Joakim �s Anna fogadalma

  L�tom egy h�z belsej�t. A sz�v�sz�k mellett egy id�s asszony �l. Haja valamikor fekete lehetett, most m�r �sz�l�ben van. Arca nem r�ncos, de m�r teljes azzal a komolys�ggal, amit az �vek hoznak magukkal.

               �gy �tven-�tven�t �ves lehet, nem t�bb.

               Napf�ny �rad a szob�ba, �s az ablakon kereszt�l ki lehet l�tni egy nagy kertre, mondhatn�m gy�m�lcs�sre. Az asszony sz�p, hat�rozott zsid� arcvon�sokkal. M�ly, fekete szeme t�zes, mint egy kir�lyn��, ugyanakkor kedves. Kiss� szomork�s, mint az�, aki gondolkodik, �s visszaeml�kezik egy elveszett dologra. Arcsz�ne barna, de nem t�ls�gosan. Ajka sz�p alak�, z�rt, szigor�, de nem kem�nys�gre vall. Orra hossz� �s v�kony, kiss� hajlott az alj�n. Sasorr, amely j�l �ll ezekhez a szemekhez. Er�teljes, de nem k�v�r a termete, ar�nyos �s magas, ami �l� helyzet�ben is l�tszik.

Valami f�gg�nyt vagy kis sz�nyeget sz�. A k�l�nb�z� sz�n� ors�k gyorsan haladnak a sz�v�sz�kben. Az asszony nagyon egyszer�, s�t�tsz�n� ruh�t visel. V�r�ses-lil�nak l�tszik.

               Fel�ll, amikor hallja, hogy kopogtatnak az ajt�n. Kinyitja. Egy asszony k�rdi t�le:

-- Anna, ide akarod adni a vizeskors�dat? Megt�lt�m neked.

               Az asszony mellett ott van �t�ves fiacsk�ja, aki azonnal Ann�hoz fut. � simogatja, mik�zben elmegy egy m�sik szob�ba, ahonnan egy sz�p kors�val t�r vissza. �tny�jtja az asszonynak:

-- Te mindig j� vagy az �reg Ann�hoz! Isten jutalmazzon meg �rte ebben a gyermekedben �s a t�bbiekben, akik a tieid, �s a tieid lesznek, te �ldott! -- Anna fels�hajt.

Az asszony r�n�z, �s nem tudja, mit mondjon erre a s�hajt�sra, hogy elterelje a figyelm�t f�jdalm�r�l, amelyr�l tud. Azt mondja:

-- Itt hagyom n�lad Alfeust, ha nincs terhedre, �gy gyorsabban j�rok, �s megt�lt�k neked sok kors�t �s v�ztart�lyt.

               Alfeus nagyon sz�vesen marad, �s vil�gos, hogy mi�rt. Amint anyja elmegy, Anna elviszi a gyermeket a gy�m�lcs�sbe, ott felemeli egy �rett sz�l�f�rth�z, �s azt mondja neki:

-- Egy�l, egy�l, nagyon j�! -- �s megcs�kolja a sz�l� lev�vel tele arc�t. A gyermek moh�n eszi a sz�l�t. Anna j��z�en nevet, �gy, hogy kil�tszanak a sz�p fogai, �gy m�g fiatalabbnak l�tszik.

-- �s most mit adsz nekem? -- k�rdi nevetve, majd tr�f�lkozva let�rdel �s mondja: -- Mit adsz nekem, ha adok neked... ha adok neked... tal�ld ki, mit?

-- Cs�kot adok neked, sz�p Anna, j� Anna, Anna mama...!

               Amikor Anna hallja, hogy ,,Anna mama'', �r�mmel felki�lt �s mag�hoz �leli a kicsit:

-- �, �r�m�m! Te dr�ga! Dr�ga! Dr�ga! -- minden ,,dr�g�n�l'' egy cs�kot nyom a r�zs�s arcocsk�ra. Ut�na egy polchoz mennek, ahonnan kis m�zes pog�cs�kat tesz Anna egy t�lba.

-- Ezeket neked csin�ltam, szeg�ny Anna sz�pe, neked, aki j�t akarsz ,,Anna mam�nak''. De mondd meg, mekkora j�t akarsz nekem?

A kisgyerek gondolkodik. Mi ny�g�zte le �t legjobban? Azt mondja:

-- Akkor�t, mint amekkora az �r temploma.

               Anna megcs�kolja a szemecsk�i f�l�tt, a gyermek pedig hozz� d�rg�l�dzik, mint egy kismacska.

               Az anya m�r vissza is t�r a tele kors�val, �s nevet an�lk�l, hogy mondana valamit. Hagyja, hogy kinyilv�n�ts�k egym�snak az �rzelmeiket.

               Bel�p a kertbe egy id�s f�rfi, aki valamivel alacsonyabb Ann�n�l. S�r� haja m�r eg�szen �sz.

               Szak�lla sz�gletesre v�gva, szeme �gsz�nk�k, szem�ld�ke sz�ke.

               Anna nem l�tja �t, mert h�ttal �ll a kij�rat fel�. A f�rfi m�g�je megy, �s megk�rdezi:

-- �s nekem semmi sem marad?

               Anna megfordul �s �r�mmel felki�lt:

-- �, Joakim! Befejezted a munk�d?

               A kis Alfeus odafut hozz� �s mondja:

-- Te is kapsz, te is kapsz!

               Amikor az �reg lehajol �s megcs�kolja, a kisgyerek a nyak�ba csimpaszkodik �s �sszekusz�lja a szak�ll�t kezecsk�j�vel �s cs�kjaival.

               Joakim is aj�nd�kot ad neki, a jobb kez�ben eddig a h�ta m�g� rejtett gy�ny�r� alm�t, �s nevetve mondja a gyermeknek, aki s�v�rogva ny�jtja kez�t az alm��rt:

-- V�rj, am�g darabokra v�gom, �gy nem tudod megenni. Nagyobb, mint te vagy! -- �s az �v�ben tartott k�ssel kis r�szekre v�gja az alm�t.

Mintha egy f�szekben lev� kismadarat etetne, �gy teszi a gyermek nyitott sz�j�ba, aki csak falja, falja.

-- N�zd, Joakim, micsoda szemek! Nem a Galileai-tenger sz�n�re eml�keztetnek?

               Anna f�rj�nek v�ll�ra t�ve a kez�t besz�l, gyeng�den re� t�maszkodva. Ez a mozdulat el�rulja m�lys�ges szeretet�t a f�rje ir�nt, amely szeretet nem v�ltozott h�zass�guk hossz� �vei alatt. Joakim szeretettel n�z r� �s b�lint:

-- Nagyon sz�pek. �s ez a haj? Nem olyan a sz�ne, mint a napt�l kisz�r�tott gabon�nak? N�zd, olyan, mint a r�z �s az arany kever�ke...

-- �, ha gyermek�nk lenne, ilyennek szeretn�m, ilyen szemekkel, ilyen hajjal...

               Anna lehajol, s�t, let�rdel, �s s�hajtva megcs�kolja a k�t kis k�kessz�rke szemet. Joakim is fels�hajt. Meg akarja vigasztalni a feles�g�t. Kez�t annak �sz�l� haj�ra teszi �s azt mondja:

-- M�g rem�lni kell. Isten mindent megtehet. Am�g �l�nk, megt�rt�nhet a csoda, f�leg, amikor szeretj�k �t �s szeretj�k egym�st.

               Joakim k�l�n�sen kihangs�lyozza az utols� szavakat. Anna azonban hallgat, �s lehajtja fej�t, hogy f�rje ne l�ssa a k�t k�nnycseppet, ami kicsordul a szem�b�l. Csak a kis Alfeus l�tja, csod�lkozva �s elszomorodva, hogy nagy bar�tn�je �gy s�r, amint � teszi n�ha. Felemeli a kis kez�t, �s let�rli a k�nnyeket.

-- Ne s�rj. Anna! Az�rt mi boldogok vagyunk, legal�bbis �n, mert az eny�m vagy -- vigasztalja Joakim.

-- �n is boldog vagyok, mert te vagy. De nem adtam neked gyermeket... Azt gondolom, nem vagyok kedves az �r el�tt, �s ez�rt sz�r�totta ki a bens�met...

-- �, dr�ga j� feles�gem! Te, aki szent vagy, ugyan miben tetszhett�l vissza neki? Idehallgass! Menj�nk el m�g egyszer a templomba. Ez�rt. Nemcsak a s�toros �nnep�rt. Im�dkozzunk hosszasan... Tal�n az t�rt�nik veled, ami S�r�val... Ami Elk�na feles�g�vel, Ann�val. Sokat g�nyolt�k, �s azt hitt�k, hogy Isten elvetette, mert medd� volt. Pedig Isten eg�ben egy szent gyermek �rlel�d�tt sz�mukra. Mosolyogj, j� feles�gem! A te s�r�sod nagyobb f�jdalmat okoz nekem, mint az, hogy nincs gyermekem... Elvissz�k magunkkal Alfeust is. �t is im�dkoztatjuk, �t, aki �rtatlan... �s Isten egy�tt fogadja az � im�j�t �s a mi�nket, �s meghallgat minket.

-- Igen, tegy�nk fogadalmat az �rnak. �v� lesz, aki sz�letik. Felt�ve, hogy megadja nek�nk... �, hallani, hogy ,,mam�nak'' sz�l�t engem!

               �s Alfeus, aki csod�lkozva �s �rtatlanul n�z r�, felki�lt:

-- �n annak sz�l�talak!

-- Igen, kedves �r�m�m..., de neked van mam�d, �s nekem... nekem nincs gyermekem...

(1-5)