J�d�s M�ria el�tt

�rul�sa ut�n J�d�s f�l�r�lten futkos Jeruzs�lem utc�in, �s akaratlanul is t�bbsz�r tal�lkozik J�zussal, amint �t Her�deshez viszik, vagy onnan visszafel� hozz�k. El akarja ker�lni a f��tvonalat, s egyszercsak az utols� vacsora term�nek h�za el�tt tal�lja mag�t. Az ajt� be van z�rva. Elhagyatottnak l�tszik.

               Meg�ll. N�zi. ,,Az Anya!'' -- mormolja. ,,Az Anya...!'' Habozva �ll... ,,Nekem is van egy any�m! Meg�ltem egy anya fi�t!... M�gis... Be akarok l�pni... Ism�t l�tni akarom azt a szob�t... Ott nincs v�r...'' Bekopog az ajt�n. Megint... Megint... A h�z asszonya j�n, �s kiss� kinyitja az ajt�t. A r�sen kereszt�l egy feld�lt, felismerhetetlen f�rfit l�t. Felki�lt, �s igyekszik bez�rni az ajt�t. De J�d�s a v�ll�val bel�ki azt, �s fell�kve a megr�m�lt asszonyt, bemegy.

El�sz�r a vacsora term�be megy. Ott kiissza a kancs�b�l a marad�k bort. De ut�na megl�tja a kelyhet, amelynek alj�n m�g van egy kis bor, ami a napf�nyben v�rk�nt csillog. ,,V�r! V�r itt is! Az � V�re! Az � V�re...!'' ,,Tegy�tek ezt az �n eml�kezetemre...! Vegy�tek �s igy�tok! Ez az �n V�rem... Az �j sz�vets�g v�re, amelyet majd �rtetek ontok...'' ,,�, �n �tkozott! �rtem t�bb� nem omlik, az �n b�n�m bocs�nat�ra. Nem k�rek bocs�natot, mert � nem tud nekem megbocs�tani. El, el! Nincs t�bb� hely, ahol Isten K�ina nyugalmat tal�lna. A hal�lba! A hal�lba!''

Kimegy, �s M�ria el�tt tal�lja mag�t, aki az el�tt a szoba el�tt �ll, ahol J�zus hagyta �t. Hallotta a zajt, �s kij�tt, rem�lve, hogy tal�n J�nost l�tja, aki m�r oly sok �r�ja t�vol van. S�padt, mint aki elvesztette v�r�t. A f�jdalom a szem�t m�g hasonl�bb� teszi Fi��hoz. J�d�s szeme tal�lkozik a tekintet�vel, amely ugyan�gy n�z r�, amint J�zus n�zett r� az �ton. Egy megrettent ,,�!'' ki�lt�ssal a falhoz t�maszkodik.

-- J�d�s! -- mondja M�ria --, J�d�s, mi�rt j�tt�l? -- Ugyanazok a szavak, mint J�zus�i, f�jdalmas szeretettel mondva. J�d�s visszaeml�kezik erre, �s fel�v�lt.

-- J�d�s -- ism�tli M�ria -- mit tett�l? �rul�ssal v�laszolt�l a sok szeretetre? -- M�ria szava simogatja a remeg�t. J�d�s elfut. M�ria olyan hangon h�vja, amelynek m�g egy �rd�g�t is meg kellene t�r�tenie:

-- J�d�s! J�d�s! �llj meg! �llj meg! Idehallgass! Az � nev�ben mondom neked, b�nd meg b�n�det, J�d�s! � megbocs�t... -- de J�d�s elmenek�lt.

               Megy a szakad�k fel�. Tal�lkozik J�nossal, aki a h�z fel� fut, hogy mag�hoz vegye M�ri�t. Az �t�letet kihirdett�k. J�zus hamarosan elindul a K�lv�ri�ra. Itt az ideje, hogy az Any�t a Fi�hoz vezesse. J�nos felismeri J�d�st, pedig nagyon kev�s maradt a kev�ssel ezel�tt m�g sz�p J�d�sb�l. ,,Te, itt?'' -- mondja neki J�nos nyilv�nval� undorral. ,,Te itt? �tkozott, az Isten Fi�nak gyilkosa! A Mestert el�t�lt�k. �rvendj, ha tudsz! De f�lre az �tb�l! Megyek, hogy elhozzam az Any�t. Hogy �, a te m�sik �ldozatod, ne tal�lkozz�k veled, cs�sz�m�sz�!''

J�d�s elmenek�l, fej�re h�zva a kab�tj�t, hogy csak a szeme l�tszik ki. Olyan, mint aki esz�t vesztette.

(9-297)  

J�zus k�s�bb a k�vetkez�ket mondta J�d�sr�l:

-- Sokan azt hiszik, hogy J�d�s b�ne csek�ly volt. S�t, egyesek azt mondj�k, hogy �rdemet szerzett vele, mert n�lk�le nem j�tt volna el a Megv�lt�s, �s ez�rt megigazult Isten sz�ne el�tt.

               Igaz�n mondom nektek, hogy ha a pokol m�g nem l�tezett volna, minden gy�trelm�vel, akkor J�d�s miatt lett volna megteremtve, m�g rettenetesebb �s �r�kk�tart� m�don, mert minden b�n�s �s elk�rhozott k�z�tt � a legink�bb elk�rhozott �s legnagyobb b�n�s, �s b�ntet�se nem fog cs�kkenni az �r�kk�val�s�gon kereszt�l.

Ha lelkiismeretfurdal�s�hoz b�nb�natot csatolt volna, az megmenthette volna �t. De � nem akarta megb�nni b�n�t, hanem ellen�llt a kegyelem h�v�s�nak, amikor az Eucharisztia nyomait l�tta, �s ellen�llt Any�m szav�nak.

               Any�m a Kegyelem volt, aki besz�lt hozz�, �s Kincst�rnokom, aki nevemben felaj�nlotta a bocs�natot, amikor azt mondta neki: ,,B�nd meg b�n�det, J�d�s! � megbocs�t...

               �, ha megbocs�tottam volna neki! Ha az Anya l�ba el� vetette volna mag�t, mondv�n: ,,Irgalom!'' �, az Irgalmas felkarolta volna, mint egy sebes�ltet, �s s�t�ni sebeire ontotta volna k�nnyeit, amelyek gy�gy�tanak, �s elhozta volna �t a kereszt l�b�hoz, kez�n�l fogva, hogy a s�t�n ne tudja �t elragadni, �s a tan�tv�nyok ne tudj�k �t meg�tni. Odahozta volna, hogy a v�rem legel�sz�r �re� hulljon, a legnagyobb b�n�sre. �s � a csod�latos Papn�v� v�lt volna olt�r�n�l, a Tisztas�g �s a B�n k�z�tt, mert � a sz�zek �s a szentek Anyja, de a b�n�s�k Anyja is.

De � nem akarta. Elm�lkedjetek az akarat hatalm�n, aminek ti vagytok legfels�bb b�r�i. Az �ltal lehet r�szetek az �gben vagy a pokolban. Elm�lkedjetek azon, mit jelent kitartani a b�nben.

(9-303)