15. Aki t�ged, Szent Sz�z a mennyben megkoron�zott

A Sz�zanya �gy sz�molt be mennyei boldogs�g�r�l Valtorta M�ri�nak:

Al�zatoss�gomban nem is gondolhattam arra a nagy dics�s�gre, ami fenn volt tartva sz�momra az �gben. Azt szinte biztosra vettem, hogy emberi testem, amelyet megszentelt Istennek hordoz�sa, nem fog megromlani, mert Isten az �let, �s amikor � maga �tj�r �s bet�lt egy teremtm�nyt, ezzel mintegy bebalzsamozza �s meg�rzi a hal�l ront�s�t�l. �n nemcsak, hogy szepl�telen maradtam, nemcsak egyes�ltem Istennel egy szent �s term�keny �lel�sben; hanem a m�hemben rejt�z� Istens�g kisug�rz�sa a legm�lys�gesebben �tj�rt engem. De nem is gondolhattam arra, s ez�rt nem is k�v�nhattam azt, ami fenn volt tartva sz�momra az �r�kk�val�s�gt�l kezdve: hogy ism�t �rezzem Fiam kez�nek �rint�s�t, az � �lel�s�t, cs�kj�t, halljam hangj�t, saj�t szememmel l�ssam arc�t. El�g lett volna sz�momra, ha ezekben a boldogs�gokban csak lelkem r�szes�lt volna, ez is m�r teljesen boldogg� tett volna. De annak tan�s�g�ul, hogy a Teremt� els� gondolata az embert illet�leg az volt, hogy �ljen �s hal�l n�lk�l menjen �t a f�ldi Paradicsomb�l az �gibe, az �r�k Orsz�gba, Isten azt akarta, hogy �n, a Szepl�telen, lelkemmel �s testemmel ott legyek a mennyorsz�gban r�gt�n azut�n, hogy befejez�d�tt f�ldi �letem. �n vagyok a biztos tan�s�gtev�je annak, amit Isten elgondolt �s akart az ember sz�m�ra: hogy �rtatlanul �ljen, a b�nt nem ismerve, nyugodtan l�pjen �t ebb�l az �letb�l az �r�k �letbe, �gy, mint aki elhagyja egy h�znak a talaj�t �s bel�p a kir�lyi palot�ba. Az ember anyagi testb�l �s szellemi l�lekb�l �ll. Amikor beteljes�lt volna t�k�letess�ge - Isten tervei szerint Istenhez �s az � kegyelm�hez h�s�gesen viszonyulva - �tl�pett volna a f�ldr�l a Paradicsomba. El�rkezett volna a teljes vil�goss�gra, az �gbe, ahol Isten, az �r�k nap vil�g�t. Isten oda�ll�tott engem a p�tri�rk�k, pr�f�t�k �s szentek el�, az angyalok �s a v�rtan�k el�, miut�n felvett l�lekben �s testben az �gi dics�s�gbe, �s azt mondta:

- ,,�me a Teremt� t�k�letes m�ve. �me az, akit �n saj�t k�pemre �s hasonlatoss�gomra teremtettem az emberek �sszes gyermeke k�z�tt; az isteni teremt� er� remekm�ve, a vil�gegyetem csod�ja, amely egyetlen l�nyben l�tja bez�rtan az Istenit - azt, aki �r�k, mint Isten, aki szellemi, �rtelmes, szabad �s szent, - �s az anyagi teremtm�nyt, a leg�rtatlanabb �s legszentebb testben, aki el�tt minden m�s �l� a h�rom teremtett vil�gban t�rdet hajtani k�nyszer�l. (V�. Fil 2,5-11.) �me Szeretetem tan�s�ga az ember sz�m�ra, akinek t�k�letes szervezetet �s boldog sorsot terveztem az �r�kk�val� �letben Orsz�gomban. �me, bocs�natom tan�s�ga az ember, mint olyan sz�m�ra, a Szeretet H�roms�ga akarat�b�l, akit helyre�ll�tottam �s �jj�teremtettem szemem sz�m�ra. Ez a titokzatos pr�bak�, ez a jegygy�r� az ember �s Isten k�z�tt, ez Az, Aki visszahozza az els� id�ket �s napokat, �s �r�mmel t�lti el szememet, amikor szeml�lem benne azt az �v�t, akit teremtettem, �s aki m�g sokkal szebb �s szentebb, mert Ig�mnek az Anyja, �s a legnagyobb bocs�nat V�rtan�ja. Az � Szepl�telen Sz�ve sz�m�ra, amely sose ismert semmif�le szepl�t, m�g a legcsek�lyebbet sem: megnyitom az �g kincst�r�t, �s fej�re, amely sose ismerte meg a kev�lys�get, koszor�t fonok ragyog�sommal, �s megkoron�zom �t, mert � sz�momra a legszentebb is, hogy � legyen a ti Kir�lyn�t�k.

''Az �gben nincsenek k�nnyek. De az �rvendetes k�nnyek helyett, amelyeket a lelkek ontottak volna, ha s�rni tudtak volna, amelyet kisajtolt volna bel�l�k megindul�suk, l�tni lehetett ezek ut�n az isteni szavak ut�n a f�nyek ragyog�s�t, a leg�l�nkebb sz�npomp�kban val� t�nd�kl�st, a leghevesebb t�zzel �g� szeretet fell�ngol�s�t, �s hallani lehetett az �gi �sszhangnak le�rhatatlan hangj�t, amelyben Fiamnak szava egyes�lt az Atyaisten dics�ret�vel �s �r�kre boldog szolg�l�le�ny��val.