Jézus magyarázata az előzőkhöz:

-- Sok fordító elhagyja a ,,még'' szócskát, ami a kifejezés kulcsa és megmagyarázza annak igazi jelentését.

               Anyámnak alárendelt fia voltam egészen addig a pillanatig, amelyben Atyám akarata jelezte számomra, hogy eljött az óra, hogy a Tanítómester legyek. Attól a pillanattól kezdve, amikor megkezdtem küldetésemet, nem voltam többé alávetve Anyámnak, hanem Isten Szolgája lettem. Elszakítottam erkölcsi kötelékeimet szülőmmel kapcsolatban. Azok átváltoztak sokkal magasabbrendűekké, teljesen a lelkiekbe menekültek. Mindig ,,Mamának'' neveztem Máriát, az én Szentemet. A szeretet nem ismer pihenést, sem lanyhulást, sőt, sose volt olyan tökéletes, mint amikor elválva tőle, mintegy második szüléssel, ő a világnak adott engem a világért, mint Messiást, mint az Evangélium hirdetőjét. Az ő harmadik, titokzatos anyasága akkor történt, amikor a Golgota kínjai között megszült engem a Keresztnek, a világ Megváltójává téve engem.

,,Mi közünk van még egymáshoz?'' Először a tiéd, egyedül a tiéd voltam. Te parancsoltál nekem. Én engedelmeskedtem neked. Alávetettem magamat neked. Most a küldetésemé vagyok.

               Nemde azt mondtam: ,,Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátranéz, hogy üdvözölje azt, aki ottmaradt, nem alkalmas az Isten Országára.'' (Vö. Lk 9,61-62) Én az eke szarvára tettem a kezem, hogy az ekevassal megnyissam, nem a göröngyöket, hanem a szíveket, és elvessem beléjük az Isten szavát. Csak akkor emeltem le róla ezt a kezet, amikor megkötöztek, hogy felszegezzenek a keresztre, és megnyissam az engem kínzó szöggel Atyám szívét, hogy onnan kiáradjon a megbocsátás az emberiségre.

Ez a ,,még'', amelyet legtöbben elfelejtettek, ezt akarta mondani: ,,Te voltál minden a számomra, Anyám, addig, amíg egyedül a názáreti Mária Jézusa voltam, és te vagy minden számomra a lelkemben. De amióta a várt Messiás vagyok, Atyámé lettem. Várj még egy kicsit, és miután befejeztem a küldetésemet, ismét egészen a tiéd leszek. Akkor ismét a karodban leszek, úgy, mint amikor kisgyermek voltam, és senki sem fog veled többé vitába szállni azért a fiadért, akit az emberiség gyalázatának tekintettek, és akiért téged is gyaláztak, mondván, hogy egy bűnöző anyja voltál. Ismét birtokolni fogsz engem, diadalmasan, és mindörökre a tiéd leszek, és te is győzelmes leszel az égben. De most teljesen ezeké az embereké vagyok és Atyámé, aki hozzájuk küldött engem.''

Íme, ezt akarja mondani a kicsiny és annyira tömör jelentésű szócska: ,,még''.

               Amikor azt mondtam a tanítványoknak: ,,Menjünk, tegyük boldoggá Anyámat!'', sokkal mélyebb értelme volt a mondatnak, mint amilyennek látszott. Nem arról az örömről beszéltem, amit látásom okozott neki, hanem arról, amit azért érzett, mert ő volt a megkezdője csodatevő tevékenységemnek, és ő volt az emberiség első jótevője.

               Tartsátok ezt mindig emlékezetetekben! Első csodám Mária által jött létre. Az első. Jelzi ez azt, hogy Mária a csoda kulcsa. Semmit sem tagadok meg Anyámtól, és az ő imájára még a kegyelem idejét is előbbre teszem. Ismerem Anyámat, akinél csak Isten jobb. Tudom, hogy boldoggá teszi őt, ha kegyet gyakorlok vele, mert ő a Teljes Szeretet. Íme, ezért mondtam én, aki tudtam erről: ,,Menjünk, tegyük boldoggá Anyámat!''

Ezenkívül nyilvánosságra akartam hozni hatalmát a világ előtt, és egyúttal az én hatalmamat is. Rendeltetése volt, hogy egyesüljön velem a testben -- mert egy test voltunk, én benne, ő körülöttem, mint ahogy a liliom szirmai körülveszik az illatos, élettől duzzadó bibéket. Rendeltetése volt, hogy egyesüljön velem a szenvedésben -- mert kereszten voltunk, én a testemmel, ő a lelkével, úgy, mint a liliom illatozik mind a kelyhével, mind a belőle kivont tömény olajjal -- igazságos volt tehát, hogy egyesüljön velem hatalmamban is, amely megmutatkozik a világnak.

Azt mondom nektek, amit a lakodalmazóknak mondottam: ,,Köszönjétek meg Máriának! Őáltala van részetek a csoda Urában, kegyelmemben, és elsősorban bocsánatomban.''

(2-76)