Isten lilioma

Joakim �s Anna Zakari�s �s Erzs�bet t�rsas�g�ban megy a templomba, hogy elv�gezz�k az el��rt szertart�st. M�ri�t meleg, puha p�ly�ba takarva viszik, mert az id� hideg. Joakim k�t k�v�r b�r�nyt vezet k�t�len. Joakim �j ruh�ja s�t�tv�r�s, Ann�� elef�ntcsonts�rga. Sz�p benne, mint egy kir�lyn�. Erzs�bet meg is jegyzi:

-- Olyannak t�nt�k nekem, mint h�zass�gk�t�stek napj�n. Akkor m�g kisl�ny voltam, de eml�kszem, milyen sz�p �s boldog volt�l.

-- De most m�g boldogabb vagyok... �s ezen a szertart�son ugyanazt a ruh�t akarom viselni. Meg�riztem erre az alkalomra... �s nem rem�ltem, hogy ism�t felveszem.

-- Az �r nagyon szeretett t�ged... -- mondja fels�hajtva Erzs�bet.

-- �s ez�rt neki adom azt, akit legjobban szeretek. Ezt az �n vir�gomat.

-- Hogyan tudsz majd elszakadni t�le, amikor elj�n az ideje?

-- Visszaeml�kezve arra, hogy nem volt gyermekem, �s az Isten adta nekem. Akkor m�g boldogabb leszek, mint most. Amikor tudom, hogy a templomban van, azt mondom majd: ,,A Tabern�kulum k�zel�ben im�dkozik, �desanyj��rt is im�dkozik Izrael Isten�hez.'' �s ez b�k�vel t�lt majd el. �s m�g nagyobb b�k�t �rzek, amikor mondom: ,,� eg�szen az �v�. Amikor ez a k�t boldog �reg, aki �t az �gb�l kapta, nem lesz t�bb�, �, az �r�kk�val� lesz m�g mindig az Atyja.'' Hidd el, er�sen meg vagyok gy�z�dve arr�l, hogy ez a kicsi nem a mienk. �n m�r nem tudtam t�bb� semmit sem tenni... � k�ldte �t m�hembe, isteni aj�nd�kk�nt, hogy felsz�r�tsa k�nnyeimet, �s meger�s�tse rem�ny�nket �s im�inkat. Az�rt az �v�. Mi az � boldog �rz�i vagyunk... �s �ldott legyen �rte!

K�zben el�rkeznek a templom fal�hoz.

-- M�g ti a Nik�nor kapuhoz mentek, �n megyek �s �rtes�tem a papot. Ut�na �n is j�v�k -- mondja Zakari�s. �s elt�nik egy bolt�v m�g�tt.

               Amikor meg�rkeznek az egym�sut�n emelked� udvarokon kereszt�l a d�szes Nik�nor kapuhoz, amely s�lyos bronzb�l k�sz�lt �s ez�stlemezek fedik, Zakari�s m�r ott van egy pap oldal�n, aki pomp�s ruh�ba van �lt�zve. Anna r�szes�l a szenteltv�zzel val� meghint�sben, ut�na a pap felsz�l�tja, hogy menjen az �ldozati olt�rhoz. A kis M�ria m�r nincs a kez�ben, �t Erzs�bet tartja, aki a kapun�l marad. Joakim azonban feles�ge m�g�tt megy, vezetve a b�get� b�r�nyt. A pap fel�ldozza a b�r�nyt, �s ezzel Anna megtisztult.

Zakari�s csendesen mond valamit papt�rs�nak, aki mosolyogva b�lint. Ut�na a csoporthoz megy, �s kifejezi j�k�v�ns�gait az any�nak �s az ap�nak �r�m�k�rt �s �g�ret�kh�z val� h�s�g�k�rt. �tveszi a m�sodik b�r�nyt, a lisztet �s a pog�cs�kat.

-- Teh�t ez a le�ny az �rnak lesz szentelve? Az �ld�sa legyen rajta �s rajtatok.

               Ekkor csatlakozik hozz�juk Anna, F�nuel le�nya, Aser t�rzs�b�l, aki a kis M�ria egyik tan�t�n�je lesz.

-- J�jj, asszony! -- mondja neki a pap. -- Ezt a kicsit felaj�nlott�k a templomnak dics�r� �ldozatul. Te leszel a tan�t�ja, �s szent�l feln� majd a kezed alatt.

A m�r feh�rhaj� Anna, F�nuel le�nya, megsimogatja a kisle�nyt, aki �rtatlan �s csod�lkoz� szemmel n�zi mindezt a feh�rs�get �s aranyat, amelyet a nap beragyog.

-- Szeretn�k adom�nyt adni a templomnak, �s oda menni, ahol az elm�lt �vben a f�nyt l�ttam -- mondja az �desanya.

               Anna, F�nuel le�nya k�s�ret�ben mennek. A kit�rt kapun kereszt�l kihallatszik a gyermekek kedves �neke.

-- H�rom �ven bel�l te is ott leszel, Liliomom -- �g�ri Anna M�ri�nak, aki elb�v�lve n�z a templom belseje fel�, �s mosolyog az �nekre.

-- �gy l�tszik, mintha meg�rten� -- mondja F�nuel le�nya. -- Sz�p kisle�ny! Olyan lesz sz�momra, mintha az eny�m lenne. �g�rem neked, anya! Ha korom megengedi, hogy ott legyek.

-- Ott leszel, asszony -- mondja Zakari�s.

-- Te fogod bevezetni �t a szent gyermekek k�z�. �n is ott leszek. Ott akarok lenni azon a napon, hogy megmondjam neki, im�dkozz�k �rt�nk az els� pillanatt�l kezdve... -- �s feles�g�re n�z, aki meg�rti, �s fels�hajt.

               A szertart�s v�get �rt, �s F�nuel le�nya visszavonul, mik�zben a t�bbiek egym�ssal besz�lgetve kimennek a templomb�l.

               Hallom, amint Joakim mondja:

-- Nemcsak k�t legjobb b�r�nyomat, hanem mindegyiket odaadn�m ez�rt az �r�m�rt �s Isten dics�ret�re!

(1-38)