,,Isten ad neked jegyest...''

M�ria m�g mindig a templomban van. Egy �nnep�ly ut�n, amikor be akar l�pni szob�csk�j�ba, megsz�l�tja �t egyik tan�t�n�je:

-- M�ria, a F�pap v�r t�ged.

               M�ria kiss� csod�lkozva n�zi, de nem k�rdez semmit. Csak annyit mond:

-- Sietek hozz�.

               A nagy teremben, ahov� bel�p, a d�szes ruh�kba �lt�z�tt F�papon k�v�l ott van Zakari�s �s Anna is.

               M�ria m�lyen meghajol a k�sz�bn�l, �s nem megy tov�bb, am�g a F�pap nem sz�l�tja fel:

-- J�jj ide, M�ria, ne f�lj!

               M�ria lassan, �nnep�lyesen megy a f�pap el�. Anna r�mosolyog, hogy b�tor�tsa, �s Zakari�s �dv�zli:

-- B�ke veled, unokah�gom!

               A f�pap figyelmesen n�zi, �s ut�na megjegyzi Zakari�snak:

-- Vil�gosan l�tszik rajta, hogy D�vid �s �ron t�rzs�b�l sz�rmazik. -- Majd M�ri�hoz int�zi szavait:

-- Le�nyom, ismerem kedvess�gedet �s j�s�godat. Tudom, hogy napr�l napra n�vekszel tud�sban �s kedvess�gben Isten �s az emberek el�tt. Tudom, hogy Isten hangja suttog a sz�vedben kedves szavakat. Tudom, hogy te vagy Isten templom�nak vir�ga, �s tudom, hogy mi�ta te itt vagy, egy harmadik kerub �ll a Sz�vets�gszekr�ny el�tt. Szeretn�m, hogy illatod tov�bbra is felsz�llna a t�mj�n illat�val egy�tt minden �jabb napon. De a T�rv�ny m�st mond. Te m�r nem vagy kisle�ny t�bb�, hanem egy asszony. �s Izraelben minden asszonynak jegyesnek kell lennie, hogy fi�t az �rhoz vigye. Te k�vetni fogod a T�rv�ny el��r�s�t. Ne f�lj, ne pirulj. Ismerem kir�lyi sz�rmaz�sodat. A T�rv�ny megv�d t�ged rendelet�vel, hogy minden f�rfinak saj�t t�rzs�b�l sz�rmaz� feles�get adjon. De ha nem ez lenne az el��r�s, �n akkor is gondoskodn�k arr�l, hogy ne romolj�k meg fens�ges v�red. Ismersz-e valakit t�rzsedb�l, M�ria, aki jegyesed lehetne?

M�ria felemeli a szem�remt�l teljesen elpirult arc�t �s k�nnyes szemmel, remeg� hangon v�laszol:

-- Senkit.

-- Nem ismerhet senkit, mert gyermekkor�ban l�pett be ide, D�vid t�rzse pedig sokat szenvedett �s sz�tsz�r�dott. K�l�nb�z� �gai nem tudnak egyes�lni a kir�lyi p�lma koron�jak�nt -- mondja Zakari�s.

-- Akkor Istenre b�zzuk a v�laszt�st.

               Eddig visszatartott k�nnyei kibuggyannak �s remeg� sz�j�ig futnak, mik�zben M�ria k�ny�rg� tekintetet vet tan�t�n�j�re.

-- M�ria oda�g�rte mag�t az �rnak, az � dics�s�g�re �s Izrael �dv�ss�g��rt. M�g gyermek volt, aki alig tudott olvasni, amikor m�r lek�t�tte mag�t a fogadalommal... -- siet seg�ts�g�re Anna.

-- Akkor ez�rt s�rsz? Nem az�rt, mert a T�rv�nynek akarsz ellen�llani.

-- Ez�rt... nem m�s�rt. Engedelmeskedem neked, Isten papja.

-- Ez meger�s�ti, amit mindig mondtak nekem r�lad. H�ny �ve vagy Istennek szentelt sz�z?

-- Azt hiszem, �r�kt�l fogva. M�g nem voltam ebben a templomban, amikor m�r �tadtam magam Istennek.

-- De ugye te vagy az a kisle�ny, aki tizenk�t �vvel ezel�tt j�tt�l, �s k�rted, hogy bel�phess�l?

-- �n vagyok.

-- De akkor hogyan mondhatod, hogy Isten� volt�l?

-- Ha visszatekintek, Istennek szentelt sz�znek tal�lom magam... Nem eml�kszem az �r�ra, amikor megsz�lettem, sem arra, mik�nt kezdtem szeretni any�mat �s azt mondani aty�mnak: ,,�, aty�m, a te le�nyod vagyok''... De eml�kszem, an�lk�l, hogy tudn�m, mikor kezd�d�tt, hogy sz�vemet Istennek adtam. Tal�n akkor, amikor az els� sz�t ki tudtam mondani, az els� l�p�st tettem... Igen, azt hiszem, hogy amikor az els� hat�rozott l�p�st tettem, amikort�l az els� eml�kem van a szeretetr�l... A h�zunk... a h�zunk k�r�l volt egy vir�gokkal teli kert... volt benne egy gy�m�lcs�s �s voltak mez�k... �s egy forr�s volt ott, a v�g�n, a hegy alj�n, �s egy kim�ly�tett szikl�b�l buggyant el�, amely barlangot alkotott... tele volt hossz�, finom f�vel, s a r�la lecseppen� v�z olyan hangot adott, mint egy piciny, piciny harangocska. �s a forr�s is �nekelt. �s voltak ott madarak az olajf�kon �s az almaf�kon, �s feh�r galambok j�ttek f�r�dni a tiszta forr�sban... Enn�l t�bbre nem eml�kszem, mert sz�vemet eg�szen az Istennek adtam, �s aty�mon �s any�mon k�v�l, akiket szerettem �let�kben �s szeretek hal�luk ut�n is, minden m�s dolog t�vol �llt sz�vemt�l. De te, F�pap, elgondolkoztatt�l engem... Kutatnom kell, mikor adtam magamat Istennek... �s visszat�rnek az els� �vek eml�kei...

�n szerettem ezt a barlangot, mert hallottam egy hangot, kedvesebbet, mint a v�z �s a madarak �neke, amely azt mondta nekem: ,,J�jj, kedvesem!'' Szerettem ezt a v�zcseppekt�l gy�m�ntk�nt ragyog� f�vet, mert benne Uram jel�t l�ttam, �s azt hallottam: ,,L�tod, milyen nagy a te Istened, lelkem? Az, aki a Libanon c�drusait teremtette a sasok sz�m�ra, teremtette ezeket az apr� leveleket is, amelyek meghajlanak egy l�gy s�lya alatt. Meg akarta �rvendeztetni vele a szemedet, �s meg akarta v�deni vele kis l�badat.'' Szerettem azt a tiszta dolgok �ltal l�trej�tt cs�ndet, a szell�t, az ez�st�s vizet, a galambok tisztas�g�t... szerettem azt a b�k�t, amely a kis barlang f�l�tt uralkodott, �s mintegy es�k�nt hullott al� az almaf�kr�l �s olajf�kr�l, amelyek hol vir�ggal voltak tele, hol pedig pomp�s gy�m�lcs�kkel... �s nem tudom.... �gy t�nt, hogy a hang nekem, pont nekem mondja: ,,J�jj, te �rt�kes olajfa, j�jj, te �des alma, j�jj, te lepecs�telt forr�s, j�jj, galambom!''... �des az atya �s az anya szeretete... �des engem h�v� szavuk... de ez! Ez! �, a f�ldi Paradicsomban, gondolom, �gy hallotta az, aki b�nt k�vetett el, �s nem tudom, hogyan hallgathatott ink�bb a csalfa sz�ra e helyett a szeretetteljes sz� helyett, hogy v�gyakozhatott m�s tud�sra Istenen k�v�l... M�g az anyai tejre szorul� ajkammal, de az �gi m�zt�l megr�szeg�lt sz�vvel azt mondtam akkor: ,,�me, j�v�k! A tied vagyok. Rajtad k�v�l nem lesz m�s ura testemnek, Uram, amint lelkem sem fog szeretni m�st.''... �s amikor ezt mondtam, �gy t�nt nekem, hogy m�r m�skor is kimondott szavakat haszn�ltam, egy m�r elv�gzett szertart�st v�geztem el, nem volt idegen sz�momra v�lasztott Jegyesem, mert �n m�r ismertem az � l�ngol�s�t, l�ttam m�r ragyog�s�t �s karjai k�z�tt m�r beteljesedett k�pess�gem a szeretetre. Mikor...? Nem tudom. Azt mondan�m, miel�tt �ltem volna, mert �gy �rzem, mindig az eny�m volt, �s �n mindig az �v� voltam, �s �n az�rt l�tezem, mert � akarta ezt az � lelk�nek �r�m�re, �s az eny�mre.

Most engedelmeskedem. De mondd meg nekem, mik�nt kell viselkednem... Nincs aty�m �s any�m. L�gy te az �n ir�ny�t�m!

-- Isten ad majd neked jegyest, �s szent lesz, mert te Istenre b�ztad magad. Mondd meg majd neki fogadalmadat.

-- �s elfogadja?

-- Rem�lem. Im�dkozz, le�nyom, hogy meg�rthesse a sz�vedet. Most menj! Legyen veled mindig az Isten!

               M�ria visszavonul Ann�val. Zakari�s a f�pappal marad.

(1-72)