A megmentett ver�b

A kis M�ria, aki m�g h�rom �ves sincs, anyj�val, Ann�val besz�lget a Megv�lt�r�l, aki majd egy sz�zt�l sz�letik. A kis M�ria kifejezi v�gy�t, hogy � is sz�z maradjon, hasonl�an J�zus Anyj�hoz, �s majd szolg�lhasson neki. �gy folytatja:

-- Szeretn�k b�n�s is lenni, nagy b�n�s, ha nem f�ln�k megb�ntani az Urat... Mondd nekem, mama, lehet valaki b�n�s Isten szeretet�b�l?

-- De mit besz�lsz, kincsem? Nem �rtem.

-- Azt akarom mondani: b�nt elk�vetni, hogy szerethessen Isten, aki �dv�z�t�v� lesz. Az elveszetteket mentik meg. Nemde? Szeretn�m, hogy az �dv�z�t� megmentsen, hogy szeretettel n�zzen r�m. Ez�rt k�v�nok b�nt elk�vetni, de nem olyan b�nt, ami neki visszatetszik. Hogyan menthet meg, ha nem veszek el?

Anna elk�ped. Nem tudja, mit mondjon.

               Seg�ts�g�re j�n Joakim, aki a f�v�n s�t�lva zajtalanul a s�v�ny m�g� �rkezett.

-- Megmentett t�ged el�re, mert tudja, hogy te szereted �t, �s csak �t akarod szeretni. Az�rt t�ged m�r megmentett, �s sz�z lehetsz, amint k�v�nod -- mondja Joakim.

-- Igaz�n, aty�m? -- M�ria �t�leli apj�nak t�rd�t, �s tiszta csillagszem�vel r�n�z, azokkal a szemekkel, amelyek annyira hasonl�tanak apj��hoz, �s oly boldogok a rem�ny miatt, amit atyja adott neki.

-- Igaz�n, kicsiny szerettem. Iden�zz! Hoztam neked ezt a kis verebet, amely el�sz�r r�p�lt ki, a k�t mellett. Otthagyhattam volna, de sz�rnyai gyeng�k �s l�baiban se volt er�, hogy ism�t felemelkedjen �s elrep�lj�n, vagy hogy megtarts�k �t a s�kos k�v�n. Beleesett volna a k�tba. Nem v�rtam meg, hogy ez megt�rt�njen. Megfogtam, �s neked adom. Csin�lj vele, amit akarsz. Mondd meg most nekem, M�ria, jobban szerettem a verebet az�ltal, hogy megmentettem, miel�tt beleesett volna a k�tba, vagy akkor szerettem volna jobban, ha ut�na mentettem volna ki?

-- Most szeretted �t, mert nem engedted meg, hogy baja legyen a fagyos v�zben.

-- �s Isten is jobban szeretett t�ged, mert megmentett, miel�tt v�tkezt�l volna.

-- Akkor teljes sz�vemb�l szeretem. Teljes sz�vemb�l. Sz�p verebecske, �n olyan vagyok, mint te. Az �r azonos m�don szeretett minket, megmentve minket... Most �n t�ged felnevellek, �s ut�na hagylak elmenni. �s te �nekelni fogsz az erd�ben, �n pedig a templomban. Dics�rj�k Istent �s azt mondjuk: ,,K�ldd el, k�ldd el, akit meg�g�rt�l, annak, aki v�rja.'' �, pap�m, mikor vezetsz el a templomba?

-- Hamarosan, gy�ngy�m. De nem f�j neked elhagyni aty�dat?

-- Nagyon! De te el fogsz j�nni... �s ha nem esne rosszul, milyen �ldozat lenne?

-- �s gondolni fogsz r�nk?

-- Mindig! Miut�n im�dkozom az Emmanuel�rt, im�dkozni fogok �rtetek. Hogy Isten adjon nektek �r�m�t �s hossz� �letet... eg�szen addig a napig, amelyben � �dv�z�t�v� lesz. Ut�na azt mondom neki, hogy vegyen mag�hoz titeket �s vigyen el az �gi Jeruzs�lembe.