13. Aki nek�nk a Szentlelket elk�ld�tte

Az utols� vacsora term�ben Sz�z M�ria �s a tizenk�t apostol egy�tt v�rj�k a Szentl�lek elj�vetel�t. M�ria felolvas nekik valamit �s a t�bbiek csendben ezen elm�lkednek. M�ria mintha elragadtat�sban lenne, mosolyog. Az apostolok �h�tattal n�znek r�. Ut�na M�ria megint felolvas a tekercsb�l, s ism�t csendben im�dkoznak.

Hirtelen a reggeli csendet er�s sz�l z�g�sa szak�tja meg, amely �sszhangzatos, mintha h�rf�b�l j�nne, �s emberi �nek k�s�rn�. A hang mindjobban k�zeledik, bet�lti az eg�sz h�zat. Az apostolok ijedten emelik fel fej�ket, �s amint a hang k�zeledik, egyesek k�szen �llnak a menek�l�sre, m�sok a f�ldre kuporodnak �s fej�ket kez�kbe, kab�tjukba rejtik. Van, aki M�ri�hoz h�z�dik, de �vatosan meg�rizve tiszteletteljes tart�zkod�sukat, amellyel mindig viseltettek a Legtiszt�bb ir�nt. Csak J�nos nem f�l, mert l�tja M�ria arc�n a b�k�t �s a sug�rz� �r�m�t, amellyel felemeli tekintet�t �s n�z valamit, amit egyed�l � l�t. M�ria let�rdel, kit�rja karj�t �s kiterjeszti k�nt�s�t a mellette t�rdel� J�nosra �s P�terre. Mindez egy perc t�red�ke alatt t�rt�nik. Ekkor �me, a F�ny, a T�z, a Szentl�lek bel�p a dallamos hang utols� foszl�ny�ra, ragyog� g�mbalakj�ban, an�lk�l, hogy a z�rt szoba ajtaja vagy ablaka kiny�lt volna, �s egy pillanatig M�ria feje felett lebeg, egy teny�rnyire fej�t�l. M�ria h�traveti fej�t, �s �r�mmel ki�lt fel, mosolyog. Ekkor a f�nyl� g�mb tizenh�rom l�ngra oszlik sz�t, amelyek f�ld�nt�li f�nyben ragyognak, �s lesz�llnak az apostolok homlok�ra. M�ria feje k�r�l pedig koron�t k�pez a re� sz�ll� l�ng, mintegy megkoron�zva Kir�lyn�k�nt  az Isten Le�ny�t, Anyj�t, Jegyes�t, az �rintetlen Sz�zet, a Teljesen Sz�pet, az �r�kk� Szeretettet, az �r�k Hajadont; akit semmif�le dolog sem k�pes lealacsony�tani semmiben sem; azt, akit a f�jdalom meg�reg�tett, de aki a felt�mad�s �r�m�ben meg�jult, aki r�szesedik Fi�nak sz�ps�g�ben, fiatals�g�ban, �leterej�ben... mintegy el�v�telezve a mennybe felvett test sz�ps�g�t, l�v�n a mennyorsz�g vir�ga. A Szentl�lek t�zpirosan f�nylik a Szeretett feje k�r�l. Mit mondhat neki? Titok! M�ria �ldott arca �tv�ltozik a term�szetfeletti �r�mt�l, szer�fi mosoly sug�rzik r�la, �r�m�ben k�nnyei gy�m�ntokk�nt t�nd�k�lnek. Egy ideig ott marad a T�z, ut�na elt�nik. Nyom�ban kellemes illat marad, amelyet nem lehet egyetlen f�ldi vir�g illat�hoz sem hasonl�tani. Ez a mennyorsz�g illata. Az apostolok magukba m�lyednek...M�ria m�g mindig elragadtat�sban van. Karj�t mell�n tartja, szem�t behunyja, fej�t lehajtja. Folytatja Istennel val� t�rsalg�s�t...amelyet senki sem hall. Senki sem zavarja meg �t. J�nos r�mutatva mondja:

- � az olt�r. Az � dics�s�g�n nyugodott meg az �r Dics�s�ge...

- Igen, ne zavarjuk meg �r�m�t. De menj�nk, hirdess�k az Urat, �s nyilv�n�tsuk ki m�veit �s szavait a n�pnek - mondja P�ter term�szetfeletti buzg�s�ggal.

- Menj�nk! Menj�nk! Isten Lelke l�ngol bennem - mondja Jakab, Alfeus fia. - �s tettekre �szt�n�z minket. Menj�nk mindny�jan �s hirdess�k a j� h�rt az embereknek.

Kimennek, mintha valami nagy er� hajtan�, vagy vonzan� �ket.