A jegyes kijel�l�se

A templom egy nagy, gazdagon d�sz�tett term�ben sok ember gy�lt �ssze. Vannak k�zt�k papok, ott van Zakari�s is. Besz�lgetnek egym�ssal. H�sz�vesekt�l �tven�vesekig lehetnek, �nnepl� ruh�ban. Egy sarokban ott van J�zsef. Egy pirospozsg�s arc� �reggel besz�lget. J�zsef harminc �v k�r�li sz�p f�rfi, r�vid hajjal, amely barna sz�n�, mint a szak�lla �s a bajusza. Szeme j�s�gos, nagyon komoly, kiss� szomork�s. De amikor mosolyog, vid�mm� v�lik �s megifjodik. Vil�gosbarna ruh�ban van, ami nagyon egyszer�, de rendezett.

               Bel�p a terembe a fiatal levit�k egy csoportja, �s meg�ll az ajt� �s egy hossz� asztal k�z�tt. Bel�p az ajt�n egy levita, egy k�teg sz�raz �ggal a karj�n. Ezek tetej�n gyeng�den elhelyeztek egy kivir�gzott �gat. K�nnyed, feh�r vir�gszirmok bor�tj�k. A levita gyeng�d gondoss�ggal helyezi a k�teget az asztalra, hogy ne s�rtse meg a csod�latosan kivir�gzott �gat.

K�v�ncsi zsibong�s fut v�gig a termen. Ny�jtogatj�k a nyakukat, nagyon figyelnek. Zakari�s is, aki a papokkal egy�tt k�zelebb �ll az asztalhoz, igyekszik megl�tni. De nem l�t semmit. J�zsef a sarokb�l alig vet egy pillant�st az �gak k�teg�re, �s amikor t�rsa mond neki valamit, tagad� mozdulatot tesz, mintha azt mondan�, ,,Lehetetlen!'', �s mosolyog.

               Trombita harsan az ajt�t takar� f�gg�ny m�g�tt. Mindny�jan elhallgatnak, sz�p rendbe �llnak, arccal az ajt� fel� fordulva, amelyben most megjelenik a F�pap m�s v�nek t�rsas�g�ban. Mindny�j�n m�lyen meghajolnak. A f�pap az asztalhoz megy, �s onnan besz�l hozz�juk:

-- D�vid t�rzs�nek f�rfiai, akik egybegy�ltetek felh�v�somra, hallj�tok! Az �r sz�lt, dics�ret neki! Dics�s�g�b�l egy f�nysug�r sz�llt le, �s mint a tavaszi napf�ny, �letet adott egy sz�raz �gnak, �s ez csod�latos m�don kivir�gzott, j�llehet a f�ld�n egy �g sem vir�gzik ebben az id�ben, a f�ny �nnep�nek utols� napj�n. (Ez decemberre esik �ltal�ban.) A h� m�g nem olvadt el J�dea magaslatain, �s feh�rlik Sion �s Bet�nia k�z�tt. Isten besz�lt, a D�vid t�rzs�b�l sz�rmaz� Sz�z sz�m�ra aty�v� �s oltalmaz�v� t�ve mag�t, mivel neki rajta k�v�l nincs m�s oltalmaz�ja. Szent le�ny, a templom �s a t�rzs dics�s�ge, meg�rdemelted, hogy Isten sz�ljon, �s megismertesse az �r�kk�val�nak kedves jegyes nev�t. Ugyancsak igaznak kell lennie annak, akit az �r a neki kedves Sz�z oltalmaz�j�ul v�laszt. Ez enyh�ti f�jdalmunkat elveszt�se miatt, �s nem agg�dunk t�bb� sorsa felett, miut�n eljegyzik. Az Isten �ltal adott jel nyom�n teljes biztons�ggal b�zzuk r� a Sz�zet, akin Isten �s a mi �ld�sunk nyugszik. A jegyes neve: J�zsef, J�kob fia, Betlehemb�l, D�vid t�rzs�b�l, aki a galileai N�z�retben �cs. J�zsef, j�jj ide! A F�pap parancsolja neked.

Nagy zsibong�s. Fel�je fordulnak a fejek, r� ir�nyulnak a szemek, fel�je mutatnak, egyesek csal�dottan, m�sok megk�nnyebb�lten. N�h�nyan, f�leg az �regek k�z�l �r�lnek annak, hogy nem r�juk v�r ez a feladat.

               J�zsef, nagyon elpirulva �s zavarba esve el�re megy. M�r az asztal el�tt �ll, a F�pap el�tt, akit tisztelettel �dv�z�l.

-- J�jjetek ide mindny�jan, �s n�zz�tek meg az �gba bev�sett nevet. Vegye k�zbe mindenki saj�t vesszej�t, hogy biztos legyen arr�l, nincs csal�sr�l sz�.

               A f�rfiak engedelmeskednek. Figyelik a F�pap �ltal gyeng�den tartott �gat, mindenki veszi a saj�tj�t, van aki elt�ri, van aki meg�rzi. Mindny�jan J�zsefet n�zik. Egyesek hallgatagon, m�sok j�k�v�ns�gaikat kifejezve. Az �reg, akivel el�z�leg besz�lt, azt mondja neki:

-- Nem megmondtam neked, J�zsef? Annak van el�nye, aki kev�sb� �rzi biztosnak mag�t!

               A F�pap J�zsefnek adja a kivir�gzott �gat, �s ut�na v�ll�ra t�ve kez�t, mondja:

-- Tudod, hogy nem gazdag a jegyes, akit Isten neked ad. De minden er�ny megtal�lhat� benne. L�gy mindink�bb m�lt�v� hozz�. Nincs hozz� hasonl� kedves �s tiszta vir�g Izraelben. Most mindny�jan menjetek el. Te maradj itt, J�zsef, �s te Zakari�s, aki rokona vagy, vezesd ide a jegyest.

               Mindny�jan kimennek, kiv�ve a F�papot �s J�zsefet. A f�gg�ny ism�t elfedi az ajt�t.

               J�zsef nagyon al�zatosan �ll a magasztos f�pap mellett. Az kis hallgat�s ut�n azt mondja neki:

-- M�ri�nak meg kell mondania neked a fogadalm�t. Te seg�tsd �t f�l�nks�g�nek legy�z�s�ben. L�gy j� hozz�, aki oly j�.

-- Minden er�mmel szolg�lni fogom �t, �s semmif�le �ldozat nem lesz neh�z �rte. Biztos lehetsz ebben.

               Bel�p M�ria Zakari�ssal �s Ann�val, F�nuel le�ny�val.

-- J�jj, M�ria! -- mondja a f�pap. -- �me a jegyes, akit Isten neked sz�nt. J�zsef, N�z�retb�l. Az�rt visszat�rsz v�rosodba. Most elhagylak titeket. Isten �ld�sa legyen rajtatok! �rizzen �s �ldjon titeket az �r, ford�tsa fel�tek arc�t, �s legyen mindig kegyes hozz�tok! Forduljon fel�tek, �s adja nektek az � b�k�j�t!

Zakari�s kimegy, a f�papot k�s�rve. Anna kifejezi szerencsek�v�nat�t a jegyesnek, majd � is kimegy.

               A jegyesek egym�s el�tt �llnak. M�ria, eg�szen elpirulva, lehajtott fejjel. J�zsef szint�n elpirulva, figyeli �t �s keresi a szavakat, hogy mit mondjon el�sz�r. V�g�l megtal�lja, �s mosolyra der�l az arca. Azt mondja:

-- �dv�z�llek, M�ria! L�ttalak t�ged, amikor n�h�nynapos kisbaba volt�l... Aty�d bar�tja voltam, �s testv�remnek, Alfeusnak unoka�ccse, akit szint�n Alfeusnak h�vtak, nagyon szerette any�dat. Az � kis bar�tja volt. Most m�g csak tizennyolc �ves, �s miel�tt te megsz�lett�l volna, � m�g eg�szen kis emberke volt. Felvid�m�totta �desany�d szomor�s�g�t, aki nagyon szerette �t. Te nem ismersz minket, mert kicsiny volt�l, amikor ide j�tt�l. De N�z�retben mindny�jan j�t k�v�nnak neked, �s gondolnak r�d, besz�lnek Joakim kis M�ri�j�r�l, akinek sz�let�se az �r csod�ja volt, aki �jra kivir�goztatta a term�ketlent... �s �n eml�kszem az est�re, amikor sz�lett�l... Mindny�jan eml�ksz�nk a csod�latos nagy z�porra, amely megmentette a vid�ket, �s a heves viharra, amelynek vill�mai m�g egy f�sz�lnak sem �rtottak, �s amely oly hatalmas sziv�rv�nnyal v�gz�d�tt, amilyet m�g sose l�ttak. �s ut�na... ki nem eml�kszik Joakim �r�m�re? Ide-oda vitt t�ged, megmutatva a szomsz�doknak... Csod�lt t�ged mindenki, mint egy �gb�l j�tt vir�got, aty�ddal egy�tt, aki boldog volt. Besz�lt az � M�ri�j�r�l, aki olyan sz�p �s olyan j� volt, �s aki olyan kedvesen �s b�lcsen besz�lt... Igaza volt, amikor csod�lt t�ged, �s azt mondta, hogy nincs n�lad szebb! �s �desany�d? Bet�lt�tte �nek�vel a h�zat, �s olyan volt, mint egy tavaszi pacsirta, mik�zben t�ged hordozott, �s ut�na, amikor �l�be vett. �n k�sz�tettem a te b�lcs�det. Egy kis b�lcs�t, amelyet telefaragtam r�zs�kkal, mert �desany�d �gy akarta. Tal�n m�g ott van elz�rva a h�zadban... M�ria, �n �reg vagyok. Amikor megsz�lett�l, akkor k�sz�tettem els� m�veimet. M�r dolgoztam... Ki gondolta volna, hogy az �n jegyesem leszel! Tal�n a tieid boldogabban haltak volna meg, ha ezt tudt�k volna, mert a bar�taim voltak. Eltemettem aty�dat, �szinte sz�vvel s�rva, mert j� mesterem volt az �letben.

M�ria lassacsk�n felemeli tekintet�t, mindink�bb felb�torodva, amikor hallja, hogy J�zsef �gy besz�l, �s amikor a b�lcs�t eml�ti, kiss� elmosolyodik. Amikor J�zsef atyj�r�l besz�l, fel�je ny�jtja kez�t, �s azt mondja:

-- K�sz�n�m, J�zsef.

               Egy f�l�nk, �s kedves ,,k�sz�n�m''.

               J�zsef r�vid �s er�s �cskez�be veszi a kis kezet, �s kedvesen simogatja, hogy m�g jobban megnyugtassa �t. Tal�n arra v�r, hogy M�ria m�st is fog mondani. � azonban ism�t hallgat. Akkor J�zsef folytatja:

-- Tudod, hogy a h�z s�rtetlen�l megvan, kiv�ve azt a r�sz�t, amelyet a konzul rendelet�re leromboltak, hogy utat csin�ljanak R�ma kocsijainak. De a f�ld, ami megmaradt neked, mert tudod... aty�d betegs�ge sokat felem�sztett javaidb�l, kiss� elhanyagolt. M�r t�bb mint h�rom tavasz m�lt el, hogy a f�kat �s a sz�l�t�veket nem nyest�k meg, �s a fel�satlan f�ld megkem�nyedett. De a f�k, amelyek l�ttak t�ged kiskorodban, m�g ott vannak, �s ha megengeded nekem, azonnal gondjaimba veszem �ket.

-- K�sz�n�m, J�zsef. De te m�r dolgozol...

-- A nap els� �s utols� �r�iban fogok dolgozni a kertedben. Most m�r mind hosszabbakk� v�lnak a napok. Azt akarom, hogy tavaszra minden eg�szen rendben legyen, a te �r�m�dre. N�zd, ez annak a mandulaf�nak egy �ga, amely a h�zzal szemben �ll. Ezt akartam magammal hozni, arra gondolva, hogy ha �n leszek a v�lasztott, -- amit nem rem�ltem, mert n�z�reti vagyok, de engedelmeskedtem a Pap rendelet�nek, nem a lakodalomra v�gyakozva -- arra gondolva, hogy neked �r�m�t okoz majd egy vir�g a te kertedb�l. �me, itt van, M�ria. Ezzel neked adom a sz�vemet, hogy amint az eddig csak az �r�rt vir�gzott, most �rted is vir�gozz�k, jegyesem.

M�ria �tveszi az �gat. Megindultan n�z J�zsefre, mind nyugodtabb �s sug�rz�bb arccal. Amikor J�zsef azt mondja, ,,N�z�reti vagyok'', eg�szen felragyog az arca, �s felb�torodik.

-- �n is eg�szen Isten� vagyok, J�zsef. Nem tudom, megmondta-e neked a F�pap...

-- Csak azt mondta nekem, hogy j� vagy �s tiszta, �s hogy meg kell mondanod nekem a fogadalmadat, �s nekem j�l kell b�nnom veled. Besz�lj, M�ria! J�zsefed minden v�gyadban boldogg� akar tenni t�ged. Nem testies szeretettel szeretlek t�ged. Lelkemmel szeretlek, szent le�ny, akit Isten nekem ad. L�ss bennem egy aty�t �s egy testv�rt, ink�bb mint egy jegyest. �gy b�zd r�m magad, mint egy aty�ra, mint egy testv�rre.

-- Kisgyermekkorom �ta az �rnak szenteltem magam. Tudom, hogy ezt nem teszik Izraelben. De �n hallottam egy hangot, amely a szeretet �ldozatak�nt sz�zess�gemet k�rte a Messi�s elj�vetel��rt. Oly r�g�ta v�rja �t Izrael!... Nem t�l sok lemondani ez�rt az anyas�g �r�m�r�l!

               J�zsef r�szegezi a szem�t, mintha a sz�v�ben akarna olvasni, majd megfogja k�t kezecsk�j�t, amelyekben m�g ott van a kivir�gzott �g, �s azt mondja:

-- Egyes�tem az �n �ldozatomat a ti�ddel, �s annyira fogjuk szeretni tisztas�gunkkal az �r�kk�val�t, hogy el�bb adja majd a f�ldnek az �dv�z�t�t. Megengedi nek�nk, hogy l�ssuk az � Vil�goss�g�t t�nd�k�lni a vil�gban. J�jj, M�ria! Menj�nk az � H�za el�, �s esk�dj�nk meg, hogy angyalokk�nt fogjuk szeretni egym�st. Ut�na elmegyek N�z�retbe, hogy mindent el�k�sz�tsek sz�modra a te h�zadban, ha oda szeretn�l menni, de ha m�st akarsz, azt fogjuk tenni.

-- Az �n h�zamban... Volt ott egy barlang a v�g�n... Ott van m�g?

-- Ott van, de t�bb� m�r nem a ti�d... De k�sz�tek sz�modra egyet, ahol a legmelegebb �r�kban is fel�d�lhetsz �s nyugalmat tal�lsz. Amennyire lehet, ugyanolyannak csin�lom. �s mondd meg nekem, kivel akarsz lakni?

-- Senkivel. Nem f�lek. Alfeus �desanyja, aki mindig elj�tt l�togatni engem, t�rsam lesz egy kiss� napk�zben, �s �jjel sz�vesebben leszek egyed�l. Nem t�rt�nik semmi bajom.

-- �s ut�na ott vagyok �n... Mikor akarod, hogy elj�jjek, �s magamhoz vegyelek?

-- Amikor te akarod, J�zsef.

-- Akkor elj�v�k, amint rendben lesz a h�z. Nem �rintek meg semmit. Azt akarom, hogy mindent �gy tal�lj, amint �desany�d hagyta. De azt akarom, hogy tele legyen napsug�rral, �s j�l ki legyen tiszt�tva, hogy ne okozzon szomor�s�got neked. J�jj, M�ria! Menj�nk, mondjuk meg a Magass�gbelinek, hogy �ldjuk �t!

(1-77)