,,Fiam, veled megyek!''

  Jézus egyedül megy a Názáretbe vezető úton. Gyorsan halad, és amikor beér a városba, egyenesen a háza felé tart. Már közel van hozzá, amikor meglátja Anyját, aki szintén a ház felé tart Simonnal, aki egy köteg száraz rőzsét visz. Megszólítja:

-- Mama!

               Mária megfordul, és felkiált:

-- Ó, áldott Fiam!

               Mindketten egymás felé sietnek. Simon is ledobja a rőzsét, Máriát követve unokatestvéréhez siet, és szívélyesen üdvözli.

-- Mama, eljöttem. Örülsz?

-- Nagyon, Fiam. De... ha csak az én imám miatt tetted, azt mondom neked, hogy se nekem, se neked nem szabad követni a vérségi kötelék szavát, mint küldetést.

-- Nem, Mama. Más dolgok miatt is jöttem.

-- Igazán igaz, Fiam? Azt hittem, azt akartam hinni, hogy hazudnak csak, és nem gyűlölnek téged annyira...

               Mária szavai és szeme könnybe fulladnak.

-- Ne sírj, Mama! Ne okozz fájdalmat nekem. Szükségem van a mosolyodra!

-- Igen, Fiam, igen. Igaz. Te annyi kemény ellenséges arcot látsz, hogy nagy szükséged van a szeretetre és a mosolyra. De látod, itt van, aki téged mindenki helyett szeret... -- Mária könnyedén fiára támaszkodik, aki átkarolja őt a vállánál, és lassan mennek házuk felé. Mária igyekszik mosolyogni, hogy kitöröljön minden szenvedést Jézus szívéből.

-- Sápadt vagy, Mama. Sok fájdalmat okoztam neked? Beteg voltál? Nagyon fáradt vagy?

-- Nem, Fiam. Nem. Nem fáj semmim. Egyedül az fáj csak nekem, hogy te távol vagy, és hogy nem szeretnek. De itt mindenki nagyon jó hozzám. Nemcsak Alfeus özvegyéről, Máriáról beszélek és Alfeusról, Sára fiáról. Te tudod, hogy ők jók. De Simon is látod milyen jó? Mindig ilyen. Ezekben a hónapokban segített nekem. Most ellát tüzelőfával. Nagyon jó. És József is, tudod? Oly sok gyengéd gondolata van Máriájuk számára.

-- Isten megáld téged, Simon, és megáldja Józsefet is. Megbocsátom nektek, hogy még nem Messiásként szerettek. Ó, eljuttok majd arra, hogy Krisztusként szerettek! De hogyan bocsáthatnám meg nektek, ha nem szeretnétek Máriát?

-- Máriát szeretni igazságos, és békét ad, Jézus. De téged is szeretnek... csak, íme, nagyon félünk tőled.

-- Igen. Emberi módon szerettek engem. Eljuttok majd a másik szeretetre.

-- Azonban te, sápadt és sovány vagy.

-- Igen. Öregebbnek látszol. Én is látom -- jegyzi meg Simon.

               Belépnek a házba, Simon leteszi a helyére a rőzsét, és tapintatosan visszavonul.

-- Fiam, most egyedül vagyunk. Mondd meg nekem az igazságot. Teljesen. Miért üldöztek el téged? -- Mária Jézus vállára teszi a kezét, és úgy beszél hozzá, sovány arcára szegezve szemét.

Jézus kedves és fáradt mosollyal feleli:

-- Azért, mert igyekszem elvezetni az embereket a becsületességre, igazságosságra, az igazi vallásosságra.

-- De ki vádol téged? A nép?

-- Nem, Anyám. A farizeusok és az írástudók, legalábbis azok, akik kevésbé igazságosak közöttük.

-- De mit tettél, hogy magadra vontad vádjaikat?

-- Megmondtam az igazságot. Nem tudod, hogy ez az emberek legnagyobb tévedése?

-- És mit tudtak mondani, hogy igazolják vádjaikat?

-- Hazugságokat. Amikről már tudsz, és még egyebeket is.

-- Mondd meg a Mamádnak! Fájdalmadat teljesen magamba rejtem. Anyai méhembe, amely már hozzászokott a fájdalomhoz, és boldog, ha befogadása által kiveheti azt Fiának szívéből. Add nekem a fájdalmadat, Jézus! Helyezd ide, mint ahogy tettél, amikor még kicsiny voltál, és tedd le egész keserűségedet.

Jézus leül a zsámolyra Anyjának lábához, és elmondja mindazt, ami ezekben a hónapokban történt Júdeában. Harag és takargatás nélkül.

               Mária simogatja a haját, hősies mosollyal az ajkán, amely a sírással küszködik, amely kék szemében csillog. Jézus beszél arról is, hogy meg kell közelíteni az asszonyokat is, hogy megváltsa őket, és mennyire fáj neki, hogy az emberi gonoszság miatt nem tudja ezt megtenni. Mária egyetért vele, és utána elhatározza:

-- Fiam, nem kell megtagadnod tőlem, amit annyira akarok. Mostantól fogva veled megyek, amikor te elmész. Bármely időben és évszakban, és bármely helyre. Én megvédelek téged minden rágalmazástól. Egyedül jelenlétem miatt a sárba esnek azok. És Mária veled lesz. Annyira vágyakozik erre! Anyai szíve a Szent mellett akar lenni, az ördög és a világ ellen.

(3-47)