8. Akit �rt�nk t�vissel koron�ztak
Az ostoroz�s ut�n J�zust ism�t megk�t�zik, s az egyik katona felteszi a k�rd�st:

- �s most? Mit csin�ljunk vele? Unatkozom!

- V�rj! A zsid�k kir�lyt akarnak. Most �t adjuk nekik. Azt ott...- mondja a m�sik katona. �s kifut, bizony�ra egy h�ts� udvarba, ahonnan egy k�teg t�sk�s �ggal t�r vissza, amelyek m�g hajl�konyak, mert a tavasz ar�nylag puh�n tartja az �gakat, de a hossz�, hegyes t�sk�k m�r kem�nyek. R�vid kardjukkal lev�gj�k a leveleket �s a vir�gokat, k�rbehajtj�k az �gakat, �s szeg�ny fej�be nyomj�k. De a barb�r korona leesik a nyak�ba.

- Nem �ll meg. Szorosabbra. Vegy�tek le!

Amikor leveszik, megkarcolj�k vele arc�t, kock�ztatva, hogy megvak�tj�k, �s �tik a fej�t, amikor ezt teszik. Megszor�tj�k. Most t�l sz�k, �s noha fej�re pr�selik, att�l tartanak, hogy leesik. Ism�t leveszik, kit�pve haj�nak egy r�sz�t is. Megint �talak�tj�k. Most j�l siker�lt. El�l h�rom sor t�ske van. H�tul, ahol a h�rom �g keresztezi egym�st, nagy csom� t�ske van, ami belesz�r�dik nyakszirtj�be.

- L�tod, milyen j�l �ll? Term�szetes bronz �s hamis�tatlan rubinok. N�zd meg magadat, kir�ly, az �n p�nc�lomban - g�nyol�dik a k�nszenved�s kital�l�ja. - Nem el�g a korona ahhoz, hogy valaki kir�ly legyen. B�bor is kell �s jogar. Az ist�ll�ban van egy n�d �s a szennyg�d�rn�l egy v�r�s zeke. Hozd ide, Cornelius!

J�zus kez�be nyomj�k a n�dat, v�ll�ra vetik a piszkos, v�r�s rongyot, fejet hajtanak el�tte �s �dv�zlik:

- �dv�zl�gy, zsid�k kir�lya - �s majd megpukkadnak a nevet�st�l.

 J�zus engedi nekik, hogy ezt tegy�k. Engedi, hogy ,,tr�nj�ra'' �ltess�k, egy felford�tott d�zs�ra, amelyb�l bizony�ra a lovakat itatt�k, hagyja, hogy �ss�k, g�nyolj�k, egy sz�t sem sz�l. Csak n�zi �ket... oly szel�d �s oly f�jdalmas tekintettel, hogy sz�ven sz�rja az embert. A katon�k csak akkor hagynak fel a g�nyol�d�ssal, amikor egyik feljebbval�juk �rdes hangon r�juk parancsol, hogy a v�dlottat vezess�k Pil�tus el�. - V�dlott! Mivel v�dolj�k? J�zust visszaviszik a t�gas udvarba. M�g rajta van a korona, a zeke �s kez�ben a n�d.

- J�jj el�re, hogy bemutassalak a n�pnek.

A m�r �sszet�rt J�zus m�lt�s�gteljesen kiegyenesedik. �, mily val�di kir�ly �!

- Idehallgassatok, zsid�k! Itt van az Ember. Megb�ntettem. De most hagyj�tok elmenni.

- Nem, nem! L�tni akarjuk! Ki vele! Hogy n�z ki az istenk�roml�!

- Vezess�tek ki! N�zz�tek!

K�zben J�zus kimegy az el�csarnokba, �s n�gy katona k�z�tt l�thatj�k. Pil�tus r�mutat:

- �me, az Ember! A ti kir�lyotok. Nem el�g m�g mindig?

A nap m�r d�l fel� j�r, kidombor�tja az arcvon�sokat: emberek ezek?Nem! Veszett hi�n�k! Ord�tanak, �kl�kkel fenyegetnek, hal�lt k�v�nnak r�... J�zus egyenesen �ll. Soha nem volt ilyen m�lt�s�gteljes, mint most. M�g akkor sem, amikor leghatalmasabb csod�it m�velte. Ez a f�jdalom nemess�ge. Olyan isteni, hogy ez el�g lenne ahhoz, hogy Istennek nevezz�k. De ahhoz, hogy kiejts�k ezt a nevet, legal�bb embereknek kellene lenni�k. Jeruzs�lemben azonban nincsenek emberek. Csak �rd�g�k. J�zus k�r�ln�z a t�megen, keresi, s megtal�lja az embertengerben a bar�ti arcokat. H�nyat? H�szn�l kevesebbet az ezernyi ellens�g k�z�tt. Lehajtja fej�t, ez az elhagyatotts�g les�jtja. Egyik k�nnye a m�sik ut�n hull. K�nnyez�se nem kelt sz�nalmat, hanem m�g vadabb gy�l�letet. Visszaviszik a t�gas udvarba.

- Nos teh�t? Hagyj�tok elmenni. Ez az igazs�g.

- Nem! A hal�lba! Fesz�tsd meg �t!

- Odaadom nektek Barab�st megfesz�t�sre.

- Nem! Krisztust!

- Akkor vegy�tek ti! Fesz�ts�tek meg! Mert �n nem tal�lok benne semmi b�nt, hogy ezt tegyem.

- Isten Fi�nak mondotta mag�t! A mi t�rv�ny�nk hal�llal s�jtja az ilyen k�roml�st!

Pil�tus mag�ba m�lyed. Visszavonul. Le�l tr�nj�ra. Kez�t homlok�ra teszi, �s t�rd�re k�ny�k�lve figyeli J�zust.

- J�jj ide - mondja. J�zus odamegy el�je. - Igaz? V�laszolj!

J�zus hallgat.

- Honnan j�tt�l? Ki az Isten?

- Minden.

- �s ut�na? Mit jelent a Minden? Aki Minden, mi�rt hal meg? Bolond vagy... Nincs Isten. �n vagyok. J�zus hallgat.

- Poncius, Claudia Procula szolg�l�ja k�ri, hogy bel�phessen. Egy �r�st hoz sz�modra.

- Uram! M�g az asszony is, most! J�jj!

Bel�p egy r�mai asszony �s t�rdet hajtva, viaszt�bl�t ny�jt �t. Bizony�ra azon k�ri Procula, hogy ura ne �t�lje el J�zust. A n� visszavonul, mik�zben Pil�tus olvassa az �zenetet.

- Azt tan�csolja nekem, hogy ker�ljem el meg�l�sedet. Igaz, hogy te t�bb vagy, mint egy j�s? F�lelmet keltesz bennem.

J�zus hallgat.

- De nem tudod, hogy hatalmam van elbocs�tani, vagy keresztre fesz�teni t�ged?

- Semmi hatalmad nem lenne, ha nem kaptad volna a magasb�l. Az�rt az, aki kezedbe adott engem, b�n�sebb n�lad.

- Ki vagy? Ki az Istened? F�lek...

J�zus hallgat. Pil�tus t�k�n �l. Akar is meg nem is. F�l Isten b�ntet�s�t�l, f�l R�m��t�l, f�l a zsid�k bossz�j�t�l. Egy pillanatra istenf�lelme gy�z. El�re megy �s kijelenti:

- Nem b�n�s!