Sz�z M�ria eljegyz�se

M�ria nagyon sz�p menyasszonyi ruh�j�ban, �nnepl� bar�tn�i �s tan�t�n�i k�z�tt. Ott van Erzs�bet is.

               Nagyon �rt�kes selyemnek l�tsz� ruh�ja ragyog�an feh�r, ez�sttel �tsz�tt arany�vvel. L�b�n feh�r szand�l ez�st csattal. Haja t�bb� nem omlik a v�ll�ra, hanem hajfonat�t ez�st hajt�k er�s�tik �s tartj�k a hely�n. Ezen nyugszik a f�tyla, amely sz�p red�kben hull al� eg�szen a cs�p�j�ig. M�ria nem olyan magas, mint az �desanyja volt, akit�l ezt a f�tylat �r�k�lte. Csukl�j�n karperecek, amelyek szint�n Ann�� voltak, �s neki kiss� nagyok.

T�rsn�i csod�lattal n�zik, �s kedvesen k�rdezgetik, vagy kifejezik �mulatukat.

-- Ezek any�d�i voltak?

-- R�gis�gek, nemde?

-- S�ra, milyen sz�p ez az �v!

-- �s ez a f�tyol, Zsuzsanna, n�zd, milyen finom! Figyeld csak meg a bel�je sz�tt liliomokat!

-- Mutasd meg nekem a karpereceidet, M�ria! Any�d�i voltak?

-- � viselte ezeket. De aty�m, Joakim anyj��i voltak.

-- �, figyeld csak! Salamon pecs�tje van �sszefonva finom p�lma �s olajfa �gakkal, k�zt�k liliomok �s r�zs�k vannak. �, ki k�sz�tette ezt a t�k�letes miniat�r munk�t?

-- D�vid h�z�b�l sz�rmazom -- magyar�zza M�ria. -- Sz�zadok �ta ezeket viselik a t�rzs asszonyai eljegyz�s�kkor, �s ut�daik �r�klik.

-- Mindezt N�z�retb�l hozt�k neked?

-- Nem. Amikor �desany�m meghalt, unokan�v�rem vette mag�hoz, hogy meg�rizze sz�momra. � hozta el most nekem.

-- Hol van? Hol van? Mutasd meg �t bar�tn�idnek!

               M�ria nem tudja, mit tegyen. Szeretne udvarias lenni, de nem akarja el�szedni az �sszes ruh�t, amely h�rom neh�z l�d�ban van. Tan�t�n�i seg�ts�g�re j�nnek:

-- Hamarosan itt lesz a jegyes. Nincs id� most erre. Menjetek, k�sz�ljetek fel!

M�ria �lvezi a b�k�t tan�t�n�i t�rsas�g�ban, akik kedves �s �ld� szavakkal fordulnak hozz�. Erzs�bet is odamegy, �s amikor Anna, F�nuel le�nya megcs�kolja M�ri�t, s ,,le�ny�nak'' nevezi, Erzs�bet �gy sz�l a meghatotts�gt�l k�nnyez� M�ri�hoz:

-- M�ria, a te �desany�d nincs itt, �s m�gis itt van. A lelke �rvendezik a k�zeledben. �s n�zd, azok a dolgok, amiket viselsz, az � gyeng�ds�g�nek a jelei. Egyszer, egy napon, amikor te a templomba j�tt�l, azt mondta nekem: ,,Elk�sz�tettem a menyasszonyi ruh�kat �s a kelengy�t, mert �n akartam megfonni azokat, ha m�r nem lehetek majd jelen az �rvendetes napon.'' �s tudod, az utols� id�kben, amikor seg�tettem �t, minden este meg akarta simogatni az els� ruh�idat, meg ezeket, amelyeket most viselsz, �s azt mondta: ,,�rzem itt az �n kicsinyem j�zminillat�t, �s azt akarom, hogy � �rezze �desanyj�nak a cs�kj�t.'' Mennyit cs�kolta ezt a f�tylat, amely a homlokodon van! T�bb rajta a cs�k, mint a fon�l!... �s amikor felveszed majd az �ltala sz�tt ruh�kat, gondolj arra, hogy azokat a fon�ln�l ink�bb �desany�d szeretete form�lta. �s ezek a nyakl�ncok! Aty�d a legf�jdalmasabb �r�kban is megmentette sz�modra, hogy t�ged sz�p�tsenek ezen az �r�n, mint ahogy illik egy D�vid t�rzs�b�l sz�rmaz� hercegn�h�z. �rvendezz, M�ria! Nem vagy �rva, veled vannak a tieid, �s olyan t�k�letes jegyesed van, aki aty�d �s any�d lesz neked...

-- �, igen! Ez igaz! � biztosan nem fog elszomor�tani. K�t h�nap alatt k�tszer elj�tt, �s ma j�n harmadszor, mit sem t�r�dve az es�vel �s a szeles id�vel, hogy parancsaimat fogadja... Gondold csak el: parancsaimat! Az eny�imet, aki egy szeg�ny asszony vagyok, �s annyival fiatalabb n�la! �s semmit sem tagadott meg t�lem. Nem is v�r arra, hogy �n k�rjem. Angyalnak l�tszik, aki azt mondja, amit �n k�v�nok, �s el�bb mondja, mint �n kifejezhetn�m. Az utols� alkalommal ezt mondta: ,,M�ria, azt gondolom, hogy te sz�vesebben maradn�l az atyai h�zban. Mivel te �r�k�sle�ny vagy, megteheted. �n j�v�k majd a te h�zadba. Puszt�n csak az�rt, hogy megtartsuk az el��rt szertart�st, egy h�tre elm�sz Alfeus h�z�ba, aki az �n testv�rem. M�ria nagyon szeret t�ged. �s onnan indul majd el este a n�szmenet, amely t�ged hazahoz.'' Nem kedves? Nem �rdekli �t, hogy az emberek azt mondj�k majd, nem tetszett nekem az � h�za... Nekem mindig tetszett volna, mert � van benne, aki oly j�. De biztos, hogy jobban szeretem a saj�t h�zamat... az eml�kek miatt... �, J�zsef j�s�gos!

-- Mit mondott a fogadalmadra? M�g nem mondtad meg nekem.

-- Egy�ltal�n nem ellenezte. S�t, amikor megtudta az ok�t, azt mondta: ,,�n egyes�tem �ldozatomat a ti�ddel.''

-- Egy szent ifj�! -- mondja Anna, F�nuel le�nya.

               ,,A szent ifj�'' ebben a pillanatban l�p be Zakari�s t�rsas�g�ban.

               Ragyog� �lt�zetben, amely aranys�rga, �gy fest, mint egy keleti uralkod�. Pomp�s �v tartja tarsoly�t �s t�r�t. Fej�n turb�n, csukly�val, ahogy m�g ma is viselik ezt a beduinok. A turb�nt finom aranym�v� karika tartja a fej�n, amelybe mirtuszcsokrocsk�k vannak f�zve. �j k�peny�t sok rojt d�sz�ti, �s red�i fens�gesen hullanak al�. Kez�ben mirtuszcsokor.

-- B�ke veled, jegyesem! -- �dv�zli M�ri�t. -- B�ke mindny�jatokkal! -- Az �dv�zl�s ut�n folytatja: -- L�ttam, mily �r�m�t szerzett neked a kertedb�l sz�rmaz� �g. Azt gondoltam, hozok neked a sz�modra oly kedves barlangn�l term� mirtuszb�l. R�zs�kat akartam hozni, amelyek m�r kivir�gzottak a h�zadn�l. De a r�zs�k nem tartottak volna ki a t�bbnapos �ton... Csak t�sk�ikkel �rkeztem volna meg. �s �n csak r�zs�kat akarok felaj�nlani neked, kedvesem, �s puha, illatos szirmukkal akarom telesz�rni az utadat, hogy ne �rezze l�bad az �t por�t �s kem�nys�g�t.

-- �, h�la neked, te j�s�gos! Hogyan siker�lt ilyen frissen meg�rizned �ket?

-- Egy ed�nyt k�t�ttem a nyeregre, �s abba tettem a lev�gott �gakat, amelyek m�g csak bimb�ztak. �tk�zben vir�gzottak ki. �me, itt vannak, M�ria! �vezz�k homlokodat, tisztas�god jelk�pek�nt, amelyet m�g sokkal ink�bb fel�lm�l sz�ved tisztas�ga.

               Erzs�bet �s a tan�t�n�k feld�sz�tik M�ri�t a vir�gkoszor�val, amelyet a mirtuszb�l k�sz�tenek, �s kis feh�r r�zs�kat t�zdelnek bel�je, amelyet az egyik l�d�ra helyezett v�z�b�l vesznek. M�ria v�ll�ra bor�tja nagy, feh�r k�peny�t J�zsef seg�ts�g�vel, aki meger�s�ti azt k�t ez�st csattal.

Minden k�sz. M�g v�rakoznak, J�zsef f�lrevonja M�ri�t, �s azt mondja:

-- Ez alatt az id� alatt gondolkoztam fogadalmadon. Mondtam neked, hogy megosztom veled. De min�l ink�bb gondolkozom rajta, ann�l ink�bb felfogom, hogy nem el�g az ideiglenes fogadalom, m�gha t�bbsz�r meg is �j�tom. Meg�rtettelek, M�ria. M�g nem �rdemlem meg, hogy a F�ny sz�ljon hozz�m. De suttogott valami, �s meg�rttette velem titkodat, legal�bb nagy vonalakban. �n egy tudatlan, szeg�ny ember vagyok, M�ria, egy szeg�ny munk�s. Nem �rtek a tudom�nyhoz, �s nincsenek kincseim. De l�badhoz helyezem kincsemet, mind�r�kre. Teljes tisztas�gomat, hogy m�lt� lehessek melletted �lni, Isten Sz�ze, ,,n�v�rem, jegyesem, bez�rt kert, lepecs�telt forr�s'' (V�. �n 4,12), amint �s�nk mondta, aki tal�n t�ged l�tva �rta meg az �nekek �nek�t... �n leszek ennek az illatoz� kertnek a kert�sze, amely kertben a leg�rt�kesebb gy�m�lcs�k vannak, �s amelyb�l �l� v�z forr�sa fakad kedves �raml�ssal: a te �dess�ged, jegyesem, aki tisztas�goddal megh�d�tottad a lelkemet, �, teljesen sz�p! Szebb vagy a hajnaln�l, a napn�l, amely ragyog a sz�vedben. Eg�sz sz�vedb�l szereted Istent �s a vil�got, amelynek asszonyi �ldozatod �r�n az �dv�z�t�t akarod adni. J�jj, szerettem!

�s gyeng�den megfogja kez�t, az ajt� fel� vezeti. A t�bbiek k�vetik �ket, �s az ajt�n k�v�l egyes�lnek az �nnepl� t�rsakkal, akik mind feh�rbe vannak �lt�zve, f�tyollal.

               �tmennek a csarnokokon �s udvarokon a t�meg k�z�tt, amely figyeli �ket, am�g el�rnek egy nagy terembe, amelyben l�mp�k �s pergament tekercsek vannak, mint egy zsinag�g�ban. A jegyesek meg�llnak egy emelv�ny el�tt, �s ott v�rakoznak. A t�bbiek sz�p rendben mennek ut�nuk. A terem v�g�n helyezkednek el a papok �s a k�v�ncsiak.

               Bel�p �nnep�lyesen a F�pap. A k�v�ncsiak zsibonganak: ,,� esketi �ket?'' -- ,,Igen, mert kir�lyi �s papi csal�db�l sz�rmaznak. A menyasszony D�vid �s �ron vir�ga, a templom Sz�ze. A v�leg�ny D�vid t�rzs�b�l sz�rmazik.''

A F�pap a menyasszony jobbj�t a v�leg�ny kez�be teszi, �s �nnep�lyesen meg�ldja �ket:

-- �brah�m, Izs�k �s J�kob Istene legyen veletek! � egyes�tsen titeket, �s t�lts�n el benneteket �ld�s�val. Adja nektek b�k�j�t, �s adjon sz�mos ut�dot, hossz� �lettel �s boldog hal�llal �brah�m �l�ben. (V�. T�b 7,15-16) -- Ut�na �ppoly �nnep�lyesen vonul vissza, mint ahogy j�tt.

               K�lcs�n�sen �g�retet tettek egym�snak. M�ria J�zsef jegyese.

               Mindny�jan kimennek, mindig sz�p rendben, �s egy terembe mennek, ahol al��rj�k az eljegyz�s-szerz�d�s�t, amely kijelenti, hogy M�ria, a D�vid h�z�b�l sz�rmaz� Joakim �s �ron h�z�b�l sz�rmaz� Anna �r�k�s le�nya aj�nd�kk�nt hozza jegyes�nek h�z�t �s az azzal kapcsolatos javait �s szem�lyes kelengy�j�t, �s minden m�s javait, amelyeket atyj�t�l �r�k�lt.

Mindent befejeztek.

               A jegyesek kimennek az udvarba, �s onnan annak kij�rat�hoz, ahol egy k�nyelmes, hatalmas kocsi v�rja �ket. M�r rajta vannak M�ria l�d�i, �s egy s�tor ny�jt nekik mened�ket.

               Cs�kok, k�nnyek, �ld�sok, tan�csok k�zepette elb�cs�znak, �s ut�na M�ria felsz�ll Erzs�bettel a kocsi belsej�be, el�j�k pedig J�zsef �s Zakari�s. �nnepi pal�stjukat felcser�lt�k m�r egy s�t�t k�pennyel. A kocsi elindul. Mind t�volabbr�l l�tszanak a templom falai, ut�na a v�ros�i, �s �me, a friss, tavaszi vir�gokt�l �kes mez�k k�z�tt haladnak a z�ldell� p�lm�k �ltal szeg�lyezett �ton.

M�ria csendesen s�r a f�tyla alatt, id�nk�nt f�lreh�zza a f�gg�nyt, visszan�z a t�voli templomra �s a v�rosra, amelyet elhagyott.

(1-83)