9. Felebarátod házastársát ne kívánd!

Jézus egy házasságtörő fiatalember anyjának kérésére meggyógyítja a bűnbánó fiatalembert bőrbajából, amelyet abban az időben ,,leprának'' tartottak. Utána beszélni kezd a kilencedik parancsolatról: A parancsolat: ,,Felebarátod feleségét ne kívánjad'' kapcsolatban áll a ,,ne paráználkodj''-jal. Mert a vágy mindig megelőzi a cselekedetet. Az ember nagyon gyenge ahhoz, hogy képes lenne kívánni valamit anélkül, hogy utána ne teljesítené kívánságát. De ami a legszomorúbb, az ember nem képes ugyanezt megtenni a jó kívánságok esetében. Amikor rosszat kíván, azt utána teljesíti. Amikor jót kíván, utána megáll, sőt esetleg még meg is hátrál. A bűnös vágy magától terjed, mint a dudva. Gyermekek vagytok, és nem tudjátok, hogy ez a kísértés, bomlasztó, és menekülni kell tőle?
,,Kísértést szenvedtem'' -- régi védekezés! De éppen azért, mert már régen ismerik, az embereknek emlékezniük kellene következményeire is, és tudniuk kellene ,,nem''-et mondani. A mi történelmünkből nem hiányoznak a tiszta emberek példái. Ők tiszták maradtak az összes érzéki kísértés és az erőszakoskodók fenyegetése ellenére is. Rossz a kísértés? Nem. A Gonosznak a műve. De annak számára, aki győzedelmeskedik felette, dicsőséggé válik. Az a férj, aki más szeretőket keres, gyilkosa feleségének, gyermekeinek és önmagának. Az, aki belép más lakásába, hogy házasságtörést kövessen el, rabló, éspedig a leghitványabb. Hasonlít a kakukkhoz, áldozathozás nélkül örül más fészkének. Az, aki visszaél barátjának jóhiszeműségével, csaló, mert barátságot színlel, valójában azonban nem barátja. Az, aki így cselekszik, megbecsteleníti magát, és gyalázatot hoz szüleire. Vele lehet-e akkor az Isten?
Csodálatosan meggyógyítottam ezt a fiatalembert szegény anyja könyörgésére. De olyan undor tölt el a bujaság miatt, hogy hányingerem van tőle. Ti felkiáltottatok a félelemtől és a borzongástól a lepra miatt. Én, lélekben kiáltottam fel, undorodásomban a bujaságtól. Körülvesz engem mindenféle nyomorúság, és mindenki számára Megváltó vagyok. De szívesebben érintek meg egy halottat, egy igazat, akinek teste már oszlásnak indult, de akinek egyenes lelke már békét élvez, mint hogy egy olyanhoz közeledjek, aki bujálkodott. Üdvözítő vagyok, de Ártatlan vagyok. Ezt észreveszik mindazok, akik ide jönnek vagy velem beszélnek, és az én egyéniségem serkentőleg hat rájuk. Megértem, hogy szeretnétek, ha még beszélnék hozzátok. De nem vagyok képes rá. Egy alig felnőtt fiatalembernek az elzüllése és tönkremenetele az érzékiség következtében jobban fölkavart engem, mint ha magát a Halált érintettem volna meg. Menjünk a betegekhez! Ha az undor miatt, ami elfog, nem vagyok képes beszélni, legalább üdvössége leszek azoknak, akik remélnek bennem. Béke veletek!