12. Aki a mennybe felment

A mennybemenetel napj�nak reggel�n J�zus bens�s�gesen elb�cs�zik Anyj�t�l. Szinte v�g n�lk�l cs�kolgatj�k egym�st. J�zus kebl�re �leli Anyj�t. Igaz�n az Emberfia, aki elhagyja azt, aki a vil�gra sz�lte �t. �s igaz�n az Anya, aki visszaadja �t az Aty�nak, a Szeretet Z�log�t, amelyet a Legtisztas�gosabb kapott.

Isten cs�kolja meg az Istenany�t! Ut�na az Asszony, mint Teremtm�ny, let�rdel Istene el�, aki m�gis az � Fia, �s a Fi�, aki Isten, fej�re teszi kez�t, meg�ldja �t az Atya, Fi� �s a Szentl�lek nev�ben, ut�na lehajol hozz� �s felemeli, �s utolj�ra m�g egyszer homlokon cs�kolja. Mindez a Getszem�ni-kertben t�rt�nt, ahol egyed�l s�t�ltak. Ut�na a h�z fel� mennek, ahol J�zus utolj�ra hossz� besz�det mond apostolainak, �s meg�ldoztatja �ket, mint az utols� vacsor�n tette. Az Olajf�k-hegy�re vezet� �ton m�r gy�lekeznek mindazok, akiket J�zus megh�vott, hogy utols� �ld�s�t adja r�juk mennybemenetele el�tt. Ott van a 72 tan�tv�ny, a szent asszonyok, akik elk�s�rt�k J�zust �tjain �s a K�lv�ri�ra, L�z�r, Nikod�mus, Arimateai J�zsef, a p�sztorok �s m�g sokan m�sok. J�zus apostolaival felmegy a hegy cs�cs�ra. Vele van Anyja, L�z�r, �s a p�sztorok is. F�lk�rben veszik k�r�l. A t�bbiek kiss� lejjebb �llnak, egy tiszt�son. J�zus egy nagy szikl�n �ll, ami kiss� kiemelkedik a f�ldb�l. A napf�nyben ruh�ja h�feh�ren t�nd�k�l, haja pedig aranyk�nt. Isteni f�ny ragyog szemeiben. Kit�rja karj�t, mintha mindenkit �t�lelne, nemcsak a jelenlev�ket, hanem az eg�sz f�ldet, amelyet a t�meg jelk�pez. Felejthetetlen �s ut�nozhatatlan hangj�n kiadja az utols� parancsot:

- Menjetek! Menjetek az �n nevemben, hirdess�tek az evang�liumot a nemzeteknek a f�ld hat�r�ig! Isten legyen veletek! Az � Szeretete er�s�tsen meg titeket, az � Vil�goss�ga ir�ny�tson, az � b�k�je lakj�k bennetek az �r�kk�val�s�gig.

J�zus m�g szebb� v�lik, mint a T�bor-hegy�n. Mindny�jan t�rdre esve im�dj�k. �, mik�zben m�r felemelkedett a szikl�r�l, m�g egyszer Anyja arc�t keresi, r�mosolyog oly kedvesen, hogy azt senki sem k�pes le�rni... Ez utols� istenhozz�dja Anyj�nak. Sz�ll, sz�ll...A nap m�g f�nyesebben ragyog r�, az Istenemberre, aki Legszentebb Test�vel felsz�ll az �gbe, �s akinek dics�s�ges sebei �l� rubinokk�nt ragyognak. A t�bbi gy�ngyf�nyk�nt t�nd�klik a napf�nyben. Val�ban a F�ny nyilv�nul ki itt, ak�rcsak sz�let�s�nek �jszak�j�n. T�nd�klik a f�nyben, amint felsz�ll. F�nye fel�lm�lja a nap�t, Emberfeletti, mindenn�l szebb. �s J�zus Krisztus, Isten Ig�je elt�nik az emberek szeme el�l a f�nynek ebben az �ce�nj�ban... A m�lys�ges csendben csak k�t hang hallatszik a f�ld�n: M�ria ki�lt�sa: ,,J�zus!'' �s Izs�k s�r�sa. A t�bbiek megn�multak �s csod�lkozva �llnak ott eg�szen addig, m�g k�t angyal emberi alakban meg nem jelenik, megsz�l�tva �ket:

- Galileai f�rfiak! Mit �lltok itt �gre emelt tekintettel? Ez a J�zus, aki k�z�letek az �gbe emelkedett, �gy j�n el ism�t, amint szemetek l�tt�ra a mennybe ment. (ApCsel 1,11)