10. Akit értünk keresztre feszítettek

Négy erőteljes, zsidókinézésű férfi, akik méltóbbnak látszanak a keresztre feszítésre, mint az elítéltek, végzik el a keresztrefeszítést. Az elítélteknek teljesen le kell vetkőzniük, de adnak nekik három rongyot ágyékkötőnek. Jézusnak azonban Mária ajánlja fel erre a célra hosszú, fehér fejkendőjét, amit János átad Longinusnak, s ő nyújtja át Jézusnak. Ő jól felerősíti, hogy le ne essék. Mivel ruhája hozzátapadt sebeihez, azok most ismét felnyíltak és vérzenek. A nép megint gúnyos szavakkal fejezi ki örömét, és énekelni kezdi az Énekek Éneke 5. fejezetének 10-16.sorát:  ,,Az én szerelmem fehér is, piros is...'' Utána leprásnak nevezik, bálványimádónak, Isten által megvertnek, Sátán fajzatának... A latrokat rákötözik keresztjükre, s felállítják az előre elkészített lyukakba. Ők ordítanak, átkozódnak, Istent káromolják, szidják a Törvényt, a rómaiakat, a zsidókat, pokoli lények módjára. Jézus szelíden ráfekszik a keresztre, nem kell lefogni őt, mint a latrokat, akik minden erejükkel tiltakoztak. Követ minden utasítást. Két hóhér ráül mellére, a harmadik jobb kezét fogja, a negyedik egy hosszú szöggel, amely négyszögletes és hegyes, nagy kerek fejjel, csuklójánál rászegezi Őt a keresztre. Az éles fájdalomtól Jézus felkiált, és megrándul, szeme könnybe lábad. A szög áthatol egy idegen, megsérti a csontokat, izmokat. Mária nagyot sóhajt, amikor Fiának kiáltását hallja. Jézus, nehogy több fájdalmat okozzon Anyjának, teljes csendben tűri el a további kínokat. Jézus balkezére kötelet kötnek, s úgy húzzák, hogy elérjék a keresztbe fúrt lyukat, felszögezik azt is. Utána bokáinál fogva lehúzzák lábát, s a hóhérok, akik a mellén ültek, most térdére ülnek, hogy meggátolják lábának mozgását. Ezt kétszer olyan hosszú és széles szöggel szegezik fel, mint kezét. A ballábat a jobb lábra szögezték, egyetlen szöggel. A töviskorona Jézus fején van, sőt az egyik hóhér már rá is ütött, mert majdnem leesett róla. Most a keresztet odahúzzák a lyukhoz, s annak az egyenetlen talajon való ugrálása újabb fájdalmat okoz a Keresztre-feszítettnek. A fölállításkor belehuppan a lyukba, ami szintén rettenetes gyötrelemmel jár. Jézus keresztje van a középen, s magasabb, mint a két latoré. A katonák kockákkal kisorsolják egymás közt az elítéltek ruháit. Mária és János - akit Longinus Mária fiának tart - odamehetnek a kereszthez. Egy katona nyit nekik utat. A nép mindenféle gúnyos kiáltással fejezi ki érzelmeit, köztük a farizeusok, szadduceusok, heródiánusok és papok is. Gyalázzák Mária Magdolnát és Mártát is. A bal lator is gyalázza Jézust. Mária a jobb lator keresztje előtt áll, s az őt nézi. Utána megfeddi a bal latort, az azonban folytatja a gyalázkodást. A jobb lator Máriát nézi, saját anyjára gondol, akit megölt a fájdalom fia miatt, s ezt elmondja a bal latornak, hogy őt is bűnbánatra indítsa. Utána kéri Máriát, imádkozzék érte, hogy bocsánatot nyerjenek bűnei. Mária kedvesen, simogatóan ránéz. Az sír bánatában. A bal lator emiatt kigúnyolja. A nép szintén. Jézus most megszólal:

- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!

 Ez az ima legyőzi a jobb lator – Dizmas - félelmét, felmer nézni Jézusra, és azt mondja:

- Uram, emlékezz meg rólam, amikor országodban leszel. Én igazságosan szenvedek. De légy irgalmas irántam és adj békét a másik életben. Egyszer hallottalak beszélni, de ostobán megvetettem szavaidat. Most bánom. És bánom előtted bűneimet, ó Magasságbelinek Fia. Hiszem, hogy Istentől jöttél. Hiszek hatalmadban. Hiszek irgalmadban. Krisztus, bocsáss meg nekem Anyád és Legszentebb Atyád nevében!

Jézus feléje fordul, nagy részvéttel nézi, és szép mosollyal meggyötört száján, biztosítja:

- Mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban.

A jobb lator megnyugszik, és fohászimákként rebegi:

- Názáreti Jézus, zsidók királya, irgalmazz nekem. Názáreti Jézus, zsidók királya, remélek benned. Názáreti Jézus, zsidók királya, hiszek Istenségedben.

Az ég mindjobban beborul. A felhőkön csak néha süt át a nap. Hideg szél kezd fújni. Jézus feje mellére hanyatlik. Ereje gyorsan fogy. Halkan mormolja:

- Mama! Mama! - majd a hozzá közelebb lépő Anyához: - Asszony: íme, a te fiad. - és Jánoshoz: - Fiú, íme, a te Anyád!

Ez mintegy Jézus végrendelete. Mária igyekszik visszaszorítani könnyeit, de nem sikerül neki. Megérkezik Arimateai József is Nikodémus társaságában. A gúnyolódó papok előtt megvallják hitüket Jézusban, és csatlakoznak a pásztorok csoportjához. Onnan könnyezve nézik Jézust. Jézus rettentő gyötrelmei növekednek, s növekszik a sötétség is, úgyhogy már alig látják Őt. Feje lehanyatlik mellére, mintha meghalt volna. Mária felkiált:

- Meghalt!

A zsidók nem hiszik, hogy Jézus meghalt, és kövekkel kezdik dobálni, hogy lássák, megmozdul-e. Jézus magához tér. Hangosan felkiált:

- Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?!

Erre a nép megint gúnyolni kezdi. A sötétség növekszik, s Jeruzsálemet már nem lehet látni. Jézus fájdalmasan megszólal:

- Szomjazom!

Félelmetesen viharos szél fúj, hideg, poros. Egy katona nádra tűzött szivacsot márt az epés ecetet tartalmazó edénybe, s Jézusnak nyújtja. Ő megízleli, de undorral elfordul tőle. Az ecet bizonyára marja sebeit. Jézus megint Anyjához fordul:

- Mama!

- Itt vagyok, kincsem! - válaszolja halkan Mária.

- Mama, hol vagy? Nem látlak többé. Te is elhagytál? – mondja Jézus, akinek elfátyolosodott látása.

- Nem, nem, Fiam! Nem hagytalak el! Halld meg, kedves... Itt van a mama, itt van... és csak az gyötri, hogy nem lehet ott, ahol te vagy...

Megint csönd. Majd Jézus megszólal:

- Minden beteljesedett!

 Nehezen lélegzik, hörögve, mind nagyobb szüneteket tartva a hörgések között. Egy szünet után, végtelen kedvességgel, buzgó imaként mondja:

- Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

Ismét csend. Utána az utolsó görcs vonaglik végig Jézus testén. Majd Jézus erős hangon felkiált:

- Mama...!

Többet nem tud mondani. Feje lehanyatlik, kilehelte lelkét.

A föld félelmetes robajjal válaszol a Megölt utolsó kiáltására. Villámok dörögnek, s lesújtanak a városra, a Templomra, a tömegre. Egyedül a villámok fénye világít a sötétben. Reng a föld, forgószél pusztít, büntetve az istenkáromlókat. Longinus, János, a katonák megkapaszkodnak, amibe tudnak, hogy el ne essenek. János fél kezével a keresztet fogja, másikkal Máriát szorítja. A latrok ordítanak, a nép menekülni szeretne, de nem tud, egymásra esnek az emberek. A földrengés és a szélvihar háromszor megismétlődik, s utána teljes csend uralkodik, mintha a világ is meghalt volna. A villámok most már hangtalanul villódznak, megvilágítva a hanyatt-homlok menekülő sokaságot. A városban ég egy ház. Mária felemeli fejét János kebléről, és háromszor kiáltja:

- Jézus! Jézus! Jézus!

Egy villám fényében látja Jézus mozdulatlan alakját. Ismét felkiált:

- Fiam! Fiam! Fiam!

Utána hallgat... nyitott szájjal. Nem akarja elhinni, hogy Jézusa meghalt. János átöleli őt, s igyekszik odébb vezetni:

- Már nem szenved többé.

Mielőtt szavait befejezné, Mária felfogja, hogy Jézus meghalt. Mélyen meghajolva, eltakarja szemét, és felkiált:

- Nincs többé Fiam!

Remeg, és elesne, ha János nem szorítaná őt keblére. Odajönnek az asszonyok is, és vigasztalják Máriát szavaikkal és jelenlétükkel. Longinus tanácsára József és Nikodémus besiet a városba, hogy Pilátustól elkérjék a holttestet. Nem akarják, hogy megtörjék Jézus csontjait. Longinus sem akarja ezt, azért fog egy lándzsát és átszúrja Jézus szívét. János elborzadva nézi.

- Barátságból tettem. - mondja Longinus. - Jobb így. Mint egy lovag. A csontok megtörése nélkül... Ő valóban Igaz volt!

A sebből sok víz és egy sugárban alvadni készülő vér folyik ki. József és Nikodémus útközben találkozik Gamáliellel. Anélkül, hogy megállnának, az beszámol nekik a városban történtekről:

- Rettenetes dolgok! A Templomban voltam! A jel! A Templom kifordult sarkaiból! A bíborfüggöny kettéhasadt! A Szentek Szentje nincs elfedve! Átok rajtunk! - ezzel siet fel a Kálváriára.

A két férfi nézi, majd egymásra néznek; együtt mondják:

- ,,Ezek a sziklák megremegnek utolsó szavamra!'' Ő megígérte neki!...

A városban az emberek kiáltoznak, sírnak, mondogatják:

- Az Ő vére tűzesővé vált!

- A villámok között a Jehova megjelent, hogy megátkozza a Templomot!

- A sírok! A sírok! A halottak! Mind kint vannak! És átkoznak minket!

József és Nikodémus elnyerik Pilátus engedélyét, és sietnek vissza a Kálváriára. Épp akkor ér oda Gamáliel is, amikor ők visszatérnek. Gamáliel mellét veri, és sóhajtozik:

- A jel! A jel! Mondd, hogy megbocsátasz nekem! Egy sóhajjal, csak egy sóhajjal mondd, hogy hallasz engem, és megbocsátasz.

Egy katona megböki őt lándzsája nyelével:

- Kelj fel, és hallgass. Nem segít! Előbb kellett volna erre gondolnod. Meghalt. És én, pogány, mondom neked: Ez, akit megfeszíttettetek, valóban Isten Fia volt!

Gamáliel térden állva kér bocsánatot a halott Jézustól késedelmes hitéért, amellyel erre a jelre várt. Megtörik a latrok lábát. A jobb lator Jézus nevével ajkán hal meg, a másik káromkodások közepette. József és Nikodémus, János segítségével leveszik a keresztről Jézus testét. Mária a kereszthez támaszkodva ül a földön, amikor ölébe teszik Fiát. Mária úgy tartja ölében, mint egy nagy, alvó gyermeket. Jézus feje Mária vállán nyugszik. Mária simogatja, miközben könnyei sebeire hullanak. Csókolgatja fején a töviskorona okozta sebeket. Rendbe hozza Jézus haját, és csendesen beszél hozzá. Közben könnyeivel mossa Jézus testét, és szárítgatja azt a még Fián levő fejkendőjének végével. Közben lassan kiderül az ég, világosodik. József felajánlja sírját a temetésre:

- Az én sírom új és méltó hozzá. Neki ajándékozom. Barátom, Nikodémus már a sírhoz vitte a fűszereket, amiket ő ajándékoz neki. Közeleg az este, engedd, hogy eltemessük. Légy jó, szent Asszony!

Beburkolják Jézust egy lepelbe, Nikodémus és János a vállánál, József lábánál fogva viszi a Holttestet, amelyet a leplen kívül köpenyükkel is beburkoltak. Mária, Magdolna, Márta, Zebedeus Mária és Zsuzsanna követi őket, magukkal vive a szögeket, harapófogót, töviskoronát, szivacsot és a nádat. József kertje a Kálvária tövében van, a sziklába vágott kősírral. Ennek előterébe csak négyen férnek be: József, Nikodémus, Mária és János. Mária hosszasan búcsúzik Fiától, s vele akar maradni a feltámadásig, amiben rendületlenül hisz. Végül mégis megengedi, hogy Fiát egy szivaccsal lemossák, és bebalzsamozzák olajjal és fűszerekkel, s betakarják a halotti lepellel, amelyen fekszik. Utána visszatérnek az Utolsó Vacsora termének házába.