A temet�s

A szikl�ba v�jt s�r el�kamr�j�ban k�sz�tik el� a holttestet a temet�sre. Ez a helyis�g kicsi, J�zsefen �s Nikod�muson k�v�l csak J�nos �s M�ria f�r be. Leteszik J�zus test�t a k�asztalra, �s leveszik r�la a leplet. M�g Nikod�mus �s J�zsef el�k�sz�ti a balzsamoz�sra szolg�l� f�szereket �s kend�ket, M�ria Fia f�l� hajolva s�r. Ez az egyetlen mos�s, amiben a holttest r�szes�l, de a b�s�ges k�nnyek nem el�gs�gesek ahhoz, hogy teljesen elt�vol�ts�k a port, izzadts�got �s v�rt. A f�tyol m�g mindig J�zus cs�p�j�n van, �s M�ria azzal t�r�lgeti a testet.

Nem f�rad bele a hidegg� v�lt v�gtagok simogat�s�ba. Gyeng�den kez�be veszi J�zus kez�t, cs�kolgatja, igyekszik �sszez�rni sebeit, mintha gy�gy�tani akarn�, hogy ne f�jjanak annyira, arc�hoz szor�tja ezeket a kezeket, amelyek t�bb� nem tudj�k �t megsimogatni, �s ny�g, ny�g kegyetlen f�jdalm�ban. Kiegyenes�ti �s egym�s mell� teszi a szeg�ny l�bakat, amelyek annyira elf�radtak az �rt�nk tett utakon. De azok nagyon eltorzultak a kereszten, f�leg a bal l�b, amely oly lapos, mintha nem is lenne bok�ja. Ut�na ism�t a test fel� fordul, �s simogatja. �jra megl�tja a sz�jk�nt t�tong� oldalsebet, amelyen kereszt�l l�tszik az �td�f�tt sz�v cs�cske. M�ria ism�t felki�lt, mint a K�lv�ri�n. Megg�rnyed, mintha �t �rte volna a l�ndzsad�f�s, �s kez�t a sz�v�re szor�tja. Mennyi cs�kot nyom erre a sz�vsebre a szeg�ny Anya!

Ut�na a fejet igyekszik kiegyenes�teni, mert er�sen jobbra hajlik. Pr�b�lja lez�rni a szemh�jait, amelyek makacsul f�lig nyitva maradnak, �s a nyitott sz�jat, amely kiss� eltorzult a jobb oldal�n. Elrendezi a haj�t, amely �sszecsom�sodott a v�rt�l. �s ny�g, ny�g, mert visszaeml�kezik J�zus gyermekkor�ra �s arra a gondra, amellyel vigy�zott r�, �s �sszehasonl�tja azt azzal, amit az emberek tettek vele.
  Halkan besz�l Fi�hoz: ,,Szeg�ny Fiam! Mennyi seb!... Mennyire szenvedt�l! N�zd, mit tettek veled!... Milyen hideg vagy, Fiam! Ujjaid fagyosak. �s milyen mozdulatlanok! Olyanoknak l�tszanak, mintha �sszet�rtek volna. Sose voltak ilyenek, m�g gyermekkorod legm�lyebb alv�sa k�zben sem, sem pedig, amikor elf�radt�l munk�d k�zben... �s milyen hidegek! Szeg�ny kezek! Add ide azokat a Mam�dnak, Kincsem, szent szerelmem, szeretettem! N�zd, mennyire meg vannak roncsolva! N�zd, J�nos, ezt a t�tong�, m�ly sebet! �, a kegyetlenek! Ide, ide, Mam�dnak azt a sebes kezet. Hogy meggy�gy�tsa. �, nem okozok neked f�jdalmat... Cs�kkal �s k�nnyel, leheletemmel �s szeretetemmel felmeleg�telek. Simogass meg engem, Fiam! Te j�ghideg vagy, �n meg l�zt�l �gek. L�zam felolvasztja a te fagyoss�godat, �s a te fagyoss�god enyh�teni fogja az �n l�zamat. Egy simogat�st, Fiam! N�h�ny �ra telt el az�ta, hogy nem simogatt�l meg, �s sz�momra sz�zadoknak t�nik. H�napok teltek el a te simogat�sod n�lk�l, de nekem �r�knak t�ntek, mert mindig v�rtam a j�veteledet, �s minden napb�l egy �r�t csin�ltam, minden �r�b�l egy percet, azt mondva magamnak, hogy nem leszel t�vol t�lem egy vagy t�bb h�napig, hanem csak n�h�ny napig, n�h�ny �r�ig. Mi�rt olyan hossz� most az id�? �, embertelen szenved�s! Mert te meghalt�l. Meg�ltek sz�momra! Nem vagy t�bb� a f�ld�n! T�bb�! Minden helyen kerestelek t�ged l�lekben, �s �t�leltelek, mert t�ged megtal�lni, birtokolni, �rezni, az �letet jelentette testem, lelkem sz�m�ra. Kerestelek t�ged minden�tt szeretetem hull�m�val. T�bb� nem tal�llak, t�bb� nem tal�llak! Csak ez a hideg holttest maradt nekem, ez a l�lek n�lk�li test! �, J�zusom lelke, � Krisztusom lelke, � Uram lelke, hol vagy? Mi�rt vitt�tek el a Fiam lelk�t, ti kegyetlen hi�n�k, akik a s�t�nnal egyes�ltetek? �s mi�rt nem fesz�tettetek engem is vele egy�tt a keresztre? F�ltetek egy m�sodik b�nt�ny elk�vet�s�t�l? (M�ria hangja mind er�sebb �s f�jdalmasabb lesz.) �s mi lett volna sz�motokra meg�lni egy szeg�ny asszonyt, 342 sz�motokra, akik nem haboztatok meg�lni a testt� lett Istent? Nem k�vettetek el egy m�sodik b�nt�nyt? �s nem gonoszabb ez, hogy engedtek t�l�lni egy any�t, akinek fi�t meg�lt�tek?

M�ria, aki hangj�val egy�tt a fej�t is felemelte, most ism�t megg�rnyed kimer�lt arc�val, �s csendesen besz�l, csak �hozz�: ,,Legal�bb itt a s�rban egy�tt lesz�nk, amint egy�tt voltunk a hal�ltus�ban a f�n, �s egy�tt az �ton a m�svil�gon az �let fel�. De ha nem tudlak k�vetni a m�svil�gi �ton, itt maradok, r�d v�rakozva.''
  Felegyenesedve megfordul, �s er�s hangon azt mondja a jelenlev�knek: ,,Menjetek el mindny�jan! �n itt maradok. Z�rjatok be engem vele! V�rom �t. Mit mondtok? Hogy nem tehetem? Mi�rt nem? Ha meghaltam volna, nem lenn�k-e itt, mellette fekve, v�rva a temet�sre? Az � oldal�n�l leszek, de t�rden�llva. Ott voltam, amikor � ny�sz�rg�tt, gyeng�den �s r�zsasz�n�en, egy decemberi �jjelen. Ott leszek most, a vil�gnak ebben az �jszak�j�ban, amelyben nincs t�bb� a Krisztus. �, igazi �jszaka! A Vil�goss�g nincs t�bb�!... �, fagyos �jszaka! A Szeretet meghalt! Mit mondasz, Nikod�mus? Megfert�z�m magamat? Az � v�re nem fert�z. Nem fert�z�tt meg engem akkor sem, amikor megsz�ltem. �, hogyan ment�l ki, te, Vir�gom, a m�hemb�l an�lk�l, hogy megs�rtett�l volna egy rostot is, igaz�n, mint egy illatos n�rcisz vir�g, amely kiny�lik a l�lekb�l, a m�h gum�j�b�l, �s kivir�gzik akkor is, ha a f�ld nem �lelte �t gum�j�t? Sz�zi kivir�gz�s volt ez a te esetedben, Fiam, aki az �gi �lel�sb�l j�tt�l, �s �gi f�nyek k�z�tt sz�lett�l.''

Most a gy�tr�tt Anya ism�t Fia f�l� hajlik, tudom�st sem v�ve k�v�le semmir�l. Halkan mondja: ,,De eml�kszel, Fiam, milyen fens�ges f�nybe �lt�z�tt minden, amikor a te mosolyod a vil�gra sz�letett? Eml�kszel, milyen boldog�t� f�nyt k�ld�tt az Atya az �gb�l, hogy bebor�tsa a te kivir�gz�sod titk�t, �s hogy kev�sb� visszatasz�t�nak tal�ld ezt a s�t�t vil�got te, aki a Vil�goss�g volt�l, �s az Atya �s a Szentl�lek Vil�goss�g�t�l j�tt�l? �s most?... Most s�t�t van �s hideg... Milyen hideg! Milyen! �n eg�szen remegek. Jobban, mint azon a decemberi �jjelen. Akkor �r�ltem annak, hogy az eny�m vagy, �s sz�vemen melengethetlek. Volt k�t teremtm�nyed, aki szeretett t�ged... Most... Most egyed�l vagyok, �s �n is haldoklom. De kett� helyett szeretlek: azok helyett, akik oly kev�ss� szerettek t�ged, hogy elhagytak a szenved�s �r�j�ban, �s szeretlek azok helyett, akik gy�l�ltek t�ged. Az eg�sz vil�g helyett szeretlek t�ged, Fiam! Nem fogod �rezni a vil�g hidegs�g�t. Nem, nem fogod �rezni. Te nem nyitottad meg a m�hemet az�rt, hogy megsz�less�l, de hogy ne �rezd a hideget, �n k�sz vagyok megnyitni azt sz�modra �s bez�rni t�ged m�hem �lel�s�be. Te eml�kszel r�, mennyire szeretett t�ged ez a m�h, kis dobog� cs�r�mat?... Ez a m�h mindig ugyanaz. �, ez az �n jogom, az �n anyai k�teless�gem. Ez az �n v�gyam. Csak az Anya r�szesedhet ebben, a Fia sz�m�ra csak neki lehet oly nagy szeretete, mint a vil�gegyetem.

Most megint felemeli hangj�t, �s teljes erej�b�l mondja: ,,Menjetek! �n itt maradok. T�rjetek vissza h�rom napon bel�l, �s egy�tt megy�nk ki. �, ism�t megl�tni a vil�got, a te karodra t�maszkodva, Fiam! Mily sz�p lesz a vil�g a te felt�madt mosolyod f�ny�n�l! A vil�g, amely remegett Ur�nak t�voz�sakor! A f�ld megrend�lt, amikor a hal�l kiszak�totta lelkedet �s szellemed elhagyta Sz�vedet. De most remegni fog... �, t�bb� nem a retteg�st�l �s a g�rcs�kt�l, hanem kellemes remeg�ssel, amelyet �n nem ismerek, de amit n�iess�gem el�re meg�rez, amit egy sz�z �rez, aki jegyes�nek t�voll�te ut�n hallja l�pteit, amint �jjel j�n. M�g ink�bb: a f�ld szent remeg�ssel fog remegni, mint �n megremegtem akkor, a legm�lyebben, amikor bennem volt az Egy �s H�rmas �r, �s az Atya akarata a Szeretet t�z�vel megteremtette a magot, amelyb�l te j�tt�l, szent Gyermekem, mindenem! Mindenem! A Mama mindene! A Mam��!... Minden gyermeknek van atyja �s anyja. M�g a fatty�nak is van 343 apja �s anyja. De neked csak Mam�d volt, hogy r�zs�b�l �s liliomb�l testet alkosson neked, �s megalkossa az ereknek ezt a h�mz�s�t, amelyek k�kek, mint a foly�ink Galile�ban, �s ezeket a gr�n�tpiros ajkakat, �s ezt a hajat, �s ezeket a szemeket, a Paradicsom k�t kis tav�t.

A zene �s a szeretet alkotott t�ged: a tisztas�g �s az engedelmess�g hozott l�tre, � �r�m�m! Mi a te Sz�ved? Az �n sz�vem l�ngja, amely elv�lt, hogy koron�v� s�r�s�dj�k Isten cs�kja k�r�l az � sz�ze sz�m�ra. �me, mi a te Sz�ved. Ah! (A ki�lt�s oly f�jdalmas, hogy Magdolna J�nossal egy�tt odafut. A t�bbiek nem mernek mozdulni, csak s�rva �s elf�tyolozva n�znek be a ny�l�son.) Ah! �sszet�rtek t�ged! �me, az�rt vagy oly hideg, �s az�rt vagyok �n ily hideg! Nincs t�bb� benned az �n sz�vem l�ngja, �s �n nem tudok tov�bb �lni arra a l�ngra visszagondolva, amely az eny�m volt, �s amelyet neked adtam, hogy sz�vet csin�ljak neked. Itt, itt, itt az �n keblemen! Miel�tt a hal�l meg�l engem, fel akarlak meleg�teni, ringatni akarlak. Azt �nekeltem neked: ,,Nincs otthonod, nincs t�pl�l�kod, nincs m�s, csak szenved�s.'' Pr�f�tai szavak! Szenved�s, szenved�s, szenved�s sz�modra, sz�momra. Azt �nekeltem neked: ,,Aludj, aludj a sz�vemen''. Most is, itt, itt, itt...

�s le�l a k� sz�l�re, �s f�lkarj�val v�llai alatt �tkarolva �l�be veszi Fi�t, v�ll�ra t�masztva annak fej�t, �s r�hajtva saj�tj�t, kebl�re szor�tva, ringatva, cs�kolgatva, gy�tr�dve.
  Nikod�mus �s J�zsef odamegy, odat�ve egy sz�kf�l�t, ed�nyeket, k�tel�keket �s a tiszta leplet �s egy nagy t�lat .. v�zzel �s gyapotcsom�kat.
  M�ria l�tja, �s er�s hangon megk�rdezi: ,,Mit csin�ltok? Mit akartok? El�k�sz�teni �t? Mire? Hagyj�tok Mam�j�nak az �l�n. Ha siker�l felmeleg�tenem, hamarabb felt�mad. Ha siker�l megvigasztalnom az Aty�t, �s megvigasztalni �t az istengyilkos gy�l�let�rt, akkor az Atya el�bb megbocs�t, �s � gyorsabban visszat�r.

A F�jdalmas Anya szinte f�lrebesz�l.
  ,,Nem, nem adom �t nektek! Odaadtam egyszer, egyszer a vil�gnak adtam, �s a vil�g nem akarta �t. Meg�lte, mert nem akarta. Most nem adom t�bb� oda! Mit mondotok, hogy szeretitek? Ugyan! Akkor mi�rt nem v�dt�tek meg? V�rtatok azzal, hogy megmondj�tok neki: szeretitek, amikor nincs t�bb� senki, aki hallhat titeket! Milyen szeg�nyes a ti szeretetetek! De ha annyira f�ln�tek a vil�gt�l, hogy nem mert�tek megv�deni az �rtatlant, akkor legal�bb nekem kell adnotok �t, az Any�nak, hogy megv�dje Sz�l�ttj�t. � tudja, ki volt, �s mit �rdemelt. Ti!... Mesteretek volt, de semmit sem tanultatok t�le. Tal�n nem igaz? Tal�n hazudok? De nem l�tj�tok, hogy nem hisztek a felt�mad�s�ban? Hisztek? Nem! Mi�rt �lltok ott, el�k�sz�tve a k�tel�keket �s a f�szereket? Az�rt, mert egy szeg�ny halottnak tartj�tok, aki ma j�ghideg, holnap felbomlik, �s ez�rt be akarj�tok balzsamozni. Hagyj�tok ken�cseiteket! J�jjetek a betlehemi p�sztorok tiszta sz�v�vel im�dni az �dv�z�t�t! N�zz�tek! �lm�ban nem m�s, csak egy f�radt ember, aki pihen. Mennyit f�radozott az �letben! Mind jobban elf�radt! �s ezekben az utols� �r�kban!... Most nyugszik. Sz�momra, a Mam�ja sz�m�ra nem m�s, csak egy nagy Gyermek, aki f�radt �s alszik. Ugyancsak nyomor�s�gos �gyban �s szob�ban! De els� fekhelye sem volt szebb, els� lak�sa sem volt vid�mabb. A p�sztorok im�dt�k �dv�z�t�j�ket az alv� kisdedben. Ti im�dj�tok az �dv�z�t�t a s�t�non aratott diadal�nak �lm�ban. �s azut�n, mint a p�sztorok, menjetek, �s mondj�tok a vil�gnak: ,,Dics�s�g Istennek!

A b�n meghalt! A s�t�n le van gy�zve! B�ke legyen a f�ld�n �s az �gben, Isten �s az ember k�z�tt!'' K�sz�ts�tek el� visszat�r�s�nek �tj�t! �n parancsolom nektek! �n, akit az Anyas�g a szertart�s Papn�j�v� tesz. Menjetek! Mondtam, hogy nem akarom. �n megmostam �t k�nnyeimmel. Az el�g. T�bbre nincs sz�ks�g. �s ne gondoljatok arra, hogy azt r�teszitek. 344 K�nnyebb lesz sz�m�ra felt�madni, ha szabad ezekt�l a temet�si k�tel�kekt�l. Mi�rt n�zel r�m �gy, J�zsef? �s te mi�rt, Nikod�mus? Ezeknek a napoknak borzalmai elvett�k az eszeteket? Nem eml�keztek? ,,Ennek a gonosz �s h�zass�gt�r� nemzed�knek, amely egy jelet k�v�n, nem adatik m�s, csak J�n�s jele... �gy az Emberfia h�rom napig �s h�rom �jjelen a f�ld sz�v�ben lesz''. Nem eml�keztek? ,,Az Emberfi�t az emberek kez�be adj�k, akik meg�lik, de harmadnapra felt�mad.'' Nem eml�keztek? ,,Ronts�tok le az igaz Istennek ezt a Templom�t, �s h�rom nap alatt fel�p�tem azt.'' A Templom az � teste volt, emberek. R�zz�tok a fejeteket? Sir�nkoztok rajtam? Bolondnak tartotok? De hogy lehet? Felt�masztotta a halottakat, �s saj�t mag�t ne tudn� felt�masztani? J�nos?''
-- Anya!
-- Igen, h�vj�l engem ,,any�nak''. Nem tudok �lni arra gondolva, hogy nem h�vnak majd �gy! J�nos! Te jelen volt�l, amikor felt�masztotta Jairus le�ny�t �s a naimi ifj�t. Ugyancsak halottak voltak ezek, igaz? Nemcsak m�lyen aludtak? V�laszolj!
-- Holtak voltak. A le�ny k�t �r�ja, az ifj� m�sf�l napja.
-- �s felt�madtak a parancs�ra?
-- �s felt�madtak a parancs�ra.
-- Hallott�tok? Ti ketten, hallott�tok? De mi�rt r�zz�tok a fejeteket? Ah, tal�n azt akarj�tok mondani, hogy az �let gyorsabban visszat�r egy �rtatlanba �s ifj�ba? De az �n Gyermekem az �rtatlan! �s � az �r�k Ifj�! Az �n Fiam Isten!...

Az Anya meggy�t�rt, l�zas szemekkel n�zi a k�t f�rfit, akik elcs�ggedve, de k�rlelhetetlen�l el�k�sz�tik a tekercseket, amelyeket m�r be�ztattak a f�szerekbe. M�ria k�t l�p�st tesz. Visszahelyezte m�r Fi�t a k�re, oly gyeng�den, ahogy egy �jsz�l�ttet helyeznek a b�lcs�be. K�t l�p�st tesz, lehajol a halotti �gy l�b�n�l, ahol Magdolna t�rden�llva s�r. V�ll�ra teszi kez�t, megr�zza, �s megk�rdezi:
-- M�ria, felelj! Ezek azt gondolj�k, hogy J�zus nem t�madhat fel, mert f�rfi �s belehalt a sebekbe. De a te testv�red nem volt id�sebb, mint �?
-- De igen!
-- Nem rothad�snak indult m�r, miel�tt s�rba tett�k?
-- De igen!
-- �s nemde felt�madt n�gy nap ut�n a fullad�sb�l �s a rothad�sb�l?
-- De igen!
-- H�t akkor?
  Hossz�, s�lyos cs�nd. Ut�na egy sz�rny� ki�lt�s. M�ria remegve szor�tja kez�t a sz�v�re. T�mogatj�k �t. De � visszautas�tja �ket. �gy t�nik, mintha a kegyeseket utas�tan� vissza. Val�j�ban azt utas�tja vissza, akit egyed�l � l�t. �s felki�lt:
-- Vissza! Vissza, kegyetlen! Nem ezt a bossz��ll�st! Hallgass! Nem akarlak hallani! Hallgass! Ah, a sz�vembe markol!
-- Ki, Anya?
-- �, J�nos! A s�t�n! A s�t�n, aki azt mondja: ,,Nem t�mad fel. Egy pr�f�ta sem mondta.'' �, Magass�gbeli Isten! Seg�tsetek nekem, ti, j� lelkek, ti irgalmas emberek! �rtelmem ingadozik! Nem eml�kszem t�bb� semmire. Mit mondanak a pr�f�t�k? Mit mond a Zsolt�r? �, ki ism�tli el nekem a sz�vegeket, amelyek J�zusomr�l besz�lnek?

Magdolna orgonahangj�n elmondja a d�vidi zsolt�rt a Messi�s szenved�s�r�l. (22. Zsolt�r)
  Az Anya m�g er�sebben s�r, J�nosra t�maszkodva, �s k�nnye halott Fi�ra hull, aki eg�szen �t�zik t�le. M�ria l�tja, �s felsz�r�tja, �s halk hangon mondja: ,,Mennyi k�nny! �s amikor szomjazt�l, egy cseppet sem tudtam neked adni. �s most.., eg�szen megf�rdetlek! Olyan vagy, mint egy er�s harmatt�l bor�tott bokor. Hadd sz�r�tson meg a Mama, Fiam! Oly keser�t �zlelt�l! Felsebzett ajkadra nem esik m�s, csak a keser�s�g �s az anyai k�nny s�ja!... Azut�n er�s hangon k�ri:
-- M�ria, D�vid nem mondja... Ismered Izaj�st? Mondd az � szavait...
  Magdolna elmondja a szenved�sre vonatkoz� r�szt, �s egy s�hajt�ssal fejezi be: ,,...�let�t hal�lra adta, �s a gonosztev�k k�z� sorolt�k, noha sokak v�tkeit hordozta, �s k�zben im�dkozott a b�n�s�k�rt.'' (Iz 53, 1-12; 52, 13-53, 12)
-- �, hallgass! Nem a hal�l! Nem hal�lra van sz�nva! Nem! Nem! �, a ti hitetlens�gtek sz�vets�gesnek t�rsul a s�t�n k�s�rt�s�hez, k�telyt t�maszt a sz�vemben! Nem kellene hinnem neked, Fiam? Nem hinni szent szavaidnak?! �, mondd lelkemnek! Besz�lj! A t�voli partokr�l, ahov� ment�l, hogy megszabad�tsd azokat, akik elj�veteledre v�rnak, vesd lelked szav�t az �n kit�rul� lelkemnek, amely eg�szen nyitva �ll, hogy befogadja szavadat. Mondd Any�dnak, hogy visszat�rsz! Mondd: ,,Harmadnapra felt�madok''. K�rlek, Fiam �s Istenem! Seg�tsd nekem megv�deni a hitemet! A s�t�n r�tekeredik gy�r�ivel, hogy megfojtsa. A s�t�n felemelte k�gy�sz�j�t az ember test�r�l, mert te megfosztottad �t ett�l a zs�km�ny�t�l, �s most sz�vem h�s�ba v�jta m�regfogait, �s megb�n�tja sz�vver�semet, er�met, h�m�rs�kletemet. Isten! Isten! Isten! Ne engedd, hogy k�telkedjek! Ne engedd, hogy a k�tely megfagyasszon! Ne adj szabads�got a s�t�nnak, hogy cs�gged�sbe vigyen engem! Fiam! Fiam! Tedd sz�vemre a kezedet! �zd el a s�t�nt! Tedd kezedet a fejemre! Az visszahozza a Vil�goss�got. Szenteld meg egy simogat�soddal ajkamat, hogy meger�s�dj�n azt mondani: ,,Hiszek!'' Akkor is hiszek, ha az eg�sz vil�g nem hisz! �, mily f�jdalmas nem hinni! Aty�m! Nagyon sokat kell megbocs�tani annak, aki nem hisz. Mert amikor valaki nem hisz t�bb�... amikor nem hisz t�bb�... akkor minden borzaszt� dolog k�nny�v� v�lik. �n mondom neked... �n, aki tapasztalom ezt a gy�trelmet. Aty�m, l�gy irgalmas a hitetlenek ir�nt! Add nekik, Szent Atya, add nekik, ez�rt a felem�sztett �ldozat�rt �s �rtem, az �ldozat�rt, aki m�g em�szt�dik, add a te hitedet a hitetleneknek!

Hossz� hallgat�s.
  Nikod�mus �s J�zsef intenek J�nosnak �s Magdoln�nak.
-- J�jj, Anya! -- Magdolna besz�l, megk�s�relve elt�vol�tani M�ri�t Fi�t�l, �s sz�tv�lasztani M�ria ujjait J�zus�t�l, akit cs�kolgat, s�rva.
  M�ria felegyenesedik. �nnep�lyes. Utolj�ra kiegyenes�ti a v�rtelen ujjakat, a test mell� helyezi az elernyedt kezet. Ut�na leengedi karj�t a f�ld fel�, el�gg� kit�rva, fej�t enyh�n felfel� tartva, im�dkozik �s felaj�nl. Nem hallani a hangj�t. De meg�rtik, hogy im�dkozik, testtart�s�b�l. Val�ban � a Papn� az olt�rn�l, a Papn� a felaj�nl�s pillanat�ban. ,,Felaj�nljuk magasztos F�ls�gednek ezt a tiszta, szent �s szepl�telen �ldozati adom�nyt...'' (a mise k�nonj�nak szavai).

Azut�n megfordul:
-- Csin�lj�tok csak! De � fel fog t�madni! Hi�ba k�telkedtek az �n �rtelmemben, �s vagytok vakok az igazs�gnak, amit � mondott. Hi�ba k�s�rt a s�t�n, hogy cselt vessen hitemnek. A vil�g megv�lt�s�hoz hi�nyzik a gy�trelem, amit a legy�z�tt s�t�n adott sz�vemnek. Elfogadom a gy�trelmet, �s felaj�nlom a j�v�beliek�rt. Isten veled, Fiam! Isten veled, Gyermekem! Isten veled, Kisfiam! Isten veled... Isten veled... Szent... J�... Legink�bb Szeretett �s szeretetrem�lt�... Sz�ps�g... �r�m... �dv�ss�g forr�sa... Isten veled... Cs�kom... cs�kom... cs�kom... szemeidre... arcodra... aranyos hajadra... kih�lt tagjaidra... �tsz�rt sz�vedre..., �, �tsz�rt sz�vedre!... Uram! L�gy hozz�m irgalmas!

* * *

J�zus szavai:
-- �s a gy�trelem folytat�dott meg�jul� t�mad�sokkal eg�szen vas�rnap hajnalig. �n szenved�sem alatt csak egy k�s�rt�st �lltam ki. De Any�m, az Asszony, engesztelt az asszony�rt, aki minden rosszban b�n�s, ism�t �s ism�t. �s a s�t�n sz�zszoros d�hvel t�madt Legy�z�j�re. M�ria legy�zte �t. A legkegyetlenebb k�s�rt�seket �llta ki M�ria test�ben, sz�v�ben, lelk�ben. A vil�g azt hiszi, hogy a megv�lt�s v�get�rt utols� leheletemmel. Nem. Az Anya fejezte be azt, hozz�adva h�rmas gy�trelm�t, hogy megv�ltson a h�rmas b�n�s v�gyt�l, h�rom napig k�zdve a s�t�nnal, aki r� akarta b�rni �t szavam megtagad�s�ra, hogy ne higgyen felt�mad�somban. M�ria volt az egyetlen, aki tov�bbra is hitt. Nagy �s boldog e miatt a hite miatt is.

M�ria gy�trelme hasonl� volt az eny�mhez a Getszem�niban. A vil�g nem fogja meg�rteni ezeket a lapokat. De azok, akik a vil�gban vannak an�lk�l, hogy a vil�gb�l val�k lenn�nek, azok meg�rtik, �s jobban fogj�k szeretni a F�jdalmas Any�t. Ezek�rt mondtam ezt. (V�. Jn 17, 16)
  A k�t f�rfi megmossa J�zus test�t �s bekeni a ken�cs�kkel. Felk�tik �ll�t, hogy sz�ja csukva maradjon. M�ria er�sebben ny�g. Betakarj�k J�zust a lepellel. J�zsef m�g r�tesz az arcra egy kend�t, �s a leplet is a testhez er�s�ti nagy, sz�les cs�kokkal.
  M�ria m�g er�sebben s�r.