1. 1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!''

Tízparancs
-- Hallottátok: ,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne készíts magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt, és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.'' (Kiv 20,3-6)
,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!'' Hallottátok, miként van jelen Isten mindenütt tekintetével és hangjával. Valóban, mindig színe előtt vagyunk. Akár be vagyunk zárkózva egy szobába, akár a tömeg között vagyunk a Templomban, egyaránt az Ő színe előtt vagyunk. A rejtett jótevők, akik még azok elől is elrejtőznek, akikkel jót tesznek, a gyilkosok, akik megölik az utast egy magányos völgytorokban és felkoncolják, egyaránt jelen vannak az Ő színe előtt. Színe előtt van a király udvartartása közepette, a katona a harctéren, a levita a Templom belsejében, a könyvei fölé hajló bölcs, a barázdákon járó földműves, a padján ülő kereskedő, a bölcső fölé hajló anya, a jegyes a kamrájában, a szűz az atyai házban, az iskolában tanuló gyermek, a haldokló öreg. 

Mindnyájan színe előtt vannak, és hasonlóképpen az embernek minden cselekedetét látja. Az ember minden cselekedetét! Félelmetes szavak! És vigasztaló szavak. Félelmetesek, ha a cselekedetek bűnösek, vigasztalók, ha a cselekedetek szentek. Tudni, hogy Isten lát. Ez megfékez a rossz tevésében, megvigasztal a jócselekedetekben. Isten látja, hogy jót cselekszem. Én tudom, hogy Ő nem felejti el azt, amit lát. Én hiszem, hogy Ő megjutalmazza a jócselekedeteket. Azért biztos vagyok abban, hogy részem lesz ebben a jutalomban, és ez a biztonság megnyugtat. Ez nyugodttá teszi életemet és békéssé halálomat, mert életemben és halálomban megvigasztalja lelkemet Isten barátságának csillagfénye. Így érvelnek azok, akik jót tesznek. De azok, akik rosszat tesznek, miért nem gondolnak arra, hogy a bálványimádás a tiltott cselekedetekhez tartozik? Miért nem mondják ezek: ,,Isten látja, hogy miközben tettetem a szent istentiszteletet, hazug istent vagy isteneket imádok, akiknek titkos oltárt emeltem, amelyről az emberek nem tudnak, csak Isten''? Milyen isteneket, mondjátok, ha még a Templomban sincs szobra Istennek? Milyen arcuk van ezeknek az isteneknek, ha az Igaz Istennek lehetetlen arcot formálni? Igen. Lehetetlenség arcot formálni, mert az ember nem képes méltóképpen ábrázolni a Tökéleteset és a Legtisztábbat. Csak a szellem látja meg az Ő anyagtalan és magasztos szépségét, és hallja hangját, élvezi simogatását, amikor Ő kiárasztja magát egy szentjére, aki kiérdemli ezeket az isteni érintéseket. De az ember szeme, füle, keze nem képes látni, hallani és megismételni citerájának hangjával, kalapáccsal és vésővel a márványon azt, aki az Úr. Ó, végtelen boldogság, amikor az igazak lelke meglátja Istent! 

Az első pillantás annak a boldogságnak a kezdete lesz, amely századokon és századokon keresztül társává válik. Mégis, amit nem tudunk megtenni az Igaz Istennel, azt az ember megteszi a hazug istenekkel. És az egyik oltárt emel a nőnek; a másik az aranynak; a hatalomnak; a tudománynak; a katonai győzelemnek; az egyik imádja a hatalmas embert, aki természetében hozzá hasonló, csak hatalom vagy szerencse dolgában áll felette; a másik önmagát imádja, és azt mondja: ,,Nincs hozzám hasonló''. Íme Isten népének istenei. Ne csodálkozzatok a pogányokon, akik imádják az állatokat, a csúszómászókat és a csillagokat. Mennyi csúszómászót! Mennyi állatot! Mennyi kialudt csillagot imádtok szívetekben! Az ajkak hazug szavakat ejtenek ki, hogy hízelegjenek, birtokoljanak, megrontsanak. Nemde imák ezek a titkos bálványokhoz? A szívekben bosszúálló gondolatok lappanganak, üzérkedő, parázna gondolatok. Nemde ezek a gyönyör, zsugoriság, gonoszság tisztátalan istenének szóló hódolatok?
Hallottátok: ,,Ne imádj semmit, ami nem a te Igazi, Egyetlen Örök Istened.'' És hallottátok: ,,Én erős és féltékeny Isten vagyok''.
Erős: Semmiféle más erő nem múlja felül az övét. Az ember szabadon cselekszik, a Sátán szabadon kísért. De amikor az Isten azt mondja: ,,Elég'', az ember nem képes többé rosszat tenni, és a Sátán nem képes többé kísérteni. Ezt visszaküldi a pokolba, azt meggátolja a visszaélésben, a gonosztettben, mert van egy határ, amelyet Isten nem enged átlépni.
 

Féltékeny: Kire? Milyen féltékenységgel? A kis emberek szánalmas féltékenységével? Nem. A fiaira féltékeny Isten szent féltékenységével. Az igazságos féltékenységgel. A szeretetteljes féltékenységgel. Teremtett titeket. Szeret titeket. Akar titeket. Tudja, mi árt nektek. Ismeri, mi választhat el titeket tőle. És féltékeny arra, ami az Atya és gyermekei közé kerülve eltéríti őket Istentől, aki egyetlen szeretetük, üdvösségük és békéjük. Értsétek meg ezt a nagyszerű féltékenységet, amely nem szűkmarkú, nem kegyetlen, nem börtönöz be. Hanem ez a végtelen szeretet, a végtelen jóság, a határtalan szabadság, amely önmagát adja a véges teremtménynek, hogy az, az örökkévalóságon keresztül törekedjék feléje, és Őbenne részesedjék az Ő végtelenségében. Egy jó apa nem akar egyedül örvendeni gazdagságának, hanem azt akarja, hogy gyermekei vele együtt örüljenek annak. Alapjában véve inkább gyermekeinek gyűjtötte azokat, mint saját magának. Hasonlóképpen Isten. Ebben a szeretetében és vágyában a tökéletesség vezeti, amely megtalálható minden cselekedetében. Ne csaljátok meg várakozásában az Urat! Ő büntetést ígér a bűnösnek és a bűnös fiai fiainak. És Isten nem hazudik ígéreteiben. De ne csüggedjetek el lelketekben, ember és Isten gyermekei! Halljátok a másik ígéretet és örvendjetek: ,,És irgalmasságot gyakorlok ezredízig azokon, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.''

A jók ezredik nemzedékéig. És az ezredik gyengeségéig a szegény emberfiaknak, akik nem gonoszságból buknak el, hanem könnyelműségből és a Sátán cselvetése miatt. Sőt, mi több: mondom nektek, hogy Ő kitárja felétek karját, ha bűnbánó szívvel és könnytől áztatott arccal mondjátok neki: ,,Atyám, vétkeztem. Tudom. Megalázom magamat, és meggyónom neked. Bocsáss meg! A te bocsánatod lesz az én erőm, hogy visszatérjek az igazi életet élni.'' Ne féljetek! Mielőtt ti még vétkeztetek volna gyengeségből, Ő már tudta, hogy vétkeztek. De Ő csak azok előtt zárja be Szívét, akik kitartanak a bűnben, mert vétkezni akarnak, és egy adott bűnüket vagy sok bűnüket megteszik rettenetes istenüknek. Vessetek el minden bálványt, adjatok helyet az Igaz Istennek! Ő leszáll dicsőségével és megszenteli szíveteket, amikor látja, hogy egyedül Ő van bennetek. Adjátok vissza Istennek az Ő szállását! Nem a kőtemplomokban, hanem az emberek szívében van az. Mossátok meg küszöbét, távolítsatok el belsejéből minden haszontalan vagy bűnös felszerelést. Egyedül Isten. Ő egyedül. Ő minden! És semmivel sem marad el a Paradicsom mögött annak az embernek a szíve, akiben Isten van, annak az embernek a szíve, aki szeretetében dalol isteni Vendégének. Készítsetek mennyországot minden szívből! Kezdjétek meg a Fölségessel való együttlakást! Örök holnapotokban az tökéletesebbé válik erőteljességben és örömben. De már itt oly nagy lesz, hogy felülmúlja Ábrahám, Jákob és Mózes remegő csodálkozását. Mert többé nem a mennydörgő és félelmetes Hatalmassal való találkozás lesz, hanem az Atyával és Baráttal való tartózkodás, aki leereszkedik, mondván:
,,Örömöm az emberek fiaival lenni. Te boldoggá teszel engem. Köszönöm, gyermekem''. (Vö. Péld 8,31)