Az anyas�g �r�me

  M�ri�t nagyon fiatal le�nynak l�tom. Legfeljebb tizen�t �vesnek l�tszik. Egy kis t�glalap alak� szob�ban van. Igazi le�nyszoba.

               Az egyik hossz� fal mellett van a fekv�hely, egy alacsony �gy, perem n�lk�l, lefedve sz�les �gyter�t�vel.... A m�sik fal ment�n egy polc, rajta olajl�mpa, pergament tekercsek, egy h�mz�snek l�tsz�, gondosan �sszehajtott ter�t�. Emellett �l egy t�mla n�lk�li sz�ken M�ria, a kertre ny�l� ajt� fel� fordulva, amelyen f�gg�ny van, amit enyhe sz�l lenget.

               Fon valami ragyog�an feh�r �s l�gy, selyemszer� anyagot. Kis keze alig valamivel s�t�tebb az anyagn�l. Gyorsan pergeti az ors�t. Fiatalos arca nagyon, nagyon sz�p, enyh�n dombor�. Kiss� mosolyog, mintha valami kellemes eml�ken gondolkodn�k.

Nagy csend uralkodik a kis szob�ban �s a kertben. Nagy b�ke �rad el M�ria arc�n �s k�rnyezet�n egyar�nt. B�ke �s rend. Minden sz�p �s rendben tartott, a b�torok egyszer�ek, szeg�nyesek, a szob�cska m�lt�s�gteljesen, fens�gesen tiszta �s gondozott. Az olajm�cses mellett kis kors�ban vir�gz� �gak, �szibarack- vagy k�rtef�r�l, nem tudom.

               M�ria halk hangon �nekelni kezd, majd kiss� felemeli a hangj�t. Hangja nem olyan, mint egy nagy �nekes�, de ki�rz�dik bel�le lelk�nek rezg�se. Nem �rtem a szavakat, bizony�ra h�ber�l �nekel. Id�nk�nt megism�tl�dik a ,,Jehova'' sz�, ebb�l gondolom, hogy valamilyen szent �neket vagy zsolt�rt dalol. Tal�n a templomban tanult �nekekre eml�kezik vissza. De nagyon kellemesek lehetnek az eml�kei, mert �l�be teszi a kez�t �s kiss� felfel� hajtja fej�t, arca sz�pen kipirul, mintha szem�vel l�tna valami kellemes �lm�nyt. K�nny ragyog benne, amely miatt szeme m�g nagyobbnak l�tszik. De a szeme nevet, mosolyog a gondolaton, amit l�t, de nem a szem�vel. Az egyszer�, feh�r ruh�b�l kiemelked� arca sz�p, r�zsasz�n� vir�gnak t�nik, amelyet hajfonata koronak�nt vesz k�r�l.

Az �nek im�v� csendes�l: ,,Magass�gos �risten, ne k�slekedj tov�bb elk�ldeni Szolg�dat, hogy elhozza a b�k�t a f�ldre! J�jj�n el Krisztus elj�vetel�nek ideje, �s k�ldd el a tiszta �s term�keny sz�zet. Aty�m, Szent Aty�m, engedd meg szolg�l�dnak, hogy felaj�nlja �let�t erre a c�lra. Engedd meg nekem, hogy meghaljak, miut�n megl�ttam a Vil�goss�godat, Igazs�godat a f�ld�n, �s meg�ltem a Megv�lt�s befejez�d�s�t. Szent Aty�m, k�ldd el a f�ldre azt, akire a pr�f�t�k v�gyakoztak! K�ldd el szolg�l�dnak a Megv�lt�t! Amikor napjaim v�get �rnek, ny�ljon meg sz�momra hajl�kod, mert annak ajtaj�t m�r kit�rta Krisztusod mindazok sz�m�ra, akik rem�lnek benned. J�jj, j�jj, Lelke az �rnak! J�jj h�veidhez, akik v�rnak r�d! J�jj, B�ke Fejedelme!'' M�ria �gy elm�lyedve elhallgat...

A f�gg�ny er�sebben lebeg, mintha m�g�tte valaki valamivel szelet csin�lna, vagy megfogn�, hogy elh�zza. A szoba vil�goss�rga fal�t m�g vil�gosabb� teszi az el�rad� feh�r f�ny, amely gy�ngyh�z, vagy olvasztott ez�sth�z hasonl�t. Minden �l�nkebb sz�nekbe �lt�zik. M�ria felfel� emelt arca m�g ink�bb �tszellem�l. A f�gg�ny m�r nem mozog, hanem falk�nt, mereven f�gg, mintegy elszigetelve a k�lvil�gt�l a szob�t, �s a f�nyben ott van a f�ldre borulva a F�angyal.

               Sz�ks�gszer�en emberi alakot kellett felvennie, de emberent�li l�tv�nyt ny�jt. Milyen teste van ennek a gy�ny�r�, ragyog� alaknak? Milyen anyagb�l alkotta �t Isten, hogy �rz�kelhet�v� tegye a Sz�z sz�m�ra? Csak Isten rendelkezhet ezzel az anyaggal �s haszn�lhatja azt ilyen t�k�letes m�don. Van arca, teste, szeme, haja, ajka, egy f�ny, aki mozog �s mosolyog, n�z �s besz�l.

,,�dv�zl�gy, M�ria, kegyelemmel teljes, �dv�zl�gy!'' A hang olyan, mint egy kellemes h�rf��, mint az �rt�kes f�mre es� gy�ngyszemek�.

               M�ria �sszerezzen �s leereszti tekintet�t. M�g jobban megrezzen, amikor megl�tja a t�le k�r�lbel�l egy m�terre t�rdel� ragyog� teremtm�nyt, aki karj�t mell�n keresztbe t�ve v�gtelen tisztelettel n�z r�.

               M�ria hirtelen fel�ll �s a falhoz h�z�dik. Felv�ltva els�pad �s elpirul. Arc�n csod�lkoz�s �s r�m�let t�kr�z�dik. Kez�t �ntudatlanul �l�hez szor�tja, elrejtve a sz�les ruhaujj alatt, meghajolva, mintegy az�rt, hogy min�l jobban elrejtse test�t. A kedves szem�rem kifejez�se ez.

-- Ne! Ne f�lj! Az �r van veled! �ldott vagy az asszonyok k�z�tt.

               De M�ria tov�bb f�l. Honnan j�tt ez a rendk�v�li l�ny? Isten k�ldte vagy a csal�?

-- Ne f�lj, M�ria! -- ism�tli a F�angyal. -- �n vagyok G�bor, az Isten angyala. Uram k�ld�tt hozz�d. Ne f�lj, mert kegyelmet tal�lt�l Istenn�l. Most m�hedben fogansz, �s fiat sz�lsz, akit J�zusnak fogsz h�vni. Nagy lesz, a Magass�gbeli Fi�nak h�vj�k majd (�s val�ban az lesz), az �risten neki adja atyj�nak, D�vidnak tr�nj�t, �r�kk� uralkodni fog J�kob h�za f�l�tt, �s Orsz�g�nak nem lesz v�ge. �rtsd meg, szent Sz�z, akit szeret az �r, Isten �ldott Le�nya, akit az � Fia Anyj�nak h�vnak, a Fi��nak, akit te sz�lsz!

-- Hogyan t�rt�nhet ez, ha �n nem ismerek f�rfit? Tal�n az �risten t�bb� nem fogadja el szolg�l� le�ny�nak felaj�nl�s�t, �s nem akarja, hogy ir�nta val� szeretetb�l sz�z legyek?

-- Nem ember r�v�n leszel any�v�, M�ria. Te leszel az �r�k Sz�z, Isten Szentje. A Szentl�lek sz�ll le r�d, �s a Magass�gbelinek ereje �rny�kol be t�ged. Az�rt a Szentet, aki t�led sz�letik, Isten Fi�nak h�vj�k. A mi Isten�nk sz�m�ra minden lehets�ges. Erzs�bet, a magtalan, �regs�g�ben fi�t fogant, aki a te fiad pr�f�t�ja lesz, �s el�k�sz�ti sz�m�ra az utat. Az �r elvette t�le sz�gyen�t, �s eml�ke fennmarad a te neveddel kapcsolatban a nemzetek k�zt, ak�rcsak az � gyermek�nek a neve a te Szenteddel kapcsolatban, �s az id�k v�gezet�ig a nemzetek boldognak hirdetnek titeket a kegyelem miatt, amely az �rt�l j�tt hozz�tok, �s f�leg hozz�d, �s rajtad kereszt�l a nemzetekhez. Erzs�bet hatodik h�napj�ban van �s terhe �r�mm� v�lik, �s m�g ink�bb azz� lesz, amikor megismeri a te �r�m�det. Semmi sem lehetetlen Istennek. M�ria, kegyelemmel teljes! Mit mondjak Uramnak? Semmif�le gondolat ne zavarjon meg t�ged! � gondoskodik majd r�lad, ha re� b�zod magad. A vil�g, az �g, az �r�kk�val�, v�rja szavadat.

Most M�ria teszi keresztbe kez�t a mell�n, �s m�lyen meghajolva mondja:

-- �me, az Isten szolg�l� le�nya. Legyen nekem az � szava szerint!

               Az angyal ragyog az �r�mt�l. Im�d, mert � bizony�ra l�tja Isten Lelk�t lesz�llni a Sz�zre, aki meghajolva beleegyezik. �s ut�na elt�nik, an�lk�l, hogy megmozd�tan� a f�gg�nyt, amelyet beh�zva hagy a szent Titok f�l�tt.

               Amint M�ria mag�hoz t�r az elragadtat�sb�l, amely kimondhatatlan �r�mmel t�lt�tte el �t, els� gondolata t�vissz�r�sk�nt hatol a sz�v�be: Hogyan mondja el J�zsefnek, hogy any�v� lett? M�r nagyon megszerette J�zsefet, akire r�b�zta sz�zess�g�t, �s aki oly szent�l gondoskodott r�la.

M�ria keresg�li a szavakat, amelyekkel a t�rt�nteket h�r�l adhatja neki. Nem akarja saj�t mag�t dics�rve kijelenteni: ,,Az �r minden asszony k�z�tt engem szeretett legjobban, aki szolg�l� le�nya vagyok, �s Jegyes�v� tett.'' De becsapni sem akarja �t azzal, hogy eltitkolja el�tte �llapot�t, ami �gysem siker�lne.

               Mik�zben im�dkozik, a Szentl�lek, aki elt�lt�tte �t, ezt mondja neki:

-- Ne sz�lj! B�zd r�m a feladatot, hogy igazoljalak t�ged jegyesedn�l.

               M�ria nem k�rdezi, mikor �s hogyan t�rt�nik majd ez. Mindig teljesen r�b�zta mag�t Istenre, aki sose hagyta el �t.

Az anyas�g �r�m�r�l mondja M�ria:

-- Amikor felfogtam a feladatot, amelyre Isten h�vott, elteltem �r�mmel. Sz�vem megny�lt, mint egy bez�rult liliom, �s ki�radt bel�le az a v�r, amely term�talajul szolg�lt az �r magva sz�m�ra.

               Milyen �r�m any�nak lenni!

               Kiskoromt�l kezdve Istennek szenteltem magamat, mert a Magass�gbelinek f�nye megvil�g�totta sz�momra a vil�gban l�v� rossz ok�t, �s amennyire rajtam �llt, el akartam t�r�lni magamb�l a s�t�n nyom�t. Nem tudtam, hogy szepl�telen voltam. Nem tudtam elgondolni, hogy az vagyok. Puszt�n ennek a gondolata is bek�pzelts�g �s kev�lys�g lett volna, mert mivel emberi sz�l�kt�l sz�lettem, nem volt szabad azt gondolnom, hogy �pp �n leszek a kiv�lasztott Szepl�telen. Isten Lelke kioktatott engem az Atya f�jdalm�r�l �va romlotts�ga miatt, aki, noha a kegyelem gyermeke volt, le akarta alacsony�tani mag�t egy als�bbrend� teremtm�ny szintj�re. Enyh�teni akartam ezt a f�jdalmat az�ltal, hogy meg�riztem testemet az angyali tisztas�gra, szepl�telen�l meg�rizve gondolataimat, v�gyaimat �s emberi kapcsolataimat. Csak ir�nta �rzett szeretett�l verjen a sz�vem, csak �rte l�tezzem. De ha hi�nyzott is bel�lem a test szomja, m�gis �ldozat volt az anyas�gr�l val� lemond�s.

A Teremt� Atya �va sz�m�ra is megadta az anyas�got, mentesen att�l, ami ma lealacsony�tja. Kedves �s tiszta anyas�g, az �rz�kis�g s�lya n�lk�l. �n megtapasztaltam! Milyen sokat vesztett �va, amikor lemondott err�l a gazdags�gr�l! T�bbet a halhatatlans�gn�l! Ez nem t�lz�s! J�zusom, �s �n, az � Anyja, vele egy�tt megismertem a hal�l b�gyadts�g�t. �n az �des b�gyadts�got, amellyel a f�radt ember elalszik. J�zus a kegyetlen b�gyadts�got, amellyel a hal�lra�t�lt hal meg. Hozz�nk is elj�tt a hal�l. De a minden megszents�gtelen�t�s n�lk�li anyas�gban csak nekem, az �j �v�nak volt r�szem. �n megmondhattam a vil�gnak, milyen kellemes lett volna az anyas�gra hivatott asszony sorsa, a testi f�jdalom n�lk�l. �s ennek a tiszta anyas�gnak a v�gya meglehetett az eg�szen Istennek szentelt Sz�zben is, mert ez az asszony dics�s�ge.

Ha megfontolj�tok m�g azt is, mily megtisztel�nek tartott�k az anyas�got az izraelit�kn�l, m�g ink�bb meg�rthetitek, milyen �ldozatomba ker�lt megfosztanom magam ett�l a felaj�nl�sommal. Most az �r�k J�s�g megadta szolg�l�le�ny�nak ezt az aj�nd�kot an�lk�l, hogy elvette volna t�lem a tisztas�got, amelybe �lt�ztem, hogy tr�nus�n�l vir�gozzam. Ez�rt kett�s volt az �r�m�m, hogy egy embernek �s Istennek Anyja lehetek.

               �rvendeztem, hogy az lehetek, aki �ltal helyre�llt a b�ke az �g �s a f�ld k�z�tt.

               V�gyakoztam erre a b�k�re Isten �s a felebar�t szeretet�b�l. Boldogg� tett az a tudat, hogy ez �ltalam, a Hatalmas szeg�ny szolg�l�le�nya �ltal j�tt el a vil�gra! Most elmondhattam: ,,�, emberek, ne s�rjatok t�bb�! Magamban hordozom a titkot, amely boldogg� tesz titeket. Nem mondhatom meg nektek, mert le van pecs�telve bennem, a sz�vemben, be van z�rva a Fi� s�rtetlen m�hembe. De m�r k�ztetek hordozom, minden elm�l� �r�val k�zelebb van a pillanat, amelyben megl�tj�tok �s megismeritek szent Nev�t.''

�r�mmel t�lt�tt el, hogy boldogg� tettem Istent: a h�v� �r�me boldogg� tett Istene miatt.

               �, elt�vol�tottam Isten sz�v�b�l az �va engedetlens�ge �ltal okozott keser�s�get! Az �va kev�lys�ge, hitetlens�ge �ltal okozottat! Fiam megmagyar�zta, milyen b�nnel szennyezte be mag�t az els� p�r. �n megsemmis�tettem ezt a b�nt, ism�t felmenve azokon a l�pcs�k�n, amelyeken �k lementek.

               A b�n kezdete az engedetlens�gben volt: ,,Ne egyetek �s ne �rints�tek azt a f�t'', mondta Isten. �s a f�rfi �s az asszony, a teremt�s kir�lyai -- akik mindent meg�rinthettek �s mindenb�l ehettek ezen k�v�l, mert Isten k�zvetlen�l az angyalok al� akarta helyezni �ket -- nem t�r�dtek ezzel a tilalommal.

A fa: eszk�z a gyermekek engedelmess�g�nek pr�b�ra t�tel�re. Mi az Isten parancs�nak val� engedelmess�g? A j�, mert Isten csak j�t parancsol. Mi az engedetlens�g? A rossz, mert l�zad�sra veszi r� a lelket, amelyre azut�n a s�t�n hat�ssal lehet.

               �va odamegy a f�hoz, amelyt�l j� sz�rmazott volna sz�m�ra, ha elker�lte volna, de rossz sz�rmazott az�ltal, hogy megk�zel�tette. Gyermekes k�v�ncsis�ggal megy oda, hogy l�ssa, van-e rajta valami k�l�n�s. Oktalans�gnak t�nik sz�m�ra Isten parancsa, hiszen � az �den er�s �s tiszta kir�lyn�ja, akinek minden engedelmeskedik, �s akinek senki sem �rthat. Bek�pzelts�ge okozza a buk�s�t. A bek�pzelts�g m�r a kev�lys�g �leszt�je.

A f�n�l ott tal�lja a cs�b�t�t, aki tapasztalatlans�g�nak, az � sz�zi �s oly sz�p tapasztalatlans�g�nak hazug �neket �nekel: ,,Te azt hiszed, hogy valami rossz van itt? Nem. Isten az�rt mondta ezt neked, mert rabszolgak�nt akar hatalm�ban tartani. Hiszed, hogy kir�ly vagy? M�g annyi szabads�gtok sincs, mint a vad�llatoknak. Azoknak megengedte, hogy igazi szeretettel szeress�k egym�st. Nektek nem. Azoknak megengedte, hogy teremt�k legyenek, mint Isten. Azok gyermekeket sz�lnek �s �r�mmel l�tj�k csal�djuk szaporod�s�t. Ti nem. T�letek megtagadta ezt az �r�m�t. Mi�rt teremtett akkor titeket f�rfinak �s n�nek, ha ilyen m�don kell �lnetek? Legyetek istenek! Nem tudj�tok, milyen �r�m kett�t�knek egyetlen testt� lennetek, amely egy harmadikat teremt, �s sok harmadikat! Ne higgyetek Isten �g�ret�ben, hogy �r�m�t�k lesz ut�daitokban, l�tva, hogy gyermekeitek �jabb csal�dokat hoznak l�tre, elhagyva az�rt, hogy ap�k �s any�k legyenek. Csak l�tszat�letet adott nektek. Az igazi �let abban �ll, hogy megismeritek az �let t�rv�nyeit. Akkor lesztek hasonl�kk� az istenekhez, �s azt mondhatj�tok Istennek: ,,Egyenrang�ak vagyunk veled!''

�s a k�s�rt�s folytat�dik, mert nincs sz�nd�k�ban megvetni azt, s�t, sz�nd�kosan folytatja, �s meg akarja ismerni azt, ami nem tartozott az emberhez. �me, a tilos fa val�ban hal�loss� v�lik az emberis�g sz�m�ra, mert �g�n f�gg a keser� gy�m�lcs, a s�t�nt�l j�v� tud�s. �s a n� asszonny� v�lik, �s a s�t�ni tud�ssal sz�v�ben megy, hogy megrontsa �d�mot. �gy lealacsony�tott�k test�ket, megromlottak erk�lcseik, lefokozt�k szellem�ket, megismert�k a f�jdalmat �s a hal�lt, ami a kegyelem elveszt�s�vel j�r, �s ami a halhatatlans�gt�l megfosztott test k�vetkezm�nye. �s �va seb�b�l sz�rmazott a szenved�s, amely nem sz�nik meg addig, m�g az utols� emberp�r meg nem hal a f�ld�n.

�n megtettem az utat visszafel� a k�t b�n�s �tj�n. Engedelmeskedtem. Mindenf�lek�ppen engedelmeskedtem. Isten azt k�v�nta t�lem, hogy legyek sz�z. Engedelmeskedtem. Miut�n szerette a sz�zess�get, amely oly tiszt�v� tett engem, mint az els� n�t, miel�tt megismerte a s�t�nt. Isten azt k�rte t�lem, hogy legyek jegyess�. Engedelmeskedtem, visszavive a h�zass�got a tisztas�gnak arra a fok�ra, amelyet Isten elgondolt, amikor megteremtette az els� emberp�rt. Miut�n meggy�z�dtem arr�l, hogy sorsom az lesz, hogy egyed�l �ljek a h�zass�gban, megvetve szent term�ketlens�gem miatt az emberekt�l, most Isten azt k�rte, hogy legyek anya. Engedelmeskedtem. Hittem, hogy ez lehets�ges, �s hogy Istent�l j�n az �zenet, mert b�ke t�lt�tt el, amikor hallottam.

Nem gondoltam arra: ,,Ki�rdemeltem ezt''. Nem mondtam magamban: ,,Most csod�lni fog a vil�g, mert hasonl� vagyok Istenhez, testet teremtve Istennek.'' Nem. Megsemmis�ltem az al�zatoss�gban. �gy �radt az �r�m a sz�vemb�l, mint egy kivir�gzott r�zsasz�l. De azonnal �les t�visek d�sz�tett�k, k�r�lvette a f�jdalom, mint az �gat a folyond�r. A f�jdalom jegyesem f�jdalma miatt, a f�jdalom Fiam f�jdalmai miatt. �me, az �n �r�m�m t�visei. �va az �r�m�t, a diadalmat, a szabads�got akarta. �n elfogadtam a f�jdalmat, a megsemmis�l�st, a szolgas�got. Lemondtam nyugodt �letemr�l, jegyesem nagyrabecs�l�s�r�l, saj�t szabads�gomr�l. Semmit sem tartottam meg magamnak.

Isten szolg�l�le�ny�v� lettem testben, erk�lcs�kben, l�lekben. Nemcsak sz�zi fogan�somban b�ztam r� magam, hanem re� b�ztam becs�letem megv�d�s�t, jegyesem megvigasztal�s�t is. Ezzel az eszk�zzel felmagasztaltam a h�zass�got, visszaadtam a f�rfinak �s a n�nek az elvesztett m�lt�s�got. �t�leltem az �r r�m vonatkoz� akarat�t, a jegyesemre, a gyermekemre vonatkoz� akarat�t. Igent mondtam mindh�romra, abban a biztos tudatban, hogy Isten nem tett val�tlan �g�retet, amikor meg�g�rte, hogy jegyesi f�jdalmamban seg�teni fog engem, amikor b�n�snek �t�lnek, anyai f�jdalmamban, l�tva, hogy a f�jdalmak Fi�t fogom megsz�lni.

Igent mondtam. Igent. �s ez el�g. Ez az igen megsemmis�tette �va ,,nem''-�t Isten parancs�ra. ,,Igen, Uram, amint te akarod. Megismerem azt, amit te akarsz. �gy �lek, amint te akarod. �r�lni fogok, ha akarod. Szenvedek att�l, amit�l te akarod. Igen, mindig igen, Uram, att�l a pillanatt�l kezdve, amelyben sugarad Any�v� tett engem, addig a pillanatig, amikor magadhoz sz�l�tasz. Igen, mindig igen. �lland� igen a test minden j� szav�ra, minden j� erk�lcsi szenved�lyre. Mintegy gy�m�nt talapzaton �llva, lelkem sz�rny n�lk�l is hozz�d rep�l, szolg�lva t�ged az �r�mben, szolg�lva a f�jdalomban. Csak te mosolyogj, �, Istenem! L�gy boldog! A b�n le lett gy�zve. El lett v�ve, megsemmis�lt. Sarkam alatt fekszik, k�nnyeimmel mostam le, engedelmess�gemmel semmis�tettem meg. M�hemb�l sz�letik majd az �j Fa, amely hordozza a Gy�m�lcs�t, amely megismer majd minden rosszat az�ltal, hogy �nmag�ban elszenvedi, �s megad minden j�t. Ehhez j�hetnek az emberek, �s boldog leszek, ha megismerik, m�g akkor is, ha nem gondolnak arra, hogy t�lem sz�letik. Csak az emberek �dv�z�ljenek �s Istent szeress�k! Ez�rt szolg�l�le�nya term�f�ldd� teszi mag�t, amelyen egy fa n� ki, egy l�pcs� a felmenetelhez.''

Mindig sz�ks�g van arra, hogy tudjunk l�pcs�kk� lenni, hogy m�sok rajtunk felmehessenek Istenhez. Nem sz�m�t, hogy l�bbal taposnak, csak �rjenek el a Kereszthez.... Sz�v�nk az emberek l�bai alatt, hogy a megv�ltottak sz�ma n�vekedj�k, �s J�zusom v�re ne omolj�k hi�ba, hanem meghozza gy�m�lcs�t. �me, Isten szolg�l�le�ny�nak a sorsa. De ut�na meg�rdemelt�k, hogy a kereszt t�v�n�l elmondhassuk: ,,�me, Aty�m, a szepl�telen �ldozat, akit felaj�nlunk neked a vil�g �dv�ss�g��rt. Tekints re�nk, Aty�nk, akik egyes�l�nk vele, �s v�gtelen �rdemei�rt add r�nk �ld�sodat!''

(1-111)