6. ,,Aki �rt�nk v�rrel ver�t�kezett''

J�zus a Getszem�ni-kert fel� halad apostolaival, akik arr�l tanakodnak, mik�nt menthetn�k meg Mester�ket a k�zelg� vesz�lyt�l. J�zus el�k�sz�ti �ket a r�juk v�r� megpr�b�ltat�sra, a zel�ta Simonhoz besz�lve:

- Ez az �n szenved�sem �r�ja.  Az�rt, hogy min�l teljesebb� legyen, Aty�m lassank�nt visszavonja vil�goss�g�t, amint az k�zeledik. Hamarosan eg�szen s�t�t lesz, �s annak a szeml�l�se, ami a s�t�ts�g: azaz az emberek minden b�n��. Ti ezt nem tudj�tok felfogni. Senki sem, kiv�ve az, akit Isten megh�vott k�l�nleges k�ldet�ssel, csak � fogja fel ezt a nagy szenved�st. Az ember anyagias m�g a szeretetben �s az elm�lked�sben is. Lesznek, akik s�rnak �s szenvednek az �n szenved�seim miatt, de nem tudj�k felm�rni ezt a lelki gy�trelmemet, amely, higgy�tek el ti, kik hallgattok engem, a legkegyetlenebb lesz... Besz�lj az�rt, Simon, vezess engem bar�ts�god �sv�ny�n, mert �n szeg�ny vak vagyok; aki r�meket l�t, nem a val�s�got...

J�nos hozz�simul �s megk�rdi:

- Mit? Nem l�tod t�bb� a te J�nosodat?...

- L�tlak. De r�mek kelnek fel a S�t�n k�d�ben. Nyomaszt� �s f�jdalmas l�tom�sok. Ezen az est�n mindny�junkat beburkol ez a pokoli m�rges kig�z�lg�s. Engem gy�v�v�, engedetlenn� akar tenni, �s f�jdalmakat akar nekem okozni. Tibennetek ki�br�ndul�st �s f�lelmet akar kelteni. M�sokban, akik se nem f�l�nkek, se nem b�n�sek, fel akarja �breszteni a hajlamot a b�ntettekre �s a f�l�nks�gre. Azokban pedig, akik m�r a S�t�n�i, term�szetellenes elfajul�st okoz. Az�rt mondom ezt, mert az � gonoszs�guk fel�lm�lja majd azt, amire az ember �nmag�t�l k�pes.* * *

A Getszem�ni-kertben J�zus �gy sz�l apostolaihoz:

- Most elv�lunk. �n felmegyek a magasba, im�dkozni. Velem j�n P�ter, J�nos �s Jakab. Ti maradjatok itt. Ha (a S�t�n) f�l�tek kerekedne, h�vjatok. �s ne f�ljetek. Nektek egy hajsz�latok sem fog megg�rb�lni, im�dkozzatok �rtem. Tegyetek le a gy�l�letr�l, �s ne f�ljetek. Nem tart tov�bb, csak egy pillanatig... �s ut�na teljes lesz �r�m�t�k. Mosolyogjatok! Hogy sz�vembe z�rjam mosolyotokat. K�sz�n�k nektek mindent, bar�taim. Isten veletek. Az �r nem hagy el titeket...

�tk�zben J�zus h�trafordul, �s �ld�s�t adja apostolaira. A hold m�r magasan j�r, �s f�nybe �lt�zteti alakj�t, �gyhogy magasabbnak t�nik, �tszellem�ltnek, piros ruh�ja vil�gosabbnak l�tszik, aranysz�n� haja halv�nyabbnak. M�g�tte megy P�ter egy f�kly�t tartva �s Zebedeus k�t fia. Amikor el�rnek a teraszosan emelked� olajf�k k�z�tt egy kist�rs�ghez, J�zus azt mondja:

- �lljatok meg itt, figyeljetek engem, mik�zben im�dkozom. De ne aludjatok. Sz�ks�gem lehet r�tok. Szeretettel k�rlek titeket: im�dkozzatok! Mesteretek nagyon �ssze van t�rve.

Val�ban nagyon levert m�r. Mintha valami s�ly nyomn�. Hol van m�r a f�rfias J�zus, aki a t�megnek besz�lt? A sz�p, er�s, aki szem�vel uralkodott, b�k�sen mosolygott, hol van sz�p, zeng� hangja? L�tszik, hogy valami gond, szomor�s�g terheli. Olyan, mint aki s�rt. Hangja f�radt, szomor�. Szomor�, szomor�, szomor�...

P�ter v�laszol mindh�rmuk helyett:

- L�gy nyugodt, Mester! Virrasztunk �s im�dkozunk. Csak h�vj, �s megy�nk.

J�zus tov�bb megy, �k pedig leveleket �s �gakat gy�jtenek, hogy kis t�zet csin�ljanak, ami �bren tartja �ket, �s megv�di �ket a harmatt�l is, amely m�r b�s�gesen kezd lesz�llni. J�zus arc�n nagy f�jdalom l�tszik, szeme t�gra ny�lt, beesett, karik�s a f�radts�gt�l. Lehajtott fejjel megy, csak n�ha emeli fel fej�t, nagy s�hajt�ssal. V�g�l meg�ll egy kiemelked�s m�g�tt, ami eltakarja �t a h�rom apostolt�l. J�zus egy nagy szikl�n�l hosszasan �s buzg�n im�dkozik. Id�nk�nt fels�hajt, �s meg lehet �rteni im�j�b�l n�h�ny sz�t. Atyj�val besz�lget:

- Te mondod... Fiad vagyok... Mindent, de seg�ts... El�rkezett az �ra... Nem vagyok tov�bb a f�ld�n... Fiadnak nincs t�bb� sz�ks�ge a seg�ts�gre... Tedd, hogy az Ember kiel�g�tsen t�ged, mint Megv�lt�, engedelmesen... Amit te akarsz... K�rlek, k�ny�r�lj rajtuk... �dv�z�tem �ket? Ezt k�rem t�led. �gy akarom: megmenteni a vil�gt�l, a testt�l, az �rd�gt�l... K�rhetek m�g valamit? Igazs�gos k�r�s, Aty�m. Nem sz�momra. Az ember sz�m�ra, akit te teremtett�l, �s aki m�g lelk�t is bes�rozza. �n belevetem ezt a sarat szenved�sembe �s v�rembe, hogy sz�modra sz�vesen l�tott, romlatlan dologg� v�ltoztassam... �s ez van minden�tt. Ezen az est�n ez az �r. A kir�lyi palot�kban �s a h�zakban. A katonas�gn�l �s a Templomban... Most nyugodt a v�ros, �s holnap pokoll� v�lik...

J�zus megfordul, �s Jeruzs�lemre n�z, ami j� l�that� onnan. Figyeli Jeruzs�lemet, s k�zben mindink�bb elszomorodik arca. Ezt mormolja:

- Olyannak l�tszik, mint a h�... �s csupa b�n az eg�sz. Ebben is h�nyat meggy�gy�tottam! Mennyit besz�ltem!... Hol vannak azok, akik h�s�geseknek l�tszottak?...

J�zus lehajtja fej�t, �s visszat�r a h�rom apostolhoz. Azok alszanak a t�z mellett.

- Alusztok? Nem tudtatok egyetlen �r�ig virrasztani? �s nekem oly nagy sz�ks�gem van vigasztal�stokra, im�tokra!

A h�rom zavarodottan felugrik. D�rzs�lik szem�ket. Bocs�natk�r�en mormolnak valamit, a bornak, �telnek tulajdon�tva �lmoss�gukat... Nem akartak besz�lgetni, ez�rt aludtak el. De most majd hangosan im�dkoznak, �s ez nem t�rt�nik meg ism�t.

- Igen, im�dkozzatok �s virrasszatok! Nektek is sz�ks�gtek van r�.

- Igen Mester. Engedelmesked�nk neked.

J�zus visszat�r a szikl�hoz, lassan, megg�rnyedten. Let�rdel mellette, karj�val a szikl�ra t�maszkodva, amely nem csupasz, hanem egy kis m�lyed�s van rajta, s ott apr� vir�gok n�nek. J�zus fej�t kez�n nyugtatva im�dkozik. Majd feln�z, s l�tja a vir�gokat. Megsimogatja �ket. Besz�l hozz�juk:

- Ti tiszt�k vagytok!... Fel�d�tetek engem! Ilyen vir�gocsk�k voltak Mam�m vir�g�gy�saiban is... �s � szerette �ket, mert azt mondta... ,,Amikor kicsiny voltam, ap�m azt mondta: Te egy ilyen kicsiny liliom vagy, �gi harmattal eltelve.... A Mama! �, Any�m!'' J�zus k�nnyezik s k�nnyei ragyog� gy�ngy�kk�nt hullanak a f�re. Tov�bb eml�kezik:... ,,Betlehemben is... odavitt�l, Mama....'' Ut�na ism�t im�dkozni �s elm�lkedni kezd.

Fel�ll... f�l s al� j�r,mormolva valamit... felemeli fej�t, majd lehajtja, kez�vel gesztikul�l, szeme el� teszi, arc�ra, haj�ra... l�tszik rajta, hogy valami nagyon gy�tri. Ezt szavakkal nem lehet kifejezni, le�rni... Jeruzs�lem fel� mutat. Majd az �g fel� t�rja karj�t, mintegy seg�ts�get k�rve. Felveszi k�peny�t, f�zik. Figyel valamit... De mit l�t? Elejtett szavaib�l �gy l�tszik, mintha �let�nek eml�kei peregn�nek le el�tte... nevek, v�rosok, szem�lyek, esem�nyek...

Szomor�an ki�ltja P�ter �s J�nos nev�t, �s azt mondja:

- Most j�nnek. �k nagyon h�s�gesek!...

De azok nem j�nnek. �jra h�vja �ket. Mintha rettegne valamit�l. Gyorsan odafut P�terhez �s a k�t testv�rhez. Azok m�lyen alszanak...

- P�ter! H�romszor h�vtalak! Mit csin�ltok? M�g alusztok? Nem �rzitek, mennyire szenvedek? Im�dkozzatok! Hogy a test ne gy�zz�n, ne gy�zz�n le titeket. Semmiben sem. A l�lek k�sz, a test gyenge. Seg�tsetek!...

A h�rom most m�r nehezebben �bred fel. V�g�l kinyitj�k szem�ket, �s bocs�natot k�rnek. El�bb fel�lnek, majd fel�llnak.

- N�zd csak! --mormolja P�ter - Mi t�rt�nt megint velem! Ezt az a bor okozhatta. Er�s volt. �s ez a hideg is... Fel, J�nos, keress�nk �gakat, mozogjatok. Elm�lik. Biztos vagyok benne, Mester, hogy ezut�n... Talpon lesz�nk... - �s k�zben fel�leszti a t�zet, amiben J�nos �s Jakab is seg�ti �t.

A t�z fell�ngol �s megvil�g�tja a szeg�ny J�zus arc�t. Az oly szomor�, hogy nem lehet s�r�s n�lk�l n�zni. A hal�los f�radts�g elt�r�lt r�la minden ragyog�st.

Azt mondja:

- Annyira agg�dom, hogy az meg�l! Igen! Szomor� a lelkem mindhal�lig. Bar�taim!... Bar�taim! Bar�taim!

De a h�rom m�g mindig nagyon �lmos. Olyanok, mint a r�szegek, d�l�ng�lnek f�lig nyitott szemmel...J�zus figyeli �ket... Nem korhol. Lehajtja fej�t, fels�hajt �s visszat�r el�z� hely�re. Ism�t im�dkozik, kereszt alakban kit�rt karral. Majd t�rdelve, arc�val a kis vir�gok fel� fordulva. Gondolkodik. Hallgat... Ut�na m�lyen fels�hajt. Az Aty�t h�vja. Mind szomor�bban...

- �! Nagyon keser� ez a kehely! Nem b�rom! Nem b�rom! Fel�lm�lja azt, amit meg tudok tenni. Mindent meg tudtam! De ezt nem... T�vol�tsd el t�lem, Fiadt�l, Aty�m! Kegyelmezz nekem!... Mivel �rdemeltem ki ezt?... De, Aty�m, ne hallgass szavamra, ha a te akaratoddal ellenkez�t k�rek. Ne eml�kezz arra, hogy Fiad vagyok, hanem csak szolg�d. Ne az �n, hanem a te akaratod t�rt�nj�k.

�gy marad egy ideig. Ut�na fojtott hangon felki�lt �s megzavarodott arccal f�l�ll. De csak egy pillanatra, mert a f�ldre zuhan, arccal a f�ld fel�, �s �gy marad. Egy emberroncs, akire r�nehezedik az eg�sz vil�g b�ne, akit lever teljesen az Atya igazs�goss�ga, akire lesz�ll a s�t�ts�g, a hamu, a keser�s�g, az a f�lelmetes, rettenetes, legrettenetesebb dolog, annak �rzete, hogy Isten elhagyta, mik�zben a S�t�n gy�tri... J�zus s�hajtozik, h�r�gve, val�di hal�ltus�ban:

- Semmit!... Semmit!... El!... Az Atya akarata! Az! Egyed�l az!... A te akaratod, Aty�m. A tied, nem az eny�m... Hasztalan. Csak egy �r l�tezik: a Legszentebb Isten. Egy T�rv�ny: az engedelmess�g. Egy szeretet: a megv�lt�s... Nem. Nincs t�bb� Any�m. Nincs t�bb� �letem. Nincs t�bb� Istens�gem. Nincs t�bb� k�ldet�sem. Hasztalan k�s�rtesz, �rd�g, az Any�val, az �lettel, Istens�gemmel, k�ldet�semmel. Any�m az Emberis�g �s szeretem annyira, hogy meghalok �rte. Az �letet visszaadom Annak, akit�l kaptam, �s aki k�ri t�lem, minden �l�l�ny Legfels�bb Atyj�nak. Meger�s�tem: az Istens�g k�pes erre az engesztel�sre. K�ldet�semet befejezem hal�lommal. Nincs t�bb� semmim. Csak az, hogy megtegyem Uramnak, Istenemnek az akarat�t. T�vozz, S�t�n! Ezt mondtam el�sz�r �s m�sodszor. Ism�t ezt mondom harmadszor is: ,,Aty�m, ha lehets�ges, m�lj�k el t�lem ez a kehely. De ne az �n, hanem a te akaratod teljes�lj�n.'' T�vozz S�t�n, �n Isten� vagyok!

Ut�na nem besz�l t�bbet, csak ennyit: ,,Isten! Isten! Isten!'' Ezt ki�ltja minden sz�vver�sn�l, minden kicsordul� v�rcseppn�l. V�ll�n s�t�tt� v�lik a ruha, amint a v�r �titatja. Feje f�l�tt egy m�terre f�ny t�nik fel, amelyben l�tszik, hogy a v�r m�r haj�t is �t�ztatta, �s szem�t is f�tyollal bor�tja. Felemeli fej�t... A holdf�ny megvil�g�tja szeg�ny arc�t, �s m�g ink�bb az angyali f�ny, amely gy�m�ntk�nt csillog, k�kes-feh�r sz�nben. Most l�tszik, hogy a rettenetes hal�ltusa kisajtolta v�r�t minden p�rus�n. Szempill�ja, haja, bajusza, szak�lla v�rrel hintett, v�rt�l �zott. V�r csorog hal�nt�k�n, nyak�n, kez�n, s amikor kit�rja karj�t az angyali f�ny fel�, k�ny�k�ig visszacs�szik ruh�j�nak b� ujja, s l�tszik, hogy karja is eg�szen v�res: Arc�n csak k�nnyei h�znak k�t cs�kot v�r�s �larc�n. Megfordul, felemeli k�nt�s�t, �s let�rli kez�t, arc�t, nyak�t, karj�t. De a v�rizzad�s folytat�dik. Ism�telten arc�hoz nyomja k�nt�s�t, amely m�r eg�szen s�t�t a v�rt�l, �s v�rt�l �zott a f� is. J�zus mintha �jul�shoz �llna k�zel. Kibontja ruh�j�t a nyak�n, mintha fuldokolna. Kez�t sz�v�re nyomja, majd fej�hez emeli, arc�t legyezi vele, sz�j�t nyitva tartja. A szikl�hoz vonszolja mag�t, h�t�val nekit�maszkodik, karja �lettelen�l l�g teste mellett, mintha m�r halott volna, feje mell�re csuklik. Nem mozdul t�bb�. Az angyali f�ny lassacsk�n megsz�nik. J�zus felnyitja szem�t. Nehezen felemeli fej�t. Figyel. Egyed�l van. De m�r nem gy�tr�dik annyira. Kiny�jtja egyik karj�t. Megfordul, �s a k�nt�ssel ism�t megt�rli kez�t, nyak�t, szak�ll�t, haj�t. Vesz egy harmatt�l �titatott nagy levelet, �s azzal folytatja a tiszt�lkod�st, megmosva arc�t, kez�t, fej�t. Ezt addig ism�tli m�s levelekkel, m�g v�g�l elt�nteti rettenetes izzads�g�t. Csak ruh�ja v�res m�g. N�zi, �s cs�v�lja fej�t. N�zi k�peny�t is. L�tja, hogy nagyon v�res. �sszehajtja, �s a szikl�ra teszi, a vir�gok mell�. A gyenges�gt�l nagyon f�radtan t�rdre ereszkedik. Fej�t k�peny�re hajtva, amelyen keze is nyugszik, im�dkozik. Majd a szikl�ra t�maszkodva fel�ll, �s m�g kiss� t�molyogva az apostolokhoz megy. Arca nagyon halov�ny. De m�r nem zavaros. Teljes az isteni sz�ps�ggel, j�llehet v�rtelen �s szomor�bb a szok�sosn�l. Az apostolok m�lyen alszanak a kialudt t�z mellett. J�zus h�vja �ket. Hi�ba. Le kell hajolnia, s alaposan megr�zza P�tert.

- Mi az? Ki fog engem? - mondja csod�lkozva �s f�lve.

- Senki. �n h�vlak.

- Reggel van?

- Nem. De majdnem v�ge m�r a m�sodik �rv�lt�snak.

P�ter eg�szen el van zsibbadva. J�zus felr�zza J�nost, aki f�lelm�ben felki�lt, amikor megl�tja a f�l�je hajl� m�rv�ny arcot, amely szellemnek t�nik sz�m�ra. Felr�zza Jakabot, �s az azt gondolva, hogy testv�re r�zta fel, megk�rdi:

- Elfogt�k a Mestert?

- M�g nem, Jakab - v�laszol J�zus. - De keljetek m�r fel, �s menj�nk. Aki el�rul engem, k�zel van. A h�rom t�molyogva fel�ll. K�r�ln�znek. B�ke uralkodik... Semmi m�s. Sz� n�lk�l k�vetik J�zust. A m�sik nyolc is t�bb�-kev�sb� elaludt a t�z k�r�l, ami m�r kialudt.

- Keljetek fel! - mondja J�zus. - Mik�zben a S�t�n j�n, mutass�tok meg, hogy mindny�jan �berek vagytok, �s az Isten fiai nem alszanak.

Alighogy az apostolok rendbe szedik magukat, meg�rkezik a zsand�rhad, �l�n J�d�ssal, s a b�k�s kist�rs�get megvil�g�tja a sok f�klya. Rabl�csorda, katon�knak �lc�zva mag�t, b�rt�nt�ltel�k arcok, amelyeket s�t�ni vigyor torz�t el. Van k�zt�k n�h�ny templomszolga is. Az apostolok egy csoportban �llnak, legel�l P�ter. J�d�s nem hajtja le fej�t J�zus vill�ml� szemei el�tt. S�t, odamegy hozz� egy hi�na mosoly�val �s megcs�kolja jobb arc�t.

- Bar�tom, mi v�gre j�tt�l? Cs�kkal �rulsz el?

J�d�s egy pillanatra lehajtja fej�t, de ut�na ism�t felemeli. Meghalt m�r a fedd�snek �pp�gy, mint minden b�nb�natra val� felh�v�snak. A cs�csel�k ki�ltozva t�r el�re botokkal �s dorongokkal, �s Krisztuson k�v�l az apostolokat is el akarja fogni.

- Kit kerestek? - k�rdi J�zus nyugodtan �s �nnep�lyesen.

- A n�z�reti J�zust.

- �n vagyok. - J�zus szav�ra, mintha vill�m s�jtotta volna �ket, mindny�jan a f�ldre esnek. Csak J�d�s �s az apostolok maradnak �llva. Ut�na J�zus megengedi, hogy elfogj�k, �s meggy�gy�tja a szolga f�l�t, amelyet P�ter csaknem teljesen lev�gott kardj�val. Az apostolok pedig elmenek�lnek.