11. Aki a hal�lb�l f�lt�mad!

M�ria rend�letlen�l hitt Fia f�lt�mad�s�ban. Vas�rnap hajnalban �gy im�dkozott jeruzs�lemi sz�ll�s�n:

- J�zus! J�zus! Nem t�rsz m�g vissza?... Ez a harmadik nap kezdete. J�zusom! Ne v�rj befejez�s�re ahhoz, hogy visszat�rj az �letbe, Mam�dhoz, akinek sz�ks�ge van arra, hogy �lve l�sson t�ged, mert k�l�nben meghal hal�lodra eml�kezve; akinek sz�ks�ge van arra, hogy t�ged sz�pnek, eg�szs�gesnek, diadalmasnak l�sson, mert k�l�nben belehal arra eml�kezve, hogy milyen �llapotban hagyott el t�ged! �, Aty�m! Aty�m! Add vissza nekem Fiamat! Hogy l�ssam Emberk�nt visszat�rni, �s ne halottk�nt, Kir�lyk�nt �s ne el�t�ltk�nt.... Aty�m, Aty�m, hallgasd meg szolg�l�le�nyodat.... Vigasztalj meg most, Aty�m! Aty�m, irgalom! Irgalom, Fiam! Irgalom, isteni L�lek! Eml�kezz a te Sz�zedre!

* * *

A kertben az �r�k egy r�sze alszik, m�sik r�sze �rk�dik. M�r hajnalodik. Ekkor keletr�l egy nagyon t�nd�kl� meteor jelenik meg az �gen, vak�t�an ragyog� t�zgoly�, amely t�zpiros utat hagy maga ut�n, nagyon sebesen sz�llva a f�ld fel�, oly er�s, k�pr�zatos, f�lelmetesen sz�p f�nyt �rasztva, hogy mellette a hajnalp�r elt�nik. Az �r�k csod�lkozva figyelik. A f�nyt er�teljes, de �sszhangzatos hang k�s�ri, olyan, mintha egy nagykatedr�lis orgon�i az Alleluja, vagy a Gl�ri�ra zend�ten�nek r�. A mennyb�l j�n ez az angyali alleluja, gl�ria, amely Krisztus Lelk�t k�s�ri, amint visszat�r dics�s�ges Test�be. A meteor le�ti a S�r hasznavehetetlen z�rj�t, �sszet�ri. F�lelmetesen vill�mlik �s mennyd�r�g, amikor a Vil�gegyetem Ur�nak a lelke visszat�r, �s megint reng a f�ld, ak�rcsak akkor, amikor elsz�llt bel�le. Bel�p a S�rba, amelynek s�t�tje le�rhatatlan vil�goss�gg� v�ltozik, �s a L�lek ism�t egyes�l a mozdulatlan Testtel. Mindez nem egy perc alatt j�tsz�dik le, hanem a percnek egy t�red�ke alatt, �s a f�ny m�ris elt�nik. A Test m�lyet l�legzik... N�h�ny percig semmi sem t�rt�nik. A halotti lepel alatt a dics�s�ges Test �r�k sz�ps�gbe �lt�zik,fel�bred a hal�los �lomb�l, visszat�r a ,,semmib�l'', �l, miut�n meghalt. Sz�ve bizony�ra ism�t m�k�dni kezd, az erekben ism�t keringeni kezd a benn maradt v�r, m�k�dni kezd a t�d�, az agyat melegs�g, eg�szs�g, er� hatja �t: gondolat van ism�t a Testben. Egy szempillant�s alatt talpra �ll, ragyog� �lt�zet�ben, amely anyagtalan anyagb�l k�sz�lt, term�szetfelettien sz�p �s m�lt�s�gteljes. Annyira m�s, mint amilyennek utolj�ra l�tszott. Nincsenek rajta sebek, sem v�r, csak az �t sebb�l sug�rzik a f�ny, s f�nyben �szik az eg�sz test is. F�ny�rad a t�viskorona nyomaib�l is, sz�ve t�j�r�l is. De ez nem a f�ld szeg�nyes f�nye, sem a csillagok, vagy a nap szeg�nyes f�nye, hanem Isten f�nye, mennyei f�ny, amelyet emberi szavakkal nem lehet le�rni. Ez a Szenth�roms�g mindent fel�lm�l� izz�sa, amely erej�vel hom�lyba bor�tja a mennyorsz�g minden f�ny�t. Amikor kij�n a s�rb�l, k�t nagyon sz�p f�nyess�g veszi k�zre, egyik jobbr�l, m�sik balr�l, de ezek f�nye olyan, mint a csillagok� a nap mellett, s a f�ldre borulva im�dj�k Isten�ket, aki mosolyogva hagyja el a s�rkamr�t, �s visszat�r, hogy ism�t a f�ld�n j�rjon, amely szint�n sz�nekbe �lt�zik a felkel� nap els� sugar�ra. J�zus �ld�s�t adja az �nekl� madarakra, a sz�l kellemes illatot hoz, a vil�g olyan �rvendetes l�tv�nyt ny�jt, hogy ez megsemmis�ti a szomor� szenved�s minden eml�k�t.

* * *

M�ria a f�ldre borulva im�dkozik szob�j�ban m�g mindig. Hirtelen kiny�lik ablaka �s az els� napsug�rral egy�tt bel�p rajta J�zus. A zajra M�ria felemeli fej�t, �s megl�tja t�nd�kl� Fi�t, aki sz�p, v�gtelen�l szebb, mint szenved�se el�tt; mosolyog, �l, f�nyesebb a napn�l, f�nyb�l sz�tt feh�r ruh�ba van �lt�zve, �s fel�je k�zeledik. M�ria felt�rdel, kez�t keresztbe teszi mell�n, egyszerre s�rva �s nevetve mondja:

- Uram, Istenem! �gy szeml�li elragadtatva k�nnyben �sz� arc�val, amely megb�k�lt, nyugodt, mosolyog. � azonban nem szolg�l�le�nyk�nt t�rden �llva akarja l�tni Mam�j�t. H�vja, kiny�jtva fel�je kezeit, amelyeknek sebeib�l f�ny �rad, m�g ragyog�bb� t�ve f�nyl� test�t:

- Mama!

De ez nem a szenved�s el�tti elb�cs�z�s szomor� hangja, sem pedig a K�lv�ri�ra menet tal�lkoz�s�n�l vagy a hal�ltus�ban kiejtett sz�, hanem diadalki�lt�s, �r�m, felszabadul�s, �nnepl�s, szeretet �s h�la hangja. �s lehajol �desanyj�hoz, aki nem meri meg�rinteni �t. Kez�t k�ny�ke al� teszi, �s talpra �ll�tja, sz�v�hez szor�tja, �s megcs�kolja. M�ria ekkor felfogja, hogy nem l�tom�st l�t, hogy Fia val�ban felt�madt, hogy ez az � J�zusa, Fia, aki tov�bbra is fi�i szeretettel szereti �t. Egy ki�lt�ssal nyak�ba ugrik, �t�leli, cs�kolja, nevetve s�r.

 Megcs�kolja homlok�n, ahol nincsenek t�bb� sebek, fej�n, amely t�bb� nem v�res, ragyog� szem�n, meggy�gyult arc�n, t�bb� m�r nem dagadt sz�j�n. Ut�na megragadja kez�t, megcs�kolja k�zfej�t �s tenyer�t, a ragyog� sebeket, �s hirtelen lehajol l�b�hoz, felemeli r�la a ruh�t �s megcs�kolja. Ut�na fel�ll, n�zi, de nem meri...De � mosolyog �s meg�rti. Felt�rja ruh�j�t mell�n, �s azt mondja:

 - �s ezt nem cs�kolod meg, Mama, ezt, ami oly f�jdalmat okozott neked, s amit egyed�l te vagy m�lt� megcs�kolni? Cs�kolj meg sz�vemen, Mama. A te cs�kod elt�vol�tja szenved�semnek utols� eml�k�t, �s megadja nekem azt az �r�m�t, amely m�g hi�nyzik felt�mad�som �r�m�b�l.

�s J�zus keze k�z� veszi Anyj�nak arc�t, �s ajk�t oldalseb�hez k�zel�ti, amelyb�l a legragyog�bb f�ny�rad ki. M�ria arc�t dicsf�nnyel vonja be ez a f�ny. � cs�kolja, cs�kolja, mik�zben J�zus simogatja �t. Nem f�rad bele a cs�kol�sba. Olyan, mint a szomj�s�gt�l gy�tr�d� ember, aki forr�sb�l iszik, issza bel�le az �letet, amely elt�vozott bel�le. Most J�zus besz�lni kezd:

- Mama, minden befejez�d�tt. Most m�r nem kell t�bb� siratnod Fiadat. A pr�ba v�get �rt. A megv�lt�s el�rkezett. Mama, k�sz�n�m, hogy megfogant�l, felnevelt�l, seg�tett�l �letemben �s hal�lomban. �reztem hozz�m k�ld�tt im�idat. Azok adtak nekem er�t a szenved�sben, azok voltak t�rsaim f�ldi �s f�ld�nt�li �tjaimon. Velem j�ttek a keresztre �s a limbusba. T�mj�nk�nt a F�pap el�tt mentek... az �gbe....Meghallgat�st nyertek az Aty�n�l �s a Szentl�lekn�l... Megismert�k azokat a p�tri�rk�k �s az �j szentek...�s az � h�l�jukat k�zvet�tem fel�d, Mama, sz�leid cs�kj�val �s J�zsef �ld�s�val egy�tt. Az eg�sz �g hozsann�t zeng neked, Any�m, Szent Anya! Ez a hozsanna �r�kk� tart! Nem hazug, mint amit n�h�ny nappal ezel�tt nekem �nekeltek. Most emberi ruh�mban megyek Aty�mhoz. Az �gnek l�tnia kell a Gy�ztest emberi ruh�j�ban, amellyel legy�zte az emberek b�n�t. De ut�na m�g elj�v�k. Meg kell er�s�tenem azok hit�t, akik m�g nem hisznek, �s akiknek hinni�k kell, hogy m�sokat is seg�thessenek a hitben, meg kell er�s�tenem a f�l�nkeket, akiknek nagy er�re van sz�ks�g�k ahhoz, hogy ellen�llhassanak a vil�gnak. Ut�na f�lmegyek majd a mennybe. De nem hagylak egyed�l t�ged, Mama!... Tied leszek a Szents�gben, oly igaz�n, mint akkor, amikor engem hordozt�l. Sose leszel egyed�l.... T�bb� nem leszek elv�lasztva az Aty�t�l. Te sem leszel t�bb� elv�lasztva a Fi�t�l. �s a Fi�val egy�tt birtok�ban leszel Szenth�roms�gunknak. �l� �gk�nt a f�ld�n hordozod majd a Szenth�roms�got az emberek k�z�tt, �s megszenteled az Egyh�zat, te, a Papok Kir�lyn�je �s a Kereszt�nyek Anyja. Ut�na elj�v�k, hogy magammal vigyelek. �s t�bb� nem �n leszek tebenned, hanem te �nbennem, Orsz�gomban, hogy m�g szebb� tedd a mennyorsz�got. Mama, add cs�kodat �ld�sk�nt; �s vedd b�k�met t�rsadk�nt. Isten veled!