Anna im�ja meghallgat�st nyer

  A zar�ndokok Jeruzs�lem falain k�v�l t�boroznak s�traikban. K�zt�k van Anna is Joakimmal �s a kis Alfeussal, akinek a sz�lei is ott vannak. K�s� este van m�r. Alfeus apja h�vja fi�t, de � �gy v�laszol:

-- Ann�val maradok. Seg�tem �t.

               Mindny�jan nevetnek.

-- Hagyd �t! Nem zavar. M�g nem k�telezi a T�rv�ny. Itt vagy ott, csak egy kis mad�r, aki eszik -- mondja Anna, �s le�l, �l�ben a gyermekkel. Ad neki egy pog�cs�t �s s�lt halat, amelyb�l el�bb gondosan elt�vol�tja a sz�lk�kat. El�z�leg m�r kiszolg�lta a f�rj�t. � maga utolj�ra eszik.

Mind s�t�tebb lesz, v�g�l kigyulladnak a csillagok az �gen. Az emberek lassacsk�n eloltj�k l�mp�saikat �s nyugov�ra t�rnek. A besz�d zaja is mindink�bb elhalkul. A gyermekek hangj�t m�r nem lehet hallani. Alfeus is aludni kezd Anna karjaiban.

-- �jjel azt �lmodtam, hogy a k�vetkez� �vben k�tszer j�v�k a Szent V�rosba, k�t �nnepre egy helyett. Egyik az �n gyermekem felaj�nl�sa lesz a templomban... �, Joakim!

-- Rem�lj, rem�lj, Anna! M�st nem hallott�l? Az �r semmit sem suttogott a sz�vedben?

-- Semmit. Csak �lom volt...

-- Holnap van az utols� nap az im�ra. M�r minden �ldozatot bemutattunk. De holnap m�g egyszer meg�j�tjuk, �nnep�lyesen. Legy�zz�k Istent h�s�ges szeretet�nkkel. Mindig arra gondolok, hogy az t�rt�nik majd veled, ami Elk�na feles�g�vel, Ann�val t�rt�nt:

-- B�rcsak Isten �gy akarn�, �s azonnal azt mondan� nekem: Menj b�k�ben! Izrael Istene megadta neked a kegyelmet, amit k�rt�l!

-- Ha elj�n a kegyelem, gyermeked azt megmondja majd neked, el�sz�r megfordulva a m�hedben. �s �rtatlan hangja lesz, amely az Isten hangja.

               Erre �k is aludni t�rnek.

(1-10)