Mária szeplőtelen fogantatása

Jézus szavai:

-- A Bölcsesség ,,Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsôségének tiszta kicsordulása'' Igévé lett a magtalan által.

               És ez az Ige véghezvitte a csodát, hogy termékennyé tegye azt, aki terméketlen volt. És azért, hogy egy Anyát adjon nekem, aki nemcsak természete szerint a legjobb, mivel két szenttôl született, és nemcsak állandóan növekszik ebben a jóságban, nemcsak szeplôtelen teste volt, hanem -- egyedül a teremtmények között -- lelkében is szeplôtelen.

               Mily szépnek kellett lennie ennek a léleknek, akire az Atya vágyakozott az idôk kezdete óta, ennek a léleknek, aki a Szentháromság gyönyörűsége volt, akit a Szentháromság fel akart díszíteni ajándékaival, hogy önmagát megajándékozza vele. Ó, te Teljesen Szent, akit Isten önmagának teremtett, és utána az emberek üdvössége számára! Az Üdvözítô Hordozója, te voltál az elsô megváltott. Élô Mennyország, te mosolyoddal elkezdted a föld megszentelését!

Teremtett lélek, hogy az Isten Anyjának lelke legyél! Amikor ez az élô szikra kipattant a Hármas Szeretet eleven szívdobbanásából, örvendeztek neki az angyalok, mert sose láttak ennél ragyogóbb fényt a mennyországban. Mint mennyei rózsaszirom, szellemi és értékes szirom, amely drágakô és láng volt, amely Isten lehelete volt, amely leszállt, hogy éltessen egy testet, ugyancsak másféleképpen, mint a többit, amely oly tüzes erôvel szállt le, hogy az eredeti bűn nem volt képes beszennyezni, áthatolt a világűrön és bezárkózott egy szent méhbe.

A föld még nem tudta, hogy már birtokolja Virágát. Az igazi, egyetlen Virágot, amely örökké virágzik: liliom és rózsa, ibolya és jázmin, napraforgó és ciklámen egyszerre, és ezekkel a föld minden virága egyetlen Virágban, Máriában, akiben egyesül minden erény és kegyelem. Áprilisban Palesztina földje hatalmas kerthez hasonlított, az illatok és színek gyönyörködtették az embereket. De még nem ismerték a legszebb Rózsát. Ô már virágzott Istennek az anyaméh rejtekében, mert Anyám szeretett fogantatásától kezdve.

Azt mondtam: ,,Mária szeretett fogantatásától kezdve''. Mi ad fényt és ismeretet a léleknek? A kegyelem. Mi távolítja el a kegyelmet? Az eredeti bűn és a halálos bűn.

               Mária, a Szeplôtelen, sose volt megfosztva Istentôl, az ô közelségétôl, szeretetétôl, fényétôl, bölcsességétôl. Azért ô képes volt felfogni és szeretni akkor, amikor csak egy szeplôtelen lelket körülvevô test volt, amely lélek folytatta Isten szeretését.

               Mi lett volna, ha az ôsszülôktôl, akik ártatlanok voltak, ártatlan gyermekek születtek volna, amint Isten akarta! Értettek volna ahhoz, hogy mentek maradjanak a sátán fertôzésétôl, állandóan tökéletesedtek volna, gyôzedelmeskedtek volna évezredekkel azelôtt, a sátán felett, aki végül le lesz gyôzve, s vele minden rossz is.

(1-19)