és betessékeli Erzsébettel együtt egy tágas szobába. Ott megkínálja Máriát egy pohár frissen fejt tejjel.

Mária anyaságának titkát Isten csak Erzsébetnek nyilatkoztatta ki, Zakariás nem tud róla, és később, amikor észreveszi, hogy Mária is gyermeket vár, azt feltételezi, hogy az Józseftől származik. Erzsébet és Mária azonban, amikor csak ők vannak együtt, gyakran beszélgetnek közös nagy titkukról. Egyszer Zakariás jelenlétében szóba kerül a Messiás eljövetele, akinek János lesz az előfutára.

               Zakariás felírja egy táblára: ,,Kitől születik majd? És hol?''

               Mária felel neki:

-- Ahol a próféták megmondták, és attól, akit az Örökkévaló kiválaszt. A Magasságos Úr mindent jól tesz.

               Zakariás megint ír: ,,Akkor Betlehemben! Júdeában. Elmegyünk a feleségemmel, hogy tiszteletünket tegyük nála. Te is gyere el Betlehembe Józseffel Názáretből!''

-- Eljövök -- ígéri meg Mária.

(1-120, 126, 128, 147, 168)