M�ri�t �tadj�k a templomnak

M�ria apja �s anyja k�z�tt megy Jeruzs�lem utc�in. A j�r�kel�k meg�llnak �s n�zik a teljes feh�rbe �lt�z�tt sz�p kisle�nyt. Anna �s Joakim s�r�st�l v�r�s szemei el�rulj�k, hogy nagy f�jdalmukba ker�l lemondani kisle�nyukr�l. A j�r�kel�k bizony�ra nagysz�l�knek, vagy d�dsz�l�knek n�zik �ket. Joakim mintha 20 �vet �regedett volna, �s amellett betegnek is l�tszik, annyira f�radt �s szomor�.

               Mindketten igyekeznek elrejteni s�r�sukat. Ha ez sokak el�tt siker�l is, de nem siker�l M�ria el�tt, aki felv�ltva n�z fel apj�ra �s anyj�ra. �k mosolyt er�ltetnek az arcukra, de ajkuk remeg�se �s k�zszor�t�suk er�s�d�se el�rulja igazi �rzelmeiket. Amikor M�ria visszamosolyog r�juk, bizony�ra azt gondolj�k: ,,�me, egy mosollyal kevesebb abb�l, amit m�g l�thatunk.''

Lassan mennek, mintha csak min�l hosszabbra akarn�k ny�jtani �tjukat. Mindent felhaszn�lnak arra, hogy meg�lljanak... De minden �t v�get �r, ez is. El�rkeznek a templomhoz. Anna fels�hajt, �s m�g er�sebben megszor�tja M�ria kezecsk�j�t.

-- Kedves Anna, �n veled vagyok! -- mondja egy hang egy alacsony bolt�v hom�ly�b�l az �tkeresztez�d�sn�l. Erzs�bet v�rakozik ott r�juk, �s megh�vja �ket a bar�ti �lelkez�s ut�n:

-- Gyere, gyere be ebbe a bar�ti h�zba egy kicsit! Ut�na majd egy�tt megy�nk. Ott van Zakari�s is.

               Mindny�jan bel�pnek a s�t�t szob�ba, amelyet csak egy t�zhely vil�g�t meg. A h�ziasszony, bizony�ra Erzs�bet bar�tn�je, tapintatosan magukra hagyja �ket.

-- Ne gondold, hogy megb�ntam �g�retemet, vagy hogy nem sz�vesen adom kincsemet az �rnak -- magyar�zza Anna k�nnyek k�z�tt -- de f�j a sz�vem, az �n �reg sz�vem, amely visszat�r majd gyermektelen egyed�ll�t�be! Ha �rezn�d...!

-- Meg�rtem, Ann�m... De te j� vagy �s Isten megvigasztal majd egyed�ll�tedben. M�ria im�dkozni fog �desanyja b�k�j��rt. Ugye?

               M�ria simogatja anyja kez�t �s megcs�kolja, arc�hoz �rinti, hogy az megsimogassa �t. Anna keze k�z� veszi M�ria kis arcocsk�j�t, �s cs�kolgatja, cs�kolgatja. Nem tud betelni vele. Bel�p Zakari�s �s �dv�zli �ket:

-- Az �r b�k�je az igazaknak!

-- Igen -- mondja Joakim -- k�rd sz�munkra a b�k�t, mert sz�v�nk beleremeg az �ldozatba, mint �brah�m�, mik�zben felment a hegyre, �s mi nem tal�lunk m�s �ldozatot, hogy megv�ltsuk ezt. Meg akarjuk hozni, mert h�s�gesek vagyunk Istenhez. De szenved�nk, Zakari�s. Isten papja, l�gy meg�rt� ir�ntunk �s ne �tk�zz�l meg rajtunk!

-- Soha. S�t, f�jdalmatok, amely nem l�pi t�l a megengedett m�rt�ket, �s nem visz titeket h�tlens�gbe, megtan�t engem a Magass�gbeli szeretet�re. Ne f�ljetek! Anna pr�f�tan� j�l gondj�t viseli majd D�vid �s �ron e vir�gj�nak. Ebben a pillanatban � az egyetlen liliom D�vid szent t�rzs�b�l a templomban, �s kir�lyi gy�ngyk�nt fogj�k gondozni. Mivel az id�k a v�g�kh�z k�zelednek, gondot kell viselni a t�rzs any�ira, hogy gyermekeiket a templomnak szentelj�k, mert D�vid egy sz�z�t�l sz�rmazik majd a Messi�s. Azonban a hit megfogyatkoz�sa miatt a sz�zek helyei �resek. Nagyon kevesen vannak a templomban, �s ebb�l a kir�lyi t�rzsb�l senki, miut�n h�rom �ve Elizeus le�nya, S�ra f�rjhez ment. Igaz, hogy m�g harminc �v hi�nyzik a hat�rid�b�l, de... J�l van, rem�lj�k, hogy M�ria lesz az els� D�vid sok sz�ze k�z�tt a Szent F�gg�ny el�tt. �s ut�na... ki tudja...

Zakari�s nem mond t�bbet, de elgondolkozva n�z M�ri�ra. Ut�na folytatja:

-- �n is �rk�d�m majd felette. Pap vagyok, �s van hatalmam ott benn. Felhaszn�lom majd ennek az angyalnak az �rdek�ben. �s Erzs�bet gyakran elj�n majd hozz�...

-- �, biztosan! Oly nagy sz�ks�gem van Istenre, �s elj�v�k, hogy megmondjam ennek a le�nynak, hogy � elmondja az �r�kk�val�nak.

               Anna f�lelme elm�lt. Erzs�bet, hogy m�g ink�bb megvigasztalja, megk�rdi t�le:

-- Nem a te menyegz�i f�tylad van M�ri�n?

-- De igen. Vele egy�tt az �rnak szentelem azt is. T�bb� nincs r� sz�ks�gem... Meg az�rt is, mert vagyonunk nagyon megfogyatkozott az ad� �s a szerencs�tlens�gek miatt. Nem volt m�domban nagyon k�ltekezni. Csak kelengy�vel l�ttam el b�ven az Isten H�z�ban val� tart�zkod�s�nak idej�re, �s ut�na... mert azt gondolom, nem �n leszek az, aki fel�lt�zteti �t a menyegz�re... �s azt akarom, hogy mindig a mama keze k�sz�tse el� a menyegz�re a jegyes ruh�j�t, akkor is, ha m�r kih�lt �s mozdulatlan.

-- �, mi�rt gondolkodsz �gy?

-- �reg vagyok, unokatestv�rem. Sose �reztem ezt annyira, mint most ez alatt a f�jdalom alatt. �letem utols� erej�t adtam ennek a vir�gnak, hogy kihordjam �s t�pl�ljam, �s most... �s most... az � elveszt�se elveszi minden er�met.

-- Ne besz�lj �gy, Joakim miatt.

-- Igazad van. Igyekszem majd a f�rjem�rt �lni.

               Joakim �gy tesz, mintha nem hallotta volna, igyekszik Zakari�sra figyelni, de hallotta, �s nagyot s�hajt, k�nnyes szemmel.

-- Azt hiszem, ideje, hogy a templomba menj�nk -- mondja Zakari�s.

               Fel�llnak mindny�jan, hogy felvegy�k k�peny�ket �s induljanak. De miel�tt kimenn�nek, M�ria let�rdel a k�sz�bre, kit�rt karral. Olyan, mint egy kis im�dkoz� kerub.

-- Aty�m! Any�m! A ti �ld�stokat!

               Nem s�r, a kicsi er�s. De ajka remeg, �s hangja olyan, mint egy remeg� galamb s�hajt�sa. Arcocsk�ja s�padt, szem�b�l az az agg�d� megad�s t�kr�z�dik, ami k�s�bb, a K�lv�ri�n �s a S�rn�l is jelentkezik.

               Sz�lei meg�ldj�k �s megcs�kolj�k. Egyszer, k�tszer, t�zszer. Nem tudnak betelni cs�kol�s�val... Erzs�bet csendesen s�r, �s Zakari�s, b�rmennyire is igyekszik titkolni, megrend�lt.

               Kimennek. M�ria atyja �s anyja k�z�tt megy, mint el�bb. El�tt�k megy Zakari�s a feles�g�vel. Bel�pnek a templomba.

-- Megyek a f�paphoz. Ti menjetek el eg�szen a Nagy Udvarig.

�tmennek h�rom el�csarnokon �s udvaron. M�ria a naps�t�sben m�g feh�rebbnek l�tszik. Mennyire doboghat a sz�ve, sz�lei�vel egy�tt! Erzs�bet Anna mellett �ll, kiss� h�tr�bb, az arannyal fedett nagy m�rv�nykocka el�tt.

               Ez�st trombit�k harsog�sa hallatszik, �s kiny�lik a kapu. Pomp�s menet k�zeleg trombitaharsog�s k�zepette, t�mj�nfelh�ben. A f�pap �nnep�lyes �lt�zetben, a napf�nyben szipork�z� dr�gak�vekkel d�sz�tve. Egyed�l j�n el�re, k�s�rete a kapun�l marad, f�lk�rben fel�llva. Baloldalt egy csoport feh�rbe �lt�z�tt le�nyka Anna pr�f�tan�vel �s m�s id�s tan�t�n�vel.

A f�pap r�n�z a kicsire �s elmosolyodik. Ugyancsak kicsinynek t�nhet M�ria a hatalmas l�pcs�sor v�g�n! A pap �g fel� t�rt karral im�dkozik. Mindny�jan meghajolva hallgatj�k. Ut�na int M�ri�nak.

               � elszak�tja mag�t anyj�t�l �s atyj�t�l, �s mintegy elb�v�lten megy felfel�. �s mosolyog. Mosolyog a templom �rt�kes f�gg�ny�re. Fel�r a l�pcs�sor tetej�re, �s meg�ll a f�pap el�tt, aki fej�re teszi a kez�t. Elfogadja az �ldozatot. Volt-e valaha enn�l tiszt�bb �ldozata a templomnak?

               Ut�na megfordul, �s kez�t M�ria v�ll�n tartva, mintha az olt�rhoz vezetn� a szepl�telen B�r�nyk�t, a templom kapuj�hoz megy vele. Miel�tt bel�pn�nek, megk�rdezi t�le:

-- M�ria, D�vid le�nya, tudod, mit fogadt�l meg?

               Amikor az ez�st�s hangj�n igennel felel, a f�pap felki�lt:

-- Akkor l�pj be! J�rj jelenl�temben, �s l�gy t�k�letes!

               M�ria bel�p �s a hom�ly elnyeli �t, a f�pap k�s�rete a le�nyk�kkal �s tan�t�n�ikkel �s a levit�kkal egy�tt mindink�bb elrejtik, elv�lasztj�k �t...

               M�r nem l�that�. Bez�rulnak a kapuk. A k�t �reg fels�hajt:

-- M�ria! Le�nyom! -- Ut�na egy s�hajt�ssal egym�snak mondj�k: -- Anna! Joakim! -- �s befejezik: -- Dics�rj�k az Urat, aki befogadta �t H�z�ba, �s az � �tj�n vezeti.

(1-51)