7. Akit értünk megostoroztak

Jézust Heródestől visszavezetik Pilátushoz. Ő így szól:

- Zsidók, halljátok. Idevezettétek ezt az embert, mint bujtogatót. Előttetek megvizsgáltam és nem találtam bűnösnek semmiben sem, amiről ti vádoltátok. Heródes se találta bűnösebbnek, mint én. Visszaküldte hozzám. Nem érdemel halálbüntetést. Róma szólt. De hogy ne vegyem el örömötöket, helyette kivégeztetem Barabást. Őt pedig negyven vesszőcsapásra ítélem. Ez elég.

- Nem! Nem! Ne Barabást! Ne Barabást! Jézust ítéld halálra! És rettenetes halálra. Engedd szabadon Barabást és ítéld el a Názáretit!

- De idehallgassatok! Megvesszőzést mondtam. Nem elég? Legyen akkor megostorozás! Az kegyetlen, tudjátok? Belehalhat. Mi rosszat tett? Én semmi bűnt sem találok benne. És szabadon fogom bocsátani.

- Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre! Halál reá! Te a bűnözők barátja vagy! Pogány! Te maga a Sátán vagy!

- Ostorozzátok meg - parancsolja Pilátus egy századosnak.

- Hányat?

- Ahányat akartok... Úgy, hogy befejeződjék ez az ügy. Már unom! Menj!

Jézust átadják négy katonának és azok egy másik udvarba vezetik. Annak közepén egy magas oszlop van, amelyből kb. három métermagasságban egy vas-kar nyúl ki kb. egy méterre, végén karikával. Ehhez kötik Jézust, csuklójánál fogva összekötve két kezét feje fölött, miután levetkőztették. Csak kisalsónadrágja és szandálja van rajta. Annyira felhúzták, hogy csak lába ujja éri a földet... Már ez is nagy gyötrelmet okozhat neki. Mögötte elhelyezkedik egy hóhérképű alak, zsidó arcéllel, előtte egy másik, ugyanilyen kinézésű. Hétágú ostor van a kezükben, mely kis ólomkalapácsokban végződik. Ütemesen verik, mintha gyakorolnának. Egyik elölről, a másik hátulról úgy, hogy Jézus törzse forog az ostorozástól. A négy katona közömbösen játszik a kockákkal három más katonával együtt. A játékosok hangja felveszi az ostorozás ütemét, s az ostorok sziszegnek, mint a kígyók, s utána olyan hangot adnak, mint amikor köveket dobnak egy dob kifeszített hártyájára, amikor megütik a szegény testet, amely olyan karcsú és öreg elefántcsont színű, és amely először csíkos lesz, mind pirosabban, majd lilává válik, majd sötét véraláfutások keletkeznek rajta, majd felszakadnak, és vér önti el minden tagját. Főleg mellén és hasán látszanak a sebek, de nem hiányzanak lábáról, karjáról, sőt fejéről sem, mindenütt fáj a bőre. De egy panaszszó sem hagyja el száját... Ha nem lenne felkötve, összeesne. De nem esik össze, és nem sóhajtozik. Csak feje hanyatlik le mellére, mintha elájult volna.

- Ohó! Álljatok meg! Élve kell megölni - kiáltja gúnyolódva egy katona. A két hóhér megáll, és letörli verítékét.

- Befejeztük - mondják. - Adjátok ide fizetésünket, hogy ihassunk és felüdülhessünk...

- Az akasztófán majd megkapjátok! De itt van... - és egy tizedes odavet egy nagy pénzdarabot mindegyik hóhérnak. Leoldják Jézus kötelékét, és Ő összeesik a földön, mintha meghalt volna. Otthagyják, de időnként meglökik szandálos lábukkal, hogy lássák, nyög-e. De Ő hallgat.

- Talán meghalt? Lehetséges? Azt mondták nekem, hogy fiatal és mesterember... de úgy néz ki, mint egy finom dáma.

- Majd én gondoskodom róla - mondja egy katona.

Jézust hátával egy oszlophoz támasztva felülteti. Ahol volt, vértócsa jelzi helyét... Utána odamegy a kúthoz, megtölt egy rocskát vízzel és ráönti Jézus fejére és testére.

- Így! A virágoknak jót tesz a víz!

Jézus mélyet sóhajt, felkelne, de szeme még csukva van.

- Ó, jól van! Fel, szépség! Vár téged a dáma!...

Jézus hiába feszíti öklét a földhöz, hogy felálljon.

- Fel! Gyorsan! Gyenge vagy? Íme, a megerősítés - vigyorog gúnyosan egy másik katona. És alabárdjának nyelével megüti Jézus arcát jobb arccsontja és orra között, úgy, hogy az vérezni kezd. Jézus kinyitja szemét, forgatja. Fátyolos a tekintete... Ránéz a katonára, aki megütötte, letörli a vért kezével, utána nagy erőlködéssel lábra áll.

- Öltözz föl. Nem illik így állni. Szemérmetlen! - Mindenki röhög körülötte.

Ő engedelmeskedik anélkül, hogy szólna valamit. De miközben lehajol - és csak Ő tudja, mily szenvedést okoz neki ez a lehajlás, annyira összetörve, és a sebek ismét felnyílnak bőrének megfeszülésétől, és új sebek keletkeznek az összetört véredényekből - egy katona belerúg a ruhákba, és szétszórja azokat. Valahányszor Jézus odaér, tántorogva járva, ahová a ruhák estek, egy katona más irányba löki vagy dobja azokat. Jézus nagyon szenved, de követi azt szó nélkül, miközben a katonák szemérmetlenül kinevetik. Végre fel tud öltözni. Felveszi fehér ruháját is, amely egy sarokban tiszta maradt. Mintha el akarná rejteni szegény vörös ruháját, amely tegnap még olyan szép volt, de most mocskos a tisztátalanságoktól és foltos a Getszemániban kiizzadott vértől. Mielőtt felveszi rövid tunikáját, megtörli vele arcát, amelyet belepett a por, és leköptek. Mikor megtisztítja szegény, szent arcát, látszanak rajta a véraláfutások és kis sebek. Rendbe hozza haját és szakállát, veleszületett szükségérzetével, hogy rendben legyen külseje. Utána lekuporodik a földre, mert remeg... A láz kezd erőt venni rajta a hidegrázással együtt. Gyenge a vérveszteség, éhség, szomjúság és sok járás miatt is. Ismét megkötik kezét, és a kötél épp ott vág bele, ahol már vörös karperecként lehorzsolódott a bőre.