14. Aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett

Mária Jánossal együtt lakott a Getszemáni-kertben lévő Házban, amikor eljött Mária mennybevételének ideje. János előre megérezte ezt abból, hogy szemmel láthatólag mind nagyobb öröm töltötte el Máriát. Mikor elérkezett utolsó órája, Mária megmondta Jánosnak, hogy hallja Fiának hívását:

- Jöjj! Lépj ki! Szállj fel trónusunkhoz: a Háromságos Isten ölelése vár!

János látja, hogy Mária elragadtatásba esik, s ragyogni kezd, mint Jézus a tábor-hegyi átváltozáskor. Mária lefekszik ágyára, úgy, amint van, fehér ruhájában, köpenyével együtt, karját keresztbe teszi mellén, lehunyja szemét, és a föléje hajló Jánosnak ezt mondja:

- Én Istenben vagyok. És Isten énbennem. Miközben én Őt szemlélem, és érzem ölelését, mondd a zsoltárokat és a Szentírásban található egyéb imákat, amelyeket a Bölcsesség Lelke majd megmutat neked. Utána imádkozd el Fiam imáját! Ismételd el nekem az angyali Üdvözlet szavait, és Erzsébetnek hozzám intézett szavait, és az én dicsőséges himnuszomat... Követlek téged azzal, amim még e földön van... Úgy tűnik nekem, hogy Jézusom mellettem van!

János elénekli a 119. 42. 39. 23. és az 1. zsoltárt, utána elmondja a Miatyánkot, Gábor főangyal és Erzsébet szavait, Tób 13,13-18-at Sir24,8-34-et és végül a Magnificatot. Mikor ennek végéhez ér, észreveszi, hogy Mária többé nem lélegzik, de továbbra is mosolyog, mintha nem halt volna meg. (Valóban nem közönséges halálról volt szó, hanem elragadtatásszerû állapotról, amely mennybeviteléig tartott.)

János ott maradt Mária mellett, étlen, szomjan, virrasztva, imádkozva, várva mennybevitelét. Végül azonban a fáradtságtól elaludt. Már napok óta virraszthatott. Hajnal felé hirtelen nagy fény tölti be a szobát, ezüstös fény, amely mindinkább növekszik, hasonlóképpen ahhoz a fényhez, amely Jézus megszületésekor a betlehemi istállót árasztotta el. Ebben a fényben angyali alakok mozognak. Szárnyukból csodálatos színekben tündöklő sugarak áradnak, s kellemes, összhangzatos hárfa zene hallatszik. Az angyalok körülveszik Mária ágyát, föléje hajolnak, felemelik mozdulatlan testét, és a tetőn csodálatos módon keletkezett nyíláson át felszállnak, magukkal vive Királynőjüket. Közben az angyali zene hangja, mint valami orgonahang felerősödik. Ez a hang felébreszti Jánost, aki még álmosan körülnéz, hogy lássa mi történt. Észreveszi, hogy az ágy üres, és a mennyezet kinyílt. Felfogja, hogy csoda történt. Kifut a ház teraszára. Ösztönös megérzés, vagy mennyei sugallat hatására felnéz, kezével védve szemét a felkelő nap fényétől, hogy jobban lásson. És látja. Látja, hogy Máriát viszik az angyalok, mind magasabbra, miközben mintegy utolsó búcsúzásként lebeg Mária köntösének lebernyege. János - csodálatos módon sokáig tudja követni szemével Mária mennybevitelét - látja, hogy a felkelő nap sugarai körülveszik őt, s ekkor Mária megelevenedik, s megdicsőült testének már nincs szüksége az angyalok segítségére, most már a maga erejéből száll tovább a hozsannázó angyalok között. A látvány szépsége elragadtatásba ejti Jánost, aki a terasz falának támaszkodva továbbra is nézi Máriának most már Istennel egyesült alakját, amint az mind magasabbra száll. Látja, hogy eléje jön Fia, aki szintén tündöklően ragyog, leírhatatlan szépségben. Szívére szorítja Anyját, mindketten sugárzóak, mint két csillag, és vele együtt tér vissza oda, ahonnan jött. János többé nem látja őket. Lehajtja fejét. Fáradt arcán látható a fájdalom Mária elvesztése miatt, de ugyanakkor az öröm is, annak dicsőséges sorsán. Az öröm felülmúlja a fájdalmat, és ezt mondja:

- Köszönöm, Istenem! Köszönöm! Előre éreztem, hogy ez fog történni. És virrasztani akartam, hogy ne mulasszam el mennybevételének egyetlen mozzanatát sem. De már három napja nem aludtam! Az álom éppen akkor nyomott el, amikor közeli volt felvétele... De talán Te akartad ezt így, Istenem, hogy ne zavarjam meg azt a pillanatot, és ne szenvedjek túlságosan... És viszontláthattam Jézust! Mily szép, váratlan, nem remélt látvány volt! Nagyon köszönöm!... Minden aggodalmam megszűnt, mert láttam, hogy egyesültetek a dicsőségben. Köszönöm ezt, Istenem!..