2. ,,Istennek nevét hiába ne vegyed!''

Tízparancs
-- Hallottátok: ,,Ne ejtsd ki hiába nevemet!'' (Kiv 20,7)
Mikor ejtik ki hiába Isten nevét? Csak akkor, amikor káromkodnak? Nem. Akkor is, ha Istenhez méltatlan módon ejtik ki nevét. Mondhatja-e egy fiú: ,,Szeretem és tisztelem atyámat'', ha utána mindig annak ellenkezőjét teszi, amit atyja tőle kíván? Nem azzal szeretjük szüleinket, hogy mondjuk: ,,atyám, atyám''. Nem azzal szeretjük az Urat, hogy mondjuk: ,,Isten, Isten''. (Vö. Mt 7,21.)
Amint más alkalommal már mondtam, sokan rejtegetnek bálványokat szívükben. Hasonlóképpen kétszínű módon dicséri Istent az, akinek tettei nem felelnek meg dicsőítő szavainak. Egy másik irányzat, hogy a külsőségekben sok mindent bűnösnek tartanak, de nem akarják felfedezni a bűnt ott, ahol igazán van, a bensőben. Mások káromlásnak tartják, ha a pogányok ajkukra veszik a mi Istenünk nevét, és meg akarják tiltani nekik, hogy az igaz Istenhez közeledjenek.
Így volt ez eddig. Nem így lesz ezentúl. Izrael Istene ugyanaz az Isten, aki minden embert teremtett. Miért kellene megakadályozni, hogy a teremtmények vonzódjanak Teremtőjükhöz?

Azt hiszitek, hogy a pogányok nem éreznek valamit szívük mélyén, valamit, ami kielégítetlenül hagyja őket, hogy felkiáltanak, felindulnak, keresnek? Kit? Mit? Az ismeretlen Istent. (Vö. ApCsel17,22-30.) Azt hiszitek, hogy Isten szentségtörésként visszautasítja annak a pogánynak az önfelajánlását, aki az ismeretlen Isten oltárához járul, a lélekben lévő anyag nélküli oltárhoz, amely mindig megörökíti Teremtőjét, ahhoz a lélekhez, amely törekszik arra, hogy Isten dicsőségére váljék, mint a Mózes által emelt tabernákulum, és amely lélek sír mindaddig, míg ez be nem következik? Azt hiszitek, hogy bűnös az a becsületes vágyból fakadó cselekedet, amely az isteni hívásra: ,,Jöjj!'' azt válaszolja: ,,Eljöttem!''? Ugyanakkor szentnek tartjátok azt az erkölcstelen istentiszteletet, amelyet Izrael mutat be a Templomban, amikor olyan lélekkel járul oda, amely lélekben férgekként nyüzsögnek a bűnök? Így lép be Isten színe elé, és veszi ajkára a legtisztább nevét! Nem. Igazán mondom nektek, hogy az viszi tökélyre a szentségtörést, aki tisztátalan lélekkel ejti ki hiábavaló módon Isten nevét. Hiábavaló módon ejtitek ki, ezt jól tudjátok, amikor lelkiállapototok miatt semmi hasznotok sincs belőle. Ó, látom Isten méltatlankodó tekintetét, amellyel undorodva elfordul a képmutatótól, aki hozzá kiált, a bűnét nem bánó bűnöstől, amikor Őt megszólítja! Rémülettel tölt el ez engem, engem, aki egyáltalán nem érdemeltem ki Isten neheztelését. Látom egy szívben ezt a gondolatot: ,,De akkor a kisgyermekeken kívül senki sem fordulhat Istenhez, mert minden ember tisztátalan és bűnös.''
Nem. Ne mondjátok ezt! A bűnösöknek segítségül kell hívniuk ezt a nevet! Akik érzik, hogy fojtogatja őket a Sátán, és akik meg akarnak szabadulni a bűntől és a Csábítótól. Akik akarnak. Íme, ez változtatja a szentségtörést szertartássá. Meg akarnak gyógyulni. A Hatalmashoz kiáltanak, hogy bocsásson meg nekik és gyógyítsa meg őket. Segítségül hívják Őt, hogy megmeneküljenek a Csábítótól.
A Teremtés könyve elmondja, hogy a kígyó megkísértette Évát akkor, amikor az Úr nem járt a Paradicsomban.(3,1-7) Ha Isten a Paradicsomban lett volna, a Sátán nem tudott volna ott lenni. Ha Éva segítségül hívta volna Istent, a Sátán elmenekült volna. Sose felejtsétek el ezt!

Őszintén kiáltsatok az Úrhoz! Az Ő neve az üdvösség. Közületek sokan meg akarnak tisztulni. Állandóan tisztuljatok meg szívetekben azáltal, hogy szeretettel ráírjátok: Isten. Ne imádkozzatok hazug módon! Ne imádkozzatok pusztán megszokásból! Hanem szívből, gondolatban, cselekedetben, mindeneteket beleadva ejtsétek ki Isten nevét. Ejtsétek ki azért, hogy ne legyetek egyedül. Ejtsétek ki azért, hogy segítsen titeket. Ejtsétek ki azért, hogy megbocsásson nektek.
Értsétek meg: ,,hiába'' veszitek Isten nevét, ha nem akartok megjavulni. Akkor bűnös ez. De nem hiábavaló, amikor a nap minden pillanatában, cselekedetében, szükségletében, kísértésében, szenvedésében szeretettel hívjátok: ,,Jöjj Istenem!'' Akkor nem vétkeztek Isten szent Nevének kiejtésével.