Titkos tal�lkoz�s

J�zus egy N�z�ret k�zel�ben lev� erd�ben v�r M�ri�ra. J�nos k�s�ret�ben meg�rkezik M�ria, s�t�tk�k ruh�ban. J�nos egy zs�kot hoz. K�tszer is ki�lt:

-- Mester!

               �s amint J�zus megfordul:

-- �me a te Any�d!

               J�zus azonnal fel�ll, Anyja el� megy, �s J�nossal egy�tt seg�ti �t az �t egy nehezebb szakasz�n. Figyeli Anyj�t, �s megk�rdezi:

-- F�radt vagy?

-- Nem, J�zus -- �s mosolyog.

-- Nekem azonban �gy t�nik, hogy igen. Sajn�lom, hogy ide kellett j�nn�d. De �n nem mehettem...

-- �, semmis�g, Fiam. Egy kicsit megizzadtam. De itt j� lesz... Te ink�bb vagy nagyon f�radt, �s szeg�ny J�nos is.

J�nos azonban a fej�t r�zza, nevetve, �s leteszi a zs�kot. Visszavonul, mondv�n:

-- Elmegyek oda le. L�ttam egy kis forr�st. Felfriss�tem magam egy kicsit abban a v�zben. Hallani fogom, amikor h�vtok -- �s elmegy, hogy Anya �s Fia szabadon besz�lgethessen.

               M�ria meglaz�tja k�peny�t, �s leveszi f�tyl�t, hogy megt�r�lje vele izzad� homlok�t. N�zi J�zust, �s mosolyog r�. Issza az � mosoly�t, mert � is mosolyog, mik�zben simogatja M�ria kez�t, �s arc�hoz emeli, hogy � is megsimogassa �t. M�ria kiszabad�tja kez�t, �s nagy szeretettel elrendezi J�zus haj�t, �s azt mondja:

-- Eg�szen �tizzadt�l, J�zus. K�penyed a v�lladn�l nedves, mintha csak es�ben j�rt�l volna. De most felveheted a m�sikat. Ezt pedig magammal viszem. Kifakult a napt�l �s a port�l. Mindent elk�sz�tettem, �s... N�zd! Tudom, hogy alig ett�l, csak egy darab sz�raz kenyeret, egy kis olajbogy�val, �s az annyira s�s volt, hogy marja a torkodat. J�nos mondta, aki amikor meg�rkezett, m�st sem csin�lt, csak vizet ivott. De �n hoztam neked friss kenyeret. �pp most s�t�ttem, �s egy l�pesm�zet, amit tegnap vettem ki a kapt�rb�l, hogy Simon kisgyermekeinek adjam. De sz�mukra van m�g. Vedd, Fiam! A mi h�zunkb�l val�... -- �s lehajol, hogy kinyissa a zs�kot, amelyben ezeken k�v�l van egy fonott kos�r is gy�m�lccsel. Felaj�nlja mind Fi�nak a friss, ropog�s keny�rrel.

�s mik�zben J�zus eszik, � kiveszi a zs�kb�l a ruh�kat, amelyeket a t�li h�napokra k�sz�tett el�. Vastagok, melegek, amelyek megv�denek a hidegt�l �s a v�zt�l. Megmutatja J�zusnak, aki azt mondja:

-- Mennyit dolgozt�l, Mama! Megvolt m�g az, amit a m�lt t�len haszn�ltam...

-- A f�rfiak, amikor t�vol vannak asszonyaikt�l, teljesen �j ruh�kra szorulnak, amelyeket nem kell jav�tgatni ahhoz, hogy rendesek legyenek. De semmit sem vesztegettem el. Ez a k�penyem a tied volt, megr�vid�tettem �s �tfestettem. Nekem m�g j� lesz. De sz�modra m�r nem volt j�. Te J�zus vagy...

               Lehetetlen le�rni, mi van ebben a kifejez�sben: ,,Te J�zus vagy!'' Egyszer� mondat. De benne van az Any�nak, a n�tan�tv�nynak, a r�gi zsid� asszonynak eg�sz szeretete a meg�g�rt Messi�s ir�nt, �s az �ldott id�k zsid� asszony��, aki birtok�ban van J�zusnak. Ha az Anya leborult volna, hogy im�dja Fi�t, mint Istent, akkor csak korl�tozott m�don fejezte volna ki tisztelet�t. De ezekben a szavakban t�bb van az im�d� t�rdhajt�sn�l, a f�ldre borul�sn�l, ebben benne van M�ria eg�sz l�nye, teste, v�re, �rtelme, sz�ve, lelke, szeretete, amely teljesen, t�k�letesen im�dja az Istenembert.

Sose l�ttam nagyszer�bb, t�k�letesebb im�d�st ann�l, ahogyan M�ria im�dja Isten Ig�j�t, aki neki Fia, de akir�l mindig tudja, hogy Istene. �ssze se hasonl�that� ez a meggy�gy�tottak im�d�s�val. M�ria val�ban Isten le�nya, aki mentes a b�nt�l. Ez�rt tud �gy szeretni! Ezt vesztette el az ember az eredeti b�nnel. Ett�l fosztotta meg a s�t�n �ssz�leinket. Elvette a k�pess�g�nket, hogy �gy szerethess�k Istent, mint ahogy M�ria szerette.

               J�zus befejezte �tkez�s�t. Le�lt a f�re, Anyj�nak l�b�hoz, fej�t annak t�rd�re teszi, mint egy f�radt gyermek, aki szomor� is, �s ahhoz menek�l, aki egyed�l k�pes megvigasztalni �t. �s M�ria simogatja a haj�t, meg�rinti J�zus�nak sima homlok�t. Mintha csak el akarn� �zni annak minden f�radts�g�t, minden szenved�s�t ezzel a simogat�ssal. J�zus behunyja szem�t, �s M�ria abbahagyja a simogat�st. Kez�t J�zus haj�ra helyezi, �s maga el� n�z, elgondolkozva, mozdulatlanul. Tal�n azt gondolja, hogy J�zus elaludt. Nagyon f�radt...

De J�zus szinte azonnal kinyitja a szem�t. L�tja, hogy k�zeledik az este. L�tja, hogy nem ny�jthatja el a vigasztal�s �r�j�t. Felemeli fej�t, �s �lve marad ott, ahol van, �s besz�l:

-- Tudod-e Mama, honnan j�v�k?

-- Tudom. J�nos megmondta. K�t l�lek Istenhez fordult. �r�m ez sz�modra �s sz�momra.

-- Igen. Ezzel az �r�mmel megyek Jeruzs�lembe.

-- Vigasztal�s ez sz�modra a csal�d�s�rt, amelyben aznap r�szes�lt�l, amikor elv�ltunk egym�st�l.

-- Honnan tudod? J�nos mondta neked? Csak � tudja.

-- Nem. �n k�rdeztem meg t�le. De J�nos azt v�laszolta: ,,Anya, hamarosan megl�tod. K�rdezd meg �t!''

J�zus mosolyogva mondja:

-- J�nos h�s�ges az agg�lyoss�gig.

               Sz�netet tart. Ut�na megk�rdezi:

-- Akkor ki besz�lt neked r�la?

-- Nekem senki. Emberek j�ttek J�zsefhez, unokatestv�redhez. �s... � j�tt hozz�m. M�g egy kicsit... Igen, Fiam, mindig legjobb megmondani az igazs�got. Egy kicsit nyugtalan volt azut�n, hogy tal�lkozott veled Kafarnaumban, �s f�leg J�d�ssal �s Jakabbal val� besz�lget�se ut�n. Jakab nagyon szigor� volt, mondhatn�m, t�ls�gosan. De az �r�kk�val�, aki mindig j�, j�ra ford�totta ezt a n�zetelt�r�st. A n�zetelt�r�s a szeretet k�t forr�s�b�l sz�rmazott. K�t k�l�nb�z� forr�sb�l, az igaz, de mindig szeretetb�l. T�k�letlenb�l, igaz. Mert ha t�k�letesek lettek volna, vagy legal�bbis az egyik t�k�letes lett volna, akkor nem vezetett volna haragra... Tal�n t�l er�s kifejez�s haragr�l besz�lni, de Jakab lelk�lete k�ts�gtelen�l nagyon, nagyon szigor� volt. Te biztosan figyelmeztetted volna, hogy legyen szeretetteljes. �n nem helyeseltem, de r�szv�tet �reztem ir�nta, mert meg�rtettem, mi tette ennyire nyugtalann� a mindig t�relmes Jakabot. Nem k�vetelhetj�k meg, hogy t�k�letes legyen... Ember. M�ghozz� nagyon is ember! �, m�g hossz� utat kell bej�rnia ahhoz, hogy Jakab el�rkezz�k arra az �letszents�gre, amely megvolt az �n J�zsefemben! � mindig tudott uralkodni mag�n, �s mindig j� volt. De elt�rtem... Azt mondtam, hogy t�k�letlen mindkett�j�k szeretete ir�ntad, de nagyon szeretnek t�ged! J�zsef is, j�llehet els� tekintetre nem �gy l�tszik. De ir�ntad val� szeretetb�l gondozza ezt a szeg�ny asszonyt is. (M�ria �nmag�ra c�loz.) �s ir�ntad val� szeretet ir�ny�tja gondolatait, mint atyj��t is a zsid�k r�gi elgondol�sa ir�ny�totta. Mindent odaadna az�rt, hogy mindenkit�l szeretve l�sson t�ged! Az � m�dj�n... K�ts�gtelen�l. De, hogy a t�rgyra t�rjek, meg kell neked mondanom, hogy J�zsef, akinek nem tett rosszat Jakab hat�rozott fell�p�se, mindennap elj�n hozz�m, �s tudod-e mi�rt? Az�rt, hogy az Igazs�g f�ny�n�l a Szent�r�st magyar�zzam neki... Neh�z ez akkor, amikor aki minket hallgat, egy J�zsef, Alfeus fia, azaz egy olyan valaki, aki er�sen hisz a Messi�s f�ldi uralm�ban, kir�lyi sz�let�s�ben �s sok m�s dologban!

De b�szkes�ge seg�tett nekem abban, hogy elfogadtassam vele a gondolatot, hogy Izrael Kir�ly�nak D�vid kir�lyi t�rzs�b�l kell sz�rmaznia, igen, de nem sz�ks�ges, hogy kir�lyi palot�ban sz�less�k. �, mily nagyra tartja, hogy D�vid t�rzs�b�l sz�rmazunk! Kedvesen elmondtam neki sok mindent, �s � meg�rtette a dolgok l�nyeg�t. Most elismeri, a j�vend�l�sekkel �sszhangban, hogy te vagy az, akit megj�vend�ltek. De nem siker�lt volna meggy�zn�m arr�l, hogy a te igazi nagys�god �ppen abban van, hogy a lelkek Kir�lya vagy, hogy ez az egyetlen dolog, ami egyetemes �s �r�k kir�lly� tehet t�ged, ha nem �rte volna k�t �jabb t�mad�s... Az els� m�g azokt�l a kafarnaumiakt�l, �s m�sokt�l, akik vel�k tartottak, miut�n �jb�l f�lrevezett�k �ket a k�pr�ztat� �g�retekkel az eg�sz h�z nagys�g�t illet�leg, amikor l�tt�k, hogy nem hajland� engedni nekik. �k tettett�k, �k k�nyszer�tettek t�ged, �s engem, hogy elfogadj�l egy koron�t. El�rult�k magukat azzal, hogy fenyeget�zni kezdtek. A szokott fenyeget�sekkel, amelyeket haszn�lnak. Puha gyapj�ba takart �les t�r�kkel, hogy �rtalmatlanoknak l�ssanak... �s J�zsef ezt v�laszolta nekik: ,,�n id�sebb vagyok, de � nagykor�, �s a mi csal�dunkban sose voltak ostob�k vagy bolondok. Mint aki m�r h�sz �ve nagykor�, tudja, mit csin�l. Menjetek az�rt, �s k�rdezz�tek meg, �s ha � visszautas�t titeket, hagyj�tok b�k�ben! � felel�s a saj�t cselekedetei�rt.''

De ut�na, �ppen szombat el�est�j�n, meg�rkeztek tan�tv�nyaid... Figyelsz r�m, Fiam? Engedd, hogy ne mondjam meg a nev�ket, hanem engedd, hogy azt mondjam, bocs�ss meg nekik... Egy fi�, aki felemelte kez�t �sz atyj�ra, egy levita, aki megszents�gtelen�tette az olt�rt �s f�l Jahve haragj�t�l, nem lenne olyan, mint amilyenek �k voltak... Kafarnaumb�l j�ttek, ahol t�ged kerestek... Elmentek Magdal�ba �s ut�na Tib�ri�sba, rem�lve, hogy megtal�lnak t�ged... Tal�lkoztak Herm�ssal �s Istv�nnal, akik m�sokkal Jeruzs�lembe tartottak, miut�n n�h�ny napig Gam�liel vend�gei voltak. Nem akarom elmondani neked, amit �k mondtak, amit neked akartak mondani, �s v�gyakoznak, hogy megmondj�k neked. De szavaik m�g ink�bb n�velt�k a tan�tv�nyok f�jdalm�t, akiket nagyon f�lrevezetett az, aki hazug, kenetteljes szavakkal el akart �rulni t�ged. Amikor elj�ttek, J�zsef n�lam volt. �s j�, hogy �gy t�rt�nt. �, J�zsef m�g nem �rkezett el a Vil�goss�gra, de m�r annak hajnali sz�rk�let�ben �l. J�zsef felismerte a cselt... �s nagyon szeret t�ged most, a mi J�zsef�nk. Szeret t�ged, nem mern�m mondani, hogy helyesen, de legal�bbis mint id�s rokonunk, aki szenved, amikor t�ged szenvedni l�t, aki �rk�dik a te s�rtetlens�geden, �s aki ismeri ellens�geidet...

�me, ez�rt tudom, hogy mit tettek veled, Fiam. F�jdalom �s �r�m, mert egyn�l t�bben felismert�k, hogy ki vagy. F�jdalom �s �r�m ez neked �s nekem is. �s megbocs�tunk mindny�juknak, ugye? �n m�r megbocs�tottam a b�nb�n�knak, amennyire ez m�domban volt.

-- Mama, helyettem is megbocs�thatt�l volna. Mert �n m�r megbocs�tottam nekik, l�tva sz�v�ket. Emberek... J�l mondottad! De �n is �r�l�k annak, hogy l�tom, J�zsef halad a hajnalt�l az igazi Vil�goss�g fel�...

-- Igen. � rem�lte, hogy l�that t�ged. J� lenne, ha l�thatna. Ma estig t�vol volt. �s f�jni fog neki, hogy nem l�tott t�ged. De megteheti ezt Jeruzs�lemben.

-- Nem, Any�m. Nem fogok oly m�don tart�zkodni Jeruzs�lemben, hogy l�thassanak. Sz�ks�ge van a v�rosnak arra, hogy hirdessem a J� H�rt, �s a szomsz�dos helyeknek is, de azonnal elfogn�nak, ha felfedezn�nek. Az�rt �gy kell tennem, mint aki rosszat m�vel, j�llehet csak javukat akarom... Ez a helyzet.

-- Akkor nem l�tod J�zsefet? Holnap indul el a s�toros �nnepekre. Egy�tt mehetn�tek...

-- Nem tehetem...

-- Annyira �ld�znek m�r t�ged, Fiam? -- M�ria nagyon szomor�an mondja ezt.

-- Nem, Any�m. Nem. Nem ink�bb, mint el�bb. Nyugodj meg! S�t, j� lelkek j�nnek hozz�m. M�sok, akik nem j�k, meg�llnak, gondolkozva, m�g el�z�leg ok n�lk�l les�jtottak r�m. A tan�tv�nyok sz�ma n�vekszik, a r�giek mind jobban �talakulnak, az apostolok t�k�letesebbekk� lesznek. Nem J�nosr�l besz�lek. � mindig az Aty�t�l kapott aj�nd�k volt sz�momra, de �rtem Simont, J�n�s fi�t �s a t�bbieket. Simon, mondhatom, napr�l napra �tv�ltozik a r�gi emberb�l, aki volt, az apostoll�, �s te tudod, mit akarok ezzel mondani. Sok �r�m�t szerez nekem. N�t�nael �s F�l�p is felszabadul elk�pzel�seik k�tel�keib�l. �s Tam�s, �s... De mit mondjak! Mind! Igen, hidd el! Ebben az �r�ban mind j�, �r�m�mre v�lik. Nyugodt lehetsz annak tudat�ban, hogy vel�k vagyok: bar�tokkal, vigasztal�kkal, Fiad megv�d�ivel. B�rcsak t�ged is �gy v�den�nek �s szeretn�nek!

-- �, nekem ott van M�ria, J�zsef �s Simon feles�gei, �s �k maguk, �s gyermekeik. Ott van a j� Alfeus. �s azt�n ki ne akarna j�t N�z�retben N�z�ret M�ri�j�nak? L�gy nyugodt! Az eg�sz vid�k szereti a Mam�dat.

-- De nem szeret engem, n�h�nyat kiv�ve. Tudom ezt, �s tudom, hogy ir�ntad �rzett szeretet�k r�szv�tb�l fakad, amelyet egy bolond �s csavarg� anyja ir�nt �reznek. De te tudod, hogy nem vagyok az, �s hogy szeretlek t�ged. Tudod, hogy az engedelmess�g v�laszt el t�led, amit az Atya k�v�n t�lem, �s ami szeretetteljesen f�jdalmas.

-- Igen, Fiam! Igen, tudom. Semmi sem szomor�t el engem. Biztos, hogy sz�vesebben lenn�k veled, a s�rban, a sz�lben, a szabad �g alatt, �ld�zve, f�radtan, f�d�l �s t�zhely n�lk�l, keny�r n�lk�l, amint te vagy oly sokszor, minthogy otthonomban legyek, am�g te t�vol vagy, �s nem tudom, hogy vagy, mik�zben r�d gondolok. Te velem �s �n veled, kevesebbet szenvedn�l, �s �n is kev�sb� szenvedn�k... Mert Fiam vagy, �s mindig karjaimban tarthatn�lak, �s megv�dhetn�lek a hidegt�l, a szikl�k kem�nys�g�t�l, �s f�leg a sz�vek kem�nys�g�t�l az �n szeretetemmel, keblemmel, karjaimmal. Fiam vagy. Sokszor tartottalak a sz�vemen a barlangban, �tk�zben Egyiptomba, �s a visszat�r�sn�l. Mindig, amikor az id�j�r�s �s az emberek �rthattak volna neked. Mi�rt ne tehetn�m most is? Nem vagyok tal�n t�bb� Any�d, mert te most m�r f�rfi vagy? Nem lehetek t�bb� anyja a fiamnak, mivel � m�r nem kicsiny gyermek? Arra gondolok, hogy ha veled lenn�k, nem �rthatn�nak neked... mert senki... Nem. Ostoba vagyok... Te a Megv�lt� vagy... �s az emberek, l�ttam, nem irgalmaznak m�g saj�t anyjuknak sem... De engedd, hogy a k�zeledben legyek. Minden jobb ann�l, hogy t�vol vagyok t�led.

-- Ha az emberek jobbak lenn�nek, visszat�rn�k m�g N�z�retbe. De N�z�ret is... Nem sz�m�t! Majd j�nnek hozz�m... Most m�sokhoz megyek. �s nem vihetlek magammal. Nem t�rek vissza ide, csak akkor, amikor �k majd tudj�k, ki vagyok. Most J�de�ba megyek... Felmegyek a Templomba... Ut�na a vid�ken tart�zkodom... V�gigmegyek m�g egyszer Szamari�n. Dolgozom ott, ahol t�bb munka v�r r�m. Ez�rt, Any�m, azt aj�nlom neked, k�sz�lj fel arra, hogy csatlakozz hozz�m a tavasz elej�n, �s tart�zkodj Jeruzs�lem k�zel�ben. Ott k�nnyebben l�thatjuk majd egym�st. �n elmegyek eg�szen a t�z v�rosig m�g egyszer, �s l�tjuk m�g egym�st... Rem�lem. De �ltal�ban J�de�ban fogok tart�zkodni. Jeruzs�lem a juh, amely legink�bb r�szorul a gondoz�sra, mert val�j�ban makacsabb egy �reg kosn�l, �s k�teked�bb egy vadkecsk�n�l. Megyek, hogy ki�rasszam a Sz�t, mint a harmatot, amelyet nem f�raszt az, hogy sz�raz vid�kre hull...

J�zus fel�ll, elhallgat, n�zi Anyj�t, aki er�sen figyeli �t. Kinyitja sz�j�t, de ut�na fej�t r�zva mondja:

-- V�g�l m�g ezt kell mondanom: Any�m, ha J�zsef besz�lni akar velem, legyen hajnal fel� holnaput�n az �ton, amely N�z�retb�l a T�boron kereszt�l Jezraelbe megy. Ott leszek egyed�l vagy J�nossal.

-- Megmondom neki, Fiam.

               Hallgat�s, m�ly hallgat�s, mert m�g a madarak is elhallgattak az �gak k�z�tt, �s a sz�l is el�llt, mik�zben er�s�dik az esti sz�rk�let. Ut�na J�zus, aki �gy l�tszik, mintha f�rads�gosan keresn� a szavakat, amelyeket utolj�ra akar mondani:

-- Mama -- mondja --, v�ge az itt-tart�zkod�somnak... Egy cs�kot, Mama. �s �ld�sodat!

Megcs�kolj�k �s k�lcs�n�sen meg�ldj�k egym�st.

               Ut�na J�zus lehajol, hogy felvegye Anyj�nak f�tyl�t, �s J�nost h�vja, hogy k�nnyebb� tegye szavait. Azt mondja:

-- Amikor J�de�ba j�ssz, hozd magaddal a legszebb ruh�mat. Azt, amit az �nnepekre sz�tt�l nekem. Jeruzs�lemben a ,,Mesternek'' kell lennem a legteljesebb �rtelemben, �s emberileg is a leg�rz�kelhet�bb m�don, mert azok a z�rk�zott �s k�pmutat� lelkek ink�bb a k�ls�t n�zik: a ruh�t, mint a bels�t: a tan�t�st. �s �gy a keri�ti J�d�s is meg lesz el�gedve... �s megel�gedett lesz J�zsef, aki igaz�n kir�lyi �lt�zetben l�t majd engem. �, az diadal lesz! �s az �ltalad sz�tt ruha hozz� fog j�rulni... -- �s fej�t r�zza mosolyogva, hogy cs�kkentse a sz�vbemarkol� igazs�got, amelyet ezek a szavak takarnak.

De M�ri�t ez nem vezeti f�lre. Fel�ll �s J�zus karj�ba veti mag�t, felki�ltva:

-- Fiam! -- oly f�jdalmasan, hogy m�g hallani is szenved�st okoz. J�zus sz�v�re szor�tja, �s � s�r a sz�v�n...

-- Mama, ez�rt akartam besz�lni veled ebben a b�k�s �r�ban... R�db�zom titkomat �s mindazt, ami kedves nekem idelenn. Tan�tv�nyaim k�z�l senki sem tudja, hogy nem t�rnek vissza erre a vid�kre addig, am�g minden be nem lesz fejezve. De te... A te sz�modra nincsenek titkok... Meg�g�rtem neked, Mama. Ne s�rj! M�g sok �r�t t�lt�nk majd egy�tt. Ez�rt mondom neked: ,,J�jj J�de�ba!'' Az, hogy a k�zelemben leszel, k�rp�tol engem a legnehezebb igehirdet�s f�radalmai�rt azokn�l a kem�nysz�v�ekn�l, akik akad�lyokat emelnek Isten Szava el�. J�jj a galileai n�tan�tv�nyokkal! Nagyon hasznosak lesztek sz�momra. J�nos gondoskodik majd helyr�l sz�modra �s sz�mukra. Most, miel�tt � visszat�rne, im�dkozzunk egy�tt! Ut�na te visszat�rsz a v�rosba, �s �n is elmegyek �jjel...

Egy�tt im�dkoznak, �s a Miaty�nk utols� szavain�l tartanak, amikor a f�lhom�lyban megjelenik J�nos, aki, amikor a k�zel�kbe �r, �s megl�tja a s�r�s jeleit M�ria arc�n, elk�pedve meg�ll. De nem sz�l semmit. �dv�zli a Mestert, �s azt mondja:

-- Reggelre a N�z�retb�l kivezet� �ton leszek... J�jj, Anya! Az erd�n k�v�l m�g vil�goss�g van, �s az utat megvil�g�tj�k a rajta halad� kocsik l�mp�i...

               M�ria megcs�kolja m�g J�zust, s�rva a f�tyla alatt, �s ut�na J�nossal egy�tt, aki a k�ny�k�n�l tartja �t, lemegy az �sv�nyen a v�lgy fel�.

               J�zus egyed�l marad, im�dkozni �s gondolkozni, �s s�rni. Mert J�zus s�rva n�zi, amint Anyja lefel� halad. Ut�na visszat�r oda, ahol el�z�leg volt, �s le�l, im�ra kulcsolva kez�t, mik�zben az �rny�k �s a csend mind s�r�bb lesz k�r�l�tte.

(7-1329)